Képes Sportlap, 1947. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-07 / 1. szám

SOPORT É­vkönyvéből Az ú­jpest i­ik­lisii portya eredményei : Milanóban, dec. 21.. győz az Internazionale ellen 2:1. Rómában, jan. 1. döntetlen az AS Roma ellen 2 : 2. A Ferencváros eddigi portya­­eredménye­ : Bécsben, dec. 29. .veszt a Wacker ellen 0 : 3. Bellin­zoná­­ban, jan. 1. döntetlen az I-’C Bellinzona ellen 2 : 2. Aarau­­ban, jan. 3. döntetlen az l-'C. Aarau ellen 3 : 3. Baselban, jan. 6. döntetlen az I*'C Basel Az Újpest az olasz portyán az­ Internazionale felett aratott győ­zelme után döntetlenül játszott az AS Romával. Ez a döntetlen, amely győzelemmel felér ! Le a kalapot az Újpest eddigi olasz­­országi szereplése előtt. A lila­­fehérek nem erőltetett iramban játszanak a portyán. Minden mér­kőzés után megfelelő pihenőt tar­tanak, ami azt mutatja, hogy a vezetőség vigyáz a játékosokra, így van ez jól. Az újpesti tizenegy ma Európának egyik legjobb együttese. Természetes tehát, hogy ilyen játékosokra, no meg a hír­névre is vigyázni kell. Nem szabad a nehezen kiharcolt hírnevet köny­­nyelműen kockára tenni. Az Újpest csapata méltó a ve­zetőséghez , és a vezetőség méltó a csapatához ! A Ferencváros közepes képes­ségű svájci csapatokkal játszott a portyáján. Nem nagy sikerrel. Igen közepes ellenfelekkel szem­ben ,,sikerült” döntetlent elérnie. Vajjon mi lett volna, ha a zöld­­fehérek az elsővonalbeli svájci csapatokkal ke­rültek volna szem­be ! A svájci portyával kapcsolat­ban felmerült az aggodalom : váj­jon majd az egész kevés pihenővel rendelkező Fradi-fiúk úgy április, május körül miképpen bírják a minden valószínűség szerint na­gyon erős tavaszi bajnoki mérkő­zéseket ? Vájjon megérte-e a svájci portya kétes dicsősége azt, hogy értékes bajnoki pontokat adjon le a csapat éppen a hajrá­ban azért, mert a fáradtság jelent­kezni kezil majd a társaságon. Ilyen sem volt még. A Vasutas Sport Központnak kellett jönnie, hogy megvalósuljon. Mert Buda­­pesten járhat akár naponta is osztrák csapat­­ - Bátaszéken még nem járt. És Szekszárdion sem. Még­hozzá az első osztály egyik vezető egyesülete. Mert bizony az Ad­mira látogatott el Dunán­túlra. pedig majdnem elakadt az egész Admira-portya. Hegyes­halomról kétségbeesett jeleket adott le az osztrák csapat, hogy engedély hiányában képtelen be­utazni. De a mi vasutasaink nem ijedtek meg s a be­ügyminisz­térium, elsősorban Marschall al­ezredes szívessége folytán pilla­natok alatt megkapta az enge­délyt az Admira, így azután befuthattak Budapestre, ahol Ta­kácsi István fogadta őket a Vasutas Sport Központ nevében. Innen a MÁV Előre sportkocsi­ján azonnal útnak indultak Pécs felé és a nagyszerű hálókocsi ettől kezdve végig híven kísérte a bé­csi vasutasokat. Mert az Admira is vasutas csapat. Pécs volt az Admira első állo­mása. A bécsi futballistákat már ez az első állomás is „megfőzte”. — Nem is kellett volna külön­­kocsit küldeni értünk. Ide gyalog is szívesen eljöttünk volna – hangoztatták az ebédnél, a má­sodik bécsi szelet felszolgálása közepette. ♦ Különösen Csanádi üzletigaz­gató, Unyi főmérnök ügyvezető elnök. Darázsi MÁV főint­éző, vezetőségi tag tett meg mindent annak érdekében, hogy a bécsiek részére is feledhetetlenné tegye ezt a vendégjátékot. Maga a mérkőzés 4 : 4-re végződött s a tetszetős játék valóban kitűnő hírverésül szolgált a labdarúgás részére. A mérkőzés hőse egyéb­ként a PVSK középvezető­ Horváth volt, akiben a vasutasok megtalálták válogatott közép­fedezetüket. Másnap külön motorral Bi­ta­­székre ruccant át a gárda. Hatal­mas tömeg fogadta a bécsi fut­ballistákat, akiket természetesen már megelőzött jó hírük. A lelkes közönség között nem okozott nagy gondot a játékosok elhelye­zése. Itt minden egyes osztrák nút egy-egy család fogadott ma­gához. Keveselték is a 20 részt­vevőt a bátaszékiek, akik akár száz futballistát is szívesen ven­dégül láttak volna. Roppant lelkes közönség lakik errefelé. A mérkőzés előtti éjszaka havazott. Jó 15 centis hótakaró borította a pályát. A szurkolók a délelőtt folyamán nekiestek és tökéletesen eltakarították az egész hóleplet. A 7000 lakosú városka vasúti gócpont. Érthető, hogy­ a vasuta­sok minden megnyilvánulása iránt nagy érdeklődés mutatkozik meg. Mindenki vasutas­­ és mindenki sportbarát. Több mint 1000 főnyi közönség előtt ját­szott itt az Admira­l végzett nem könnyen 1 : 2-re. A helyi csa­pat nagyszerűen helytállt. (Hogy milyen komoly képesség rejlik benne, azt megmutatta négy­ nappal később is, amikor a zágrábi volt Concordiát fogadták­­, bár végül 8 : 4-re kikaptak, sokáig 5 : 4-re állt a meccs s majdnem felülkerekedtek a hazaiak. A nagy sport szeretet­et egyébként fénye­sen mutatja, hogy télvíz idején két közeli terminuson is megtelt a sporttelep szurkolókkal.) A bátaszéki vezetők közül elsősor­ban Gulyás árbok­tásfőnök, Dré­gely József főtitkár és Kamarás Ferenc intéző nevét kell ki­emelnünk. Nem kisebb sikert aratott és erkölcsileg is hasonló óriási ered­ményt ért el a bécsi csapat: a következő állomáson, Szekszárdin. Itt is már az állomáson a MÁV elnöksége fogadta őket, Gajári József elnök, Sásdy Kálmán al­­elnök. Itt azután csúcspontjára ért a vendéglátás, amelyben döntő szerep jutott Nagy Ferencnek, a borpince-szövetkezet igazgató­jának. Bizony ki is fogott a bécsieken­ a jó szekszárdi vörös, a túróscsusza, meg a bécsi szelet. Megtekintették persze a híres borpincéket is, ahonnan ajándék­­csomagokkal távoztak s hálából oly szépen játszottak a bécsiek (7 :2), amilyen szépen még nem is láttak futballozni a városiak. Az 1500 néző elragadtatással ün­nepelte őket. Igaz, itt már el­­jesen kipihenten legjobb formá­jukat mutatták. Különösen a bal­­szárnyuk remekeit. Külföldi csa­pat még nem járt Szekszárdon, a jövőben azonban újra hívnak. De bizony nagyon nagyot kell annak produkálnia, ha az Admira emlékével meg akar birkózni. De a bécsi fiúk is jól érezték magu­kat. Mondta is vezetőjük, Glasner Rudolf: „Mi elhoz­t­uk ide a bécsi futballkultúrát, bennünket vi­szont megismertettek a magyar borkultúrával . ..” Szekszárdról a sportkocsi vissza­vitte a csapatot Bátaszékre, onnan külön menettel a Dunáig mentek. A végállomástól lesétáltak a Dunáig, ahol már várt rájuk a motorcsónak. A zajló Dunán nem minden szorongás nélkül kelt át a csapat, hogy odaát megmérkőz­zék a bajaiakkal. Baján is Ünne­plésen fogadták a csapatot, az élen Maróthy állomásfőnök és Szilágyi Dénes főtitkár. A mérkő­zés 11 : 1-re végződött , ezzel le is zárult a bécsiek útja. A Vasutas Sportközpont bebizonyította, hogy nemcsak a nagyokkal törődik. A vidéki vasutas egyesületek érdekeit sem téveszti szem elől, gondoskodik fejlődésükről. Kí­na távozta, hogy az ország minden kerületébe meghív majd egy-egy jeles külföldi csapatot s a Vienna és az Admira után hamarosan más egyesületek is ellátogatnak a magyar vidékre. A legközelebb Békéscsaba és környéke jut első­rangú sportcsemegéhez a tervek szerint. Az Admira hazautazása előtt elbeszélgettünk vezetőjükkel, Gla­ser Rudolffal, az osztrák vasutas sportszövetség főtitkárával. Eze­ket mondotta : , Sokszor voltam már a fel­szabadulás óta Magyarországon, de ilyen jól megszervezett és le­bonyolított portyát még nem láttam. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. A legnagyobb elismerés illeti a Vasutas Sport­­központot, s külön köszönet Ta­kácsi Istvánnak, aki lekötelező szívélyességgel végig ka­lauzolt minket és még a gondolatunkat is kitalálta. Takácsi István, aki a Magyar Vasutas Sportközpont megbízásá­ból az egész túrát lebonyolította és a vendégeket vezette, így beszél az elmúlt szép napokról: —* A VSK célja, hogy a múlttal ellentétben, ne csak Budapest és még néhány kivételes város, ha­nem minden magyar város és érdemes község is hozzájusson nemzetközi attrakciókhoz, meg­ismerje a labdarúgás igazi szép­ségét és tanuljon, fejlődjék. Ez vasutas szempontból, de országos szempontból is roppant fontos. Boldog vagyok, hogy ez a mos­tani portya ily jól sikerült. Semmi panasz sem hangzott el. A fogad­tatás, a viselkedés, az egész fegyelmezett, sportszerű út min­den kívánalmat kielégített. Ha valami keserű érzés mégis meg­maradt bennem, az csak a játék­vezetők működése miatt támadt. Játékvezetőink tüntetni akarnak azzal, hogy milyen udvariasak. Példátlan, amit elkövetnek. Min­dig a vendég csapat javára ítél­nek, mintha annak az Adm­irának szüksége lenne arra, hogy ajándék­­gólokat kapjon a Dunántúlon! Kint a külföldi játékvezetők hallatlan erővel elnyomják a magyar csapatokat. Én nem kí­vánom, hogy így csináljanak a mieink is. Jde a másik végletbe esni — dőreség ! Ezzel szemben az egész út legörvendt­esebb tapasztalata részemre az volt, hogy micsoda rohamlépésben fej­lődik Szekszárd sportja. Igaz, a gimnázium kitűnő testnevelési tanára és az egész város­­társa­dalma nagy sportbarát s mind­ezeknek is óriási érdemük van abban, hogy Szekszárdot a vasutas sport jövő nagy bástyájának lá­tom, sőt az egész ország sportja szempontjából is nagyjelentőségű állomáshelynek.­­ V­á­rosról-osí­rosra a vasutas­ok sp­ortkocsiján 31% osztrák fu­tid­istrákkal PÁZMÁNTI RÁDIÓ LANTOS OI/IVÜK hónapja a Claridge kávéházban VI. Oktogon­ tér 3. Tel.: 221-095, 224 615 Vttoi ui6­­7c0319-222 Sportemberek kedvenc bevásárlási helye NEW-YORK CIPŐÜZLET BUDAPEST, VII. ERZSÉBET-KÖRET 5.

Next