Képes Sport, 1970. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-30 / 26. szám

JELES! helyezték el a hírközlő berende­zéseket, a fülkés telefonokat és telexgépeket. És innen, a tágas munkahelyről figyelemmel kísér­hették az ott tartózkodók a ver­seny alakulását a versenyzők eredményeit rögzítő táblákon és a tv-monitoron. A boldog győz­teseket a verseny után felhozták a sajtószobába és a kedd esti nagy vita után Oscar State is itt adott választ az újságíróknak. A szükséges információkat és a pontos eredményeket tartalmazó sokszorosított lapokat röviddel az események befejezése után pe­dig a postafiókokban mindig megtalálták a tudósítók. Természetesen, ahogy javultak a tudósítók munkakörülményei, úgy növekedtek az igényeik is. A rendezők még a különleges kéréseket is igyekeztek kielégí­teni. Többször sikerrel. Köszönet érte. A­RCKÉPEK M­LADEN KUCSEV K­u­c­s­e­v külön fajtája a klasszisnak. Nem csinál káprázatos dolgokat, eredményei alap­ján nem kerül szóba az emberi teljesítő­képesség felső határa, hónapszámra nem is hallat magáról, mindössze egy valamiben emelkedik a többi pehelysúlyú fölé. Hogy amikor eljön az öreg földrész legjobbjainak találkozója, nyer. A 24 éves bolgár fiú ta­valy is, ez idén is súlycsoportja legjobbjának bizonyult. Pedig egyik alkalommal sem em­legették az igazán nagy esélyesek között. De amíg a nagyágyúk a versenyen egymást figyelték, taktikáztak és éppen eközben ron­tottak, a legjobb számában, a nyomásban elhúzott a többiektől, és szinte felsétált a dobogó felső fokára. Hogyan csinálja ezt? Egyszerű dolog: nem becsüli túl önmagát. Ezért nem hibázik, nem taktikázik, nem ide­geskedik, csak az adott versenyre tőle tel­hetően mindig tökéletesen felkészül, és min­dent „kihoz" magából. Ahogy mondani szok­ták, nem túl sokat, de azt nagyon. Különös fajtája a klasszisnak ... BAGÓCS JÁNOS Baszanowski, a kétszeres olimpiai, három­szoros világ-, négyszeres Európa-bajnok olyan világcsúcsot tart, amit 15 kilónyira sem tu­dott még senki sem megközelíteni. Immár egy évtizede egyeduralkodója súlycsoportjának, egyike a súlyemelés valaha élt legnagyobb egyéniségeinek. Ugyan, ki más nyerhetné a könnyűsúly Európa-bajnokságát?! A vilá­gon mindenki így gondolta. Talán csak egy ember vélekedett másképp. A mi Bagócs Jánosunk. - A nagy feladat megsokszorozza az aka­raterőt - mondotta a verseny előtt. S az eredmények teljes mértékben igazol­tak. Bagócs, dacolva a hónapok óta tartó vállsérülésével, dacolva a pattanásig feszült légkörrel, dacolva a bírói okvetetlenkedéssel, véghezvitte az EB legnagyobb bravúrját. Hő­sies küzdelemben, csodálatosan szép, izgal­mas versenyben legyőzte Baszanowskit. Olyan feladatot oldott meg, amire csak kivételes képességű és lelki erejű sportoló képes. VIKTOR KURENCOV Amikor K­u­r­e­n­c­o­v fellépett a dobogó legmagasabb fokára, a közönség tapsa a váltósúlynak nemcsak a győztesét köszöntötte. A hősét is! A szőke világcsúcstartó sérülten indult, orvosi aggály ellenére, saját felelős­ségére. Csapatérdekből. A nyomásgyakorlat közben - világcsúcskísérlet volt! - a dereka megroppant. Lázas izgalom támadt az öl­tözőben. Folytatja? Vagy feladja a verseny­zést a vityebszki fiú? Nem adta fel. A hu­szonötszörös világcsúcstartót vasból öntötték. Sérülten is 12,5 kilóval előzte meg a máso­dik helyezettet, bár 20 kilóval elmaradt leg­jobb eredményétől. A győzelme még így, sérülten is természetes dolognak tűnt. - Ahol Kurencov megjelenik, ott más szá­mára nem terem babér - mondják ver­­senyzőtársai. Többszörös Európa-, többszörös világbaj­nok. Tiszteletdíjaiból akár kiállítást is lehetne rendezni. Az örökké vidám fiú mindenkinek nyilat­kozott, aláírásokat osztogatott, ha kellett, vitatkozott. A közönség kedvence lett. A ver­seny egyik nagy csillaga volt, a dobogón és a dobogón kívül is. GENNAGYIJ IVANCSENKO Az EB talán legdrámaibb küzdelmében győzte le Ozimeket, a világbajnokot. Az 500 kilós eredmény első középsúlyú elérője­­ként immár sporttörténelmi személyiséggé vált a 23 éves szovjet fiú. Élete első nagy világversenyén, óriási taktikai küzdelemben a kiesésbe „hajszolta" a világbajnokokat, aztán nagy fölénnyel maga mögé utasította az egész mezőnyt. A dobogón kötélidegeivel és hatalmas izomtömegével keltett feltűnést. Ennek a hatalmas izomzatnak ma még csak kis részét tudja kihasználni! Este szomorúan sétálgatott a szálló előtt. — Ilyen rossz még sohasem voltam — pa­naszkodott. — Nem értem! 500 kilót akartam emelni és 490 sem ment. Nagyon bánt. Az 500 kilós álomhatár? Ez inkább csak a kívül­állóknak olyan nagy dolog. Belülről sokkal prózaibb valami. Nekem soha semmi súllyal sincsenek gátlásaim. Talán ezért is én értem el elsőnek közülünk az ötszázat. Szerintem középsúlyban 525 kiló a mérföldkő. Az ed­zéstudomány jelenlegi módszereivel idáig lehet eljutni, és ezt talán én is elérhetem. Aztán? A fejlődés nem állhat meg. Majd kitalálunk valami újat, és jönnek az újabb kilók. Talán furcsán hangzik, amit mondani akarok: ehhez a sportághoz és a további nagy eredményekhez nemcsak erő, hanem fej is kell! Ész! Azé lesz a dicsőség, aki a legerősebbek közül­­ a legokosabb is lesz, mmm a Súlyemelő EB-ről EMBEREK HnsmnHHnMaHMaHnaanaaanei Munkatársaink jelentik

Next