Képes Sport, 1970. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-30 / 26. szám

A­mikor Carlos Alberto, a brazilok kapitánya végre kiszabadult az ünneplő szurkolótábor gyűrűjé­ből, önfeledten emelte magasba a Rímet Kupát, amelyet Brazí­lia labdarúgói immár harmad­szor és véglegesen elnyertek. A kapitány, kezében a magasba emelt kupával — min­den világbajnokság befejezésének szinte már hagyományossá vált jelképe. Az Azték-stadionban befejeződött vi­lágbajnokságon nemcsak a Rímet Kupa sorsa dőlt el, hanem a világ labdarúgásá­nak egy korszaka is lezárult. A következő világbajnokságon már egy új díjért, a Vi­lág Kupáért fognak küzdeni a csapatok. A Rímet Kupa megtette a kötelességét, vi­lágbajnokságról világbajnokságra segítette a labdarúgó sport fejlődését. A Rímet Ku­páért folyó és négyévenként megújuló csa­tát Brazília labdarúgói és ezzel Dél-Ame­­rika labdarúgása nyerte el. A brazil együttes nemcsak ezen a vi­lágbajnokságon volt egyike a kiemelkedő tudású csapatoknak, hanem háromszori győzelme kivívása során sokszor tudott újítani a játékán, meghatározója volt a labdarúgó sport általános fejlődésének. Egyetlen olyan válogatott sem volt az el­múlt tizenkét esztendőben, amely olyan hatással lett volna a világ labdarúgásá­nak fejlődésére, mint a brazil. Ezen a vi­lágbajnokságon pedig a legtöbb nagytu­dású labdarúgót felvonultató csapatnak bi­zonyult. Megérdemelten nyerte el a világ­­bajnoki címet. Több új játékosa minden valószínűség szerint a labdarúgás követ­kező korszakának nemzetközileg is elis­mert csillaga lesz. Ebben az­ együttesben egy olyan labdarúgó is küzdött, aki egye­dül a világon három világbajnokságon győztes csapat tagja volt — Pelé. Abban a pillanatban, amikor Glöckner játékvezető a világbajnoki döntő mérkő­zésének végét jelezte, megkezdődött az ösz­­szehasonlítás a korábban megrendezett vi­lágbajnokságokkal, csapatokkal és játéko­sokkal. A labdarúgás szakértői azt kutat­ták, hogy mit hozott a labdarúgás számá­ra ennek a világbajnokságnak harminc­két mérkőzése? Edzők, játékosok, csapa­tok mivel gazdagították a labdarúgást? Milyen mozzanatokból lehet következtet­ni a sportág jövő fejlődésére, milyen lesz a világ labdarúgása az elkövetkezendő négy esztendőben? Mit kell tenniök a le­győzötteknek, hogy a következő nagy ve­télkedésen sikeresebben szerepeljenek és mit kell tenniök a mai győzteseknek, hogy megtarthassák előkelő helyüket? A VB-k korszaka és a­ Labdarúgás Mint minden világverseny, így a labda­rúgó-világbajnokságok is megmutatják a sport általános fejlődését, kezdeti nehéz­ségeitől a jelenlegi nagy nemzetközi si­keréig. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk a világbajnokságok történetét, azt találjuk, hogy tulajdonképpen az 1954. évi svájci világbajnokság óta fejlődött szinte töret­lenül a rendszere. A legutóbbi öt világbaj­nokság eredményezte a sportág szervezett­ségében és elterjedtségében a legnagyobb előrehaladást. Ennek az öt világbajnok­ságnak a korszakában lépett eddigi fejlő­dése során a labdarúgás a legtöbbet elő­re. A részvevők száma, a csapatok fel­­készültsége, a közönség érdeklődése szin­te világbajnokságról világbajnokságra nőtt! Ennek a korszaknak vitán felül a leg­eredményesebb együttese Brazília csapa­ta volt, három világbajnokságot nyertek a brazilok és még kétszer szerepeltek a legjobb nyolc között. Számszerű eredmé­nyeik mellett ők tették a legtöbbet a já­ték fejlesztéséért. Nemcsak nagytudású já­tékosok sokaságával jelentek meg a vi­lágbajnokságokon, hanem újítói is voltak a játékrendszereknek, a technikának, az általános felkészülésnek. A brazilokat az NSZK együttese követi, amelyik egyszer világbajnok, egyszer ezüst-, egyszer bronzérmes, egyszer negye­dik volt, egy világbajnokságon pedig a legjobb nyolc közé jutott. A többi részvevőnek meg kellett eléged­nie egy-egy kiemelkedő sikerrel, mint az angoloknak, csehszlovákoknak, olaszok­nak, svédeknek, uruguayiaknak, franciák­nak, szovjeteknek, osztrákoknak, vagy nekünk. Úgy tűnik, hogy a brazilokat és az ango­lokat kivéve a többi ország labdarúgása mindig megelégedett a már kikísérletezett, s egyik vagy másik világbajnokságon bevált­­ újítás átvételével. És ez a szemlélet meg is határozta későbbi szereplésük eredmé­nyességét. Három forduló — három különböző feladat A labdarúgó világbajnokságok lebonyo­lítási rendszere a részvevő országok csa­patait három különböző feladat elé állítja. Ha egymástól eltérőek is ezek a felada­tok, teljesítésük nem könnyű. Mindjárt hozzá kell tennünk azt is, hogy akik az első lépcsőfokon túljutnak és nem tud­nak újítani akár felkészültségükön, akár játékosállományukon, akár valamilyen taktikai, vagy játékrendszerbeli kérdés­ben, azok nem érnek el többet. Ez ugyanis kevés a továbbiakhoz. A mintegy két évig tartó selejtezők csak egyes mérkőzések, amelyeken a csa­patoknak lehetőségük van, hogy a pilla­natnyilag legjobb formában levő játéko­sokkal kivívják a tizenhatos döntőbe ju­tás jogát. Ezeken a mérkőzéseken a leg­többször még nem lehet látni azokat a fegyvereket, amelyek majd később, a vi- KUTAS ISTVÁN: G­ondolatok a labdarúgó VB-ről ÚJABB LÉPÉS !

Next