Képes Sport, 1970. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-30 / 26. szám
Amikor Carlos Alberto, a brazilok kapitánya végre kiszabadult az ünneplő szurkolótábor gyűrűjéből, önfeledten emelte magasba a Rímet Kupát, amelyet Brazília labdarúgói immár harmadszor és véglegesen elnyertek. A kapitány, kezében a magasba emelt kupával — minden világbajnokság befejezésének szinte már hagyományossá vált jelképe. Az Azték-stadionban befejeződött világbajnokságon nemcsak a Rímet Kupa sorsa dőlt el, hanem a világ labdarúgásának egy korszaka is lezárult. A következő világbajnokságon már egy új díjért, a Világ Kupáért fognak küzdeni a csapatok. A Rímet Kupa megtette a kötelességét, világbajnokságról világbajnokságra segítette a labdarúgó sport fejlődését. A Rímet Kupáért folyó és négyévenként megújuló csatát Brazília labdarúgói és ezzel Dél-Amerika labdarúgása nyerte el. A brazil együttes nemcsak ezen a világbajnokságon volt egyike a kiemelkedő tudású csapatoknak, hanem háromszori győzelme kivívása során sokszor tudott újítani a játékán, meghatározója volt a labdarúgó sport általános fejlődésének. Egyetlen olyan válogatott sem volt az elmúlt tizenkét esztendőben, amely olyan hatással lett volna a világ labdarúgásának fejlődésére, mint a brazil. Ezen a világbajnokságon pedig a legtöbb nagytudású labdarúgót felvonultató csapatnak bizonyult. Megérdemelten nyerte el a világbajnoki címet. Több új játékosa minden valószínűség szerint a labdarúgás következő korszakának nemzetközileg is elismert csillaga lesz. Ebben az együttesben egy olyan labdarúgó is küzdött, aki egyedül a világon három világbajnokságon győztes csapat tagja volt — Pelé. Abban a pillanatban, amikor Glöckner játékvezető a világbajnoki döntő mérkőzésének végét jelezte, megkezdődött az öszszehasonlítás a korábban megrendezett világbajnokságokkal, csapatokkal és játékosokkal. A labdarúgás szakértői azt kutatták, hogy mit hozott a labdarúgás számára ennek a világbajnokságnak harminckét mérkőzése? Edzők, játékosok, csapatok mivel gazdagították a labdarúgást? Milyen mozzanatokból lehet következtetni a sportág jövő fejlődésére, milyen lesz a világ labdarúgása az elkövetkezendő négy esztendőben? Mit kell tenniök a legyőzötteknek, hogy a következő nagy vetélkedésen sikeresebben szerepeljenek és mit kell tenniök a mai győzteseknek, hogy megtarthassák előkelő helyüket? A VB-k korszaka és a Labdarúgás Mint minden világverseny, így a labdarúgó-világbajnokságok is megmutatják a sport általános fejlődését, kezdeti nehézségeitől a jelenlegi nagy nemzetközi sikeréig. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk a világbajnokságok történetét, azt találjuk, hogy tulajdonképpen az 1954. évi svájci világbajnokság óta fejlődött szinte töretlenül a rendszere. A legutóbbi öt világbajnokság eredményezte a sportág szervezettségében és elterjedtségében a legnagyobb előrehaladást. Ennek az öt világbajnokságnak a korszakában lépett eddigi fejlődése során a labdarúgás a legtöbbet előre. A részvevők száma, a csapatok felkészültsége, a közönség érdeklődése szinte világbajnokságról világbajnokságra nőtt! Ennek a korszaknak vitán felül a legeredményesebb együttese Brazília csapata volt, három világbajnokságot nyertek a brazilok és még kétszer szerepeltek a legjobb nyolc között. Számszerű eredményeik mellett ők tették a legtöbbet a játék fejlesztéséért. Nemcsak nagytudású játékosok sokaságával jelentek meg a világbajnokságokon, hanem újítói is voltak a játékrendszereknek, a technikának, az általános felkészülésnek. A brazilokat az NSZK együttese követi, amelyik egyszer világbajnok, egyszer ezüst-, egyszer bronzérmes, egyszer negyedik volt, egy világbajnokságon pedig a legjobb nyolc közé jutott. A többi részvevőnek meg kellett elégednie egy-egy kiemelkedő sikerrel, mint az angoloknak, csehszlovákoknak, olaszoknak, svédeknek, uruguayiaknak, franciáknak, szovjeteknek, osztrákoknak, vagy nekünk. Úgy tűnik, hogy a brazilokat és az angolokat kivéve a többi ország labdarúgása mindig megelégedett a már kikísérletezett, s egyik vagy másik világbajnokságon bevált újítás átvételével. És ez a szemlélet meg is határozta későbbi szereplésük eredményességét. Három forduló — három különböző feladat A labdarúgó világbajnokságok lebonyolítási rendszere a részvevő országok csapatait három különböző feladat elé állítja. Ha egymástól eltérőek is ezek a feladatok, teljesítésük nem könnyű. Mindjárt hozzá kell tennünk azt is, hogy akik az első lépcsőfokon túljutnak és nem tudnak újítani akár felkészültségükön, akár játékosállományukon, akár valamilyen taktikai, vagy játékrendszerbeli kérdésben, azok nem érnek el többet. Ez ugyanis kevés a továbbiakhoz. A mintegy két évig tartó selejtezők csak egyes mérkőzések, amelyeken a csapatoknak lehetőségük van, hogy a pillanatnyilag legjobb formában levő játékosokkal kivívják a tizenhatos döntőbe jutás jogát. Ezeken a mérkőzéseken a legtöbbször még nem lehet látni azokat a fegyvereket, amelyek majd később, a vi- KUTAS ISTVÁN: Gondolatok a labdarúgó VB-ről ÚJABB LÉPÉS !