Képes Sport, 1970. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-30 / 26. szám
ELŐRE lágbajnoki tizenhatos döntőben, esetleg sikereket hozhatnak. A későbbiek során csak azok a csapatok szerepelhetnek sikeresen, amelyek a tizenhatos döntőbe való jutást csak mint egy tovább játszási lehetőséget fogják fel. Azok lesznek a későbbi világbajnoki mérkőzésen eredményesek, amelyek valamilyen tekintetben újítani tudnak. Ezen a világbajnokságon néhány csapat, mint a bolgár, a svéd, a belga, a szovjet, a marokkói, az izraeli, a csehszlovák, alig mutatott valami fejlődést a selejtező mérkőzésekhez képest. Játékrendszerük, erőnléti állapotuk, taktikai felfogásuk, csapategységük nem volt elegendő az őket legyőzőkkel szemben. A négyes csoportmérkőzések során nagy jelentősége volt az első mérkőzésen megszerzett két pontnak. A brazil csapat nagyon könnyen szerezte meg első két pontját és már akkor látszott, hogy a nagy csapat. Anglia, az NSZK és Uruguay, ha nagy küzdelem árán is, de megszerezte a két pontot. Az olaszok egy kapushibából szerencsésen elért góllal jutottak a győzelemhez. Mexikó és a szovjet csapat pedig a torna két gyenge együttese ellen szerezte első győzelmét, miután előzőleg egymás ellen döntetlent értek el. A csoportmérkőzések az edzők számára sokfajta kísérletezésre adnak lehetőséget. Kipróbálhatnak játékosokat, eldönthetnek korábban még vitatott kérdéseket, hogy az egyes feladatkörökben kiket szerepeltessenek. Próbálkozhatnak különféle öszszeállításokkal, taktikai és játékrendszerbeli megoldásokkal. Sőt, lehetőségük nyílik esetleg egy másik csoportból számukra nehéz ellenfél elkerülése céljából döntetlenre játszani. A csoportmérkőzésekben talán az volt a legtanulságosabb, hogy minden, később eredményesen szerepelt csapat valami újjal próbálkozott. És nem egy közülük ezeken a mérkőzéseken kovácsolta össze későbbi együttesét. Még az olyan csapatok is, mint a brazil és az olasz, amelyek leginkább törekedtek állandó együttes pályára küldésére, utat engedtek bizonyos próbálkozásoknak. Az NSZK együttese pedig éppen a Marokkó elleni nehéz mérkőzés tanulságai alapján alakította ki csapatát és igyekezett állandósítani, a játékosokban tudatosítani a megfelelő játékfelfogást. Az angol együttes elsősorban a védekezés terén hozott ezeken a mérkőzéseken újat. S mint később kiderült, a cserék terén is ezeken a mérkőzéseken kísérleteztek a legtöbbet. A fáradó Charlton helyére minden esetben a mozgékony Bellt állították be. Ugyanilyen tervszerű volt Valcareggi cseréje Mazzola és Rivera esetében. Sőt az NSZK elleni mérkőzésen bebizonyosodott, hogy ez nem csak egyszerű játékoscsere, hanem játékfelfogásbeli változtatás is. A csoportmérkőzéseken a „gólt nem kapni!” elve érvényesült — a brazil csapatot kivéve — minden más csapatban Hiszen egy döntetlen még mindig egy pontot és egy lehetőséget jelent. Hogy mennyire így volt, ezt bizonyította a brazil—angol mérkőzés is. Az angolok addig, amíg a brazilok gólt nem értek el, csak a védekezéssel törődtek. A brazil gól után nagyszerű támadásokat vezettek és bebizonyították, hogy a maguk módján a támadások vezetéséhez, gólhelyzetek teremtéséhez is értenek. A csoportmérkőzéseken, azok jellege folytán, nagy taktikai csaták is folynak. Ezek nagy része sokszor a közönség számára nem élvezetes. Csak a szakembereknek enged betekintést az egyes szakvezetők elképzeléseibe. Talán ez volt az oka, hogy egy-egy olyan csapatmérkőzésen, ahol valamelyik félnek esélye volt a csoportból való továbbjutásra, a várható ellenfelek megfigyelőinek sokasága ült a nézőtéren. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve a csoportmérkőzések is hoztak újat, elsősorban a játékfelfogás terén. De a későbbiek során eredményesen szerepelt csapatok még valamit hozzátettek ahhoz, amit a csoportmérkőzések során felvonultattak. Más követelmények elé állították a csapatokat az egyenes kiesés mérkőzései. Ezeket a mérkőzéseket már csak rúgott gólokkal lehetett eldönteni Talán csak az Uruguay—Szovjetunió mérkőzés volt ez alól kivétel. Itt a két edző olyan taktikai megoldást választott, amelyből nem tudtak kiszabadulni és csak egy véletlen szerencse és játékvezetői tévedés hozott egyetlen gólt. A másik három mérkőzésen már nagyszerű gólok estek. Még az olyan védekező csápját, mint az olasz is, támadásvezetésre kényszerült. Pedig az előmérkőzések során addig mindössze egyetlen gólt értek el. Ezek a mérkőzések bebizonyították a labdarúgás általános előrelépését, mégpedig a játék, és elsősorban a támadójáték fejlődésének irányába. Miben hozott újat a mexikói világbajnokság? A legfeltűnőbb előrelépés a csapatok általános felkészültségében mutatkozott meg. Ez az előrelépés sok irányú és összetett volt. Mindenki arra törekedett, hogy A bajuszos meg a kopasz... Rivelino, a világbajnokság éleslövésze, Mario Americo, a világbajnokok gyúrója