Képes Sport, 1970. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-30 / 26. szám
DEBRECENBE KÉNE MENNI.. Hát mi el is mentünk. Ezúttal nem azért, hogy pulykakakast vegyünk, hanem hogy egyetlenegy ember véleményét kérdezzük meg, egyetlenegy sportág helyi problémáival kapcsolatban. Nem akármilyen emberről, nem akármilyen sportágról van szó. Tóth Lajossal beszélgetünk, ötvenhat éves, a közepesnél valamivel alacsonyabb, sovány, őszülő hajú férfi, roppant hosszú nevű munkakörrel. Ő a városi illetékkiszabási, vállalati és forgalmiadó-hivatal vezetője. Emellett a Hajdú megyei tornaszövetség elnöke. Továbbá harmincháromszoros válogatott tornász, három ízben nyert összetett országos bajnokságot, három olimpián szerepelt, a londonin is, ahol bronzérmet szerzett a magyar csapat. Tagja volt a főiskolai világbajnok gárdának, egyéniben akkor a második helyen végzett. 1932-től 1952-ig, húsz esztendőn át versenyzett az élvonalban, sportpályafutása első percétől az utolsóig egyazon sportkör, a Debreceni Torna Egyesület tagjaként. Első kérdésünk a város tornasportjának útjára vonatkozik. - Mi lehet a magyarázata annak, hogy hány évtizeddel ezelőtt szinte folyamatosan Dbrecenből került ki tornászválogatottunk eme? — Talán annak köszönhetők elsősorban az akkori idők sikerei, hogy városunkban olyan kiváló mester irányította a munkát, mint Aradi Gyula. Túl az alapos szakmaielkészítésen, annak is értette a módját, hogy lágyan megszerettesse velünk a tornát. Bármilyen áldozatra készek voltunk érte, válaltunk minden nehézséget. Ehhez járult, hogy DTE tornaterme annak idején reggeltől estig a rendelkezésünkre állt, és mi éltünk is a lehetőséggel. Kicsit szárazabban úgy fogalmazhatnám: szerencsésen találkoztak egy sportág fellendülésének személyi és tárgyi feltételei. » A fény után beszéljünk az árnyékról. Debrecen tornasportjának jelenlegi csúcsteljesítménye, hogy a felnőtt férficsapat a második osztályban szerepel. Az ön fiának, ifjabb Tóth Lajos testnevelő tanárnak kivételével egyetlen debreceni tornásznak sincs felnőtt első osztályú minősítése. Nagy a szakadék a múlt és jelen között. Miért? — Sajnos, míg korábban többnyire vidékről kerültek ki a legjobb tornászok, az utóbbi években a vidék egyáltalán nem szolgáltat ilyen utánpótlást. Ennek okát, most csak szűkebb hazámról, Debrecenről beszélek, főleg abban látom, hogy edzési, versenyzési lehetőségeink, enyhén szólva, ma már nem kielégítőek. A DTE tornásza jelenleg hetenként mindössze három alkalommal használhatja a tornatermet. És akkor is csak egy-két órára. Ez majdnem a semmivel egyenlő. Nem vigasztalóbb a helyzet az iskolákban sem. A diákok száma évről évre nő, de a tornatermek kicsik és kevés van belőlük. Nálunk két egyetem, három főiskola működik, húszezer körül jár az általános és középiskolás diákok száma. A sportolás viszont csak a töredékrész számára biztosított. Drágák és nehezen beszerezhetők a tornaszerek is. Legnagyobb fájdalmunk, hogy ilyen nagy városnak, mint Debrecen, nincs sportcsarnoka. Pedig abban, a többi sportág művelői között, a tornászok is igazi otthonra lelhetnének, nem albérlők, nem „ágyrajárók” lennének, mint pillanatnyilag. Ön szerint mi van még és még mire volna szükség ahhoz, hogy ebben a városban újra felvirágozzék a torna? — Irányító, nevelő, szervező szakemberekkel rendelkezünk. A gyerekek, a fiatalok érdeklődését is fel tudjuk kelteni, hiszen nálunk erős hagyományai vannak ennek a sportágnak. Debrecenben mindig szerették a tornát. A fő figyelmet most a kicsikre kell összpontosítanunk, alulról felfelé kell építkeznünk. A sportiskolával közösen már elkezdtük ezt a tevékenységet. Biztató eredményeket értek el a gyerekek a megyei úttörő olimpián és egyéb versenyeken. Ha ezt a munkát sikerülne szélesebb alapokra fektetnünk, pár év alatt városunk ismét a magyar torna egyik fellegvára lehetne. A tárgyi feltételeken múlik minden. Ha egy mesebeli tündér most három kívánságom felől érdeklődne, egy kívánságomat ismételném el háromszor: „Jól berendezett otthont a debreceni tornászoknak !" Amennyiben a mesebeli tündérnek jár a Képes Sport és elolvassa benne Tóth Lajosnak ezt az óhaját, a magunk részéről is kérjük, teljesítse mihamarabb. Ez nem Tóth Lajos egyéni érdeke, még csak nem is Debrecen városáé, hanem az egész magyar tornasporté. Kürti András Ezt a felvételt ottjártunkkor készítettük, ifjabb Tóth Lajosról ■ím: 4 v Ez a felvétel néhány hete készült az 56 éves Tóth Lajosról. Egy gyakorlat befejező eleme: nyújtott testű szaltó Falus István felv. És gyakorolja már a szaltót — egyelőre szőnyegen — a debreceni tornászok harmadik nemzedéke