Képes Sport, 1971. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-23 / 8. szám
. - Az én számaimban még ma sincs valamire való versenyző Franciaországban. A fiatalok bátortalanok. Az is igaz, hogy túl sokat kívánnak tőlük. A mezőn is, a fedettpályán is, a salakon is számottevő eredményeket elérni lehetetlenség. Vagy az egyiket, vagy a másikat... CSARNOKBAN Európában is negyedik sebességre kapcsolt a fedettpályás idény. A szófiai EB itt van már a küszöbön, sokan erre készülnek, talán úgy vélik, hogy Helsinkiben nem juthatnak szóhoz, és akkor mégiscsak jobb egy „téli” arany. Az indulás is lenyűgöző volt. Rögtön az első héten hat fedettpályás „világcsúcs" született, és ezek közül négy eddig ismeretlen atléta nevéhez fűződik. Ypsilantiban Eugene Thomas egyetlen, futással három világcsúcsot állított fel: 220 yardon 20.8-ra, 300 yardon 29.6-ra, 300 méteren 32.8-ra javította az eddigi legjobb eredményt. Margaret Bencham 4:20.5-re futotta az 1500-at Cosfordban, és aztán az NDK is jelentkezett. Berlin deszkáin Karin Balzer 6.8 mp-re futotta az 50 gátat, Manfred Kokot pedig 5.4-et repült 50 síkon. Az NSZK-ban egészen nagy esemény a fedettpályás atlétia. Az ügy nem újkeletű: a nyugatnémet atléták február közepén már huszadik fedettpályás válogatott mérkőzésüket futották, ugrottak és dob-Január második felében négy nap leforgása alatt négy nagy fedettpályás versenyt bonyolítottak le: gyors egymásutánban Mainzban, Dortmundban, Frankfurtban és Nyugat-Berlinben léptek a tartanra a nyugatnémet atléták. A hónap utolsó napjaiban meg még ezt a sorozatot is túlszárnyalták, mert négy nap alatt öt nagy versenyt rendeztek. Huszonnyolcadikán Mainz, huszonkilencedikén Hamburg, harmincadikon Saarbrücken és Stuttgart, harmincegyedikén Dortmund tapsolt Szófia bajnokjelöltjeinek. A nagy széria — az efféle sorozatok törvényeinek megfelelően — felszínre hozott egykét új nevet és igazolt egy sereg régi nagyságot. Mainzban, az Egyetemi Csarnok villámgyors pályája ezúttal is vonzotta az atlétákat. Kétszáz kitűnő versenyző küzdelmét alig ötszáz néző szurkolta végig. Versenyzőket, edzőket, időmérőket, bírákat figyelembe véve feltétlenül a salakon voltak többen! Eckart Berkes, Martin Lauer fiatal tanítványa 7.6-tal nyerte a 60 m gátat. Ennél az eredménynél jobbat addig csak Nickel és az amerikai Hill (7.5) futott. A kopasz klasszis aztán gyors egymásutánban többször is igazolta ki a valódi klaszszis. Günther Nickel az egymást követő versenyek során 7.2-re javította a táv „világcsúcsát”, 50 méteren pedig kerek hat másodperccel beállította Ottoz Európa-csúcsát. Érdekes, hogy Hamburgban csak két tízpróbás vette fel ellene a küzdelmet. Persze sem von Moltke, sem Bendlin nem jelentett veszélyt Nickelre. Heide Rosendahl, a fedettpályák szépségkirálynője beatzenekar élén énekelt el néhány számot a sportsajtó dortmundi gáláján, majd átöltözött, és 645-tel nyerte a távolt. Nyolc napra rá, Hamburgban aztán beat nélkül 664-re javította a fedettpályás „világcsúcsot". (Ne tessék azt hinni, hogy gunyoros kedvünkben tesszük mindig idézőjelbe a „világcsúcs" szót. Pusztán annyit akarunk érzékeltetni, hogy ezek afféle álomeredmények, hiszen a fedettpályás eredményeket nem veszik figyelembe a világcsúcsok hitelesítői.tak a franciák ellen. Február első hetének vé gUBIBU- jén rendezték aztán a dortmundi Westfalenhalle tartánján az NSZK bajnokságait. Ellen Tittel és Christa Merten pokoli nyolcszázat futott a mindössze 160 m kerületű pályán. Ellen 2:06.5, Christa 2:07.7 mp alatt tette meg a távot. Ezzel mindkét csinos szőkeség bejelentette igényét a szófiai EB aranyára. Jó, jó, de mi lesz Helsinkiben? HACSAK Wilder Hollmann professzor mondotta: - A túlzottan magas testsúly, a felszökő vérnyomás, az anyagcsere defektjei előbbutóbb minden bizonnyal infarktushoz, keringési károsodásokhoz vezethetnek. Azt az embert, aki semmit sem tesz ilyenfajta nyavalyái ellen, csakis egyidőben bekövetkező közlekedési baleset óvhatja meg a korai haláltól. Engedelmükkel ellenvéleményt jelentenénk be, még az sem. Ha nincs Fosbury, már rég bottal üthetik a nyomomat a salakpályák környékén ! A kamaszi diák (20 éves, 191 cm magas) 17 éves korában már 2 métert ugrott a hagyományos hasmánt technikával. Ezzel aztán be is fejezte volna, mert minden ugrás külön kín volt a számára, egyik térdsérülést a másik után szenvedte. Aztán jött Mexikó és Dick Fosbury utat mutatott. Sapka és edzője, Josef Gadovits hosszasan tanulmányozta a nagy újító mexikói filmfelvételeit. Az eredmény: a kamaszi egyetemista 1970-ben 223 cm-es ugrással a világ legjobbja lett (természetesen Ni Csi-csin 229 cm-et nem számítva). Ami még hiányzik: a keménység és a megbízhatóság. A Znamenszkijemlékversenyen csak tizennegyedik, a szovjet bajnokságon csak hetedik lett. Kamaszban Valerij Brumel gratulált elsőnek a 221-hez. Tokió olimpiai bajnoka — harminchárom műtét után — két méterig vitte ezen a versenyen. - 207-et már ugrottam -mondta utóbb. - Úgy számítottam, hogy a télen megközelíthetem legjobb formámat. Ebből is látszik: sosem szabad túlságosan sokat ígérni. De még mindig rengeteg erő és akarat van bennem. Mexikóba nem juthattam el, de csak annál nagyobb bennem a vágy, hogy Münchenben pótoljam az elmulasztottakat. A szovjet szurkolók titokban arra számítanak, hogy Sapka keményebbé válik, Brumel pedig valóban utoléri önmagát. Ebben az esetben ritka párviadalsorozatra számíthatnak a nyári évadban. És ez a párviadal - legyünk még merészebbek - Róma (Savlakadze) és Tokió (Brumel) után akár a harmadik aranyat is meghozhatja a szovjet magasugrásnak. Ennyit az álmokról. Nagyezsda Csizsova viszont a legszilárdabb valóság. A súlylökés világcsúcstartója és Európa bajnoka Leningrádban remek sorozattal állt elő, és végül 18.62-re javította a fedettpályás „világcsúcsot”. Egyike lehet azoknak, akik — Szófia—Helsinki - „dupláznak" 1971-ben. 1 MICHEL JAZY: KESTUTIS SAPKA: TIZENEGY Herrera - Suarezről: - Ha a szívét szétoszthatnánk tizenegy fiatal játékos között — talán minden idők legjobb csapatához jutnánk. Szép.