Képes Sport, 1988. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-13 / 50-52. szám
Peterdi Pál torokszorító emlékeiből idézi Mit bőg ez a marha... összefutok az uszodában Török Lacival. Kis örömködés, szia, szia. Aztán: — Feljössz a mikrofonállásba? Naná, hogy felmegyek a mikrofonállásba. Úszóolimpiát csakis a mikrofonállásból szabad nézni. Félszemmel a medencét nézed, látod a versenyt. Félszemmel a monitort, látod a lényeget. Karokat, lábakat, arcokat, szemeket, örömöt, bánatot. Az négy emelet fölfelé. Nyolcvan lépcső. Két nagy lépcső, egy kicsi lépcső. Megint két nagy lépcső, megint egy kicsi lépcső. Trükkös dolog, ha nem figyelsz, hülye lavina módjára a túlsó partig gurulhatsz. Persze csak lefelé. Fölfelé legfeljebb a nyelvedet harapod el daktiluszritmusban. — Aztán majd időnként mondsz is valamit. Ezt elhárítom. Nem akarok megszólalni. Mégis a Képes Sport pénzén vagyok itt és lojalitás is van a világon. Később mégis megszólalok. Furcsa, elcsukló hangon. Az életem úgy alakult, hogy hosszú évtizedeim során háromszor volt alkalmam őszintén, tiszta szívből és szégyentelenül bömbölni úszóügyben. Az idejétis tudom. Először 1936. augusztus 9-én, aztán 1980. július 19-én, végül 1988. szeptember 21-én. Nem árt az igazán fontos dolgokat jegyzőkönyvi pontossággal rögzíteni. Tudom, sokan azt mondják, hogy bőgni merőben férfiatlan dolog. Erre én azt mondom: megette a fene az olyan férfiasságot, amelynek egyetlen bizonyítéka, hogy az ember nem tud sírni. Az egyiknek barna a szeme, a másiknak szeplős a képe, a harmadik érzelgős. Tégy ellene valamit. Különben is úgy érzem, mindhárom alkalommal jó társaságban bőgtem. Tízmilliomodmagammal. 1936. augusztus 9. Persze, a japánok. Yusa Mazanori. Apró barna gumibaba, csodálkozó macskaszemmel. Sigeo Arai. Kerek fejű, álmos képű fiúcska, a mozdulatai is gömbölyűek. Delfin volt a nagyapjuk, repülőhal a nagyanyjuk. Szórják a világcsúcsokat, csak úgy röppennek faltól falig. Aztán, ha úgy tetszik Peter Fick. Karja kötözött sonka, mellkasa jégszekrény. Ő a világrekorder. — Jól felkészültem — mondja Csík Ferenc —, úgy érzem a negyedik helyet meg tudom szerezni. A negyedik helyet. Ott a mikrofon is. Először az olimpián. Élő, egyenes adás. Ülök valami vadszőlős verandán, sdelebújok a hangszóróba. A rádió kis hatszögletes vasdoboz, látom rajta a sárga betűket: Standard. És vacog a fogam, ráz a hideg az izgalomtól. Háttérzajok jönnek be, durranás, csobbanás, majd Pluhár István prófétai tenorja veszi át a vezérszólamot. — Gyere, Ferkó, gyere ... Még azt a pár métert... És hetventől vijjogni kezd az egész lelátó, egész Berlin, az egész világ. És először hangzott fel a Himnusz. A győztes Darnyi mellett az egyesült államokbeli Wharton és az olasz Battistelli Meditáció és koncentráció - Darnyi Tamás módra a rajt előtt Szeptember 21., 4.56 óra 400 m-es vegyesúszás, olimpiai bajnok: Darnyi Tamás 4:14.75 perc - új világcsúcs Q 99 A Komjádi uszoda előtt barátnőjével, Várkonyi Gabriellával