Képes Újság, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-14 / 7. szám
A NŐ A művész élete: állandó keresés. Keresi azt a kifejezési formát, amellyel legkönynyebben megérteti magát a közönséggel. Az előadóművész, a színész is, egy-egy jelentősebb alakítás után sem nyugszik meg. Vágyik olyan új szerepre, amelynek megformálásával mondanivalójának lényegét kifejezheti. Olyan nagy szerepek után — mint például Nemecsek, Ariel, vagy legutóbb Juanita szerepe a Léni néniből — Békés Itala tovább kutatott, hogyan adhatna többet, tartalmasabbat közönségének. Így született meg egy önálló est gondolata, amelynek témája a „Nő”. Amilyen egyszerű volt a választás, olyan nehéznek bizonyult a megvalósítás. A tengernyi versből, jelenetből, színdarabból, a magyar és a világirodalom megannyi remekéből kellett kiválasztani azokat, amelyek a lehető legteljesebb képet adják az „örök nőről”. A műsort 1968 májusában mutatta be az Egyetemi Színpadon. Azóta sok helyen ment, a nagy siker híre átlépte a főváros határait, s ma már az ország több városából érkeznek meghívások, sőt külföldi előadásokról is tárgyalnak. Az Egyetemi Színpadon lesz a jubileumi 25. előadás. Miről szól a műsor — versben, prózában, zenében? A nőkről és férfiakról... társszerelemről és magányról... boldogságról és csalódásról... egyenjogúságról és rabságról... rajongásról és féltékenységről ... előítéletekről és a családról... áligazságokról, közhelyekről és hazugságról... mámorról és kósza szeretkezésről ... kettős műszakról és szabadszombatról... múltról, jelenről és jövőről... És ez a hallatlanul sokoldalú színésznő teljes értékű varázslatot nyújt a legárnyaltabb részletekben is. Walt Whitman költeményével választ ad az örök titkokra, milyen is a nő: „A nőben megvan minden tulajdonság és mérsékli azokat a maga helyén van és tökéletes harmóniában mozog, ő minden, kellő módon elfátyolozva, aktív és passzív, mind a kettő .. (Babits Mihály fordítása) Idéz egy kétezer évvel ezelőtt írt egyiptomi levelet, amelyben az aggódó férj gyermeket váró feleségét nyugtatgatja eképpen: Mire megjövök, remélem már túlestél a szülésen Ha fiú lesz, felneveljük, ha leány, nem. Újból kérlek, ne nyugtalankodj miattam. (H marion) Fu Hszüan még keserűnek festi az aszszonyi sorsot: Beh szomorú asszonynak lenni! Olcsóbb dolog nincs nála semmi. Mint égi istenek fiúk, magukba bízók a fiúk (Kosztolányi Dezső fordítása) Milyen is a nő sorsa ma, a huszadik században, a technikai és tudományos forradalom korában? A válasz attól függ, hogy hol él a nő. Erre a kérdésre ad választ a műsorban többek között az olasz Oriana Fallaci, az angol Mary Wollstoncraft, az amerikai Margorie Moffatt, a szovjet Borisz Urlanisz és Devecseri Gábor. A francia Simone de Beauvoir például azt mondja: „A nő egyre fontosabb gazdasági tényezővé válik, olyan fontossá, amilyen utoljára a történelem előtti időkben volt. A rohamosan fejlődő ipar munkaerő-szükséglete úgy megnő, hogy elkerülhetetlenné válik a férfimunkások mellett a nők bevonása a termelésbe. És ez az igazi „Nagy Forradalom”, mely a XIX. század során gyökeresen átalakítja a nők életét és új korszakot nyit történelmünkben.” „Ez az átalakulása nem könnyű, mert korunkban még mindig ókori intézmények és előítéletek élnek tovább.” Íme, egy kétórás műsorból milyen sok minden kiderül a nőkről. Ám az is, hogy Békés Itala nagy művész,, és maradandó élménnyel ajándékozza meg a nézőket. Milyen is a nő? És milyen a nő sorsa? A válasz attól függ, hogy hol él a nő (Fotó: Bohanek) Devecseri Gábor Kossuth-díjas költő, akinek egyik verse is műsoron van Rövid megbeszélés a segítőtársakkal