Képes Újság, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-23 / 21. szám

Jóval több mint ezer embert, három falunyi határt, 13 ezer holdat egyesít a mezőhéki Táncsics Tsz. Szolnok megye egyik legrégibb óriás gazdasága terül el itt, a Tisza és a Körös között. Ekkora üzemben különösen fontos ember az elnök. Nemcsak agrármérnöknek kell lennie. S értenie az agronómiához, az üzemszervezéshez, a közgazdasághoz, az adáshoz, vevéshez, de egy kicsit politikusnak is. Mégpedig jó, bölcs politikusnak. Olyannak, aki nemcsak a gazdálkodással törődik, hanem számon tartja az emberek mindennapi gond­ját s örömét is. Ezért is igen fontos a tsz-ben dolgozó embereknek, hogy MIKOR LÁTJÁK AZ ELNÖKÖT? Óriás határ, van benne olyan tábla búza, ami talán eléri az ötszáz holdat is. Vala­mikor Mezőtúrhoz és Öcsödhöz tartozott. Az ezernyi tanyából már csak itt-ott áll egy-egy. A nép — már akik itt maradtak — behúzódott Mezőhék községbe. A Ti­szától a Körösig 13 ezer holdon a héki Táncsics Tsz gazdálkodik. Azért is érdekelt, hogy az elnök milyen kapcsolatban van a tagsággal, mert számos helyen bizony kissé elhamarkodva szer­veződtek meg ezek az óriás szövetkezeti gazdaságok. — Mikor látta az elnököt? — Nem is tudom. — Tegnap volt itt a brigádvezetők közt, a területkiosztás miatt. — Ó, én csak besegítő vagyok, az uram tag, kocsis. — Az őszön, hogy a tengerit hoztuk haza a háztájiból, megállított minket. — Ma­radt-e még, Máté? — így kiabált ki jó messziről, és ez nekem olyan jól esett akkor. A két asszony beszélgetését Héken, a fa­­lu legszélső házában lestük el. Az időseb­bik Házi Máté felesége. Az ő nyelve volt a pergőbb. Unokahúga, Vargáné, még fia­talasszony, de mind a ketten másfél évti­zedes tagok a tsz-ben. Mind a ketten a közvetlenséget, a barátságos hangot dicsér­ték. Fontos ez egy elnöknél? Amelyik ve­zető arcáról nem vetül vissza a szeretet és a megértés — még ha ez csak egy töredék percig tart is —, ott megjelenik a lélekben az árnyék. Jó ezt tudni...• A központi majorban emlékparkot füve­sített egy csapat lány és fiatalasszony. A bokrok, sövények már zöldellnek. Az elnök ötlete volt a park. Táncsics-szobor kerül ide, Somogyi Árpád formálja műtermé­ben. A lányok nem sokat tudnak az elnök­ről, csak pár hete dolgoznak itt. Az öcsödi szövőüzemből jöttek vissza. „Itt jobban megtaláljátok számításotokat” — mondta nekik Bagó Bálint. „Amit ígért, azt bevál­totta” — így az egyik lány. Tizenöt-tizenhat évesek. Közönyösek még minden iránt, ami a felnőttek világához tartozik. De az ilyen közönyösökhöz is szólni kell. Mégpedig a valóság és az igaz­ság nyelvén. Csak az ilyen beszédet res­pektálják. Akárcsak az öreg tanyasi em­ber, Molnár Benedek, aki 1951 óta lakik itt. Most elözvegyülve, járadékosként ba­romfit, sertést, tehenet tart a tanyájával meghagyott 800 öt földön. — Én már innen el nem megyek, míg élek. A korábbi időben is meghagytak a tanyámon, Bagó Bálint se lesz rosszabb hozzám. — Mikor látja? — Néha eljön errefelé. Víg kedélyű em­bernek látszik...• — Két évig voltam itt elnökhelyettes. Azelőtt Baranyában főagronómus, majd a minisztériumban dolgoztam. Minden he­lyen másként kell az embernek csinálni a dolgait. Ami a legfontosabb: az irányí­tásban velem részt vevő szakemberek lás­sák, hogy az elnöknek helyén van az esze és a szíve. És még egy: az ilyen nagy gaz­daságban akkor jó az élet, ha úgy érződik benne a demokratizmus, mint a levegő. De nincs erre recept. Az irodában mondta ezt Bagó Bálint, háromnegyed napos, kísérő nélküli kószá­lásunk után. Csakugyan, a receptet a nép, a közösség, a táj, a föld kínálja. S a veze­tés titkai közé tartozik, hogyan viszonyul ehhez. N. P. Házi Máténé és unokahúga, Vargáné. Közvetlen embernek ismerték meg az elnököt 4

Next