Képes Újság, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-23 / 21. szám

GONDOK ÉS REMÉNYEK Vasárnap jelent meg a párt és a kormány közös határozata a lakáshelyzetről, s hétfőn már láthattuk is az első karikatúrát erről a témáról „Számol az or­szág” címmel. Igen, mér és számol az ország. Mindenekelőtt a várható lak­bérüket szeretnék tudni legtöb­ben, vannak, akiket a cserele­hetőség foglalkoztat, s megint mások a családi- vagy társas­házépítés új lehetőségeit latol­gatják. De nincs egyetlen rétege a társadalomnak, még csak egyetlen polgára sem, akit köz­vetve, vagy közvetlenül ne érin­tene ez a határozat. Abban már most bizonyosak lehetünk, hogy a megfontolt, széles látókörűen kidolgozott el­vek végül is jól szolgálják majd a legfőbb célkitűzését, a lakás­­helyzet javítását. Az Olvasó bi­zonyára, áttanulmányozta már a közlemény minden pontját, s most várakozással tekint a to­vábbi fejlemények elé. Az is kitetszik a határozatból, hogy a tanácsokra a jövőben az eddiginél jóval nagyobb fele­lősség és gond hárul a lakásépí­téssel, lakásgazdálkodással kap­csolatosan. Milyen gondolatokkal, remé­nyekkel tekintenek egy város vezetői, a lakásgazdálkodás fele­lősei a várható helyzet elé? Ez­zel a kérdéssel ültünk asztalhoz Balassagyarmaton a tanácsel­nök-helyettes, Kmetty Kálmán szobájában. Az már régóta nyilvánvaló, hogy valamennyi rendelet közül talán a legelavultabb a lakás­­rendelet volt. A legutóbbi is ti­zenegy évvel ezelőtt született, de vannak közel ötven éve ér­vényben levő rendszabályok is. És éppen a legsúlyosabb, az amúgy is legtöbb gondot jelentő területen ... S a rendeletek — avultságuknál fogva is — sok buktatót vagy kibúvót jelentet­tek a lakók, tulajdonosok szá­mára, kinek-kinek helyzete, sze­rencséje szerint. S ez a tény Ba­lassagyarmaton talán az átlagos­nál is jobban éreztette hatását. Hogy miért jobban? Mindenekelőtt, mert a város nem tartozik, legalábbis az utób­bi három-négy esztendeig nem tartozott az élénk, szüntelen vál­tozó, épülő települések közé. Egy kicsit a rangjukat vesztett váro­sok sorsára jutott. Az elmúlt negyedszázadban Gyarmaton összesen 1327 lakás épült. Ebből 379 állami, 133 OTP-öröklakás és 815 magánla­kás. De az állami építkezések­nek több, mint fele az elmúlt öt esztendőre esik. Vagyis: húsz esztendőn át leginkább a ma­gánjellegű építkezések jelentet­tek némi fejlődést a lakásfron­ton. Balassagyarmatnak 3906 laká­sa van — tizennégyezernyi lé­lekszámmal —, ebből 2013 ma­gántulajdon, 1893 pedig állami lakás. S éppen ebből az arány­ból adódott a gondok jó része Ismert dolog, hogy a tanácsi rendelkezésű, de magántulaj­donban levő épületeknek gya­korlatilag nincs gazdája. A tu­lajdonos a húsz-harminc forin­tos lakbérekből — érthetően — nem tudja rendben tartani az épületet, de nem lehet várni a lakótól sem, hogy saját költsé­gén tatarozzon egy olyan házat, amelyben csak bérlőként tartóz­kodik. Ilyen módon ma a város­nak sok pontján látni elhanya­golt, romos épületet, lakást. Ebből adódna tehát az egyik tennivaló: olyan rendelkezést hozni, amely a mindennapi élet, a helyi viszonyok figyelembevé­telével rendezi a bérlő-tulajdo­­nos viszonyt, s nem ítéli pusztu­lásra a még menthető épülete­ket, lakóházakat. De ezen túl, elsősorban, még­is az állami tulajdonban levő la­kóházak rendbentartásáról kell gondoskodni. Balassagyarmaton az 1893 állami lakóház gondo­zására eddig évente hárommillió forintot fordítottak. A kívánatos ennek legalább háromszorosa, négyszerese, tíz-tizenegymillió forint lenne. S ez már önmagá­ban is indokolja, miért kell ren­dezni a lakbéreket, természete­sen úgy, hogy ez egyetlen dol­gozó ember életszínvonalát se érintse. Az egyes ember hajléka nemcsak az egyes emberé. Köz­kincs, a nemzeti vagyon része is, amit a lehető legjobb eszkö­zökkel óvni, védeni kell. A leglényegesebb azonban itt is, mint mindenütt az országban, hogy az új rendelkezések egyen­lő teherviselést, igazságosságot biztosítsanak a meglevő lakások elosztásában. Hogy ne fordul­hasson elő, ami Balassagyarma­ton is megtörtént: az egyik új lakótelepen, ahol állami lakások épültek, a beköltözés után né­hány hónappal elkezdtek szapo­rodni a személygépkocsik és ma már egész kis autókaraván — húsz, huszonöt kocsi — gördül be az udvarokra esténként, mun­ka után. Legyen szigorú és el­lenőrizhető törvény, hogy ki-ki teherbírása arányában jusson lakáshoz. Nagyobb kedvezmény­nyel az arra rászorulók és na­gyobb, saját hozzájárulással a tehetősebbek, a nagyobb jöve­delemmel rendelkezők. Azt vártuk, hogy egy város speciális gondjait jegyezhetjük majd fel Balassagyarmaton és a beszélgetés végén kiderült: a város gondjai és reményei egy kicsit az ország reményei és gondjai is. Ezeknek orvoslását vagy való­­raváltását várja minden­ jószán­dékú ember, attól a régen várt intézkedéssorozattól, amelynek még hosszú folytatása lesz, de amelynek első és nagyon fontos aktusán már túl vagyunk. Ibrányi Tóth Béla Ha gyakorlattá válik a most szü­letett határozat, remélni lehet, valamelyest kiegyenlítődnek az aránytalanságok. A lakbérek ösz­tönző hatására a nagyobb lakást a nagyobb családok veszik majd igénybe (Fejes Irén felvételei) .

Next