Képes Újság, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-23 / 21. szám
GONDOK ÉS REMÉNYEK Vasárnap jelent meg a párt és a kormány közös határozata a lakáshelyzetről, s hétfőn már láthattuk is az első karikatúrát erről a témáról „Számol az ország” címmel. Igen, mér és számol az ország. Mindenekelőtt a várható lakbérüket szeretnék tudni legtöbben, vannak, akiket a cserelehetőség foglalkoztat, s megint mások a családi- vagy társasházépítés új lehetőségeit latolgatják. De nincs egyetlen rétege a társadalomnak, még csak egyetlen polgára sem, akit közvetve, vagy közvetlenül ne érintene ez a határozat. Abban már most bizonyosak lehetünk, hogy a megfontolt, széles látókörűen kidolgozott elvek végül is jól szolgálják majd a legfőbb célkitűzését, a lakáshelyzet javítását. Az Olvasó bizonyára, áttanulmányozta már a közlemény minden pontját, s most várakozással tekint a további fejlemények elé. Az is kitetszik a határozatból, hogy a tanácsokra a jövőben az eddiginél jóval nagyobb felelősség és gond hárul a lakásépítéssel, lakásgazdálkodással kapcsolatosan. Milyen gondolatokkal, reményekkel tekintenek egy város vezetői, a lakásgazdálkodás felelősei a várható helyzet elé? Ezzel a kérdéssel ültünk asztalhoz Balassagyarmaton a tanácselnök-helyettes, Kmetty Kálmán szobájában. Az már régóta nyilvánvaló, hogy valamennyi rendelet közül talán a legelavultabb a lakásrendelet volt. A legutóbbi is tizenegy évvel ezelőtt született, de vannak közel ötven éve érvényben levő rendszabályok is. És éppen a legsúlyosabb, az amúgy is legtöbb gondot jelentő területen ... S a rendeletek — avultságuknál fogva is — sok buktatót vagy kibúvót jelentettek a lakók, tulajdonosok számára, kinek-kinek helyzete, szerencséje szerint. S ez a tény Balassagyarmaton talán az átlagosnál is jobban éreztette hatását. Hogy miért jobban? Mindenekelőtt, mert a város nem tartozik, legalábbis az utóbbi három-négy esztendeig nem tartozott az élénk, szüntelen változó, épülő települések közé. Egy kicsit a rangjukat vesztett városok sorsára jutott. Az elmúlt negyedszázadban Gyarmaton összesen 1327 lakás épült. Ebből 379 állami, 133 OTP-öröklakás és 815 magánlakás. De az állami építkezéseknek több, mint fele az elmúlt öt esztendőre esik. Vagyis: húsz esztendőn át leginkább a magánjellegű építkezések jelentettek némi fejlődést a lakásfronton. Balassagyarmatnak 3906 lakása van — tizennégyezernyi lélekszámmal —, ebből 2013 magántulajdon, 1893 pedig állami lakás. S éppen ebből az arányból adódott a gondok jó része Ismert dolog, hogy a tanácsi rendelkezésű, de magántulajdonban levő épületeknek gyakorlatilag nincs gazdája. A tulajdonos a húsz-harminc forintos lakbérekből — érthetően — nem tudja rendben tartani az épületet, de nem lehet várni a lakótól sem, hogy saját költségén tatarozzon egy olyan házat, amelyben csak bérlőként tartózkodik. Ilyen módon ma a városnak sok pontján látni elhanyagolt, romos épületet, lakást. Ebből adódna tehát az egyik tennivaló: olyan rendelkezést hozni, amely a mindennapi élet, a helyi viszonyok figyelembevételével rendezi a bérlő-tulajdonos viszonyt, s nem ítéli pusztulásra a még menthető épületeket, lakóházakat. De ezen túl, elsősorban, mégis az állami tulajdonban levő lakóházak rendbentartásáról kell gondoskodni. Balassagyarmaton az 1893 állami lakóház gondozására eddig évente hárommillió forintot fordítottak. A kívánatos ennek legalább háromszorosa, négyszerese, tíz-tizenegymillió forint lenne. S ez már önmagában is indokolja, miért kell rendezni a lakbéreket, természetesen úgy, hogy ez egyetlen dolgozó ember életszínvonalát se érintse. Az egyes ember hajléka nemcsak az egyes emberé. Közkincs, a nemzeti vagyon része is, amit a lehető legjobb eszközökkel óvni, védeni kell. A leglényegesebb azonban itt is, mint mindenütt az országban, hogy az új rendelkezések egyenlő teherviselést, igazságosságot biztosítsanak a meglevő lakások elosztásában. Hogy ne fordulhasson elő, ami Balassagyarmaton is megtörtént: az egyik új lakótelepen, ahol állami lakások épültek, a beköltözés után néhány hónappal elkezdtek szaporodni a személygépkocsik és ma már egész kis autókaraván — húsz, huszonöt kocsi — gördül be az udvarokra esténként, munka után. Legyen szigorú és ellenőrizhető törvény, hogy ki-ki teherbírása arányában jusson lakáshoz. Nagyobb kedvezménynyel az arra rászorulók és nagyobb, saját hozzájárulással a tehetősebbek, a nagyobb jövedelemmel rendelkezők. Azt vártuk, hogy egy város speciális gondjait jegyezhetjük majd fel Balassagyarmaton és a beszélgetés végén kiderült: a város gondjai és reményei egy kicsit az ország reményei és gondjai is. Ezeknek orvoslását vagy valóraváltását várja minden jószándékú ember, attól a régen várt intézkedéssorozattól, amelynek még hosszú folytatása lesz, de amelynek első és nagyon fontos aktusán már túl vagyunk. Ibrányi Tóth Béla Ha gyakorlattá válik a most született határozat, remélni lehet, valamelyest kiegyenlítődnek az aránytalanságok. A lakbérek ösztönző hatására a nagyobb lakást a nagyobb családok veszik majd igénybe (Fejes Irén felvételei) .