Képes Újság, 1973. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-07 / 27. szám

KISKAPUK Hallott már a kedves Olvasó demizsonos okmánybélyegről? Ha szőlős­boros vidéken él, akkor bizonyosan, mert arrafelé vált népi szokássá, hogy ilyenfajta bélyeget „ragasztanak” a kisebb-nagyobb kérelmekre, igénylésekre. Az anyagbeszerzők lennének a megmondhatói - ha mer­nének beszélni róla -, hogy gyakran még az egyszerű vásárlás is köny­­nyebben megy, ha a vevő ezzel a sajátos okmánybélyeggel ad nyoma­­tékot szándékának. „Jönnek nekem — meséli egy ismerősöm —, hogy elnök elvtárs, nincs alkatrész, nincs ponyva, meg cementet is csak a jövő hónapra ígértek. No, akkor egy húszliteres okmánybélyeg ide is, oda is, majd csak meg­teszi a magáét." És a muskotály vagy a rizling valóban segít, megnyitja azt a bizonyos kiskaput, amelyen bejutva már könnyebben mennek a dolgok. Mert ki­derül, hogy mégis csak akad a raktárban abból a keresett alkatrészből, a cementet meg majd „átcsoportosítják”. Ami annyit jelent, hogy még többet kényszerül várni az a vevő, akinek az igénylésén „alaki hibát” találtak: elfelejtett „okmánybélyeget" ragasztani rá a szerencsétlen. Az efféle ügyletnek persze vesztegetés szaga van, s nagyon kell ismer­nie a törvényt, meg az előírásokat annak, aki szárazon akarja megúszni. Ismeri is, csak éppen nem tiszteli. Ami akkor sem bocsánatos bűn, ha közérdekből, kényszerhelyzetben keresi valaki a kiskaput — nem állhat a kombájn az aratás kellős kö­zepén! —, ha meg a maga kis előnyéért kopogtat rajta, akkor minden­képpen elítélendő. Régi ismerősöm keresett meg egyszer a szerkesztőségben — több éve már ennek­­, s arra kért, segítsek rajta, nem tud megszabadulni a lakó­jától, a tanács nem hajlandó kitenni a lakásból. Kiderült azonban, hogy miért nem, semmi jogalapja nincs a kérésének. „De hát ha te szól­nál valahol fönt, onnan meg leszólnának a tanácshoz... Azt kellene mondani, hogy ...” — és ingatag érveket sorolt. Kereste a kiskaput, hiá­ba. Azóta nem jön, megharagudott. „Meghalt a gyerek, oda a koma­­sági” Ártatlanabb és kedvesebb annak a falun élő író-önjelöltnek az esete, aki dolgozatai mellé egy üveg kisüstit is mindig letett a szerkesztőségi asztalra. Az írásait sohasem közöltük, a pálinkát - vele közösen - min­den alkalommal megittuk. A pálinka ugyanis kitűnő volt, de írásairól ezt a legnagyobb jóakarattal sem lehetett mondani. Ő nem haragudott meg, csak elmaradt, belátva nyilván, hogy egész Bács megyében nem főznek annyi barackot, amennyivel betörhetne az irodalomba. Sokan s gyakran kopogtatunk kiskapukon. Olyankor is, amikor a fő­bejáraton hamarabb érnénk célhoz. De ennek a rossz szokásnak nem­csak az önzés, a meg nem szolgált előnyök keresése az oka. Hanem az is, hogy volt idő, amikor a megszolgálthoz is csak kerülő úton juthattunk hozzá. Szószóló kellett, egy alkalmas helyen dolgozó „jóemberünk”, ra­vasz kis csavarintás az ügyön, hogy elérjük, amit enélkül is el kellett volna érnünk. Sokszor rákényszerültünk, hogy a hátsó bejáratot keressük. Oly sokszor, hogy rá is szoktunk. Iskoláját most végzett fiam ipari tanulónak megy. Nem divatos szak­mába, egyszerű a dolga: jelentkeznie kell és fölveszik. „Szólj X­nek, el­intézi” - ajánlották. Nem szóltam, nem volt rá szükség. Ezek kis ügyek, nem veszélyesek. A demizsonos okmánybélyeg miatt is inkább az röstellje magát, aki elfogadja, aki olyan helyzetet teremt, hogy az ügyfél — a vevő! — nem talál más megoldást. De ezek a kis ügyek is bomlasztanak, ha társadalmi méretűvé válnak. Lehet, jót de­rülünk a kiapadhatatlan nyelvi lelemény napjainkban született alkotá­sán. Igazán szellemes kifejezés a „húszliteres okmánybélyeg”. De bár ne született volna meg. S ha már megvan, igyekezzünk törölni a szótárunk­ból. Még akkor is, ha nem ez a legkárosabb formája a kiskapukeresésnek. Hanem, amit a szerzés megszállottjai tesznek. Akik nemcsak az össze­köttetéseiket használják föl céljaik elérésére, hanem a törvények kibú­vóit, kiskapuit keresik - más és a köz rovására. Nem is mindig ered­ménytelenül. Példa akad rá elég a lapok bűnügyi rovatában. De hány eset nem kerül oda! Vagy azért, mert nem derül rá fény, vagy mert leg­feljebb az erkölcsi törvényeket sérti, az írottakat nem. „Nálunk mindent el lehet intézni!” Ugyan ki ne hallotta volna már ezt a furcsa kijelentést. Furcsa, mert aki mondja, nem dolgaink intézésének gördülékenységét dicséri vele, hanem a saját ügyességét. Lehessen hát valóban mindent elintézni. De lehetőleg ne a kiskapu­kon bebújva. Antal Károly HÍR • FOTÓ • LEVÉL • TÁVIRI HELSINKI A finn fővárosra, Helsinkire figyel ismét a világ, ahol a Finlandia palotában harminchárom európai és két ten­gerentúli ország külügyminiszterei tanácskoznak. A részt­vevő államok száma is jelzi, hogy nem mindennapi je­lentősége van ennek az ülésnek a világ jövője szem­pontjából. A július 3-án kezdődött konferencia témája Európa békéje és biztonsága. Ezt a magas szintű tanács­kozást megelőzően hat és fél hónapos nagyköveti elő­készítő értekezletnek adott otthont a finn főváros. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete már 1966- ban javasolta, majd 1969-ben a nevezetes Budapesti Felhívásban részletesen is hangsúlyozta, hogy Európa békéjéhez csupán egyetlen út vezet, az érdekelt orszá­gok együttes konferenciája. Az, hogy ma már a világ­­politikát a tárgyalóasztal, a tanácskozás jellemzi és a hidegháború egyre inkább szűk körök eszköze marad, mindenekelőtt a szocialista tábor sikere. Ezért üdvözöl­hetjük napjainkban a finn fővárosban megkezdődött tanácskozást úgy, mint kontinensünk békéjének, bizton­ságának kulcsát. borostyánkiállítás Nagy sikerű párizsi kiállítás után érkezett Budapestre az a hatszáz darab litván borostyánból álló kollekció, ame­lyet július 20-ig mutatnak be az Iparművészeti Múzeum­ban. A rendkívül értékes tárlatnak, amelyet a Magyar- Szovjet Baráti Társaság és az Iparművészeti Múzeum közösen rendezett, sok a látogatója. (Fotó: Molnár Edit, MTI) KÉPES ÚJSÁG. A Hazafias Népfront falusi hetilapja. Főszerkesztő: Gerencséri Jenő. Főszerkesztő-helyettes: Antal Károly. Szerkesztőség: Budapest Vill., Gyulai Pál utca 14. Telefon: 137—660. Levélcím: 1985 Budapest. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Csollány Ferenc. Kiadóhivatal: 1959 Budapest VIn., Blaha Lujza tér 3. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hír­lap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1.). Előfizetési díj: 1 hónapra 14,— Ft, negyedévre 42,— Ft, félévre 84,— Ft, egész évre 168,— Ft. @ 73.2026 Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs mélynyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Index: 25 439 2

Next