Képes Újság, 1974. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-06 / 27. szám
DOLGOZNI CSAK SZÉPEN... Amikor süldőlegény koromban kaszálni tanultam, az apám mindig azt mondta: „Ne kapkodj, fiam, csak nyugodtan, szépen, hogy ne kelljen utánavágni". Ugyanis, ha siettem, mindig elmaradt egy-egy fűcsomó a kasza mögött és hiába akartam gyorsan haladni, lemaradtam, mert a kapkodásból eredő hibákat nem győztem az utánavágásokkal kijavítani. Sokszor eszembe jut mostanában az atyai jó tanács, amikor azt hallom, hogy az új háztartási gépet — amit tegnap vásároltak — máris javítóba kellett vinni. Az új televízióhoz ki kellett hívni a szerelőt. Az új bőröndnek elromlott a zippzárja. Az új cipőről levált a talp. Az új ruháról lepattogtak a gombok. Az új lakásban felpúposodott a parkett, nem zárnak az ablakok és csepegnek a vízcsapok. Be kell vallanom őszintén: a régi, de ma is nagyon aktuális atyai tanács jutott eszembe akkor is, amikor a legutóbbi KB-ülés közleményében a következőket olvastam. „Az iparban változatlanul feladat a termelés gazdaságosságának javítása, a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése, a minőség javítása, az energiával és a nyersanyaggal való észszerű takarékosság...” Igaz, hogy a szocializmus építésében még kezdők, tanulók vagyunk. Érthető, hogy nem megy minden kifogástalanul. És az is természetes - legalábbis a józan, reális szemléletű emberek számára -, hogy nem lehet egy iparilag elmaradt országból huszonöt-harminc év alatt Kánaánt teremteni. De az is igaz, hogy a munkában már nem vagyunk kezdők. Éppen ezért, semmi sem indokolja, hogy ne figyeljünk oda a régi atyai jó tanácsra: dolgozzunk nyugodtabban, szebben, eredményesebben, hogy ne kelljen mindig utánavágni. Ne kapkodjunk. Ne pazaroljuk az energiát. Takarékoskodjunk az erőnkkel. Figyeljünk oda jobban arra, amit csinálunk és csináljuk meg szépen, tisztességesen, ahogy becsületes, jó szakemberekhez illik. Ne csapjuk be önmagunkat. Hiszen a saját létünkről van szó. Ha a kaszánk után fűcsomók maradnak, magunk botlunk beléjük. A saját szénánkat magunknak kell betakarítanunk. És, ahogy a népbölcsesség tartja: „Aki másokat megcsal, maga is megcsalatik". Ha Te rossz cipőt csinálsz, én rossz lakást építek, akkor én rossz cipőben járok. Te rossz lakásban laksz. Mire jó ez? Neked sem jó, nekem sem jó! Akkor minek csináljuk? Miért csapjuk be egymást és miért csapjuk be önmagunkat? Dolgozni csak jól és szépen érdemes. Csak a jó munkának van értéke. A rossz, hibás munkából mindannyiunknak kára származik. Neked is, nekem is és a népgazdaságnak is. Ha magunknak varrunk ruhát, ha magunknak csinálunk cipőt, ha magunknak szerelünk gépet, ha magunknak építünk házat, akkor azt igyekszünk jól megcsinálni. Miért nem csináljuk meg azt is jól és lelkiismeretesen, amit másnak készítünk? Hiszen a szocializmus műhelyében, a szocializmus nagy családjában, végül is minden nekünk készül. A tőkés társadalomban az iparos, a kereskedő becsaphatja a kuncsaftot, de mi kit csapunk be? Senki mást, csak önmagunkat ! Nem kérem én számon senkitől a lehetetlent. Aki nem tud kaszálni,, az hiába igyekszik, úgyis földbe veri a kasza hegyét. De aki megtanulta, hogyan kell szépen kaszálni, tiszta rendet vágni, az szégyellheti magát a hanyag munkáért. Ne higgye, hogy a hanyagságot el tudja takarni mások elől. Az elhagyott fűcsomók messziről virítanak a lekaszált réten, és mindenki látja őket, legföljebb nem mindenki szól miattuk. Az apámnak — a hasznos tanácsai mellett — volt egy nagyon jó tulajdonsága: nemcsak azt mutatta meg, hogyan kell kaszálni, azt is ellenőrizte, nem maradnak-e el a kasza mögött a fűcsomók. Ha csak egyetlen fűszálat talált is utánam, mindig visszahívott: „Elhagytad, fiam, gyere, vágd fel”. És mindig engem hívott vissza. Soha nem az öcsémet vagy a bátyámat. Mindegyikünk rendjét külön ellenőrizte. Ha hibát talált, mindig tudta, ki a bűnös, ki a felelős. És amikor lelepleződtünk, apánk előtt is, egymás előtt is szégyelltük magunkat. Az állandó szigorú, de jószándékú ellenőrzés és felelősségrevonás tanított meg bennünket arra, hogy dolgozni csak jól és szépen szabad. Derencséri Jenő •AUIRAT • HÍR • FÓT Az országgyűlés megtartotta nyári ülésszakát. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter expozéja után a tanácskozás résztvevői megtárgyalták és törvényerőre emelték a Magyar Népköztársaság 1973. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, meghallgatták, majd beható vita után egyhangúlag elfogadták Keserű Jánosné könnyűipari miniszter beszámolóját könnyűiparunk helyzetéről és jövőbeni feladatairól. Képünkön: Keserű Jánosné beszámolóját mondja (Fotó: Kovács Gyula, MTI) NYÁRI ÜLÉSSZAK KÉTMILLIÓS SEGÍTSÉG Hazánk egyik legnagyobb vegyipari üzeme, a Fűzfői Nitrokémia évről évre több kölcsönt juttat dolgozóinak lakásépítésre. A gyár társadalmi lakásügyi bizottsága nemrég kétmillió forint kölcsönt osztott szét ötvenegy dolgozó között. MŰVÉSZTÁBOR Nógrád megyei amatőr festők, grafikusok, szobrászok művésztábora nyílt Mátrakeresztesen, Csohány Kálmán Munkácsydíjas grafikusművész vezetésével. A táborozáson készült művek legjavából még a nyáron kiállítást rendeznek a megye helységeiben. A NÖVEKVŐ FERIHEGY Az állandóan növekvő légiforgalom szükségessé tette a Ferihegyi repülőtér bővítését. A régi csarnok köré könynyűszerkezetes megoldással fedett épületsort emelnek (Fotó: Dolezsár) KÉPES ÚJSÁG. A Hazafias Népfront falusi hetilapja. Főszerkesztő: Gerencsért Jenő. Főszerkesztő-helyettes: Antal Károly. Szerkesztőség: Budapest Vili. Gyulai Pál utca 14. Telefon: 137—660. Postacím: 1985 Budapest. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Csollány Ferenc. Kiadóhivatal: 1959 Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Terjeszti : a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1.). Előfizetési díj: 1 hónapra 14.— Ft, negyedévre 42.— Ft, félévre 84.— Ft, egész évre 168.— Ft. (Tj 74.1734 Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs mélynyomás . . . _tSP Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Index: 734.p.f 2