Képes Újság, 1979. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-07 / 27. szám

„ Közös dolgainkról Együtt gondolkodni A lecke fel van adva — a fejlődés, a történelem adta fel: „Hogyan lehet jobban, eredményesebben gazdálkodni?” Min­den vállalatnak, gazdaságnak, gazdasági intézménynek felel­ni kell a kérdésre. A választ azonban jól meg kell fontolni, mert a tévedések kárt okozhatnak. A rossz válasz több veszteséget hoz, mint nyereséget. Márpedig nekünk a hiányos kül- és belföldi mér­leget kell egyensúlyba hoznunk, jobb gazdálkodással. A Központi Bizottság határozata szerint jobban kell gaz­dálkodnunk a nyersanyagokkal, a termelőeszközökkel és a munkaerővel, vagyis a dolgozó emberek erejével, képességé­vel. Jól, okosan kell felhasználni a termelőberendezéseket és a munkaerőt, hogy olyan termékeket gyártsunk, termel­jünk, amelyek értékesíthetők, amelyeknek értékesítésében megtérül a befektetett nyersanyag és munka értéke. A feladat világos és egyértelmű. De a megoldás, a vég­rehajtás nem könnyű. Ugyanis a rendelkezésünkre álló gé­pek, emberek, nyersanyagok adottak, meghatározottak Nem lehet őket egyik napról a másikra megváltoztatni, jobbá, tökéletesebbé tenni, de lehet jobban hasznosítani. Ez a lecke, ez a feladat minden vállalatnál, minden terme­lő egységnél. Ezt kell megoldani, megválaszolni. A jó fe­leletnek, a jó válasznak nincs garantált biztosítéka, de van­nak jó feltételei. A dolgozó emberek értik a párt szavát, hallgatnak rá és készek cselekedni. Talán sohasem volt még nagyobb akarás, aktivitás, törekvés a gondjaink, problémáink megoldására. Szinte mindenki tudja, érti­ gazdasági, társadalmi nehézsé­geinket és tenni akar valamit a megoldásuk érdekében. Csak a jó akaratot kell jó cselekvéssé változtatni. A cselekvés előtt azonban mindennél fontosabb a gondol­kodás. Gondolkodás nélkül, elhamarkodott, kapkodó választ adnánk a feladott kérdésre és nem lenne jó a végeredmény. És az sem mindegy, hogy ki és hogyan gondolkodik. Most szükségszerű, hogy együtt, egységesen és mindannyian gon­dolkodjunk. Mindenki gondolkodjon a saját munkahelyén, a saját munkakörében, a saját feladatán. Nincs olyan igazgató, vagy főmérnök, főkönyvelő, aki egye­dül okosabb, mint az egész vállalati kollektíva. Egy fej — ha háromszor, négyszer olyan nagy és okos is, mint a többi — sohasem ér fel 100—1000—10 000 fej nagyságával és okos­ságával. Ha a sok száz fej mindegyikében csak egy pará­nyi bölcsesség van, együttesen akkor is bölcsebbek, mint egy­magában a legbölcsebbik. Mindig az volt — de most különösen az — a jó vezető, aki nem csak a maga, hanem a beosztottainak fejével is gon­dolkodik. Aki meghallgatja munkatársait, meghallgatja a vezetésére bízott intézmény, vállalat minden dolgozóját. Sok szó esik mostanában a kollektív vezetésről, az üzemi demokráciáról. De nem elég beszélni róla, mindennapi gya­korlattá kell tenni. El kell érni a demokrácia eszközeivel, hogy mindenki gondolkodjon és a közös gondolkodás böl­csessége alapján döntsön a vezetés, cselekedjen az egész kol­lektíva. A mérnök tervezzen, szerkesszen, konstruáljon új gépeket. A közgazdász számoljon, kalkuláljon. De ne szakadjon el egymástól a két tevékenység. Amikor a mérnök tervez, új gépet konstruál, a közgazdász már akkor számoljon, keresse, vizsgálja az új gép gazdaságossági tényezőit: mennyi nyers­anyag, mennyi importanyag kell hozzá; van-e szerszám, ka­pacitás, ember a gyártáshoz; lesz-e piac az értékesítéshez? A munkás se gondolkodjon önzően, csak magának, csak a maga hasznára. Meg kell értenie, hogy a vállalat akkor tud számára jobb jövedelmet, kényelmesebb munkahelyet biz­tosítani, ha jól, pontosan dolgozik, ha a kezéből kikerült ter­mék hibátlan, jó minőségű. Csak akkor lesz a vállalat ter­melése gazdaságos, ha minden gép mellett álló ember taka­rékoskodik a nyersanyaggal, üzemanyaggal és munkára használja az üzemben töltött időt. A vállalatvezetés gondjait sem tölthetik ki csak a gépek, eszközök és a termékről szóló statisztikák. A gondok közép­pontjában mindig a dolgozó embernek kell állnia; aki ter­vez, számol, gépet kezel; aki fárad, küzd, akinek sokféle problémája van, akivel törődni kell, akinek a munkájához meg kell teremteni a kedvező feltételeket, mert csak akkor várható tőle jó eredmény, ha elégedett. Egyszóval a feladott leckére közösen, valamennyiünknek együtt gondolkodva kell válaszolni. Mindenkinek lehet el­képzelése, javaslata, egy-egy jó ötlete. És a javaslatok, ötle­tek millióiból születik majd meg a jó eredmény. — Hat éve, hogy Császár­­töltésen, a Petőfi utca egyik szépen berendezett portáján meglátogattuk _______ Schaffer Andrásnét, ahol Schaffernével a lányának a lánya és annak két lánya is lakott. De, hogy sorrendet tartsunk: Schaffer Andrásné, Bergman Lőrincné, Má­­rvin Tamásné és akkor még két kislánya: Anna és Éva. Anna az­óta Szamosi Antalné lett, aki a nagyközség művelődési előadója — s van egy kétéves kislányuk: Lívia. Lívia nem tudja a nagyszerűségét ennek a családi közösségnek, de érzi. A sok kedves szót, a gon­doskodást, a dédi — üknagymama — ma is féltő, óvó vigyázását, aki mára 82 éves lévén, átadta lá­nyának, a 60 éves Bergman Lő­­rincnének a háztartás vezetését. Nem köti már a „pacskert”, avagy a házicipőt a család nőtagjainak, bár jó egészségnek örvend, de pa­naszkodik, hogy megromlott a hal­lása s fájnak a lábai. Nem tud segíteni sem a kertben, sem a konyhában. Mert hiszen addig em­ber az ember, míg segíteni tud a közösségnek, a családnak. — Én már csak vagyok... — mondja. — Letelt az időm. — Sok minden változott gyer­mekkorom óta —, beszéli Bergman Lőrincné, nyugdíjas téesz-tag és dédnagymama.­­ Még akkor a buckákon birkanyájak legettek. Az én apám kezdte a szőlőtelepí­tést, hogy az legyen aztán az anyagi életünk alapja. A szőlő, bor. Dehát, az sincs, ha nincs szor­galom, hozzáértés. Valamikor a pa­raszti munka többnyire tehenek, disznók, birkák körül zajlott. A vejem állami gazdaságban dolgo­zik, mezőgazdaságban, de gépsze­relő, a kis­vő, az Anna férje, meg éppen értelmiségi. Anna is bolti el­adó, de azért a Mária Terézia ide­jében letelepített őseink nagy­­család-formáját éljük. Éva meg .. . gimnáziumba jár, Baján. Ő sem jön vissza a mezőgazdaságba. — Annyi jószágot tartunk csak, ami a család szükségletére kell. Nyolc hízó, száz baromfi ... A kert­ben zöldségfélék, szőlő, gyü­mölcs. . . És munka után mindenki részt vesz a kert gondozásában, öt nemzedék együtt. . . Meg­férnek? m » mw a Ti » x » . x-f gg m at & Anna, Szamosi Antalné, a fiatal édesanya Líviával Marian Évike rádiózás közben ... (Fotó: Kar­fi lstván)

Next