Képes Újság, 1982. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-02 / 1. szám
A Klotz család szenvedelme " névre hallgat, s hogy salátának igen jóízű. A Klotz rokonság négy parcellájához érünk. Az övékén még ilyen tél idején is akadt bőven látnivaló. Elsőként a katonás rendben elhelyezett csertölgy tüskök tűnnek szembe. — Laskagombát termelünk rajtuk, s ha az idő csak egy kicsit is kedvez, karácsony után is van mit szedni róluk. Miközben hallgatjuk a gomba porításának módját s előnyeit s eltűnődünk a tuskó-élősködő nagyfejű pereszke különös természetén, ízelítőt kapunk gombaismeretből is. A szakszerűséghez kétség nem férhet, hiszen Klotz József képesített gombaszakértő, s tagja az e témával foglalkozó tudományos társaságnak. A kis kerti ház előtt — ha éppen nyár lenne — akár órát is igazíthatnánk —, napórát találunk. Házigazdánk alkotása. Hogy ebben is mester, azt több működő köztéri napórája tanúsítja. Csak anynyit tudunk hirtelen megjegyezni, hogy az óra beállításánál a Sarkcsillaghoz kell szigorúan igazodni. Számára ez a legkisebb gondot sem okozhatja, hiszen a Csillagászok Baráti Körének is tevékeny tagja. A fákon odúk, etetők, Klotzék szenvedélyes madárvédők. A tetőszerkezet oldalán remekbe szabott lyukak, egy keménycsőrű madár fúrta, vésze szellőzőnyílásul fiókáinak. Hogy ez már mégis csak túlzás? Avagy a magabiztos madárka megsejtette, hogy a házikó gazdája a Madártani Egyesületnek is tagja...? Sajátos illatú feketeribiszkebokrok között hálókkal védett kaptárak, mindössze négy van belőlük. Éppen csak anynyi, hogy jó mézzel ellássák a családot. A Klotz otthonba visszatérve a háziasszony feketeribiszkéből készült likőrrel, fogad. Különleges ízharmónia! A gyorsan oldódó hangulatban végre megkockáztatom, hogy vallomásra bírjam őket a kertről. Előbb azonban még megcsodálhatom a faliórát, amelynek külső ruhája a házigazda ezermester kezét dicséri. A falakon festmények, nagymesterek művének figyelemre méltó másolatai — úgyszintén saját kezűleg készültek. Tehetségét iskolai oktatásban felhasznált állatok, madarak élethű reprodukciói tanúsítják. Az asztalon folyóiratok, bennük szakcikkek többféle témában Klotz József aláírásával. S még versek is, alkalomra szólók. Nekiszegezem a kérdést: ennyi „szenvedelem” közül miért a kertet érzi a legigazibbnak? — Negyvenkét éve dolgozom a Dorogi Szénbányák Bányagépgyártó és Javító Üzemében mint utókalkulátor. Elszámoltatási csoportvezető vagyok, hat női munkatársam van, fiatalabbak és idősebbek. Mindegyik külön egyéniség. Gond, baj, gyakran adódik az életben, némelykor csak négyszemközti beszélgetéssel lehet segíteni. A kertben is sokféle „egyéniséggel”, virággal törődöm. Mindegyik tudtomra adja, jelzi, ha valami nincs nála rendben, s én sok év alatt megtanultam mivel segíthetek rajtuk. — A legcsodálatosabb élmény élet indulását látni, s figyelni, hogyan válik belőlük illatos virág, vagy asztalra való étel. A házigazda gyermekként sokat látott és próbált. Volt szőlőjük, kukoricájuk, szántójuk. De hozzáteszi: — A kert ezernyi titkát nős emberként tanultam, lestem el, szakkönyvek is segítettek benne. Így ma már a hagymától az Albán ringjóig minden megterem amire szükségünk van, a burgonyát kivéve. S a „javakból”, szaporítóanyagból bőven jut a kollégáknak is tavasztól őszig. Gyakran töltik közösen szabad idejüket, ott a forrás és erdő melletti kies tanyán. Szép és hasznos szenvedelem! Kulin Imre mintt évesen versenyezni kezdett a ralli másodosztályban. A rallihoz, a sok balszerencse, pech ellenére sem lett hűtlen, az idén már egyes licencet szerzett.„Az autóversenyzés és a kaszkadőrség nálam jól kiegészíti egymást. Leköt, állandóan velem él az autózás ... Minden ága érdekel. Mindig tervezgetem: mit lehetne még egy autóval csinálni?” • Kitűnően vezet. Magabiztosan, gyorsan. Nem tesz megjegyzéseket, nem bosszankodik a nála ügyetlenebb, határozatlanabb autósokon. Amíg a szerkesztőségig visz, könnyedén meséli: a legutóbbi autóskaszkadőr bemutatón, a Millenárison lebilincselt kézzel 80—90 kilométeres tempóban ment, a lábával kezelte a sebességváltót, majd menetközben kimászott a tetőre, a másik ablakon vissza, közben lábbal vezetett és kormányzott... „Semmiség” — nevetett. Beleborzongok vakmerőségébe. Nem, ő félni semmikor sem fél. Az autót jobban félti, mint önmagát. Amikor kiszállok, utánam hajol: „Tudja mit szeretnék igazán? Húsz Ladán átröpülni...” miii —mit immi mim tem —, elhiszem neki: egy nap még meg is teszi. Eöry Éva (Fotó: Gárdos Katalin)