KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1917
1. füzet - IV. Károly
2 tv. KÁROLY Reményünk van arra, hogy az ifjú király megérti a nemzeti lélek e vágyait és törekvéseit. Mert rövid idő alatt jeleit láttuk már a nemzet lelkét megértő sugallásainak. És lehetetlen, hogy amit nemzet és király együtt akarnak, amiért együtt fáradnak, amire együtt teszik fel legkomolyabb és legszentebb törekvésüket, Isten jóságos kegyelmével ne valósuljon. Üdv a királynak, aki eddigi tényeivel és kijelentéseivel — úgy sejtjük — a nemzeti élet új korszakának sorompóit nyitjáiéi, aki régi nemzeti reményeknek és várakozásoknak valósulására nyújt lehetőséget s egy nemzet lelkét ejti vágyai teljesülésének boldogságába. Üdv a királynak, aki fiatal lelke sugallására megtalálta azt az igazi és régóta sóvárgott hangot, amellyel a magyar nemzettel beszélni lehet, amelyre a magyar lélek olyan lángoló szeretetre gyulad, amilyennel csak ő tudja körülvenni királyát. Üdv neki, mert csak ez az út, mely őt egy szerető nemzet szíve közepébe s innen a történelmi nagyság halhatatlanságába vezeti. S ez az a mód, ahogy ezt a hibáiban és erényeiben áldott nemzetet a nemzeti munka barázdáiba lehet törni és állandóan végig ott tartani. Üdv a királynak, aki dicsőségesen harcoló hadainak élén békét hirdet a világnak, mert volt szeme meglátni és szíve megérezni, hogy a népek béke után vágyódnak s egy egész ellenséges világ előtt volt bátorsága kijelenteni készségét a béketárgyalás iránt. Üdv a királynak, kinek alkotmányos érzése azt súgja, hogy csak az ősi koronázó palást felöltéséből, a szent korona érintéséből és királyi esküjéből származik át rá az uralkodói jogok teljessége és siet alávetni magát a törvény és ősi hagyomány e parancsainak, hogy a nemzeti léleknek kedve és megelégedése teljék benne. Őt köszöntjük, érte is imádkozunk, mikor a nemzet imáját alakunkra vesszük: Isten áldd meg a magyart.