KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1941

1. Hittani és bölcseleti dolgozatok - Vallás-e az unitárizmus vagy világnézet. Simén Dániel

Vallás- e az unitárizmus vagy világnézet P fel. A vihar oszlóban volt s az Isten derűs világosságára váró lel­kek nemcsak elfeküdtek, hanem el is puhultak a nap alatt. „Jó nekünk itt lennünk", hajtogatták boldogan, de arra, hogy e sza­bad légkört és derűs világosságot mások számára is vonzóvá és elérhetővé tegyék, nem sokan gondoltak. Felcsillant bennük az a reménység, hogy az unitárizmus a jövő vallása s így sorsát az időre bízták. Mintha a holnap nem a mának lenne a következmé­nye, mintha magvetés nélkül is teremnének ringó búzakalászok s az idő gazdagon pótolna csupán reményteljes felfedezésekért? Igaz ugyan, hogy a jövő vallása azt is jelentheti, hogy az unifáriz­musnak van jövője, vagyis olyan kiaknázatlan értékekkel bír, melyek­nek feltárásához gazdagabb tudás, mélyebb magyarság, több em­berség szükséges. De e nagy horderejű és bíztató jelenség egyben veszélyes következményekkel járhat. Azzal t. i., hogy az unitáriz­must, amely minden rezdülésében az élet vallása, túlságosan el­vonatkoztatja az élettől. Helyesebben, távoli jövők köd-fellegébe rajzolja, mint a csodaszarvas alakját, vagy mint Jehova-istenét, kit népe szakadatlanul követ, de soha el nem ér. Az örök eszmé­nyiség ápolása minden vallásnak őszinte hivatása s így az unitá­rizmusé is, de a hétköznapokat, a „mák" súlyos kérdésekkel teli­tett világát is magához kell, hogy ölelje. Mert a „holnap val­lása" csak így lesz a ma éltető kenyere és ízesítő sója. Csak így lesz az a fény, mely a mélységből tör a csúcsok felé, bevilágítván a küzdő és fejlődő élet útját. Ez azonban csak egy tünete a múlt és jelen századi unitárius közömbösségnek. Elszomorítóbb az a jelenség, amely különösen az intelligens réteg vallásos magatartásában jelentkezik s mely egyik sajátos formájában a reverzálisok sorozatos, ránk nézve mér­hetetlen kárt jelentő valóságához vezet. A statisztika és az élettapaszta­lat e téren megdöbbentő képet mulat és súlyosan vádol. Mert­hiszen van valami tragédia abban, hogy az a vallás, amely termé­szetszerűleg a müveit réteghez szól, éppen itt veszít a megtartó erejéből. Érthető és méltánylandó, hogyha valaki élettársával szem­ben nem alkalmazza a lelki kényszer eszközeit, ha meghagyja hitében, hiszen a jó katolikusból, vagy jó reformátusból ritkán, vagy sohasem lesz öntudatos, jó unitárius, csupán ha spontán meg­nyilatkozó lelki indításból, vagy lelki szomjúságból csatlakozik hozzánk, de hogy gyermekének számára ne biztosítsa a lelki sza­badság tiszta örömét és boldogságát, ez megmagyarázhatatlan. Ez

Next

/
Thumbnails
Contents