KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1941
1. Hittani és bölcseleti dolgozatok - Vallás-e az unitárizmus vagy világnézet. Simén Dániel
Vallás- e az unitárizmus vagy világnézet , súlyos kötelesség-mulasztás, sőt bűnös elárulása mindannak, amit Jézus a tökéletesedés fogalmában sűrített össze s életcélul tűzött az ember elé. Minden ilyen eljárást megbélyegez, az a boldog vallomás, mely a hozzánk tért emberek lelki tusáit megkoronázó nyugalomból és ragaszkodásból árad felénk. Ne sajnáljuk az időt és kérdezzük meg tőlük, hogy mit jelent unitáriusnak lenni? Mi az ára és mi a nyeresége az unitáriussá levésnek s akkor felmérhetjük és megítélhetjük a lelket elvetélő cselekedeteket. A fenti tünetekhez még jó néhányat sorozhatnánk, de ízelítőül tán ennyi is elég. A tünetek különben sem adják meg a bajok és nehézségek pontos diagnózisát. Kutatásainkban mélyebben fekvő okokat kell keresnünk, hiszen maguk a tünetek is idevezetnek. S ha elértük a bajok kútfejét, talán segíthetünk valamit, esetleg kiúthoz jutunk. Felvetődik tehát a kérdés: mi az ős oka a vallásos közönynek, nemtörődömségnek ? S mi az oka, hogy ez a közöny, tisztelet a kevés kivételnek, és annak adassék minden tisztelet, épen a művelt rétegben nyilatkozik meg a legszembetűnőbben ? Nézetünk szerint nem lehet más, mint az a tény, hogy a vallás a dolgok természetéből kifolyólag pont ennél a rétegnél világnézetté vértelenedett. A világnézet a vallás trónjára kapaszkodott, de nem tudott vallássá lenni, vallássá szentelődni. S ez természetes is, mert jóllehet szoros kapcsolat áll fenn közöttük, élesen különböznek egymástól. S ez esetben a vallás előnyére billen a mérleg. Távolról sem célunk a világnézet értékét csökkenteni, vagy elvitatni, hiszen egy kiforrott világnézethez gyakran egy egész életre kiható hősies küzdelem szükséges. Sőt azt is elismerjük, hogy jól megalapozott világnézet nélkül ingadozó nádszál az ember, de a világnézet önmagában egy befejezetlen valami. Egy világkép, amely természetszerűleg lehet tiszta, vidám, derűs, sötét, ködös vagy szomorú aszerint, amint az egyén viszonya a világhoz igazodik, vagy a világ az egyén lelkében visszatükröződik. A világkép önmagában nem életterv és nem életcél. A színeiből még hiányzik a melegség s a lét ellentétes pólusait egybehangoló, harmonikus erő. Hiányzik belőle a teljes kifejezés, lendület és hatalom. A világnézet, fa virág nélkül, madár szárny nélkül, a hang dallam nélkül. A kifejező erőt, színmelegséget, lendületet és a hatalmat a vallástól kapja. A világnézet nem felel a lét nagy kérdéseire, hogy miért vagyunk, honnan jöttünk és hová megyünk, csak a vallás nyugtat meg, amikor a lét titokzatos mélységeiből kibontakozik az örök