Kertészmérnök 15. (1973)

1973 / 1-2. szám

é­ s 1973-ban fő feladatunknak­ tekintjük, hogy az Egyetem kari tagozódásából adódó szer­vezeti formák tartalmi elemeit tovább gya­rapítva, a forma és tartalom dialektikus egységét megvalósítsuk, tovább fejlesszük. A nagyobb szervezeti egységek kialakítá­sában a rendelkezésre álló személyi és anyagi erők koncentrált felhasznál­ása, a belső tartalékok feltárása mind olyan le­hetőség, melyekkel élve,azokat jól kihasz­­­álva oktató, nevelő és tudományos kutató munkánk színvonalát jelentősen emelhetjük.. Az oktatás korszerűsítése során felül kell vizsgálnunk, hogy oktatási rendszerünkben az előadások, csoportos foglalkozások, a jegyzetek, a tankönyvek, az audiovizuális eszközök milyen hatásfokkal érvényesülnek. Elemeznünk kell, hogy melyek azok a tan­tárgyak vagy tantárgy részek, melyek el­hagyhatók, illetve ahol a lexikális tu­dás helyett, az összefüggések ismeretét kell oktatnunk. E nézőpontból kell megvizs­gálnunk a használt jegyzeteket, tankönyve­ket s ezt kell érvényesíteni a jövőben meg­jelenő jegyzetekben,tankönyvekben is. Szeretnénk a már megrendelt ROBOTRON* 21 típusú számítógépet 1973-ban üzembe helyez­ni. Tisztában vagyunk azzal, hogy a gép beszerzéséig, üzembehelyezéséig és üzemel­tetéséig még számos nehézséget kell megol­dani. Nagyon fontos feladatunknak tekintjük ok­tatóink és tudományos dolgozóink szakmai és politikai képzettségi színvonalának e­­melését, pedagógiai ismereteik fejleszté­sét. A dolgozók anyagi, kulturális és szociális problémáinak megoldásában a lehetőségeken belül, sokat szeretnénk tenni. Az Egyetem minden dolgozójának az 1972. évi lelkiismeretes munkájáért őszinte köszöne­­temet fejezem ki és az 1973.évi, nem kis f­eladatok ellátásában segítségüket kérem. Dr.Somos András "BUDAPEST ÖTVENÉVES" 1922-ben írta Kosztolányi Dezső Budapest ötvenéves, s úgy hallom, félszázados emlékünnepére készülnek. Va­laki azt kérdezi, milyen lesz ez a város ötven év múlva? Ábrándozom, de amint kirajzolom a nyílegyenes sugárutakat, a Duna medre alatt keresztül-kasul robogó földalatti­kat, a kispesti helyiérdekű repülőgép-ál­lomást és a vízivárosi felségkarcolókat, képzeletem folyton beleakad szegénysé­günkbe, és szárnya szegik. Menjünk végig az utcákon, este tizenegykor. Minden ab­lak sötét. Azok, akik valaha a világvá­rosiakat játszották, letörölték arcukról a festéket, alszanak. Biztatóbb visszafelé utazni az idő­ben ötven évet­ vagy még többet, s emlé­kezni. Aki a Kossuth Lajos utcán ballag, az képzelje el a Hatvani utca rozoga há­zait, a régi Szent Pál útját, melyet gaz vert föl, a Vörösmarty téren levő teme­tőt, a korzó helyén zúgó nádast, Ofen- Pesthet. Itt járt, nem is olyan régen, a nyurga, vernyeges hajú Kisfaludy Károly, malaclopó köpenyében, az első telivér pesti író, akkor amikor pestiek nem is voltak, s a város hatvanezer lelke közül csak négyezer beszélt magyarul, pár bolt­ban bécsi virágfüstölőt árultak, a kávé­mérésben pedig a nők németül csevegtek. Erre a hálósipkás, krinolinos város­ra gondoljunk. Kérjünk kölcsön egy kis hitet a múlttól. Pesti Hirlap, 1922.április 2. B.A. A Kertészeti Egyetem Kollégiumai és Kertész Klubja Budapest centenáriuma és a Növénytani Tanszék Soroksári Botanikus Kertje 10 éves évfordulója alkalmának előkészítésére /1973. május/, 200—200 óra társadalmi munkát aján­lottak fel. A hallgatók Dr.Födelmesi János­sal, a kollégium igazgatójával, a Növénytani Tanszék és a Botanikus Kert dolgozóival, a kedvezőtlen időjárás ellenére­­ hideg, szele eső­­, rendkívül eredményes munkát végeztek.

Next