Kertészmérnök 26. (1984)

1984 / 1. szám

Dr. Geday Gusztáv 1959. februárjában jelent meg a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán a "Kerté­szhiradó " első száma. A 400 példányú "stencilezett" lapot Tóth Mihály és Tamási János szerkesz­tették. "Célunk, szándékaink­" című vezér­cikkben intézményünk vezetői indokolták a lap szükségességét és feladatát. Az akkori Főiskolán folyó életben tapasztalhatták, hogy a sokfelé ágazó munkák között nem min­dig elég szoros a kapcsolat. "A legnagyobb kezdeményezések nem nyernek elég nyilvánosságot. Nemes célú erőfeszíté­sek lehetnének eredményesebbek, ha nem el­szigetelten, vagy csak a személyes érintke­zés lehetőségei által megszabott szűk kör­ben folynának le, hanem a szélesebb nyilvá­nosság érdeklődése, hozzászólása sarkallná és segítené a törekvéseket. Közös célú mun­kánkat, hivatásunk teljesebb betöltését se­gítené, ha közvetlen és rendszeres gyakori értesülést szereznénk mindannyian minden­ről, ami Főiskolánkon készül, vagy törté­nik; munkahelyünkön, ahol a nap 24 órájá­nak felét, harmadát töltjük. A hasznos tájékoztatáson túl lapunknak irány­mutatónak kell lennie. A falakon belüli élet nem önmagában van s nem önmagáért van. Nem is személyes önmagunkért csupán, hanem ma­gasabb célok, átfogó szempontok kell, hogy indítsák minden cselekvésünket. Nemzedékünk nagy történelmi feladatában, a szocializmus építésében nekünk is megvan e helyen a meg­határozott szerepünk. Népünk javáért, mind­nyájunk jobb jövőjéért folyó küzdelmes mun­kában a szocialista mezőgazdaság, kertészet, szőlészet megteremtéséért kell nekünk szív­­vel-lélekkel részt vállalnunk, e termelési ágak irányítására, vezetésére, politikailag tisztán látó, szakmailag jól felkészült, lelkes, munkás, ha kell áldozatot is válla­ló mérnököket adni, akik minden erejükkel közreműködni készek, hogy szakterületükön a fejlődés biztosan előretörjön a Pártunk által kijelölt helyes útán. A jövő szocia­lista gazdaságának ilyen munkásait kiképez­ni , szocialista hazafiakká nevelni, e ne­velést lehetővé tenni, önmagunkat ilyen mun­kára alkalmassá nevelni; ez az a feladat, amit e lapok olvasóinak be kell tölteni. Ehhez, ennek jobb teljesítéséhez kívánunk e lapokkal segítséget adni, kezdeményezés­sel, tanáccsal, a problémák feltárásával, bírálattal és önvizsgálattal, eszmecsere, vita útján, kölcsönös tájékoztatásra épülő szorosabb együttműködések életrehívásával, egységes felfogás, nézetek kialakításával. E lapokat magunk írjuk magunk számára. Sze­retnék, ha mindenkihez eljutna, mindenkit megnyerne, meggyőzne, ha közvéleményt for­málna nemes célok érdekében. Szeretnék, ha Főiskolánk minden dolgozója és hallgatója, valóban a sajátjának érezné a "Kertész Hí­radó "-t, hűséges olvasója, s adandó alka­lommal írója is lenne". Kísérjük figyelemmel, hogy ez a nemes cél­kitűzés az elmúlt negyedszázad folyamán, mi módon valósult meg. A lap első példányát forgatva a cikkek té­mája, tartalma ismerős, akár a ma olvasójá­nak is szólhatna: a gyakorlati oktatás kér­dését, a tudományos diákkörök munkáját, az ideológiai oktatás helyzetét, a kulturális, a sport munkát taglalja, természetesen fi­gyelemmel van a nemzetközi kapcsolatokra is /pl.: Kertész szemmel Koreában/. De nemcsak az írások tartalma, de a szerzők is jó is­merősök: Terpó András, dr.Ormos Imre, dr.Tóth Tibor, Kozma Ferenc, Gyúró Ferenc. A következő számokban is megtalálható egy­­-egy fontos politikai évfordulóval kapcso­latos megemlékezés, majd az intézmény bel­ső élete problémáinak felvetése, megtárgya­lása, mely során az ifjúság élete mellett a szervezeti egységek oktató, kutató és neve­lő tevékenysége hasonlóan terítékre kerül. Negyedszázados a „KERTÉSZMÉRNÖK” .

Next