Kertészmérnök 32. (1990)

1990 / 1. szám

2 Ember Lassan már semmin sem csodálkozol Minden természetes [esz és unott Lassan elveszted azt, amiért embernek­ neveznek. (Halott [esze], lélegző, élő, de mégis halott. Lassan elborít téged a cinizmus­­fásult vagy, fáradt, kedv- és elvtelen­ítem [átod tisztán az utat, a célt ‘Megragadj megköt ami embertelen. Lelkesedsz néha, aztán kérded miért­­gondolkodsz, s nincs válasz, hogy ezért 'Táradt vagy, s nincs már szabad akaratod. 'Ember, légy ember Maradj meg az, ami voltál Ember, ne tagadd meg önmagad Légy tündöklő, fényes oltár. Magad oltára légy s lAz oltáron magadért imádkozz Légy természetes, kedves, hű és bátor­­De ne ne váltsd meg a világot Szabó S. András

Next