Kertészmérnök 32. (1990)

1990 / 1. szám

2 Ember Lassan már semmin sem csodálkozol Minden természetes [esz és unott Lassan eívesztedazt, amiért embernek^neveznek. (Halott [esze[, lélegző, éíő, de mégis halott. Lassan elborít téged a cinizmus 'fásult vagy, fáradt, kedv- és eívteCen 9fem [átod tisztán az utat, a céít ‘Megragads megköt ami embertelen. Lelkesedsz néha, aztán kérded miért (gondolkodsz, s nincs válasz, hogy ezért 'Táradt vagy, s nincs már szabad akaratod. 'Ember, légy ember Maradj meg az, ami voltál Ember, ne tagadd meg önmagod Légy tündöklő, fényes oltár. Magad oltára légy s lAz oltáron magadért imádkozz Légy természetes, kedves, hú és bátor 'De ne Le váltsd meg a világot Szabó S. András

Next

/
Thumbnails
Contents