Kertészeti lapok 1932

1932-01-01 / 1. szám

8 KERTÉSZETI LAPOK 1932 január 1 A káposztafélék hazai termelésének megszervezése írta: gróf Teleky József. A Kertészeti Lapokban ismételten, súlyos és világos érvekkel megalapozott cikkek jelentek meg, kertészeti ter­melésünknek, a mezőgazdaság által való felkarolása érde­kében. Méltóztassék megengedni nekem, hogy csatlakozhas­sak azokhoz, akik igyekeznek közgazdasági bölcsességek­nek és unalomig hangoztatott közhelyeknek, meddő szó­szaporítása helyett, a kérdésnek valahol való megmarko­lásával, ahhoz közelebb férni. Kiviteli mérlegünk adataiba csak futó pillantást kell vetnünk és máris megállapíthatjuk, hogy kertészeti ter­melésünk okszerű fokozásával és kiépítésével, milyen je­lentős megtakarításokat lehetne elérnünk, sőt éppen nem tekinthető utópiának, ha azt állítom, hogy jó néhány cikkből, amelyből ma lényeges importunk van, export fe­leslegeket fogunk produkálhatni. Ehhez azonban elsősorban az kell, hogy az örökös elméletek útvesztőiben való barangolás helyett —, amint azt már mondom —, igyekezzünk a kérdést valahol meg­fogni, annak detailereiba hatolván. Ma természetesen nem azokat az időket éljük, ami­kor speciális kultúrákkal, fokozott munka és tőke­szük­séglettel előállítható cikkekkel szabadna bíbelődnünk, el­lenben azon kell legyünk, hogy hazai termelésünk ratio­nális fokozásával, kiszorítsunk minden olyan kertészeti árut, amelynek termelése és előállítása hazánk földjén nemcsak hogy minden további nélkül és kitűnő sikerrel eszközölhető, de az exportáló országokénál sok tekintet­ben kedvezőbb viszonyaink miatt, minőségileg is jobb és árban kedvezőbb alakban. A kérdésnek fenti irányban és alapon való tanulmá­nyozása folyamán, talán egy kertészeti terméknek töme­gesen való behozatala sem döbbenti meg annyira az em­bert, mint a káposzta­féléké. Józan ésszel szinte el sem lehet képzelni, hogy Ha­zánkból évenként súlyos százezrek vándoroljanak ki ká­posztáért, egy cikkért, amelyből egyedül Szabolcs vár­megye elő tud állítani annyit, hogy abból, akár az egész ország szükségletét is elláthatjuk. Reich Samu korm. főtan,­ár a Székesfővárosi Élelmi­szer Üzem Rt. v. igazgatója, a szóbanforgó kérdésnek leg­alaposabb ismerője, akivel szerencsém volt, éppen ebben a káposzta ügyben eszmét cserélhetni; adatokat volt szíves rendelkezésemre bocsájtani, amelyekből, a kérdés számszerű megokolásának szüksége miatt, alább közlök egy néhányat. Az elmúlt 1930. év nov. és dec. és az 1931. év jan., febr. és márc. hónapjaiban, tehát összesen 5 hónap alatt, 289.518 P értékben, összesen 13.370 g kel- és tejes­káposztát importáltunk, amely mennyiségnek provenien­ciája, a következőképpen oszlik meg: Fenti számadatokból megállapíthatjuk tehát, hogy a más országokból szállított csekély mennyiségtől ( 249 q) eltekintve, az egész import Hollandiából és Dánországból ered. Az ezen két országból importált fejes- és kelkáposzta, havonkénti megoszlása, a következőképpen alakul q-ban: Az import, ha eltekintünk az idény két első hónapjá­ban behozott néhány q-tól, ce a három hónap alatt nyert lebonyolítást, míg az importált árának helyben való érté­kesítése, 1931. jan. 13-tól, jún. 17-ig, a hazai nyári ká­poszta piacra kerülésének időpontjáig tartott. A téli káposztának havonkénti átalakulása, a kicsiny­­beni hiv. jegyzés szerint, a következő képet adja: Ezzel szemben a hazai téli káposzta a budapesti pia­con 6—12 P volt. Fenti számadatok birtokában, önkéntelenül is az a kérdés tolul előtérbe, hogy miért nem igyekszik a hazai termelés, téli értékesítés útján adódó, exorbitáns nyere­séget megszerezni. A helyzet ismeretében a kérdésre röviden lehet meg­felelni. Hijján vagyunk a téli üzlet megszervezésénél nél­külözhetetlen tárolási berendezéseknek! No meg, a­mi különösen a kelkáposztát illeti, abból talán nem is terme­lünk annyit, hogy a téli szükségletet a magunk erejéből tudnánk ellátni. Lássuk tehát mit kellene tennünk, hogy az értékesí­tés téli konjunktúrájának nagy nyereségeit, mi tehessük zsebre : 1. Be kell rendezkednünk a káposzta téli eltartására. 2. Többet és a piaci igényeknek megfelelőbbet kell termelnünk. Tartozom hazai termelésünk reputációjának azzal a közbevetett megállapítással, miszerint a termelés intenzi­vitásában és racionalizálásában kétségtelenül magasabb színvonalon álló Németország, maga is, csak a legutóbbi időkben, különösen a háborús évek élelmezési nehézségei­nek hatása alatt, kezdi magát a németalföldi, illetőleg Dán káposzta behozataltól függetleníteni, azzal, hogy a fenti országok mintájára, a káposzta téli eltartására ren­dezkedik be. A téli eltartásnak két módja van: 1. Szabad ég alatt, a mezőgazdaságban termelt gyök-és gumós növények téli eltartásánál használt kupacokhoz hasonló lakásokban. 2. Külön e célra épített, vagy átalakított szilárd épít­ményekben. (Kohlscheinen). A mi zordabb éghajlati viszonyaink mellett, a táro­lásnak csak utóbbi módja jöhet nálunk figyelembe. A szilárd építményekben való tárolásnak előnyei a következőkben vannak adva: 1. A hőmérséklet szabályozhatósága. 2. Ventiláció. 3. Időnkénti átválogatás, a romlásnak induló fejek eltávolításának lehetősége. 1. Németalföld 8717 q 2. Dánia 4404 q 3. Egyéb országok 249 g Összesen: 13.370 q Novemb. Dec. Január Február Márc. Hollandia 211 634 1399 1778 4635 Dánia — — 693 1418 2293 211 634 2092 3196 6928

Next