Kertészeti Szemle 1929-1930 - 1-2. évfolyam
1929. május / mutatványszám
2 ANGYAL DEZSŐ: barack — teljesen magánosan, elszigetelten virágzik, amikor tehát az idegen beporzás teljesen ki van zárva, ennek hasonló viszonyok között keletkezett magivadékai, ha mindz járt több nemzedék után is, amikor tehát a benne rejlő fajtaelemek kiapadtak, azt a fajtát vagy változatot eredményezheti csak, amiből keletkezett. Ennek a jelenségnek a gyakorlati életben megvolna az a nagy előnye, hogy valamely értékes fajta kivénülése megakadályozható lenne, amennyiben azt magnemesen lehetne tovább szaporítani, illetőleg valamely szintén magnemes idegen fajtával történő mesterséges beporzás határozott célkitűzéseit az utódokban biztosítani. Enélkül a mesterséges beporzásokból keletkezett magivadékok mindenkor bizonytalan eredményűek lesznek, mert eddig meglevő fajtáink nemzedékeken át történt kereszteződés szülöttei és ismételten is kereszteződtek egymás között, így tehát az öröklődési lehetőség nálunk nagyon változatos, az öröklődési hajlamosság pedig nagyon ingatag. Mindezekből az tűnik ki, hogy az összes gyümölcsfajtáink, és így természetesen az őszibarackfajtáink is, a fajtaelemeknek igen bonyolult keverékeit rejtik magukban. Ezek a fajtaelemek előttünk homályba burkoltan szunnyadoznak. De ha valamely művelés alatt levő fajtánál egy rendellenes, a többitől eltérő, úgynevezett sporthajtás jelentkezik, ez azt sejteti, hogy abban olyan fajtaelemek rejtőzködnek, amelyek határozott irányú keresztezésnél sikert ígérnek. Ismeretes, hogy őszibarackfajtáink molyhos vagy sima héjúak (Erdélyiesen szilvabarackok) és vagy duránciak vagy magyaválók. Saját tapasztalataimból is állíthatom, hogy a simahéjú vagy kopasz barackok éppen úgy sporthajtásokról állandósított változatok, mint a magyaválók is. Ezt a tényt tapasztalt őszibaracktermesztőink közül azok is megerősíthetik, akik tapasztalták, éppúgy mint én, hogy egy molyhos őszibarackot termő fán egy termőhajtás — az én esetemben egy bokrétanyárs — egyik gyümölcse rendes molyhos, máik pedig rendellenesen sima, egészen fénylő felületű. Ez a kétalakúságnak mondott jelenség bizonyítéka annak a tételes igazságnak, hogy mívelés alatt álló fajtáink a fajtaelemek keverékei. A kétalakúságra irodalmi adataink is vannak: CATROS GERARD bordeauxi kertjében egy olyan őszibarackfa volt, — AMSDEN — melynek egyik ágán molyhos és simahéjú barack termett. Már 1812-ben is hasonló megfigyeléseket tettek a CHEVREUS HATIV nevű fajtán (Wiener Allg. Gärt. Zeit, 1893. évf., 442. 1.). Érdekes, hogy éppen az őszibaracknál a fajtaelemek