Kertészeti szemle 1938 - 10. évfolyam

1938. január / 1. szám

KERTÉSZETI SZEMLE AZ ORSZÁGOS MAGYAR KERTÉSZETI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Tartalomjegyzék : Varga Márton: Új esztendő. — Sághy István dr: Magnóliák. — Cser József: Virág­standardok Dániában. — Hollóssy Endre: Cserepes növények trágyázása. — Pap István: A meleg szoba növényei. — Porpáczy Aladár: Megfigyelések a diófák vi­rágzásánál. — Szelényi Gusztáv dr: Az almailoncáról. — Liszka Jenő: Érdekes kísérletek. — Ormos Imre: Gyöngyösapáti. — Csősz Gábor: Gárdonyi­­ levele. — Január. — Egyesületi élet és hirek. — Vidék. — Új szaklap. — Virágpiac.­­— — Külföldi Szemle. V­­eszint. Mozgalmas és küzdelmes év után egy pillanatra megállunk az élet ses útján, hogy számot adjunk munkánkról és törekvéseinkről. Tanulni aka­runk a múltból, hogy jövő terveinket szilárd alapokra építsük fel. Önmagunk felé fordulva kérdezzük: Egyesületi életünkben és azon kívül megtettünk-e mindent kartársaink boldogulásáért és az egyetemes magyar kertészet ja­váért? Vájjon maradt-e elintézetlen feladat, amelyet már csak a jövőben oldhatunk meg? Az elénk meredő kérdésekre határozottan válaszolhatjuk, hogy a magyar kertészet érdekeinek gondolatát munkánkban szem előtt látottuk és emberi erőtökből telhetőleg megvalósításáért mindent elkövet­tünk. Gazdasági, kulturális és társadalmi téren — mondhatjuk — jelentős eredményeket könyvelhetünk el. Őszintén elismerjük azonban, hogy legrégibb és legégetőbb problémánk­nak, a „Kertész-törvény"-nek megvalósítása útján csak néhány lépést tud­tunk megtenni. Ezt a magyar kertészeknek jogait és érdekeit védő közös ügyet — hangsúlyozni kívánom, hogy önhibánkon kívül — át kell vinnünk az új esztendőbe. Nehéz szívvel tettük, de reméljük, hogy megkezdett tár­gyadásainkat mindannyiunk számára a legkedvezőbb eredménnyel zárhatjuk le. Önvallomásunk őszintesége és közös feladataink szeretete bátorít ben­nünket arra, hogy férfias módon kérdéseket intézzünk a mi kedves kartár­sainkhoz is: eleget tettek-e saját érdekeikért küzdő egyesületük felvirágoz­tatása és megerősítése érdekében? Vájjon legyőzték-e azt a lelki közönyös­séget, amely a legjelentősebb és legnemesebb célú munkának is sírásója lehet? Végül a legfontosabbat kérdem: munkálták-e az erőt adó és nagy erkölcsi jelentőségű összetartás eszméjét? E kérdések élnek bennünk és hisszük, hogy az új évben a felelet olyan tettekben fog megnyilatkozni, amelyek a kertésztársadalom üdvére lesznek. Sötét látással nem lehet al­kotni, de a csodavárás sem célravezető jelenség. Helyes valóságérzékkel tekintsünk előre és jól jegyezzük meg, hogy a kitartó munka a siker titka és az összetartás ápolása önmegbecsldésünk jele. Ezekre az oszlopokra akar építeni az Országos Magyar Kertészeti Egyesület vezetősége s ebben

Next