Kertészeti szemle 1939 - 11. évfolyam
1939. január / 1. szám
. Tömeges termesztés szempontjából legjelentékenyebbek a Dunától és az Ipolytól északra fekvő, délre nyíló völgyekkel, keleti-nyugati mellékvölgyekkel bíró nem túl magas hegyoldalak, nemkülönben a Rima és a Hernád völgye, Rimaszombat, Kassa, Losonc, s egynéhány kisebb városka és község környéke. A Rimavölgye különösen szilvatermesztéséről régóta, híres, a Besztercei szilva, a Gömöri nyakas, erről a vidékről való. Cseresznyetermesztéséről régi hírneve van Nyársardónak, Korponának, mindkét helyen hasonló elnevezésű kitűnő cseresznyefajtát is termesztenek. Kassától északra, s attól keletre és nyugatra, igen fejlett gyümölcstermesztő területek vannak, ahol már egészen újkeletű telepítésekkel találkozunk, s igen kitűnő télialmát, körtét, szilvát és diót is termesztenek. Ezen a vidéken sok feldolgozó telepet is találunk. A 80-as és 90-es évek alatt úgy itt, mint a felvidék számos helyén jelentékeny területű gyümölcsösöket létesítettek, nem volt ritka a 80—100— 150—200 holdas gyümölcsös sem, ezek sajnos túlnyomó részükben márkipusztultak. A csehek helyesebben a szlovákok, az elmúlt húsz esztendő alatt, az új gyümölcsösöket túlnyomórészben a Vág, Nyitra, Zsitva, Garam, középső és alsó völgyeiben, továbbá a Csallóközben, s attól északra a Kismagyar alföldön Galánta, Érsekújvár, Komárom, Léva, a Dunamente területein létesítettek, s igyekeztek a nyári gyümölcstermesztést kifejleszteni. Így pl. igen sok kajszibarackfát, nyárialmát, korai körtét, szilvát, csemegeszőlőt ültettek a Duna és a hegyvidék közötti sík területeken, Pozsony körül sok őszibarackot, ezenkívül az előbb említett vidéken intenzív korai paradicsom, szamóca, dinnye, málna és kerti termesztést vezettek be. Az elmúlt húsz évet a cseh illetve a szlovák felvidéki mezőgazdasági és kertészeti hivatalos szervek nem töltötték tétlenül, mert a lakosságot oktatták, a termelést irányították, tehát a gazdák bizonyos fejlődési fokot igyekeztek maguknak biztosítani. Ezt kell nekünk még intenzívebbé tenni s az esetleges hiányokat gyorsan pótolni. Általában véve a visszacsatolt területeken gyümölcsészeti szempontból a legjobb termesztési adottságokat találjuk. Ilyenekkel a csonka országban nem találkozunk. Főleg a télialma, körte termesztésére kiváló területek állanak rendelkezésre. Ezeken a területeken minden tekintetben elsőrendű minőségű télálló alma és körte terem, amit eddig legfeljebb csak szórványosan tudtunk elérni. A gyümölcs elsőrendűsége a különböző, igen kedvező összetételű talajokkal, a klimatikus viszonyok, az égtájfekvések kedvező voltával, a magasabb hegy és dombvidék táján állandóan uralkodó, kedvező magas páratartalommal magyarázható. A csapadékos tél, az év túlnyomó részében, de különösen a fejlődési időszakban olyannyira szükséges napfény és besugárzás, igen kedvező mértékben elősegítik a gyümölcs tökéletes kifejlődésének, minőségének, színének, tartósságának a legjobb összhangban való kialakulását. A termőfa testének egészséges, edzett, s így a zord éghajlattal, a kemény telekkel szemben való teljes ellentállóképessége kedvezően kifejlődik, s innen van, hogy a Felvidéken a legnagyobb ritkaságok közé tartozik a téli fagykár. Bereg, Ung, Ugocsa, Zemplén, Sáros, Borsod, Abaúj-Torna és a többi északkeleti és nyugati vármegyék téli gyümölcse ilyen kedvező körülmények mellett nem is kerül le a fájáról október hónap közepénél, de igen sokszor október végénél előbb. A Földmivelésügyi kormányzat már ezelőtt 35—40 évvel felismerte ennek az áldott vidéknek a rendkívül kedvező előnyeit gyümölcstermesztési