Kertészeti szemle 1941 - 13. évfolyam

1941. január / 1. szám

KERTÉSZETI SZEMLE AZ ORSZÁGOS MAGYAR KERTÉSZETI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden hó 1-én Egyesületi helyiség : VII., Dohány u 20 Tartalomjegyzék: Vavra Vilmos: Esztendők országútján. — Räde Károly: Szakembert a kertek berende­zéséhez. — Dobos Lajos: Jóból is megárt a sok. — Magyar Gyula: A fürjbab és vál­tozatai. — Magyar növényújdonságok. Hónapos retek. „Korai Gyöngy". — Időszerű tanácsadó. — Egyesületi élet. — Könyvismertetés. — Virágpiac. Lehanyatlott az 1940. esztendő is , az előző évekhez hasonlóan rende­zetlenül hagyta a kertészek sok megoldatlan problémáját. Joggal kérdezhet­jük, meddig tart ez még? Ha figyelembe vesszük a körülöttünk dúló vérzivatarokat, rá kell esz­mélnünk az idők komolyságára s hálát fohászkodnunk azért, hogy hazánkat a sors megkímélte. Tudjuk,­­hogy mi sem függetleníthetjük magunkat a háború kihatásaitól s éppen ezért fokozott mértékben ki kell venni részünket a jobb magyar kertész-sors kialakításáért folytatott küzdelemből. Előttünk áll a nagy problémák forgataga, melyek sok türelem, bizalom és munka árán azonban mind megoldhatók. Különösen fontos ez most, midőn örömmel és meghatódott lélekkel üdvözölhetjük a megnagyobbodott hazában hazatért kartársainkat is! Most már velük együtt, egymásban bízva kell remélnünk, dolgoznunk, termelnünk s ingadozás nélkül támogatnunk hazánk, valamint egyesületünk vezetőit, akik önzetlenül, sokszor anyagi áldozatok árán is vállalkoztak arra, hogy előmunkásai legyenek a kimunkálható s minden ker­tésznek jobb sorsot hozó időknek. Ezzel szemben a kertésztársadalomban megnyilvánuló jelenségekből arra kell következtetnünk, hogy igen kevés a remény a kortársi megbecsülés, bizalom és szeretet közös nevezőre hozására. Pedig enélkü­l nincs kiút, csak állandó letargia s mi eredmény nélkül bandukolunk tovább az évek ország­útján! Pedig példákat lehetne felsorakoztatni, hogy — ha nem is a ma kívánt villámgyors ütemben, de — gondos előkészítéssel, előrelátással s mégis kevés áldozat árán mennyi régi kívánságunk valósult meg, annak ellenére, hogy a kertészet terén a termelési készség és munkateljesítmény sok kívánnivalót hagynak maguk után. Nem akarok általánosítani, de bizonyos mértékben fennáll az önérzetes, törekvő munkakészség hiánya! Felmerülhet a kérdés, hogy miért? Fennállhat ez a munkavállaló részéről azért, mert a létminimumon aluli keresetéből szerény igényeit fedezni képtelen, de fennáll a munkaadó részéről KERT- ÉS SZŐLŐGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR KÖNYVTARA

Next