Kertészeti szemle 1941 - 13. évfolyam
1941. január / 1. szám
is, amikor termelvényével nem tudja felvenni a versenyt az ipari cikkek túltengő árával. Pedig ma hazafiatlanság a munkás részéről a munkakészség lanyhulása épúgy, mint a munkaadó részleges vagy teljes termelési fogyatékossága. Példaadásul szolgálhat szövetségesünk népének kitartása, amikor a náluk még nehezebb viszonyok között, a megaláztatás éveiben, munkaadó és munkás eszymásra találva, előbbi anyagi áldozatokkal, utóbbi fokozott munkateljesítménnyel önérzetesen és céltudatosan munkálkodott a jobb jövőt nyújtó megújhodásért. Az e téren kibontakozó tervek sok ellenmondást szülnek, mely utóbbiak többnyire önzésből vagy a tárgyi alaposság teljes hiányából fakadnak. Minek a kertészeti képesítés, akadémia — mondják — amikor a végzettek alig várják, hogy valamely gyár vagy közület kapuja nyíljon meg előttük, ahol jobb dotációt remélhetnek. Pedig ha visszapillantunk, megállapíthatjuk, hogy ha a kertészet terén nagyobb képzettséggel biroknak elhelyezkedni nem is volt könnyű, de akik nem adták fel a reményt, azok a kezdetben csekély javadalmazás nehézségein már túljutottak s ma már biztos existenciát teremtettek maguknak. Ezt azonban előrelátó, tervszerinti, szorgos munkálkodással érték el! Szabadna-e tehát nekünk az egyenes út választása és a hazai, mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt elsőrendűt termő rög szorgos megmunkálása helyett jobbra-balra kacsingatással és önös érdekek hangoztatásával a kari egyetemesség jobb sorsba vetett reménységét elhományosítani"? Bizonnyal nem! Elmélkedhetnénk sok mindenről, alapszabály módosításról, képesítésről s arról, hogy hányan működnek még ma is képesítés nélkül, pedig apjuk, nagyapjuk is már neves kertész volt. De gyakori eset a családi kiképzés elavult rendszere is, amelynek eredményeképen az életbe kerülő fiatalok minden szélesebb látókört nélkülöznek. Folytathatnám még sok tapasztalt, gyakorlati példával a sikertelenség okainak felsorolását, közülök azonban már csak egyesületi életünk jelenlegi folyására s a jövőben követendő irányára szeretnék rámutatni, remélve, hogy soraim megszívlelésre találnak. Meg kell állapítanunk, hogy a felelőtlen és tájékozatlan bírálat minden építő munka kerékkötője. Ha eredményt akarunk elérni, nem lehet más kötelességünk, mint a biztos, kipróbált utakon haladó ügyvezetésünk feltétel nélküli támogatása a jobb és szebb kertész-sors reményében! Ha ezt nem tesszük s a kevés meglévőt is könnyelműen, tapasztalatlanul prédára hagyjuk jutni, akkor sorsunkat megérdemelten viselnünk kell, így könnyen elmúlhat ez a reánk virradó 1941. esztendő is, anélkül, hogy egy lépéssel is előrejutottunk volna. Jobb sorsunk kulcsa a bizalom, reménység és egymás megbecsülésében rejlik! S ha mégis akadna köztünk olyan, aki közös, nagy kérdéseink megoldását önző egyéni érdekeinek előtérbe tolásával hátráltatná vagy megakadályozni próbálná, alkalmazni kellene rá alapszabályaink 10. §-át, amely módot nyújt a közös építő munkát zavaró tagok kiküszöbölésére. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében búcsúzunk 1940-től s a szebb jövőben erős hittel bizva mondjuk: Isten hozott 1941. kitartó, becsületes munkára fel kortársak! Tarra Vilmos.