Kertészeti szemle 1943 - 15. évfolyam
1943. január / 1. szám
Kétéves (második évben virágzó) Cyclamen persicum anyatő a M. kir. kertészeti akadémián Begovits Imre felv. aprón maradt, de egyébként szép és tökéletes virágú növényt mint selejtet a komposztra kidobnunk? Ismerek egy kitűnő régi kertészt, ki ezeknek a „selejtes" növényeknek virágait folytatólagosan leszedte és jól értékesítette, azután pihentette azokat és a következő évre a leggyönyörűbb hatalmas növénypéldányokat nevelte belőlük! Az általánosan elterjedt régi eljárás szerint a többéves kultúránál a Cyclamen persicum növényeket úgy szokás pihentetni, hogy elvirágzás (vagy a magtermesztésnél a termés leszedése) után a növényeket cserepestül szellős üvegházban a polc alá rakják vagy tavasszal egyszerűen árnyékos helyre kihordják. Itt az öntözés megvonásával a levélzet elsárgulva teljesen leszárad és a gumó az új fejlődés kezdetéig behúzódva, szárazon pihen. Nyár derekán szemmel láthatóan önmagától megindul az új tenyészet, ez észrevehető abból, hogy a gumó tetején egymás után, de sokszor egyszerre, egész csomósan törnek elő az új levelek. Ez az időpontja a gumók átültetésének, melynél a gyökérzet közül a régi földet kirázzuk és az elszáradt külső gyökérzetet letépjük, de egyébként a gyökérzet egészséges nagy részét meghagyjuk. A gumókat azután a nagyságuknak és gyökérzetüknek megfelelő cserepekbe ültetjük a rendes Cyclamen földbe, de már oly magasan, hogy a gumó teteje egyharmadrészéig vagy akár feléig a földből kiálljon. A beültetett gumók földjét jól beöntözve azután a cserepeket melegágyba rakjuk és ugyanolyan ápolásban részesítjük, mint az átültetett Cyclamen növényeket, minek következtében a gyors gyökérképződéssel együtt levélzetük is hamar kibontakozik és a növény erőteljes fejlődésnek indul. A gumók behúzódott (levéltelen) állapotban szárazon tartása a pihentetésnek mindenesetre legegyszerűbb és legkönnyebb módja, de a pihenési időt kinyújtva meglehetősen késlelteti az új fejlődés megindulását. Ezt a szempontot egyensúlyozza a másik jól bevált pihentetési mód, melyet régebben rendszeresen és nagyon jó eredménnyel alkalmaztam. Eszerint az elvirágzás, illetve termésérés után a levélzetet nem hagyjuk leszáradni, hanem a régi levélzetet iparkodunk megtartani lehetőleg az új fejlődés megindulásáig. Ezt úgy érjük el, hogy a növényeket egy sekély üvegházban vagy kiürült és már teljesen kihűlt melegágyban magasan álló polcra rakjuk. A növényeket egyenletesen, de csak ritkán árnyékoljuk, hogy a nap levélzetüket meg ne égesse, de egyébként a helyiség világos legyen. Azzal szemben, hogy a növények földjét csak nagyon keveset öntözzük, csak éppen 5-1