Kis Ujság, 1896. október (10. évfolyam, 270-300. szám)
1896-10-01 / 270. szám
KIS UJSAG A kepviselohaz feloszlatasa. Budapest, szept. 30. Vegre kibujt a szoga zsakbol. Tobbszori tagadas, makacs kerulgetes utan, meg van a hivatalos kijelentes arrol, hogy a kepviselohazat legkozelebb feloszlatjak. Banffy Dezso baro miniszterelnok a f5- rendihaz mai ülesen egy interpelldcikra valaszolva kijelentette, hogy a kormanynak szandeka a jelen orszsiggyultst legkozelebb feloszlatni es ez irant a kiraly jdvahagyasdt kikerni. Hiaba volt tehat minden tagaddsa a felhivatalos lapoknak, maga a gazda cafol rajuk. Hogy miert, arrol nem nyilatkozott B&nffy, csak a felhivatalos Nemzet indokolja, a kulonb5zsi nyomds okokkal.« Bovebbet sem mond, de valoszinu, hogy a kepviseloh&z holnapi ülesen a miniszterelnök reszletesen fog nyilatkozni a feloszlatasrol. A »»Mag« tudomasa szerint a kiraly hozzaj&rult elvileg a feloszlatlishoz, csak a dekretum alairasa van meg hitra, ami Budapesten fog, a kiraly ittletekor megtortenni. A kepviseldhez sem tart tobbd semmi erdemleges ulest. Osszesen meg ket formilis titas lesz. Holnap, amelynek targya a »napirend megallapitdsa« lenne. Erre a napirend megallapitasra azonban termeszetesen most mar semmi szukseg nem lesz. Azonkivul holnap lesznek m€g az interpellaciok. A masodik ules h 6tfon vagy kedden lesz. Ezen lesz felolvasva a kirdlyi kezirat, amely a jelen orszaggyul6st feloszlatja es az uj orszaggyul6st novemberhora összehivja. A feloszlato gyulesen csakis a kiralyi kezirat fog felolvastatni es annak megtortente utan rövid zarszoval a kepviselfihaz elnoke az ulest bezarja. Most pedig adjuk itt a ffirendihaz tilfisenek erre vonatkozo reszet: "Vilcsey Jozsef b. alkalmat vesz maganak a mai napon ketrendbeli interpellacioit intezni a miniszteriumhoz es pedig elso sorban a miniszterelnokhoz intezi a kfivetkezo interpellaciot. »Tekintettel a szallongsi hirekre, kerdem 6 nagymeltosagatol valo-e, hogy a nagy m 611. kormany az orszaggyulest legkfizelebb feloszlatni szandekozikPc Ezen interpellbcifi indokolasara egy par szot ohajt szfilani. 0, reszerfil es vele egyutt bizonyosan a forendihaz legtobb tagja, legjobban fajlaljak azt, hogy az ulesezesi renduk nagyon szaggatott es minden plauzibilis ok nelkil sokszor targyalasaik fuggfiben maradnak, azutfin megint egy bizonyos rohamossaggal vnszcenaltatnak, ugy, hogy sokan nincsenek is abban a helyzetben, hogy a targyakkal kellfileg megismerkedhessenek, ismet maskor nemely targyak csaknem idejuket multák már akkor, midőn hozzajuk jonnek. Ezen serelmet ő is, masok is mar regebben elpanaszoltak az elnoknek, de meg kellett sajnosan gyfizodnifik arrol, hogy hazszabalyaink e reszben igen hianyosak es mindaddig, mig a hAzszabAlyokon valami lenyeges valtoztatas nem fog sikerulni, ezt az Allapotot kenytelenek tarni. Most azonban egy igen momentuosos idfiszakban vagyunk, ugy letszik t. i., hogy a kfszvelemeny a dolgok folyasa irant meglehetosen izgatott allapotban van, es oly hirek terjednek el, hogy az orszaggyules ezuttal ideje elott fog feloszlattatni, ami termeszetesen a ffirendek targyalasaira, tiirvenyhozasi mukodesdre is erds visszahalassal van 6s lesz. Ennelfogva tisztelettel felkeri a miniszterelnokot, hogy ezirant a melt. forendeknek felvilagositast adni kegyeskedniik. IS&nffy Dezsfi b. miniszterelnfik: Nagymfiltosagu elnok ur, mfilt. forendek! A melt, forendihazi tag ur altal elmondott indokolas megvallom fiszintjin, olyan, a mit en nem ertek. Mert nem tudom, hogyan hoz.a kapcsolatba az orszaggyules feloszlasanak kerdesei a forendihaz targyalasainak rendszertelensegevel, — a mint ő mondja — a mennyiben milyen rendszertelenseget egyaltalan nem ismerek, mert a gyakorlatnak megfeleloen ugy van, mint volt a multban es azt hiszem, amint kizarfilag csak lehet hogy bizonyos sorban ha a kesz targyalando ugyek dsszegyulnek lesz a forendihaz ulesre otszehiva. Ha azt az eljarast kovetneik, amelyet talan kovetkeztetni nem lehet abbol, ami meltoztatott raondani, hogy amint egy torveyjavaslat a kepviselőiházban le van targyalva s ide atkuldetik, hogy azutan itt nyilvanos itlesben azonnal targyaltatnek, akkor azt hiszem, lehetne joggal, mint serelmet felhozni, hogy igen sikán feleslegesen viizetik igénybe a méltosagos forendek alesezese. Nem is gondolom, hogy az eddigi rendszer hátranyos lett volna, sőt most, ezen konkrét eset alkalmával, meg az esetben is, ha az országgyules fel lesz oszlatva, semmi visszaesest, vagy amint magat kifejezni ntekt fiztatott, semmi visszahatast a forendihazra nezve nem latok, mert a kepviseldhaz altal letargyalt Osszes törvenyjavaslatok es jelentesek ma a meltosagos forendihaz elott allanak, kovetkezoleg semmi visszahatas, vagy visszamaradas veszelye, vagy esbetdsege fenn nem forog, ha az orszdggyules feloszlattatik. Magara a kerdesre vonatkozolag valaszolhatom, miszerint igeniis a honaany azon nezeteien van, hogy ezen orszrggyulest legkidzelebb feloszlattassa, illetoieg ez irant a felseges urnak elhativozitsat Isea’je ki. Ebbol kovetkezik, meltosagos forrendek, hogy igenis lehetonek tartom, hogy erdemleges ulest a melto forendek ezen orszaggyules folyama alatt tobbe tartani nem fognak. Kerem, mdltoztassek ezen valaszomat tudomasul venni. (Elenk mozgas.) V6csey Jozsef b. es a forendek a valaszt tudomasul veszik. * B a n f f y Dezso baro miniszterelnoknek a forendihaz mai tleseben az orszae- A szilok bune. Legeny. — Idegen eredetibfil. — XIII. (32) Borken erezte e szavak sertfi tartalmat, mert szemrehanyast tartalmaztak arra nezve is, hogy az orvos kereste az alkalmat, a mikor a grofnak bemutatkozhatik. — Grof ur on megkilinyiti nekem vagyaim megvalositasat. Ugy a magam, mint az enyeim reszerol mint eddig, ugy ezutan sem fog tortenni semmi sem, a mi a szemelyes erintkezest tenne szuksegesse. Borken a grófot a tulajdon fegyverével verte meg, figyelmeztetve őt, hogy a fia volt az oka az egész kellemetlenségnek. A gróf büszkesége tiltakozott az ellen, hogy oly ember, aki szerinte a nagy koronyeg napszámosa volt, egy hegy jelenlétében azt mereszeli neki mondani, hogy mit sem dhajt jobban, mint a v6re valo szemelyes erintkezes elkerul6s6t. Az orvos el6g eles hangon viszonozta a gróf rendreutasitasat s ezzel felul kerekedett. — Borken ur! — Kerem! — Az fin valasza felesleges volt — monda a grfif, a kinek minden csepp ver a fejebe szallt. — Ez az fin vetemenye grof ur — viszonta Borken fagyos nyugalommal — en máskent gondolkozom. Bocsosson meg nagysagos asszonyomon — folytata Wieneknfi feld fordulva — de en nem vagyok oka e kinos jelenetnek. — Ez szemtelenseg, ez gyalazat! —mormog&a grfff, de oly hangon, hogy Borken is hallotta. — Grfff ur, kerem ... — dadoga a tanacsosne ijedten. — Borken ur a grof ur ellentmondast lat az on szavaiban, mivel on a leanyahoz kiizeledett.. . kerem uraira ne keltsenek feltunest. — Nagysagos asszonyom — viszonza Borken, — nines mitfil felnie. E sertesre a feleletet nem fogom a hazi gazdara bizni, a kinek vendsigszereto vedelme alatt allok. Az orvos meghajtotta magat s a villa fele nsent. — Nagyon sajnalom nagysagos asszonyom, hogy e kinos jelenetet eloidoztem, de ezen ember kihivfi modora annyira felbfiszitett, hogy nem tudtam magamat fikteztetni. Vagy en, vagy o, de egyikünknek kerülni kell e házat. — Itt szfi sem lehet arróil, hogy vagy ő vagy ön grfff ur. Meg vagyok gyfizodve rola, hogy Borken tudni fogja, hogy neki kell tagitania. Felette kellemetlen dolog volna, ha Wienek kénytelen volna ezt a szemébe megmondania. — Akkor nekem kell engednem nagyságos asszonyom. Dacbra annak, hogy e kedves hazat rendkivill megszerettem, el kell vernom a hazi gazdatfil, hogy nem helyez engem egy szinvonalra ezzel a hencegfi orvossal, a ki azt meri nekem mondani, hogy ő sem torsidik az en ismeretssigemmel. Ugy latom, hogy az en engedekenysegemtfii verszemet kapott, pedig erre a sfipesre az fin ffirje lefinyszeritett engem. Wienekne nem varta hogy a ferjfire vonatkozsilag tett nyilatkozatai ily ridegge fogjak tenni a grfffot. Egyreszt felt attfil, hogy ferje nem egy konnyen fogja teljesiteni a grof kivansagat, masreszt pedig a grof kijelenteseiben fenyegetes rejlett a mely ra nezve merto volt, mintha azt akarna szabni hiusaga kielegitesenek. Wienekne nem akarta, hogy Borken vegleg szakitson a ferjevel. Igaz ugyan, hogy Forbeck grofot, szivesebben látta volna, mint leanya villegenyet, s csak azert nyilatkozott Borkenrol ily fitomaffilag, mert meg akarta magát boszulni, a miert az orvos elhanyagolta fiket az utobbi idoben. A tamicsosne nem felede azonban, hogy nem volt semmi garanciája arra nézve, hogy a fiatal grof szemet vetett a leanyára. Wienekne elejet akarta venni, siogy az orvos Gillyvel erintkezzek. Boszuja ki volt e figitve, de a grfff kivansagfit megbotrankoztatfinak talalta, kivart mivel ő volt a hibds s nem viselte magat oly gavallerosan mint Borken. A tanficsosne turle, hogy az ezredes karonfogja s meglehetos szfitlanul ment vele azon hely fele, ahol tancoltak. — Kozfilni fogom a dolgot a fiirjemmel, — monda — ilyen dolgokban igen nehezen befolydsolhatfi. Nem szeret haailabon lenni oly egyfinekkel, akiket tisztel es becsül. Forbeck erezte, hogy tfibbet kfivetetett mint a mennyit kfivetelnie szabad lett volna, de az a ketely valjon Wienek teljesiteni fogja-e kivansagat, oacossa teve s megmaradt kivansaga mellett. Ha Wienektol nem kett felni ez igen kedvezo alkalom volt a szakitasra. Borken igen izgatott volt, ami nago természetes. Azutnn i'che, bogy a taiuiciosne nein 270, szAm. (2) Csutortok, oktobei- 1.