Kis Ujság, 1896. október (10. évfolyam, 270-300. szám)

1896-10-01 / 270. szám

KIS UJSAG A kepviselohaz feloszlatasa. Budapest, szept. 30. Vegre kibujt a szoga zsakbol. Tobbszori tagadas, makacs keru­lgetes utan, meg van a hivatalos kijelentes arrol, hogy a kepviselo­­hazat legkozelebb feloszlatjak. Banffy Dezso baro miniszterelnok a f5- rendihaz mai ü­lesen egy interpelldcikra va­­laszolva kijelentette, hogy a kormany­­nak szandeka a jelen orszsig­­gyu­ltst legkozelebb feloszlatni es ez irant a kiraly jdvahagyasdt kikerni. Hiaba volt tehat minden tagaddsa a fel­­hivatalos lapoknak, maga a gazda cafol ra­­juk. Hogy miert, arrol nem nyilatkozott B&nffy, csak a felhivatalos Nemzet indokolja, a kulonb5zsi nyomds okokkal.« Bovebbet­­ sem mond, de valoszinu, hogy a kepviselo­­h&z holnapi ü­lesen a miniszterelnök reszle­­tesen fog nyilatkozni a feloszlatasrol. A »»Mag« tudomasa szerint a kiraly hozzaj&rult elvileg a feloszlatlis­­hoz, csak a dekretum alairasa van meg hitra, ami Budapesten fog, a kiraly ittletekor megtortenni. A kepviseldhez sem tart tobbd semmi erdemleges ulest. Osszesen meg k­e­t f­o­r­­milis titas lesz. Holnap, amelynek targya a »napirend megallapitdsa« lenne. Erre a napirend megallapitasra azonban termeszetesen most mar semmi szukseg nem lesz. Azonkivul holnap lesznek m€g az inter­­pellaciok. A masodik ules h 6t­f­o­n v­a­g­y k­e­d­­d­e­n lesz. Ezen lesz felolvasva a k­i­r­d­l­y­i k­e­z­i­r­a­t, amely a jelen orszag­­g­y­u­l­6­s­t feloszlatja es az uj orszaggy­u­l­6st novemberhora összehivja. A feloszlato gyulesen csakis a kiralyi kezirat fog felolvastatni es annak megtor­tente utan r­ö­v­i­d zarszoval a kep­­viselfihaz elnoke az ulest bezarja. Most pedig adjuk itt a ffirendihaz tilfise­­nek erre vonatkozo reszet: "Vilcsey Jozsef b. alkalmat vesz maga­­nak a mai napon ketrendbeli interpellacioit intezni a miniszteriumhoz es pedig elso sor­­ban a miniszterelnokhoz intezi a kfivetkezo interpellaciot. »Tekintettel a szallongsi hirekre, kerdem 6 nagymeltosagatol­ v­a­l­o-e, h­o­g­y a n­a­g­y m 6­11. kormany az orszag­­gyu­lest legkfizelebb felosz­­latni szandekozikPc Ezen interpellbcifi indokolasara egy par szot ohajt szfilani. 0, reszerfil es vele egyu­tt bizonyosan a forendihaz legtobb tagja, legjobban fajlaljak azt, hogy az ulesezesi renduk nagyon szag­­gatott es minden plauzibilis ok nelki­l sok­­szor targyalasaik fuggfiben maradnak, az­­utfin megint egy bizonyos rohamossaggal vnszcenaltatnak, ugy, hogy sokan nincsenek is abban a helyzetben, hogy a targyakkal kel­­lfileg megismerkedhessenek, ismet maskor nemely targyak csaknem idejuket multák már akkor, midőn hozzajuk jonnek. Ezen se­­relmet ő is, masok is mar regebben elpana­­szoltak az elnoknek, de meg kellett sajnosan gyfizodnifik arrol, hogy hazszabalyaink e reszben igen hianyosak es mindaddig, mig a hAzszabAlyokon valami lenyeges valtoztatas nem fog sikerulni, ezt az Allapotot kenytele­­nek tarni. Most azonban egy igen momentuosos idfiszakban vagyunk, ugy letszik t. i., hogy a kfszvelemeny a dolgok folyasa irant m­eglehe­­tosen izgatott allapotban van, es oly hirek terjednek el, hogy az orszaggyules ezuttal ideje elott fog feloszlattatni, ami termesze­­tesen a ffirendek targyalasaira, tiirvenyho­­zasi mukodesdre is erds visszahalassal van 6s lesz. Ennelfogva tisztelettel felkeri a m­inisz­­terelnokot, hogy ezirant a melt. forendeknek felvilagositast adni kegyeskedniik. IS&nffy Dezsfi b. miniszterelnfik: Nagy­­mfiltosagu elnok ur, mfilt. forendek! A melt, forendihazi tag ur altal elmondott indokolas megvallom fiszintjin, olyan, a mit en nem er­tek. Mert nem tudom, hogy­an hoz­.a kapcso­­latba az orszaggyules feloszlasanak kerdesei a forendihaz targyalasainak rendszertelensege­­vel, — a mint ő mondja — a mennyiben m­­ilyen rendszertelenseget egyaltalan nem is­­merek, mert a gyakorlatnak megfeleloen ugy van, mint volt a multban es azt hiszem, amint kizarfilag csak lehet hogy bizonyos sorban ha a kesz targyalando ugyek dsszegyu­lnek lesz a forendihaz ulesre otszehiva. Ha azt az eljarast kovetneik, am­elyet talan kovetkeztetni nem lehet abbol, am­i meltoztatott raon­­dani, hogy amint egy torveyjavaslat a kepviselőiházban le van targyalva s ide at­­ku­ldetik, hogy azutan itt nyilvanos itlesben azonnal targyaltatnek, akkor azt­ hiszem, le­­hetne joggal, mint serelmet felhozni, hogy igen sik­án feleslegesen viizetik igénybe a mél­tosagos forendek alesezese. Nem is gondolom, hogy az eddigi rend­­szer hátranyos lett volna, sőt most, ezen konkrét eset alkalmával, meg az esetben is, ha az országgyules fel lesz oszlatva, semmi visszaesest, vagy amint magat kifejezni ntek­­t fiztatott, semmi visszahatast a foren­dihazra nezve nem latok, mert a kepviseldhaz altal letargyalt Osszes törvenyjavaslatok es jelente­­sek ma a meltosagos forendihaz elott alla­­nak, kovetkezoleg semmi visszahatas, vagy visszamaradas veszelye, vagy esbetdsege fenn nem forog, ha az orszdggyu­les feloszlattatik. Magara a kerdesre vonatkozolag vala­­szolhatom, miszerint igeniis a honaany azon nezeteien van, hogy ezen or­­szr­ggy­u­lest legkidzelebb feloszlat­­tassa, illetoieg ez irant a felseges urnak elhativozitsat Isea’je ki. Eb­­bol kovetkezik, meltosagos forrendek, hogy igenis lehetonek tartom, hogy erdemleges ulest a melto forendek ezen orszaggyules fo­­lyama alatt tobbe tartani nem fognak. Kerem, mdltoztassek ezen valaszomat tudomasul venni. (Elenk mozgas.) V6csey Jozsef b. es a forendek a va­laszt tudomasul veszik. * B a n f f y Dezso baro miniszterelnok­­nek a forendihaz mai t­leseben az orszae- A szi­lok bune. Legeny. — Idegen eredetibfil. — XIII. (32) Borken erezte e szavak sertfi tartalmat, mert szemrehanyast tartalmaztak arra nezve is, hogy az orvos kereste az alkalmat, a mi­­kor a grofnak bemutatkozhatik. — Grof ur on megkilinyiti nekem va­­gyaim megvalositasat. Ugy a magam, mint az enyeim reszerol mint eddig, ugy ezutan sem fog tortenni semmi sem, a mi a szeme­­lyes erintkezest tenne szuksegesse. Borken a grófot a tulajdon fegyverével verte meg, figyelmeztetve őt, hogy a fia volt az oka az egész kellemetlenségnek. A gróf bü­szkesége tiltakozott az ellen, hogy oly ember, a­ki szerinte a nagy koron­­yeg napszámosa volt, egy he­gy jelenlétében azt mereszeli neki mondani, hogy mit sem dhajt jobban, mint a v6re valo szemelyes erintkezes elkeru­l6s6t. Az orvos el6g eles hangon viszonozta a gróf rendreutasitasat s ezzel felul kerekedett. — Borken ur! — Kerem! — Az fin valasza felesleges volt — mon­­da a grfif, a kinek minden csepp ver a fejebe szallt. — Ez az fin vetemenye grof ur — vi­­szonta Borken fagyos nyugalommal — en máskent gondolkozom. Bocsosson meg nagy­­sagos asszonyomon — folytata Wieneknfi feld fordulva — de en nem vagyok oka e ki­­nos jelenetnek. — Ez szemtelenseg, ez gyalazat! —mor­mog&­a grfff, de oly hangon, hogy Borken is hallotta. — Grfff ur, kerem ... — dadoga a ta­­nacsosne ijedten. — Borken ur a grof ur el­­lentmondast lat az on szavaiban, mivel on a leanyahoz kiizeledett.. . kerem uraira ne keltsenek feltunest. — Nagysagos asszonyom­ — viszonza Borken, — nines mitfil felnie. E sertesre a feleletet nem fogom a hazi gazdara bizni, a kinek vendsigszereto vedelme alatt allok. Az orvos meghajtotta magat s a villa fele nsent. — Nagyon sajnalom nagysagos asszo­­nyom, hogy e kinos jelenetet eloidoztem, de ezen ember kihivfi modora annyira felbfiszi­­tett, hogy nem tudtam magam­at fik­teztetni. Vagy en, vagy o, de egyikünknek kerülni kell e házat. — Itt szfi sem lehet arróil, hogy vagy ő vagy ön grfff ur. Meg vagyok gyfizodve rola, hogy Borken tudni fogja, hogy neki kell ta­­gitania. Felette kellemetlen dolog volna, ha Wienek kénytelen volna ezt a szemébe meg­­mondania. — Akkor nekem kell engednem nagy­­ságos asszonyom. Dacbra annak, hogy e ked­­ves hazat rendkivill megszerettem, el kell vernom a hazi gazdatfil, hogy nem helyez engem egy szinvonalra ezzel a hencegfi or­­vossal, a ki azt meri nekem mondani, hogy ő sem torsidik az en ismeretssigemmel. Ugy la­­tom, hogy az en engedekenysegemtfii ver­­szemet kapott, pedig erre a sfipesre az fin ffirje lefinyszeritett engem. Wienekne nem varta hogy a ferjfire vo­­natkozsilag tett nyilatkozatai ily ridegge fog­­jak tenni a grfffot. Egyreszt felt attfil, hogy ferje nem egy konnyen fogja teljesiteni a grof kivansagat, masreszt pedig a grof kijelenteseiben fenye­­getes rejlett a mely ra nezve merto volt, mintha azt akarna szabni hiusaga kielegi­­tesenek. Wienekne nem akarta, hogy Borken veg­­leg szakitson a ferjevel. Igaz ugyan, hogy Forbeck grofot, szive­­sebben látta volna, mint leanya villegenyet, s csak azert nyilatkozott Borkenrol ily fito­­maffilag, mert meg akarta magát boszulni, a miert az orvos elhanyagolta fiket az utobbi idoben. A tamicsosne nem felede azonban, hogy nem volt semmi garanci­ája arra nézve, hogy a fiatal grof szem­et vetett a leanyára. Wienekne elejet akarta venni, siogy az orvos Gillyvel erintkezzek. Boszuja ki volt e figitve, de a grfff kivan­­sagfit megbotrankoztatfinak talalta, kivart mivel ő volt a hibds s nem viselte magat oly gavallerosan mint Borken. A tanficsosne turle, hogy az ezredes ka­­ronfogja s meglehetos szfitlanul ment vele azon hely fele, ahol tancoltak. — Kozfilni fogom a dolgot a fiirjemmel, — monda — ilyen dolgokban igen nehezen befolydsolhatfi. Nem szeret haailabon lenni oly egyfinekkel, akiket tisztel es becsül. Forbeck erezte, hogy tfibbet kfivetetett mint a mennyit kfivetelnie szabad lett volna, de az a ketely valjon Wienek teljesiteni fogja-e kivansagat, oacossa teve s megma­­radt kivansaga mellett. Ha Wienektol nem k­e­­tt felni ez igen kedvezo alkalom volt a szakitasra. Borken igen izgatott volt, ami nag­­o természetes. Azutnn i'che, bogy a taiuiciosne nein 270, szAm. (2) Csutortok, oktobei- 1.

Next