Kis Ujság, 1896. november (10. évfolyam, 301-330. szám)

1896-11-01 / 301. szám

KIS ÚJSÁG Malettük is hr! A. Budapest, okt. 31. A holnapi nap a megemlékezésé. A to­longó, zsibongó emberek benépesítik azokat a zöldelő kerteket, am­ekik rendesen látszólag olyan néptelenek s csak a föld alatt szoronga­nak az elköltözöttek maradványai. A csön­det elűzi az emberek sokasága, a földi sötét­séget a mécsek világa, amelyet az emlékezés rangja táplál. A halottak emlékezete általános. Minden nemzet, minden nép, minden vallás és min­den ember egyforma kegyelettel ünnepli meg h­alottai emlékét s aki nem igy cselekszik, az nem is érdemli meg a tisztességes nevet. A magyar nemzetnek nagyon sok nagy halottja van és nagyon sok oka van arra, hogy megemlékezve róluk, magába szálljon. Az idei halottak napja kétszeresen ma­gába szállásra kényszeríthet bennünket,mert most a föld alatt pihenőkön kívül egy csomó politikai halottja is van Magyarországnak. Bánffy úr erőszakoskodását tetézte az­zal a kegyetlen gúnynyal, hogy a választáso­kat éppen arra az időre tűzte ki, a­mikor a halottaikat gyászolják az emberek. Most alkalmat adott a nemzetnek, hogy ráeggyászolja politikai halottai is. Tudta ő azt nagyon jól, hogy ez az ostor nem csap hátrafelé, hanem csak azokat csípi meg, a­kikre célzott. És ezt az ostorcsapást megérdemli a nemzet, mert aki így elhagyja bukni azokat akik ereire küzdenek, azok csapni valók. Igaz, hogy Bánffy hatalmának minden eszközét elővette, hogy az ellenzéket össze­törjék, de ha a nemzet összetart, ha nem engedi magát eltántorítani semmivel sem, akkor ez a hatalom semmivé válik. Hiszen épen abban rejlik Bánffy hatalma, hogy a nemzet gyönge, vagy­is inkább nem akar szembe szállni vele. Mert ha akarna, a győz­tes csak ő lehetne. Most azután nyugosznak a nemzet leg­­jobbjai, nyugszik az a tábor, a­mely a leg­buzgóbb harcosa volt a nemzetnek, a­mely tántoríthatatlanul küzdött jobb létéért. Az emberek akkor érzik meg kedveseik hiányát igazán, mikor elvesztették , akkor tudják legjobban, mit vesztettek. Megsiratják talán ki is kaparnák a hideg föld alól, de későn. A nemzet is csak most fogja megérezni elesett, bajnokainak hiányát, most fogja meg­tudni, hogy mit vesztettek, mikor elvesztette őket. Vissza is fogja sírni őket, de már későn- öt évre bánffy hatalmában van az ország s nem lesz a ki igazán vagy eredményesen szembe szálljon vele. A magyar nemzet most halottak napján elmélkedhetik nemcsak elhunytai fölött de politikai halottai fölött. Magába szállhat és verheti a mellét, — hiába. Megérdemli sorsát. A szülők bűne. Hegei17. — idegen eredetiből. — XXV. (61) Nagyon belemélyedt gyötrő gondolataiba, ínig végre mégis feltűnt neki, hogy annyi ideig várakoztatják. Percről-percre türelmetlenebb lett s fő­leg az a gondolat nyugtalanitá, hogy anyja talán mégis komolyan megsérült s orvosra lesz szükség. Még jobban bántotta a halotti csend, a mely a szobában uralkodott. Lassan kinyitá a mellékszoba ajtaját s anyja hálószobájához akart lopódzni, hogy hallgatódzék, de az ajtó be volt reteszelve. Forbeck visszament a kék szobába, on­nan pedig a folyosóra. Minden valószínűség szerint anyja háló­szobája a folyosó végén volt, az udvarban jobbra pedig a konyha nyílott. A konyhában nem volt senki, de midőn az oda nyíló ajtó kilincsére téve a kezét, halk suttogást hallott, nyilván észrevették, hogy valaki az ajtót próbálgatja nyitni. Az ajtó be volt reteszelve. Halk, köze­ledő léptek zaja hallatszott, az ajtó megnyilt s Walter kisasszony jelent, meg az ajtóban. — Hogy van anyám ? — kérdé az ezre­des — Remélem hogy Hanna értesít. A kisasszony felszólita az ezredest, hogy jöjjön vele a kék szobába. — Itt meghallhatná a beteg — monda súgva. — Jobban van anyám ? — A kegyelmes asszony nagyon gyenge — A „Kis Újság“ eredeti táviratai. — Békés­ Gyulán kilenc óra után kez­dődött a választás. D­u­t­k­a­y Béla válasz­tási elnök két ajánlatot vett át. Az egyikben B­a­r­t­h­a Miklós kormánypártit ajánlják, a másikban T­e­r­é­n­y­i Lajos Ugron-pártit. A kormánypárt részéről Oláh György me­gyei főügyész és Szén­ássy József je­lentkeztek bizalmi férfiakul, a függetlenségi párt részéről pedig P­o­­­ó­n­y­i Géza és s a leghatározottabban kijelenté, hogy ne bo­csássuk be önt. — Azonnal orvosért sietek — viszontá az ezredes — csak Hannára vártam. Bor­zasztóan bánt az a gondolat, hogy azt hiszi, miszerint én vagyok az oka a bajának e bal­esetek. Walter kisasszony közbe szólt. — A kegyelmes asszony maga is kije­lenté, hogy ez az eset nem forog fenn, de azt is monda, hogy az önnel folytatott beszél­getés nagyon felizgató. Hanna már elment az orvosért s igy felesleges hogy ön is fá­radjon. Forbeck az ajkába harapott. — Úgy — mormogá én azt parancsol­tam neki---------­A társalgóné itt újból a szavába vá­gott. — Tudja meg ezredes ur, hogy az ön édes anyja a leghatározottabban megtiltó Hannának, hogy öntől parancsokat elfogad­jon. Bocsásson meg, de nem hagyhatom a beteget sokáig egyedül. Ha szives lesz velem tudatni lakcímét, értesíteni fogom a kegyel­mes asszony hogyléte felől. — Ön nagyon kegyes — viszont­ For­beck keserűen — de én magam szeretnék az orvossal beszélni s be fogom őt várni. — Ezredes úr ... — Ah ! Talán azt akarja nekem mon­dani, hogy jelenlétemet nem kívánják ? — kiálló kipirult arccal, mert a leány szeméből tisztán kiolvasta, hogy feltevése helyes. Walter kisasszony nem engedte magát e pillantás által megfélemlíteni, hanem nyugodt hangon viszonzá. — Az ön édes­anyjának határozott kí­vánsága, hogy ön visszavonuljon. Nincs mó­d­,az in arról ma még a következőket írja a Meg : A kormánypárti lapok hazug és szemérmetlen tudósításaink cáfolata gyanánt hadd álljanak itt a katonaság által súlyosan dómban, hogy ezt indokoljam, de megjegy­zem, hogy a kegyelmes asszony igen ingerlé­keny, ha parancsait nem teljesítik azonnal s az orvos természetesen első­sorban a beteg nyugalmáról fog gondoskodni. A fiatal leány e szavakat oly határozott hangon mondá, hogy az ezredes nem kétel­kedett többé abban, hogy csak kellemetlen jelenetet idézne elő, ha ezen útmutatással dacolna. Ajtót mutattak neki s engedelmes­kednie kellett. — Anyám igen szigorúan bánhatik az alkalmazottaival — viszonzá — hogy oly engedelmességre talál, amely még a szemte­lenségtől sem riad vissza a háziasszony fiával szemben. Forbeck eltávozott. Walter kisasszony nem is felelt neki, a helyett azonban becsapta utána az ajtót. Az ezredesnek nem maradt más teen­dője, mint belenyugodni a sorsba, habár bán­totta az a gondolat, hogy nem érte el a cél­ját és kompromittálva van anyja cselé­dei előtt. Rövid idő múlva küldönc útján tudako­zódott Gottelné hogyléte felől s azt a választ nyerte, hogy veszély nincs ugyan, de az öreg nő oly gyenge, hogy sokáig nem fogadhat lá­­­togatást. Ittlétét arra használta fel, hogy meg­tudja, kik élvezték a harmincas évek végén atyja kegyét. Wienekék akkori anyagi helyze­tét is tudakold, sőt még a Bergmann-féle bűnügy aktáit is tanulmányozta. E foglalkozása közben alig néhány napra anyja megbetegedése után egy kis levélkét kapott Walter kisasszonytól, amelyet az úr­nője tudta nélkül irt. „Az ön édesanyja öreg cselédjénél teg- 30­. szám t«1 . Vasárnap november 1. A választások. A­ tegnapi választások. — A »K­i­s Újság« eredeti táviratai. — C­sik-Barcfalváról tévesen jelen­tették, hogy Tódor József kormánypártit választották meg, mert nem Tódor József, hanem d­r. Városy Gyula néppárti kapta a többséget s igy ő lett a képviselő. Kézdivásárhelyen B­e­n­k­e Gyu­lát Molnár Józsias függetlenségi ellen megválasztották. A uiai válasz­t­ások: Frankó László. Mindkét párt nagy erővel jelent meg ; táboraik közt a rendet a kato­naság és a csendőrség tartja fenn. — A kormánypárti T­e­r­é­nyi állandóan több­ségben volt Bartha fölött. A függetlenségi párt nagy erőfeszítéssel dolgozott, de a kor­mánypárt piszkos eszközeivel szemben nem tudott boldogulni s mire a szavazás végett ért, Terényinek 31 szótöbbsége volt. Így tehát Bartha Miklós elbu­kott és Terényit választották meg képviselőnek. Fiuméban Batthány Tivadar kormánypártit, a­ki a múlt cikluson párton­­kivüli programmal képviselte a kerületet, egyhangúlag újra megválasztották. Békés-Csabán Zsilinszky ál­lamtitkár 378 szótöbbséggel megválasztatott. Nagybecskereken a választást, a­mely példás rendben folyt le, 3 órakor befe­jezték. Demkó Pál kormánypárti kapott 880, Krisztics János polgármester 384 sza­vazatot, Demkó többsége 396. A szerbek leg­nagyobb része tartózkodott a szavazástól. Békésen dr. Bcskó László füg­getlenségit választották meg az ugyan­csak függetlenségi Igaz Pál ellen. A kőhalmi kerületben P­ü­­­d­n­e­r Ferencet választották meg kormánypárti pro­grammal. Segesvárott a kormánypárti M­e­r­c­z­e­r Vilmost egyhangúlag kiáltották ki. Ezent Ágotán Bausznern Gui­­dót egyhangúlag választották meg. Hlagykikindán erős a harc Be­letsky Kristóf és E­r­e­m­i­c­s Pál kor­mánypártiak között. Eredményről lapunk zár­táig nincs hír. A­ m­edgyesi kerületben Rosen­­hauer és Binder kormánypártiak kö­zött foly a szavazás. Lapunk zártáig az ered­ményről nem kaptunk hírt. *

Next