Kis Ujság, 1899. február (13. évfolyam, 32-58. szám)

1899-02-01 / 32. szám

KIS ÚJSÁG Várnunk kell. Budapest, jan. 31. Az egész ország feszültségben van tartva. Minden megakadt. Hónapok óta szünetel a törvényhozás munkája és a drága idő haszontalanul fecsérelődik el. Minden nap új meg uj hírrel állanak elő a lapok, uj hírekkel állunk elő mi is, de hogyha őszintén meg akarnék vallani, hát a mai hír merőben fölmelegítése a tegnapinak. A pártok tanácskoznak, egyik rész akarja a békét, a másik rész nem akarja, ennél többet sem tudunk mondani már hetek óta. Változás csupán annyi történt a helyzetben, hogy a békepárt mindinkább megszaporodik és most már azok sem ellenségei a békének akik még néhány nappal ezelőtt leghevesebben szónokoltak ellene. Bánffy miniszterelnöknek, Széll Kálmánnak és újabban Lukács pénzügyminiszternek a bécsi utazása legtöbb élénkséget idézett elő, úgy a pártkörökben mint a magán politikusok társaságában. Valahányszor Bánffy hirtelen Bécsbe utazott megindult a találgatás, úgynevezett politikai tippelés volt ez az esélyekre. Fogadtak abban, beadja-e a lemondását, nem adja-e be. A vérmesebben reménykedők határozottan állították minden ilyen bécsi utazás alkalmával, hogy Bánffy mint volt miniszterelnök térhet meg utazásából. A miniszterelnök azonban csak úgy tért mindig vissza ahogyan elutazott, annyi különbséggel csupán, az idők folyamán, hogy mindinkább haloványodni kezdett az iránt való reménysége, hogy a miniszterelnöki tárcát az emberi kor legvégső határáig megtarthatja. Most már Bánffy Dezső báró is egészen biztos abban, hogy az ő miniszterelnökségének végérája ütött, de ezt a végérát úgy látszik mesterségesen minél messzebbre tolja. Az ország pedig éppen ezt lesi és várja. Amily kevéssé jelentékeny különben a makacs miniszterelnök úr tehetsége és személye, mégis a legnagyobb fontossággal bír az, hogy minél előbb odahagyja a miniszterelnöki széket. Megakaszt mindent ez az ember, aki átkos rendszerével különben is a züllés szélére juttatta Magyarország közállapotát Mikor a béketárgyalások a legszebb folya-matban voltak, amikor az ellenzék előrekeny feltételeire nem érkezhetett más, mint elfogadó válasz, Bánffy mereven visszautasított minden tisztességes és hazafias formában megnyilatkozó békülést. Széll Kálmán közvetítő indítványa általános elfogadásra talált, úgy legfelsőbb helyen mint az ellenzéknél és a kormánypárt belátással bíró tagjainál. A miniszterelnöknek ez sincsen éppen az ivére, de hát bele kell töltődnie, mert Széli most a vezető férfiú. Lesz-e Széll Kálmánból miniszterelnök, azt még nem tudjuk, mert a várakozó álláspont sajnos, még nem ért véget. 1 malom igSngp. Regény idegen eredetiből. VI. (16) A vacsora alatt is folyton szemmel tartotta, bár a leány arcáról a sírásnak még csak nyoma sem látszott többé. No de vígan is voltak valamennyien, kik a szépen terített fehér asztal körül ültek. A háziúr ki magas körszakállas s még mindig szép ember volt a lelkésszel beszélgetett ki mindig jól érezte magát ifjúkori barátja házában. Rosina az ő gömbölyű kis felesége mindig vígan volt, habár otthon annyi gyermek várt rá mint ahány sip van az orgonán s bizony akárhányszor nem tudta,honnan vegyen egyiknek vagy másiknak egy kis ruhát vagy cipőt. Még a csütörtöki estéken is midőn rendesen a malomba jöttek s tulajdonképen a hét fáradalmait akarta kipihenni, a házi asszony mellett a pamlagon ülve valami gyerekharisnyát kötött Hányszor rakott az ölébe ilyenkor Ervingné egy egész csomag kész harisnyát s mosolyogva mondá: sígy mi édesem egy kicsit én is segítettem, de most tegye le egy kicsit a kötést s énekeljen nekünk valamit.« A lelkész neje ilyenkor a zongorához ült s gyenge de igen kellemes soprán hangjával valami dalt énekelt, a melyet rendesen még egy másodikkal és harmadikkal kellett megtoldania. Utána azonban önkéntelenül is a kötés után nyúlt megint s önmagán nevetve mondá: I — Hagyja el édes Herrain, nem tudok már anélkül meglenni. A házi asszony ma rendkívül jókedvű volt s Rosinával beszélgetett míg Erzsike az apjával és a lelkészszel incselkedett. Csak az öreg néni volt hallgatag s még csak nem is mosolygott, mikor a pompás vacsorát megdicsérték. Alig evett s egyetlen kortyot sem ivott abból az illatos rajnai borból, melyet az előtte álló zöld színű római pohárba töltöttek. — Tudod-e hogy egyik iskolapajtásunknak Selldorfnak a fia most itt van az üzletünkben. — Selldorfnak a fia? — Igen. — Ugyan! Hogy került az ide ? — Az atyjának nagy vegyi gyára van Thüringiában. — Arról én semmit sem tudtam, no de nem is csoda, hiszen nem is találkoztunk a mióta az iskolából kikerültem. S a fia mit keres itt? — Az atyja azt akarja, hogy nézzen körül itt egy kissé, mert ő is szándékozik papírgyárat vagy amint itt hívják rongymalmot építeni. Bizony az az ember jól járt. Mint könyvelő jött abba az üzletbe a mely jelenleg a tulajdona, elvette főnöke egyetlen leányát s kész ember volt, különben igen felvilágosodott okos ügyes és nagyon becsületes ember. Nézd meg egyszer a fiatal embert. Szakasztott olyan mint az apja. Mikor először megláttam, mintha 25 évvel fiatalabbnak éreztem volna magamat. — No és hol van most ? — Odaát a másik épületben. Éppen úgy is bánok vele mint a többi fiatalemberrel: ma délben itt ebédelt, de ezzel aztán punktum. Különben te is tudod, hogy nem szeretem magamat zavartatni családom körében. A lelkész bólintott a fejével. — Meg is nézem egyszer azt a fiút, de mit szól mindehhez Erzsiké ? — kérdé tréfásan a fiatal leányhoz fordulva. ~~ Semmit! -- viszonzá a leány. — Az nem sok. No de igaz most jut eszembe Erzsiké, Armi megérkezett. Láttam őt jönni a postáról éppen mikor megérkezett. Müyen szép fiú lett belőle! Láttad őt kicsikém ? Erzsi bólintott a fejével. Csak az öreg néni vette észre, hogy a leány elpirult. — Mégis csak bánt, — folytatá a lelkész, — hogy nem tartja érdemesnek egyszer meglátogatni bennünket; nem is gondol már öreg taoitójára — ezt alighanem az öreg bárónétól örökölte. — Nemcsak önnek van oka panaszra — mondá a háziasszony — minálunk sem volt. Csak Nelli jött néha hozzánk. —■ Kedves kis leány — jegyzé meg a lelkész neje. — Szakasztott olyan mint a nagyatyja — szóllak meg az öreg asszony, — az volt ám az ember. No de akit a jó isten szeret azt rendesen nagy megróbáltatásnak teszi ki. — Úgy tudom hogy igen rosszul élt a nejével . — kérdé a lelkész neje az öreg nénitől. — Oh asszonyom ahova az lopott többé !a nem nő. Nem csak a saját családját döntötte bajba de még másoknak is bajt és bánatot okozott. Borzasztóan gazdálkodhatott az az 32. szám, (2) Szerda, február , Országgyűlés. ■A képviselőház ülése. — Budapest, jan. 31. A mai ülésen újra adtak be módosítást a jegyzőkönyvhöz és senki sem kért névszerinti szavazást. Hozzáfoghattak a 28-iki jegyzőkönyvből kért névszerinti szavazások folytatásához, amelyek rendén nem fogadták el a Hock János, Kubik Béla és Surjman György módosításait. Átlag száztíz kormánypárti szavazott le. Az ellenzék most is tartózkodott a szavazásoktól. Ezek után Madarász egy sereg kér-jvényt nyújtott be, amelyek egy része a Ti- I sza lex és a kormány ellen szól, másik része az obstrukció ellen. Madaras* ezután indítványozta, hogy szerdán, csütörtökön és pénteken ne tartson a Ház ülést. Sima Ferenc ezt ellenezte, azzal, hogy a két hét óta folyó parlamenti mulatságot elfogadhatónak nem tekinti semmiféle béketárgyalás címén. Legyen immár vége a sötét kamarában folyó titkos tanácskozásoknak, tiltakoznia kell a béketárgyalások hosszadalmassága ellen. (Mozgás.) Kétszer huszonnégy óra alatt föl kell deríteni mindent. Az egész nemzet komoly aggódással nézi a tárgyalásokat. Lehetetlen, hogy az ellenzék Bánffy alatt az indemnitást átengedje, mert hitelvesztetté válnék, mint Bánffy. Lehetetlen az is, hogy az ellenzék új harcot ne kezdjen, ha Bánffyt Lukács László követi! Madaras*: Ez már nem tartozik a napirendhez! (Helyeslés.) Krtbik: Csak okadatolja a szünet megtagadását! Sima Ferenc: Meg kell mondanunk egymásnak őszintén: Mit akarunk? Az ellenzék a káros rendszert akarja megbuktatni, a parlamenti életet megtisztítani. A miniszterelnök személyének változása ezt a rendszerváltozást nem jelenti. A kormány nem tud parlamentárisan semmit kivinni, tehát távozzék s ne taktikázzék egyes javaslatok kikoldulásával. Arra ne számítsanak, hogy az ellenzék a Bánffy-kormánynak bármit is megszavazzon. Félre tehát a békekísérletek ámításaival! Indítványozza, hogy a Ház folytassa tanácskozásait s önmagát ne napolja el. Hegedűs» Sándor: Szükségesnek és célszerűnek tartja az elnök indítványát. Madara«* elrendelte a szavazást. Ezzel az ülés véget ért. A válság. Budapest, jan. 31. Az ellenzéki kiküldöttek ma délután 5 órakor ültek össze a képviselőház 1. sz. tanácskozó termében. Esti 7 óráig tárgyal.