Kis Ujság, 1899. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-01 / 60. szám

KIS ÚJSÁG 60. szám. (3) Szerda, márciusi. Az ej kormány alatt. Budapest, febr. 28. A hivatalos bucsuzkodásoknak és az uj miniszterek hivatalba lépésének ma volt a napja. A volt miniszterelnöknek, Bánffy Dezső bárónak, búcsúbeszéde, az ilyenkor szokásos szólásmódok mellett annyiban bír érdekességgel, hogy Bantfy nagyon tartó zkodólag nyilatkozott a le­folyt politikai küzdelmekről, amelyekből nem ő került ki győzedelmesen. A körülmények alakulását érintve, mondotta, hogy lehet esetleg alkalom arra is, hogy visszatekintőleg vagy előrenézőleg nyiladozhasson. Nagyobbszabásu beköszöntő beszédet az uj kereskedelemügyi miniszter, He­gedűs Sándor mondott, aki a hivatal­noki kar előtt például hivatkozott a király bamuiatos szorgalmára és ^tartására. Búcsúzott ma Dániel Ernő báró és Per- czel Dezső is. Az összes ellenzéki párikörök tanács­koztak és a megállapodásra jutást közöltek a partok tagjaival. A nemzeti párt vezere Apponyi Albert gróf, aki súlyosan beteg atyja ágyánál Eberhardon időzik, távirati­lag jelezte, hogy a páni minden határoza­tába belenyugszik. A holnapi ülés a képviselőházban min­denesetre történelmi nevezetessegü lesz, a mennyiben az uj Széli-kormány elösször fog bemutatkozni és Széli Kálmán elmondja programmbeszédét Az uj kormányt minden párt rokon- szenvvei fogadja és most már bizonyára bazaüás működésük elé nagy várakozással tekintenek. Bánlfy báró búcsúja. A szabadelvű párt tagjai ma délelőtt tiz és fél órakor gyülekeztek a szabadelvű pártkör helyiségeiben, a honnan tizenegy Regény idegen eredetiből. XII. (44) S tovább sietve a szegény nyomo­rultak mellett, arcához szoritá illatos csipke­zsebkendőjét, hogy meg csak ne is lássa a keregetoket. A parkot vastag hólepel boritá s az egyes fák pompásan kiemelkedtek a fehér háttérből. Messze távol a maiom ablakai látszottak, melynek egyikéből világosság 1 hatóit be. A fiatal tisztnek most eszébe jutott, milyen kedélyes volt odaát minden. Milyen j kellemes lehet ott lakni csendesen, nyűgöd- ; tan, gondtalanul, nem pedig úgy mint ő íoly- < i.on remegve a jövőtől. E percben bájos hang öté meg fülét egy régi dalt enekeive, ameivet még gyermek­korából nagyon jól ismert. Armi visszafordult. A régi zongora mellatt ott állott Erzsiké. Karcsú finom alakja kissé meg volt hajolva s Armi még a lámpa gyenge fényénél is, a melv nem igen világított oda a szoba sar­kába ugv lattá, hogy Erzsiké arcat halvány pír boritá. Eközben elénekelte a második verset is. Mennyi érzéssel, milyen szívhez szólóan tudott énekelni ! — No még egy verset! —- köayörgött Nelli, — a mama nagyon szereti ezt a dalt. — Nem tudok, — viszonzá halkan a leány s visszafordult a szobába. — Oh de kar Erzsiké, — monda Nelti aayjft, — karácsonyi dalt sam énekelsz ? óra felé a kocsik hosszú sora vitfe az egy­begyűlteket a miniszterelnöki palota ele, a melynek tágas díszes fogadótermét szinültig megtöltötték. B á n ff y Dezső bárót belőptekor riadó, éljenzés fogadta, a melynek csillapultával Podmaniezky Frigyes báró a párt nevében hosszabb lendületes beszédet inté­zett a volt miniszterelnökhöz, a melynek végén arra kérte, hogy miután a magas polcról leszállóit, maradjon elvtársuk és feledve a múltak küzdelmeit éljen egy szebb jövőt. A lelkes éljenzés után B á n f f y Dezső báró a következő beszéddel válaszolt a párt elnökének: Nagvméltóságu elnök ur! Igen tisztelt barátaim! Négy évig mint Magyaroszág minisz­terelnök'’ részesültem abban a szerencsé­ben, hogj ti engem vezéretekül tekinthet­tetek. Azt megelőzőleg még, három évet számítok ehhez, szeieucs«5« voltam a képvi- seiőhaz elnöki székében űfve, ismét a sza­badelvű part, a ti támogatástok mellett, közreműködni, szolgálatokat tehetni abban az irányban, a mint azt az igen t. elnök ur mondotta: a koronának, a királynak és a hazanak. Ezen lefolyt hét évre tekintek vissza, mdőn a szives üdvözletei, a jó kívánságo­kat fogadom s köszönetemet fejezem ki ak­kor, a midőn ti az elmúltakra visszatekintve szivetek érzelmet hozzátok.Fogadjátok ezért őszinte hálámat, fogadjátok ezt ez alkalom­mal minden vonatkozás neikül. A jelen pillanatot, a jelen körülmé­nyeket, a jelen alakuláso­kat nem tartom alkalmasok­nak arra, hogy bármely vo­natkozásban akár visszate­kintőleg, akár elörenéző- leg politikai irányban nyi­latkozzam, kötelességemnek tekintem tartózkodónak lenni, mert azt hiszem, jelen­helyzetben a közügynek, a koronának és a hazának, amelynek szolgálatában eddig mű­ködtem. (Lelkes éljenzés.) akkor teszek iga­Erzsike most maga ült a zongorához s elénekelte egy regi karácsonyi dal egy versszakát. Csendesen hangzottak el a szép meg­ható dal utolsó hangjai, mire a szobában mély csend lett Mindenkiben más benyo­mást kaitett e zene pedig hát a hatás egy és ugyanazon forrásból eredt. A zsöllében ülő beteges asszonynak az eszébe jutott midőn fiát erre a dalra taní­totta hogy a karacsonvta alatt elénekelje azt édes anyjának. Látta fiát az előtt a szép magas férfi előtt állam ki örömmel nézett le reá mig ő maga melléje térdeit s a fiúcska kezecskéit imara kulcsol* A karácson fa gyertyái derült fényt terjesztettek amely a fiú szemeiben vissza­tükröződött »Imádkozzál édes fiacskám1« mondá neki mire & csengő kis gyermekhang oly meghatóan mondta el imáját. A fiatal tiszt másra gondolt, ezek az emlékek már régen elmosódtak­Két kis leányt látott odalent az öreg néni szobájában. Mindketten egy kis pádon ültek az ősz haja nő lábainak Piros kis szájuk félig nyitva voit s ko­molyan néztek fölfelé midőn nem éppen a legmiivésziesebben, de azért mégis az örömtől kipirult arccal derekasan kán- táltak. — Néni az Anni nem énekel velünk — mondá a nagyobbik leány félbe hagyva az éneket. — Akkor nem is le$z kalács meg dióim a Jézuska jön felelt a néni. Ekkor a kis leány hozzá sietett s mig zán szolgálatot, ha ettől őszintén tartózko­dom. (Tetszés és éljenzés.) A körülmé­nyek alakulása eldönti, mit hogyan kell tenni s lehet esetleg alkalom arra is, hogy vissza- tekintőleg vagy előrenéző­leg nyilatkozhassam. Most, ez alkalommal, maradjunk tisztán a barátsá­gos, szives megemlékezés keretében: ezért is hoztátok el szivetek érzelmeit, amelyekért őszinte, hálás köszönetemet fejezem ki. Le­gyetek meggyőződve, hogy örömmel, keile- metesen, boldogan fogok emlékezni ama le­telt időkre és mindig, minden változásában a sorsnak, büszkeségemet fogja képezni, hogy az intakt szabadelvű párt hét­éves életében résztvehettem, mint házelnök és résztvehettem az utolsó négy esztendő­ben nagy kérdések megoldásánál mint a pártnak vezére. (Lelkes éljenzés.) Tartsatok meg emlékezetetekben; én megtartom egyen-egyen emlékezetemben a ti személyiségeteket, a ti egyéniségeteket, megtartom azon küzdelmek emlékét is és azon sikerek fényét, dicsőségét is, melyeket veletek együtt mű­ködve érhettünk el. Legyen ennyi ez alkalommal elég; le­gyen elég, mert hiszen e pillanat nem alkal­mas arra, hogy egyebet mondjak, mint azt: büszke vagyok arra, hogy veletek együtt mehettem. Hogy ti ez alkalommal, e pillanatban meleg, szívből jövő érzelmeiteket hozzátok nekem, köszönöm ezt es tartsatok meg jö­vőre is emlékezetetekben (Hosszantartó zajos tetszés, éljenzés és taps.) B á n f f y Dezső báró ezután kézszo- ritással búcsúzott az összes megjelent párt­tagoktól, a kik közül sokan B á n f f y bá­rónénál is tisztelegtek. A képvtseléház holnapi ülése. Madarász korelnök ma kifüggesz­tette a hivatalos plakátumokat, a melyek hírül adják az ország közönségének, hogy a képviselőház március elsején délelőtt tiz órakor ülést tart. Ez történelmi jelentőségű ülése lesz a kép­viselőháznak. Bemutatkozik a Széli-kor­nagy kék szemeiben köny csillogott kérő j hangon mondá: Armi énekelj’te is. De hiába kért, mert a fiú dacosan rázta ; meg göndör fürtös fejét mire a kis leány el- ; takarta arcat és sírva fakadt. Ekkor megjelent a kocsis kifordított nagy bundában s a diós zsákot jól meg­rázva virgácsot suhogtatott. — Jók a gyerekek néni? — kérdé mély hangon. — Tudnak imádkozni? — A lányos igen, hanem itt ez a fiú ez egy kicsit dacos s nem akarja elénekelni a karácsonyi daft ezt elviheti a zsákba a hó- barlangba. Ilyenkor aztán a kis kékszemü leányka elfeledte hogy a zsákos bácsival van dolga s zokogva futott hozzá. — Ne vidd el bácsi az Armit, — kiáltá —• ő nem rossz íiu, inkább énnekem sem kell dió. Neili segített neki könyörögni és a zsákos bácsi végre is elvonult anélkül, hogy hallotta volna azt a szép karácsonyi éneket. A néni pedig alig győzte csábítani a siró j gyerekeket/ Csak ő a gonosz nem sirt s midőn a j bundás alak eltűnt azt kiáltotta hogy nem is ■ a zsákos bácsi volt, hanem Péter a kc- q^is aki Erving bácsi kifordított bundájá­ban jött. Mind e gyermekkori kedélyes jelenetek jutottak eszébe s önkéntelenül is kicsúszott ! száján az a kérdés. — Emlékezték e meg? Itt azonban hirtelen elhallgatott, mintha önmagától ijedt volna meg a nagy csend- bon, .., hiszen ezek a gyermekkori álmok már régen semmivé lettek s ő férfivá lett j

Next

/
Thumbnails
Contents