Kis Ujság, 1905. május (19. évfolyam, 121-150. szám)
1905-05-02 / 121. szám
XIX. évfolyam. 121. szám. Apa 2 fillér. 1905. Kedd, május 2. Május elsején. Budapest, máj. 2. Nem vagyok babonás ember, de május elsejének hajnalpirkadását minden esztendőben végigvirrasztom. Mintha ezen a hajnalon egy szempillantásra kettéhasadna az égboltozat és leszállna a földre az uj élet: a tavasz, a nyár. A szivekbe is uj érzés költözik május elsejével. A természet megújhodása, a kirügyezett fák hizlalják az ember szemét s bizonyos megelégedettség tölti el az ember lelkét. . . Megelégedettség? . . . Ennek kellene jönnie a magyar szivbe, de bizony ebben az esztendőben aligha lesz úgy. Szerte-széjjel nézek ebben az országban . . . Pusztulást, rombolást látok mindenütt a jelenben és súlyos bizonytalanságot a jövőben . . . Mi lesz, magyarom? Rossz termésre vagyon kilátás, így jelentik ezt túl a dunai vármegyékből. Bizony elszomorítja ez minden jóérzésü magyar embernek szivét, lelkét. A rosz esztendők egymás nyomában járnak. Egyik sovány esztendő a másiknak sarkára lép. Mintha a Fáraók idejében hét sovány esztendő sújtaná a magyart... Ó, bár csak lett volna nekünk is egy Józsefünk, aki ezt megjósolta volna. Bizony akkor lett volna rá gondunk, hogy a kövérebb esztendőkben megtöltsük magtárainkat... A politikában teljes tökéletes a bizonytalanság. Pedig, hejde szép nap május havának első napja. Milyen boldog lett volna e napon a magyar, ha a koronás király leszállt volna hű alattvalói közé s igy szólt volna hozzájuk: — Megmondtad magyarom, mi az akaratod. Legyen meg tehát az akaratod. Íme, teljesítem nemzeti követeléseidet! De a magyar király nem igy gondolkozik. Felülkerekedik benne a császár és dacoskodik a magyarokkal. A Budapestnek előkelő bécsi forrásból azt jelentik, hogy a császár el van határozva arra, hogy nem teljesíti a magyar nemzeti akaratot. Dacolni fog. Bízik benne, hogy az adók A fővárosi közönség ünnepnek tekinti május elsejét ilyenkor a hagyományokhoz híven igen sokan már előző éjszaka a ligetbe rándulnak s ott várják meg a májusi nap virradását. Vidám zeneszó és ének harsogja túl a madarak csicsergését s a tavaszi fuvalat zsibongó káoszt hajt a város felé. A kirándulók eleséggel ellátva magukat, mennek kirándulásra s a zöldelő bokrok és fák árnyékában élvezik a tavaszi levegőt s este egy jól eltöltött nap kedves emlékével térnek meg haza otthonukba. így volt ez az idén is, amikor ezer meg valahogyan csak befolynak s majd a katonák dolgát is elintézik valahogyan. így gondolkozik a magyar király! Hej, nem boldog a magyar! így kezdődik meg tavasznak legszebb hónapja — május. Itt a fővárosban zöld pázsiton ünnepeltek a szociáldemokrata munkások. Május elseje a szociáldemokratáknak nemzetközi ünnepe. Ilyenkor leteszik a kalapácsot, a vésőt s világszerte ünnepet rendeznek a munkának. Ez az ünnep se a megelégedettség ünnepe ebben az esztendőben, ezer ember rándult ki a fővárosból s különösen a Városligetet lepték el, ahová sokan már este kimentek s az egész éjjelt átvirrasztva várták be a május elsejét S alighogy a nap fölviradt, volt zsibongás, sürgés forgás a körhinták, a cirkusz, a maszinkör és többi színházak körül, ahol mindenütt sok néző akadt. Nem feledkeztek meg a vendéglőkről sem s itt szintén csak úgy nyüzsgött a május elsejét ünneplő és mulatozó néptömeg. Késő éjszaka volt, mire a liget elcsendesedett. Képünk a május elsei ünnepi mozgalmas napot tünteti fel. A bizonytalanság a jövőben nyomasztólag hat. Vigasztalanság költözik a magyar ember konyhájába. S ha van valamelyes reménysége, ezt abban látja, hogy a sok szenvedéstől megújhódott magyar nemzetnek lesz elég lelki ereje és erős akarata, hogy szembeszálljon,a császári akarattal! Ezek a gondolatok járják át lelkünket május elsején, a természet megújhodásának napján. A munkások májusi ünnepe. Magyarok szenvedése Amerikában. Május elseje.