Kis Ujság, 1905. június (19. évfolyam, 151-180. szám)

1905-06-01 / 151. szám

2­151. szAm. KIS UJSAG Fejervary kudarca. Budapest, m&j. 31. Ma egy hete jutott el hozzAnk a hir, hogy a fekete-sArga lakAsok egyik legismertebbje, a talpnyalok egyik leg­­nagyobbja, a smarn-jelszavu tAborszer­­nagy, Fej6rvAry G6za bAr6, a kabinet megalakitasdra kapott megbiz&st. Nagy bottal vertek Bécsba 51 a do­­bot, kikurtoltdk a veszedelmes ember sikerét s annyira biztosra vették a dol­­got, hogy már a programmot is meg­­adtuk neki. A kisérlet azonban teljes kudarccal járt, s miként Rosdesztvenszki polnc6rosai, Fejdrodry bajói is elsü­lyed­­tek a magyar politika viharzol nagy hullámu vizdben. A ta'porszernagy ur most aztán je­­lentheti Bécsben, hogy ezzel a smarn noptorzszsel nem tudott boldogulni, s még embert sem talált a miniszteri székekbe. Jelentheti, hogy a honfi kote­­less6g lenyomta a lojalitast, s a magyar tisztviselok hatalmi 6rdekek6rt nem Al­­doztAk fel a haza legszebb 6s legna­­gyobb 6rdekeit, a magyar tdrvenyt 6s alkotmAnyt. Orfimmel konstatdljuk a ma­gyar tisztviselfik hazafisAgat. S orom­­mel jegyezzü­k fel, hogy a magyar politikusok kozt nem akadt aruid. Egyik miniszteri liszta a mAsik utAn tű­nt le a napirendrol s Fejdrvary min­­den kisérlete hajótor6st szenvedett. Olyan kudarc érte a darabont Ibkapi­­tdny urat, iam­lt nem rem6tt, s mikor ő is smarn lett a nemzet szemében, be igazolddottc, hogy sem katonai, sem osztrak geggel a nemzettel elbAnni nem lehet. A nemzeti ü­gy igaza­­thatotta a legmagasabb hivatalnoki kart is, s a nemzeti ü­gyek szolgAlatAban teljesen egyetért. A kirAly lAthatja most, hogy minden kiserletez6s hiAbaval, s itt egyedu­l a koalicid programjdnak el­­fogadasdval lehet megoldani a hely­­zetet. A japAn gyfizelembfil megtanul­­hatja a b6csi kamariila­bad, hogy bAr­­mily lassan 6rj6k is a gyumolcs, egy­­szer csak lekul­ik. A nemzet termd fAl­jan ma m6g viragok vannak, de a vi­­rAgokbol kihajt majd a gyu­moloa is. Ezt megakadAlyozni nem lehet. A b6csi ellenAllas lehet erfis, le­­het tartds, de nem tart Crokk6. Oly igazsAgokkal van tele a nemzeti ki­zdelem, hogy sikere ketsegtelen. Benne ketelkednü­nk nem szabad. A kirAly kis6rletez6sei nem sike­­ru­ltek, minden tovabbi probAlgatAs biAbaval6. Csak kudarc johet a b6csi kis6rletez6sre. A nemzet szilArdan ellenall, a par­­lamentje dolgozik, Bees pedig tervez­­het, a mint akar; a nemzeti tdrekvécs halad az utjAn a biztos gydzelem fel6. Hi­ába jon ide CzirAky gr6f, Ros­­ner bAr6 vagy gz6chen gr6f, itt nem boldogul. A szovetkezett ellenzek egy nap alatt kisopri a h­Azbol, ugy hogy hirok sem marad. De kxnldnben is be­­csü­letes magyar ember nem akad, a ki hazaarulasra vetemedj­k. A kormanyzAsban reszt venni most, osztrak kommandora, jut hazaArulAs. Keru­lbelul olyan bun, mint 49-ben volt a muszkavezetAs. Mi ugyan TiszA6kat mindenre kepeseknek tartjuk, csak arra nem, hogy megakadAlyozhassAk a nem­­zeti akarat 6rv6nyesul6set, a nemzeti szent i­gy diadalAt. Az Uj épUlet vertanui. Irta : Farinas Smod. (43) Ezt a drAga kincset nem szabad Osz­­szezuznia. Hadd tundfikoljon tovAbbra is a szeretet oltarka, mint egy m­ennybe szAlld Krisztus-kep. — Csak legalAbb Julia ne lAtna, sze­­g6ny fiam, — szollalt meg FekAshAzynA, — ugy remegek tfire, hogy minor azt hisszü­k, hogy visszanyerjü­k, éppen akkor fogjuk el­­vesziteni őt. — Nem, anyAm, Julia lelke olyan, mint az ac6l, a csapAs meghajlitja, de meg nem tori. Ba nem t6ltem bt. AnyAm se t6ltse. — HAtha An menndk kfinyCrfigni Arte*­tek Haynauhoz ? Az ifju megrAakdldott, bilincsAnek lAuca nagyot csikrrent kezdn. — Csak oda ne menjen, anyAm. — Mi6rt ne? Az anyAt meg a bdlhAr is tisztelni tartozik. — Ez annAl is alAbbvald .. . Kozeledtek az Ujépulethez s el kellett vAlniok. Az ifju szokatlan hAvvel filelte meg FekGshAzyn6t, kezAt tfibbszor fisszecsokolta, aztAn lassu, siippedfi lAptekkel haladt be a nagy kripta kapujAn. FekAshAzynA m6g az nap hazautazott, megtorve testben 6s lelekben, keveset re­­m6lve, rAmlAtAsoktol gyfiterve. InkAbb ha­­sonlitott kisArtethez, mint 616 lAnyhez. Az ifju eldit pedig kinyilt a cellaajtd,­­ megmotoztak, elszedtek mindenAt, aztAn magAra hagytAk. ^ A DunAra n675 pavilion harmadik emeletere jutott o is, de arr6l meg sejtelme sem volt, kik vannak kozeleben. Smialovszky fSporkolab meg az nap meglátogatta s nem álmodva arr6l, hogy Haynau miként végzett vele, felajánlotta neki is a kulon kosztot havi 13 peng66rt. — J61 van, uram, de kit luibfil fizes­­sek, ha mindenemet elszedik ? — Arrol jegyzeket veszunk f61 s min­den ert6ktárgy.lt visszakapja, ha visszanyeri szabadsdgolt. — SzabadsAgomat, — szdlt fanyar mosolylyal az ifju, — On lelöttem mAr meg­­buzlAk a 161ekharangot. — Nekem csak tudnom kellene. On csak k6pzel6dik. — Mondja meg elfibb, hogy messze vannak-e tőiem ilj. Bajdthy PA1 6s Fek6s­­h­azy Gyula ? — Igaz, ön is Bajdthy, a mfisik talAn unokktestvere, nemde? — Nem, 6 menyasszonyom. A 16porkolAb összecsapta kezet, — Mit besz6l 6n ? — k6rdezte, gya­­nakvdlag n6zve Bajdthyra, mintha nem volna tisztAban vele, hogy 6p elmeji­-e. — Igen, 6 leAny 6s az 6n menyasz­­szonyom. Az 6n kezem, lAbam, mint a kö­­t6sekb6l is lAthatb, telve van csatAban ka­­pott sebekkel. A mikor a zsandArok meg­­lept6k falunkat, 6n m6g sulyos beteg vol­­tam s 6, hogy el ns hurcolhassanak, levA­­gatta hajAt, tel6lt6 az 6n huszArtiszti ruhA­­mat s helyettem ellogatta magAt, A sfiporkolAb eltAtotta a szAjAt, mint egy petyka. llyet se hallott meg a vilAgon. Egy leAny emelt f6vel, fork­as bü­szke­­s6ggel megy a börtönbe, beteg v6reg6nye helyett. Ilyen nokbol lesznek aztAn a spArtai — Ugy van 6s mert azt akartam, hogy azonnal szabadon bocsAssAk, egyenesen Haynauhoz mentem az 6rdek6ben. A tdporkolAb a fej6t csdvAlta, mintha azt akarta volna mondani: — Na szegdny fiu, ezt nagyon roszr szul tetted. E helyett azonban igy szolt: — Es mit mondott a kegyelmes ur ? — Azt, a mi 6 hozzA s a multjAhoz egyarAnt m6rtd. Azzal vigasztalt, hogy 6p­­pen most irta alA apAm balAlos it6let6t, aki Arad vArAban van, s tesz gondja rA, hogy engem a menyasszonyom szemelAttAra akasz­­tasson f61. A foporkolab hAtratAntorodott, homlo­­kAt kiverte a hideg s reszketett, mint a nyArfalevAl. — Es fin nem rogy fissze e szfk­nyd fenyegetAsek sulya alatt ? Van lelki ereje hozzA, hogy azokat ily nyugodtan elmondja nekem. — A halAltol nem f6rek, el6gszer hal­­lottam a hareban szArnya sivitAsAt. Ha meg kell halnunk, 6n 6s apAm a hazA6rt v6r­­zt­nk el. Ez6rt tehAt nincs okom k6ts6gbe esni. Csak szegAny anyAm 6s menyasszo­nyom sorsa aggaszt engem. Attol remegek, hogy az a kot6l vagy golyd, a melylyel minket vAgeznek ki, az 6 szm­iiket is dssze* morzsolja. — SajnAlom fint, igazAn sajnAlom, —. ,gz6tt a Ifiporkolab. ■■■■■'■ (Folyt. kov.) Orsza ggyoles. Budapest, mijus 31. Az autonom vAmtarifa tArgyalAsa 6s vi­­lAja mindv6gig magas szinvonalon mozog s az orszAg megnyugodva lAthatja, hogy az ellenz6knek hAny kivA16 tagja foglalkozik e neh6z, komplikAlt kerd6ssel a legnagyobb alapossAggal, a legteljesebb otthonossaggal. Ezek soraban a legelsok k6z6 tartozik Polonyi G6za, aki mai nagyszabAsu beszed6­­vel vallsAgos szenzaciot kellett Az ismere­­tek eg6sz tArhAzAval vonult fel, a Iegt6k61e­­tesebb tAj6kozottsAggal kezelve a k6rd6st, s neaicsak a mi tarifAlis viszonyainkat mutatta be teljes hi­sAggel, de a velü­nk osszekotte­­t6sre utalt kulfoldi Allamokat is. Beszede legnagyobb r6sz6ben Hiero­­nymi felszolalAsAval foglalkozott Poldnyi Gs alaposan meggyengitette a miniszter merev ellentetes ALLAspontjAt. TalAldan jellemezte a horvAtok AllAsfoglalAsAt az onAlld vAmteru­­­lettel szemben, pedig a kozos vAmteru­let 6p ugy lehetetlenn6 teszi a horvAt ipart, mint a mienket. MeggyozSen bizonyitotta, hogy a vAmkoz6ss6g csak Ausztria erdeke, miutAn MagyarorszAg kevesebbet szAllit AusztriAba, mint az mi hozzAnk 6s igy a vAmmentess6g el6ny6t Ausztria elvezi. HatAsosan mutatta ki t5rv6nyes rendelkez6sekbol, hogy ha a ki­­sebbsdgi kormAny m6g sokAig akadAlyozza a tobbsdg gazdasAgi politikAjAnak megval6sitA­­sAt, ugy jogAban All a nemzeteknek maguk­­nak 6rintkezni egymAssal kereskedelmi szer­­ződ6seik elint6z6s6re. Besz6de v6g6n a ka­tonai k6rd6seket is 6rintette, hangoztatva, hogy nincs „Meine Armee“, mert a hadsereg nem a kirAly6, hanem a nemzetd. A haromdrAs beszdd nemcsak lekötötte a HAz figyelmdt, de annak Alandd szolnoki lendü­lete iddnkint valdsAggal magAval ra­­gadta az egesz ellenzdket, m­ely kfizben is, a besz6d befejeztekor is, zajosan Aljenzett 6s tapsolt. FAlkettS volt, amiddn Tisza Istvan grdl szdlAsra emelkedett, hogy az elhangzott be­­sz6dekra vAlaszoljon. HAlAtlan vAllalkozAs volt hArom olyan besz6d komoly adatainak meggyengit6s6re vAllalkozni, mint amint be­­szddeket Kossuth, KArolyi SAndor grdl 6s Polonyi mondottak. Unos-unottig a kozoss6g elonyeit es az 6 stalisztikai adatainak pozm­­­anyAk. Es milyen nyugodtan ti­ri sorsAt a f6rli ruhAban. Ez igazi csoda. — Es on most jobban van mAr, tehAt eljStt fSlvAltani 6t, — mondA megindultan Smialovszky. Janiurs 1.

Next