Kis Ujság, 1905. augusztus (19. évfolyam, 212-242. szám)

1905-08-01 / 212. szám

■■ 2M2. számi KIS ÚJSÁG A deési beszámoló. Budapest, jul. 31. Vannak tüzek, melyeknek nagy a füstjük, de kicsiny a lángjuk. Az ilyen tüzek nem veszedelmesek. Ha ilyeneket látunk, örömmel mondjuk, hogy nem tesznek kárt sem emberben, sem anyagban, na mert a pusztító elem, aláng, amely kicsiny s hamar elalszik, ellenben az ártatlan része, a füst nagy, ide ettől nincs mit tartani. Ilyen tűz volt a tegnapi deési programbeszéd. Nagy hír előzte meg. Az ország kíváncsian várta, mondhatnánk, izgatottan. Szenzációt reméltek tőle, s azt hitték sokan, hogy kárt tesz a nemzeti ügy vetésén. Most, hogy az elhangzott beszéd teljes szövegében előttünk van, megállapíthatjuk, hogy amolyan rakéta volt, mely puffadt egy kicsit, de nagyon messze van a bombától, amely robban és pusztít. Tulajdonképpen újat nem találunk benne. A régi közérvek ismétlése, hazafias szólamokkal fűszerezve. Pecsenye féle, melyen sok a környezet. De maga a pecsenye régi, nem friss, nem tápláló, nem kielégítő. . A Bánffy beszédére ez a legjobb, legtalálóbb hasonlat. S mikor konstatáljuk, hogy csalódtunk benne, másrészt örömmel jegyezzük fel, hogy sem a beszédtől, sem Bánffy egyesítő s pártreform mozgalmaitól nincs mit tartanunk. Határozottan azt a hatvanheteseknek, ellenben nagy szolgálatot tesz nekünk, a negyvennyolcas pártnak s főleg a nemzeti ügynek. Az indokolásunk nagyon egyszerű. Bánffy ugyanis kiadta teljes programját. Mint a labda, mikor megreped, kiszalad belőle a levegő, úgy Bánffy is kiengedte magából a megszorult program minden betűjét, s e program akar leírni az a léghajó, mely Bánffyt a miniszterelnökség felé vinné. A Kossuth-párt programja ellenben sokkal terjedelmesebb és nemzetiesebb irányú, mint Bánffyé. Hiszen a királyi felirat jóformán csak egy csekély kivonata a párt programjának. Igen mérsékelt kivonat ez, melyet a Kossuth-párt csak a kibontakozás érdekében készített. A mi pártunk múlt évi júniusban huszonkét pontban részletezte programját és ma is ez a kormányzat alapja, melyek nélkül nem lehet a miniszteri bársonyszékeket elfoglalni. De van még egy különös megkülönböztetés. Bánffy szippant egyet, s mintegy füstkarikát a levegőbe bocsátja a hadseregre vonatkozó nemzeti jogokat. Kerülgeti a magyar vezényszót, olyan forró kása ez, melyet szívesen megkóstolna, csak előbb a Kossuthpárt hűtse le neki. Amely szívességet persze, a mi pártunk nem fogja megtenni. A Kossuth-párt Bánffyéknak nem kaparja ki a hamuból a forró gesztenyét. A mi pártunkat nem veszélyezteti a nemzeti ügy jövő fejleménye, mert mi 48-as alapon építettünk, ezen állunk, ezen áll az ország, ezen akar fejlődni és ezen is fogja kivívni az öszszes nemzeti jogokat. Szép reménysége a Bánffy-pártnak az a délibáb, hogy a közös ügyes alapot meg lehet menteni. Ez csak illúzió. Mi nem féltjük attól az országot, hogy Bánffyék ábrándjai hatást gyakorolnak reá. Bánffy lehet miniszterelnök, elvégre neki van szürke cilindere, Tisza pedig ilyen cilinderes embereket keresett a bársonyszékekbe. De hogy a hatvanhetes alapot megmentse, az olyan hiú erőlködés, melyet ma semmi egyesült közös-ügyes kompániának nem sikerül megvalósítani. Bánffy tegnapi beszédétől tehát nem kell félni. A koalícióra nem veszélyes. Elvégre minden párt fenntartotta programját, mikor szövetkezett, Bánffy él vele s agitál. Ezt teheti. Azután a hatvanheteseket is egyesítheti. Ez törekvése. De hogy a Kossuth-pártnak s a nemzeti ügynek nem árt vele, bizonyos. A nap ellen lehet ernyővel védekezni, de azért a nap mégis égetően süt. A mi pártunk hatalmas, igazságai pedig oly fénysugarak, hogy azok ellen csekély hatvanhetes ernyőkkel nem lehet védekezni. Végzetes tévedés. Amerikai bűnügyi regény. (7) — A felől még nem vagyok egészen meggyőződve ! De ha azt így kell elveszítenem, úgy az nekem jobban tetszik, mintha azt melletted megmenteném. — Tehát nem akarsz az enyém lenni ? — Nem, nem és ezerszer nem ! — De, ha ez az átkozott francia megkérne ? — Ez ? Hisz oly kedves, de legalább még egyszer oly idős mint én. Külömben — amint én észrevettem, nem is gondol a nősülésre. Tizennégy nap múlva elutazik és ép oly hamar elfelejt, mint én őt! — úgy hát nem tetszik neked? Nem is mondta neked soha sem, hogy szeret . Hamisan pillantott fel Rhea. — Talán igen ! — szólt vállvonogatva. De az kedves unokatestvér, nem tartozik reád! Ezzel eltűnt. A hosszú Archibald nagyot fújva szemeit égnek meresztve édesapja elé ment, ki ép akkor lépett a kertbe és kinek megjelenése sietette Rhea menekülését. — Nos ? — kérdezte a tisztelendő fiát, — milyen választ adott unokanővéred ? — Semilyent, melynek hitelt adhatnék, — válaszolta a fiatalember szomorú ábrázattal. — Csak biztosított arról, hogy az idegen nem udvarol neki, és hogy ő nem szereti. — Akkor miért kompromitálja magát vele ? — kérdé homlokát összeráncolva a tiszteletes. — A család becsülete érdekében ezt meg kell szüntetni. Karöltve suttogott fiának és sikerült is annak hanyatló bátorságát újra feléleszteni, úgy hogy egy fél óra múlva Archibald egészen átváltozott ábrázattal, a sétára készülő unokanővéra felé kiáltott: — Csak szórakozzál kedves unokanővérem ! Ha majd lovagod Franciaország felé vitorlázott, a nm megszakított beszéd fonalát újból felvesszük. És remélem, ez az óra már nagyon közel van ! A szép Rhea feleletre sem méltatta. Félig dacos, félig lenéző fejbólintással távozott, ott hagyva a nemes Thompson ivadékot a féltékenység összes kínjainak prédájául. Még az ablakon át láthatta, miképpen gyűlölt vetélytársának mosoly kíséretében egy rózsát adott és nagy örömmel fogadta el annak kíséretét. — Bár a pokol elnyelné! —szólt kenetteljes hangón az egyház jövendőbeli apostola. Rhea igazat mondott. Deblain Rikerd csakugyan arra gondolt, hogy Európába visszatérjen ; üzleti ügyeit elintézte s igy ok nem volt arra, hogy tovább ott maradjon. Az öreg Dantonnak már bejelentette e szándékát, mikor elutazása reggelén Rhea komornája értesítette, hogy úrnője vele sétalovaglást akar tenni. Természetesen sietett e meghívásnak megfelelni, de nagyon meglepődött, hogy a testvérek fiatalabbika volt ott és pedig már nyeregben. — És Jenny kisasszony ? — kérdezte meglepődve. — Sajnos, nem jöhet velünk, — felelt Rhea — mert heves főfájása van. És kacér fejbólintással megtoldotta : — Fél velem egyedül lovagolni ? Felelet helyett egy tüzes csókot nyomva kacsójára, gyorsan nyeregbe szállt. Ügetve tova repültek. — Hova lovagolunk ? — kérdé kis szünet után Deblain. — Ha magának úgy tetszik, Tamdenhouseba. — Oly messzire? Akkor a reggelihez nehezen jövünk meg. — Mit tesz az ? Akkor majd ott reggelizünk. Tamdenhouse, egy Philadelphiától körülbelül három óra távolságnyira, erdő közepén fekvő, gyönyörű kies hely volt. Gyönyörű fekvése miatt sokan felkeresték. Míg a városban lovagoltak, a két lovas alig váltott egy pár szót, csak mikor a gyönyörű fasort a folyó mentén elérték, közeledtek egymáshoz. — Mily okos gondolat volt magától, — szólt Deblain udvarias hangon, — hogy a szokott reggeli lovaglást, nénje nélkül is megtesszük. Nagyon szép hármasban is, de így kettesben — egészen egyedül — mind két. .. Gyorsan félbeszakította e beszédet, de a kegyetlen kis kacér nevetve ismételte : — Mind két ? .. . — Mint két szerelmes, — pattant ki Deblaioból, — mert kényszerít, hogy a mondatot befejezem. — Hát szeret engem, és gondolja, hogy viszont szeretem ? Egy különös vegyüléke a gyermekességnek volt e kihívás, melylyel a derék Éliás szép leánya e szókat kiejtette és nagy zavarba hozta a mellette lovagló férfit. A franciáknak sajátságos gyors fölfogással azonnal válaszolt. (Folyt. köv.) IV. Augusztus 1. BUDAPESTI HÍREK. — Országos szocialista nagygyűlés. A szociáldemokrata párt vezetősége ma délután ülést tartott, amelyen megállapította az általános választási jog érdekében a tegnapi tüntető körmendiel és nagygyűléssel megkezdett országos agitáció programmját. A párt mindenek előtt két röpiratot ad ki , pedig mindenkét 100.000 példányban. Augusztus hó folyamán a párt nem kevesebb, mint kéz) népgyűlést tart az ország minden részében, azonkívül minden faluban, ahol a pártnak nagyobb számban vannak hívei, értekezlet tesz. Az összes vidéki gyűlésekre Budapestről küld a pártvezetőség szónokot. Ezenkívül Budapesten az öszszes szervezett szakmák, szám szerint hatvanan tartanak egy-egy gyűlést. Budapesten e hó 13-án vasárnap nagy országos népgyűlés lesz a Tattersallban. A gyűlésen azonban nem a budapesti munkások vesznek részt, hanem a pártvezetőség felhívja a vidéki híveket, hogy minden város egy-egy nagyobb küldöttséggel képe viseltesse magát az országos monstre gyűlésen s előzetes számítás szerint legalább is száz város képviselteti magát. A 8 olyai cukorgyár sebesültjei. A selypi cukorgyárban a napokban történt szerencsétlenség sebesültjei közül Ocskó István, aki koponyasérüléseket szenvedett, orbáncot kapott.