Kis Ujság, 1905. augusztus (19. évfolyam, 212-242. szám)

1905-08-01 / 212. szám

■■ 2­­M2. számi KIS ÚJSÁG A deési beszámoló. Budapest, jul. 31. Vannak tüzek, melyeknek nagy a­­ füstjük, de kicsiny a lángjuk. Az ilyen tüzek nem veszedelmesek. Ha ilyene­ket látunk, örömmel mondjuk, hogy nem tesznek kárt sem emberben, sem anyagban, na mert a pusztító elem, a­­láng, amely kicsiny s hamar elalszik, ellenben az ártatlan része, a füst nagy, ide ettől nincs mit tartani. Ilyen tűz volt a tegnapi deési programbeszéd. Nagy hír előzte meg. Az ország kíváncsian várta, mondhat­nánk, izgatottan. Szenzációt reméltek tőle, s azt hitték sokan, hogy kárt tesz a nemzeti ügy vetésén. Most, hogy az elhangzott beszéd teljes szövegében előttünk van, megállapíthatjuk, hogy amolyan rakéta volt, mely puffadt egy kicsit, de nagyon messze van a bombá­tól, amely robban és pusztít. Tulajdonképpen újat nem találunk benne. A régi közérvek ismétlése, ha­zafias szólamokkal fűszerezve. Pecsenye féle, melyen sok a környezet. De maga a pecsenye régi, nem friss, nem táp­láló, nem kielégítő. . A Bánffy beszédére ez a legjobb, legtalálóbb hasonlat. S mikor konsta­táljuk, hogy csalódtunk benne, más­részt örömmel jegyezzük fel, hogy sem a beszédtől, sem Bánffy egyesítő s pártreform mozgalmaitól nincs mit tar­tanunk. Határozottan azt a hatvanhetesek­nek, ellenben nagy szolgálatot tesz ne­künk, a negyvennyolcas pártnak s fő­leg a nemzeti ügynek. Az indokolásunk nagyon egyszerű. Bánffy ugyanis kiadta teljes pro­gramját. Mint a labda, mikor megreped, kiszalad belőle a levegő, úgy Bánffy is kiengedte magából a megszorult pro­gram minden betűjét, s e program akar leírni az a léghajó, mely Bánffyt a miniszterelnökség felé vinné. A Kos­­suth-párt programja ellenben sokkal terjedelmesebb és nemzetiesebb irányú, mint Bánffyé. Hiszen a királyi felirat jóformán csak egy csekély kivonata a párt programjának. Igen mérsékelt kivonat ez, melyet a Kossuth-párt csak a kibontakozás érdekében készített. A mi pártunk múlt évi júniusban huszon­két pontban részletezte program­ját és ma is ez a kormányzat alapja, melyek nél­kül nem lehet a miniszteri bársonyszé­keket elfoglalni. De van még egy különös megkü­lönböztetés. Bánffy szippant egyet, s mintegy füstkarikát a levegőbe bo­­csátja a hadseregre vonatkozó nemzeti jogokat. Kerülgeti a magyar vezényszót, olyan forró kása ez, melyet szívesen megkóstolna, csak előbb a Kossuth­­párt hűtse le neki. Amely szívességet persze, a mi pártunk nem fogja meg­tenni. A Kossuth-párt Bánffyéknak nem kaparja ki a hamuból a forró geszte­nyét. A mi pártunkat nem veszélyez­teti a nemzeti ügy jövő fejleménye, mert mi 48-as alapon építettünk, ezen állunk, ezen áll az ország, ezen akar fejlődni és ezen is fogja kivívni az ösz­­szes nemzeti jogokat. Szép reménysége a Bánffy-pártnak az a délibáb, hogy a közös ügyes alapot meg lehet menteni. Ez csak illúzió. Mi nem féltjük attól az országot, hogy Bánffyék ábrándjai hatást gyakorolnak reá. Bánffy lehet miniszterelnök, elvégre neki van szürke cilindere, Tisza pedig ilyen cilinderes embereket keresett a bársonyszékekbe. De hogy a hatvanhe­­tes alapot megmentse, az olyan hiú erőlködés, melyet ma semmi egyesült közös-ügyes kompániának nem sikerül megvalósítani. Bánffy tegnapi beszédétől tehát nem kell félni. A koalícióra nem ve­szélyes. Elvégre minden párt fenntar­totta programját, mikor szövetkezett,­ Bánffy él vele s agitál. Ezt teheti. Az­után a hatvanheteseket is egyesítheti.­ Ez törekvése. De hogy a Kossuth-párt­nak s a nemzeti ügynek nem árt vele, bizonyos. A nap ellen lehet ernyővel védekezni, de azért a nap mégis ége­tően süt. A mi pártunk hatalmas, igaz­ságai pedig oly fénysugarak, hogy azok ellen csekély hatvanhetes ernyőkkel nem lehet védekezni. Végzetes tévedés. Amerikai bűnügyi regény. (7) — A felől még nem vagyok egészen meggyőződve ! De ha azt így kell elveszí­tenem, úgy az nekem jobban tetszik, mintha azt melletted megmenteném. — Tehát nem akarsz az enyém lenni ? — Nem, nem és ezerszer nem ! — De, ha ez az átkozott francia meg­kérne ? — Ez ? Hisz oly kedves, de legalább még egyszer oly idős mint én. Külömben — amint én észrevettem, nem is gondol a nősülésre. Tizennégy nap múlva elutazik és ép oly hamar elfelejt, mint én őt! — úgy hát nem tetszik neked? Nem is mondta neked soha sem, hogy szeret . Hamisan pillantott fel Rhea. — Talán igen ! — szólt vállvonogatva. De az kedves unokatestvér, nem tarto­zik reád! Ezzel eltűnt. A hosszú Archibald na­gyot fújva szemeit égnek meresztve édes­apja elé ment, ki ép akkor lépett a kertbe és kinek megjelenése sietette Rhea me­nekülését. — Nos ? — kérdezte a tisztelendő fiát, — milyen választ adott unokanővéred ? — Semilyent, melynek hitelt adhatnék, — válaszolta a fiatal­ember szomorú ábrá­­zattal. — Csak biztosított arról, hogy az idegen nem udvarol neki, és hogy ő nem szereti. — Akkor miért kompromitálja magát vele ? —­ kérdé homlokát összeráncolva a tiszteletes. — A család becsülete érdekében ezt meg kell szüntetni. Karöltve suttogott fiának és sikerült is annak hanyatló bátorságát újra feléleszteni, úgy hogy egy fél óra múlva Archibald egé­szen átváltozott ábrázattal, a sétára készülő unokanővéra felé kiáltott: — Csak szórakozzál kedves unokanő­vérem ! Ha majd lovagod Franciaország felé vitorlázott, a nm megszakított beszéd fona­lát újból felvesszük. És remélem, ez az óra már nagyon közel van ! A szép Rhea feleletre sem méltatta. Félig dacos, félig lenéző fejbólintással távo­zott, ott hagyva a nemes Thompson ivadé­kot a féltékenység összes kínjainak pré­dájául. Még az ablakon át láthatta, miképpen gyűlölt vetélytársának mosoly kíséretében egy rózsát adott és nagy örömmel fogadta el annak kíséretét. — Bár a pokol elnyelné! —szólt ke­­netteljes­ hangón az egyház jövendőbeli apostola. Rhea igazat mondott. Deblain Rikerd csakugyan arra gondolt, hogy Európába visszatérjen ; üzleti ügyeit elintézte s igy ok nem volt arra, hogy tovább ott marad­jon. Az öreg Dantonnak már bejelentette e szándékát, mikor elutazása reggelén Rhea komornája értesítette, hogy úrnője vele séta­lovaglást akar tenni. Természetesen sietett e meghívásnak megfelelni, de nagyon meglepődött, hogy a testvérek fiatalabb­ika volt ott és pedig már nyeregben. — És Jenny kisasszony ? — kérdezte meglepődve. — Sajnos, nem jöhet velünk, — fe­lelt Rhea — mert heves főfájása van. És kacér fejbólintással megtoldotta : — Fél velem egyedül lovagolni ? Felelet helyett egy tüzes csókot nyomva kacsójára, gyorsan nyeregbe szállt. Ügetve tova repültek. — Hova lovagolunk ? — kérdé kis szünet után Deblain. — Ha magának úgy tetszik, Tamden­­houseba. — Oly messzire? Akkor a reggelihez nehezen jövünk meg. — Mit tesz az ? Akkor majd ott reg­gelizünk. Tamdenhouse, egy Philadelphiától kö­rülbelül három óra távolságnyira, erdő kö­zepén fekvő, gyönyörű kies hely volt. Gyö­nyörű fekvése miatt sokan felkeresték. Míg a városban lovagoltak, a két lo­vas alig váltott egy pár szót, csak mikor a gyönyörű fasort a folyó mentén elérték, kö­zeledtek egymáshoz. — Mily okos gondolat volt magától, — szólt Deblain udvarias hangon, — hogy a szokott reggeli lovaglást, nénje nélkül is megtesszük. Nagyon szép hármasban is, de így kettesben — egészen egyedül — mind két. .. Gyorsan félbeszakította e beszédet, de a kegyetlen kis kacér nevetve ismételte : — Mind két ? .. . — Mint két szerelmes, — pattant ki Deblaioból, — mert kényszerít, hogy a mondatot befejezem. — Hát szeret engem, és gondolja, hogy viszont szeretem ? Egy különös vegyüléke a gyermekes­ségnek volt e kihívás, melylyel a derék Éliás szép leánya e szókat kiejtette és nagy zavarba hozta a mellette lovagló férfit. A franciáknak sajátságos gyors föl­fogással azonnal válaszolt. (Folyt. köv.) IV. Augusztus 1. BUDAPESTI HÍREK. — Országos szocialista nagygyűlés. A szociáldemokrata párt vezetősége ma dél­után ülést tartott, amelyen megállapította az ál­talános választási jog érdekében a tegnapi tün­tető körmendiel és nagygyűléssel megkezdett országos agitáció programmját. A párt minde­nek előtt két röpiratot ad ki , pedig minden­­két 100.000 példányban. Augusztus hó folya­mán a párt nem kevesebb, mint kéz) népgyű­­lést tart az ország minden részében, azonkívül minden faluban, ahol a pártnak nagyobb szám­ban vannak hívei, értekezlet tesz. Az összes vidéki gyűlésekre Budapestről küld a pártveze­­tőség szónokot. Ezenkívül Budapesten az ösz­­szes szervezett szakmák, szám szerint hatva­nan tartanak egy-egy gyűlést. Budapesten e hó 13-án vasárnap nagy országos népgyűlés lesz a Tattersallban. A gyűlésen azonban nem a bu­dapesti munkások vesznek részt, hanem a párt­­vezetőség felhívja a vidéki híveket, hogy min­den város egy-egy nagyobb küldöttséggel képe­­ viseltesse magát az országos monstre gyűlésen s előzetes számítás szerint legalább is száz vá­ros képviselteti magát.­­ A 8 oly­ai cukorgyár sebesültjei. A selypi cukorgyárban a napokban történt szeren­csétlenség sebesültjei közül Ocskó István, a­ki koponyasérüléseket szenvedett, orbáncot kapott.

Next