Kis Ujság, 1905. szeptember (19. évfolyam, 243-272. szám)

1905-09-01 / 243. szám

2 243. szám. „KIS ÚJSÁG* Szöpfémíep 1. A iielOgyminiszter man­dátuma. Budapest, aug. 31. Krisíoforesz Jozefas — ahogy őt ma a nemzetiségi vidéken becézik, ad­dig ugrált a bőrében, mig Nómet-Bog- sányban mandátumhoz nem jutott. Ava- mescut, az ottani nemzetiségi képvise­lőt kinevezte közjegyzőnek, hogy ön­magának mandátumot biztosítson. És Német bossány ban eltűrték ezt a pisz­kos mandátum üzelmek sőt a nemzeti­ségek paktálva a szocialistákkal készsé­gesen felajánlották támogatásukat a bel- ügyvivőnek. S ha csak valami közbe nem jő, Kristóffy ur pár hót alatt kép­viselő lesz. Ez a vállalkozás pedig kétszeresen bűnös. A kormány tagjai ugyanis mikor megbizaiíak az ügyvezetéssel, határozot­tan kijelentették, hogy kilépnek minden pártból, mandátumot nem vállalnak csak azért, hogy bebizonyítsák, misze­rint pártatlanok akarnak maradni. Hir­dették a békés törekvéseket és követték az erőszakot, vállalták a politikai párt- nélküií kormányzást s íme nyíltan, vakmerőén a nemzetközi szocialisták és a nemzetiségiek táborával kacér­kodnak. Ezt a perfid játékot pedig nem a nemzetiségek és szocialisták érdekeiért ioíyuftja a kormány. Hanem üszköt akar vetni az egyesült ellenzékbe, hogy fel­robbantsa a nemzeti ügy tömör tábo­rát. Barátkozik a nemzet ellenségeivel csak azért, hogy vele a nemzeti ügynek ártson. Hogy ez a cél minél jobban sike­rüljön, össze barátkoznak az ügyvivők a nemzetiségekkel. A Fejórváry kor­mány két díszes virága, Lányi és Kris­tóffy előljártak a hazaárulás munkájá­ban. Egyik Liptószentmiklóson keresett mandátumot és kapott, másik az oláhok közé megy érte. Értjük mi ezt a barátságot. Ter­mészetesnek tartjuk, hogy az ügyvivők miért a nemzetiségi vidékről keresnek megbízó levelet. Hát azért, mert a ma­gyar kerületekből kivernék őket. Nem merik betenni lábukat a magyar kerü­letekbe. S a helyett, hogy vállalkozá­sukhoz híven mandátum nélkül marad­nának, boszubói a nemzetiségeket szít­ják ellenünk s a nemzetiségek kegyét hajszolják. Kétségtelen, hogy Bogsányban meg is lesz a győzelem. De ez a győzelem nem lehet olcsó. Mert ha Bogsány man­dátumot ad Krístóffynak, az egyesült ellenzéknek kötelessége indítványt tenni az iránt, hogy Bogsánynak a jövő cik­lusra vonassék el a képviselő küldési joga. A miként Csongrád bűnhődött, ép úgy érje a büntetés Bogsányt. Mert olyan kerület, mely a nemzet gyűlölt ellenségének megbízó leveiet ad, nem érdemli meg a képviselő kmdetósi jogát. __________________________________ BUDAPESTI HÍREK — A hús drágasága. A székesfőváros tanácsa ma délelőtt loglalkozott Meily Béla ta­nácsos előadása alapján a husdrágaság ügyével s elfogadta a közélelmezési és közgazdasági bizottság javaslatait. Nevezetesen: hozzájárult ahhoz a tanács, hogy a hatósági közvetítőket a saját számlára való üzletektől eltiltsák s uta­sítja a vásárcsarnoki igazgatót, hogy e tekintet­ben a legszigorúbb felügyelettel legyen. Elvben hozzájárult a tanács ahhoz is, bogy hatósági huskimérésekef állítsanak fel, úgy azonban, hogy mielőtt ezt az intézkedést éleibe léptetnék, próbavágatásokat végeztessenek annak a kísér­letéül, bogy vájjon ba a húst önköltségen fog­ják kiméretni, adhatják-e olcsóbban, mint a mészárosok. Ha az tűnnék ki, hogy nem adhat­ják olcsóbban, akkor a hatósági mészárszékeket céltalan dolog volna berendezni. — A helyőrség gyakorlatai. A hely­őrség majdnem minden ezrede távol van a fővárostól. Csak a 32-ilt és 86-ik gyalogezredek vannak Budapesten. Pilis-Csabán " a 23-ik és 38-ik gyalogezredek táboroznak, amelyek holnap indulnak a hadosztálygyakorlatokra, lovag Czig- ler altábornagy paraucsnoksága alatt. A gya­korlatok Pilis-Csaba és Bia környékén folynak le. A 31-ik hadosztály, amelynek ezredei Schrei­ber altábornagy parancsnoksága alatt állanak, Szókesfejérvár környékén gyakorlatoznak. A 31-ik és 32-ik hadosztály szeptember 8-án iádul a döntő gyakorlatra, amely Tétény környékén, Lobkomtz Rudolf herceg hadtestparancsnok je­lenlétében log végbemenni. — A túri botrányok a rendőrség előtt A múlt hét csütörtökjén törtéht, hogy a Ló­verseny-téren a közönség valóságos lázadásban tört ki, mert kevés lovat indítottak egyes futa­mokban. Batihiány Elemér gróf, a lovar-egylet elnöke, le akarta csititani a háborgókat és át­ment a 2 koronás helyre, hogy megmagyarázza a kevés ló indításának okát, Battkiányt azonban alighogy meglátták, nagy lármával körülvették, botok emelkedtek ellene, sőt voltak többen, akik meg is ütötték. A botrányban elől járt Szántó Dániel magánhivatalnok, aki botjával fenyege­tőzve, nagy lármával szidta a lovaregvletet és tüzelte az embereket. A rendőrség akkor el is fogta, de igazolás után szabadon eresztette. A VII. kerületi kapitányság ma vonta felelős­ségre Szántó Dánielt, akit nyilvános helyen való botrányos viselkedés miatt 100 korona pénzbír­ságra ítélt. — Ugyancsak ma Ítélkezett a VII. kerületi kapitányság Pfeiffer Lajos magánzó fölött, aki a Lóverseny-téren megütötte Lantos Iván magánzót. Pieiífert 200 korona pénzbünte­tésre ítélték. — Egy táblai biró balesete. Dr. Már­kus Dezső, a kir. igazságügyminiszterium codi- likáló osztályában működő kir. Ítélőtáblái biró a napokban Ischl környékére tett hegyi kirán­dulás alkalmával elcsúszott, és jobb alsó karján > orsó csonttörést szenvedett. A sérülés gyógyu­lása néhány hetet vesz igénybe. Végzetes tévedés. Amerikai bűnügyi regény. (38j Délután a főügyész, Duret ur, Paris­ból az igazságügyminiszternói tett látoga­tásból visszatért. Ott nagy elövigyázatot tanácsoltak neki, mert az amerikai követ az ügy iránt érdeklődik. Még este egy kimerítő tudósítást kül­dött az államirodába, mely e szavakkal zá­ródott ; Az utolsó huszonnégy órában gyűjtött bizonyítékok annyira terhelők, hogy az igaz­ság útját megállítani nem szabad. A vermeli bíróság megteszi kötelességét és bölcs kö­rültekintésével és buzgóságuval a miniszter ur bizalmát igyekszik kiérdemelni. A párisi festő letartóztatása Vermei­ben óriási leitünést keltett és a legkalando­sabb híresztelésekre adott okot. A legtöbben csóválták ugyan a fejüket a hatóság ez eljárása lölött, csak Damalin asszony dörzsölte kezeit kárörvendezve. — Qsmerem a törvényeket — gon­dolta — és tudom, hogy az amerikai mé- regkeverőnőtöl az öröklési jogot elveszik. Természetesen, szegény öcsém két millióját én öröklöm. Ez megérdemli e kis lárad- ságot! XIV. így álltak az ügyek, mikor Wilson William, azon íériiu, kinek életét oly titok­zatos sötétség borítja, Vermeibe érkezett. A legtekintélyesebb párisi lölebbezési tanács tagjaitól bőven ellálva ajánlólevelek­kel, legelőször is a törvény ahhoz az em­bereihez iordult, kikkel céija érdekében meg kellett ismerkednie. Először is Marniere urat, Vermei tör­vényszéki elnököt látogatta meg. Egy linóm világlit, aki általános közszeretetnek ör­vendett. Miután Wilson bemutatta magát és előadia vermeli utjának célját, kettőjük közt bizalmas beszélgetés folyt, melynek tárgya kizárólag Deblain asszony és az ellene emelt súlyos vád volt. A vizsgálóbíróval ellenkezőleg de la Marniere nem volt egészen meggyőződve a fiatal asszony bűnösségéről; sőt még gán­csolta is, bár egy kis elővigyázatta!, kol­legáinak e túlbuzgó eijúrását. Azt ajánlotta Wilsonnak, hogy legyen elővigyázatos és szándékát tartsa titokban, mert különben nagyon megnehezítik köz­benjárását. Wilson megköszönte a barátságos ta­nácsot és Boston rendőrbiztoshoz ment, ki­hez szintgn volt ajánló levele. — Egészen rendelkezésére állok, — szólt a hivatalnok nagy udvariassággal, és szívesen teszek önnek szó gálatot. — Szeretetreméltósága hálára kötelez, jegyezte meg Wilson. — De nem fogom igénybe venni, nehogy önnek valami kelle­metlenséget okozzak. — Hogyan gondolja azt ? — kérdé Barton kíváncsian. — Egész egyszerűen . . . mert Deblain asszonynak barátja vagyok és csak az ő kedvéért vagyok itt. — Deblain asszony, ki férjét meg­mérgezte ? — Hát ön is hisz e szegény asszony bűnösségében V — vágott szavába Wilson. — Én részemről abban erősen kételkedem és azért — jegyezte meg linóm mosolylyal, — számíthatok az ön támogatására. Csak egyet mondjon, vájjon beszélhetek-e Deblain asszonnyal ? — Nem. A vizsgálóbíró rendeletére úgy ő, mint Berthey bűntársa, szigorú őri­zet alatt vannak. Babou ur e tekintetben nagyon zárkózott és velem ez ügyről még egyszer sem beszélt; szerencsére az elő­vizsgálat már be van fejezve és az ügy, Piemen doktor súlyosan terhelő jelentésére, nemsokára az esküdtszék elé kerül. —- Úgy hát azt állítja Piemen doktor, hogy Deblain ur rézsóvali megmérgezés kö­vetkeztében halt meg ? — Igen, és annál is inkább hitelt kell adni ez állításának, mert barátja volt a há­zaspárnak, és mindenesetre egész tudomá­nyát kiaknázta, hogy tévedést ne köves­sen el. — Csak nem tartja Deblain asszonyt bűnösnek ?-T Nem, ellenkezőleg ; a doktor egész határozottan védelmezi. De sajnos jelenté­sével a hatóságnak oly fegyvert adott a kezébe, hogy annak most kötelessége az ügyet alaposan kikutatni- És a nélkül, hogy hivatalos titkot árulnék el, megmondhatom önnek, hogy a la maiiéi és az itteni ház­kutatás, nagyon terhelő adatokat hozott napfényre. — Talán csak látszólag — szakította félbe Wilsom. — itt valószínűleg egy bor­zasztó titok lappaog és nem nyugszom, mig azt ki nem fürkészem. — A legjobb eredményt kívánom ön­nek, mert Deblain asszony személye ellen nincs kifogásom, sőt úgy ismertem, mint egy nagyon barátságos asszonyt, ki a sze­gényeknek bőven juttatott alamizsnát. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents