Kis Ujság, 1905. szeptember (19. évfolyam, 243-272. szám)

1905-09-01 / 243. szám

2­243. szám. „KIS ÚJSÁG* Szeprémrep 1. A b­elügyminiszter man­dátuma. Budapest, aug. 31. Kristoforesz Jozefas — ahogy őt ma a nemzetiségi vidéken becézik, ad­dig ugrált a bőrében, mig Német-Bog­­sányban mandátumhoz nem jutott. Ava­­mescut, az ottani nemzetiségi képvise­lőt kinevezte közjegyzőnek, hogy ön­magának mandátumot biztosítson. És Német bossány­ban eltűrték ezt a pisz­kos mandátum üzelmek sőt a nemzeti­ségek paktálva a szocialistákkal készsé­gesen felajánlották támogatásukat a bel­­ügyvivőnek. S ha csak valami közbe nem jő, Kristóffy úr pár hét alatt kép­viselő lesz. Ez a vállalkozás pedig kétszeresen bűnös. A kormány tagjai ugyanis mikor megbizattak az ügyvezetéssel, határozot­tan kijelentették, hogy kilépnek minden pártból, mandátumot nem vállalnak csak azért, hogy bebizonyítsák, misze­rint pártatlanok akarnak maradni. Hir­dették a békés törekvéseket és követték az erőszakot, vállalták a politikai párt­­nélküli kormányzást s íme nyíltan, vakmerően a nemzetközi szocialisták és a nemzetiségiek táborával kacér­kodnak. Ezt a perfid játékot pedig nem a nemzetiségek és szocialisták érdekeiért folytatja a kormány. Hanem üszköt akar vetni az egyesült ellenzékbe, hogy fel­robbantsa a nemzeti ügy tömör tábo­rát. Barátkozik a nemzet ellenségeivel csak azért, hogy vele a nemzeti ügynek ártson. Hogy ez a cél minél jobban sike­rüljön, össze­barátkoznak az ügyvivők a nemzetiségekkel. A Fejérváry kor­mány két díszes virága, Lányi és Kris­tóffy előljártak a hazaárulás munkájá­ban. Egyik Liptószentmiklóson keresett mandátumot és kapott, másik az oláhok közé megy érte. Értjük mi ezt a barátságot. Ter­mészetesnek tartjuk, hogy az ügyvivők miért a nemzetiségi vidékről keresnek megbízó levelet. Hát azért, mert a ma­gyar kerületekből kivernék őket. Nem merik betenni lábukat a magyar kerü­letekbe. S a­helyett, hogy vállalkozá­sukhoz híven mandátum nélkül marad­nának, Koszubói a nemzetiségeket szít­ják ellenünk s a nemzetiségek kegyét hajszolják. Kétségtelen, hogy Bogsányban meg is lesz a győzelem. De ez a győzelem nem lehet olcsó. Mert ha Bogsány man­dátumot ad Kristóffynak, az egyesült ellenzéknek kötelessége indítványt tenni az iránt, hogy Bogsánynak a jövő cik­lusra vonassék el a képviselő küldési joga. A miként Csongrád bűnhődött, és úgy érje a büntetés Bogsányt. Mert olyan kerület, mely a nemzet gyűlölt ellenségének megbízó levelet ad, nem érdemli meg a képviselő küdetési jogát.__________________________________ Végzetes tévedés. Amerikai bűnügyi regény. (38) Délután a főügyész, Duret úr, Paris­ból az igazságügyminiszternél tett látoga­tásból visszatért. Ott nagy elővigyázatot tanácsoltak neki, mert az amerikai követ az ügy iránt érdeklődik. Még este egy kimerítő tudósítást kül­dött az államirodába, mely e szavakkal zá­ródott . Az utolsó huszonnégy órában gyűjtött bizonyítékok annyira terhelők, hogy az igaz­ság útját megállítani nem szabad. A vermesi bíróság megteszi kötelességét és bölcs kö­rültekintésével és buzgóságával a miniszter úr bizalmát igyekszik kiérdemelni. A párisi festő letartóztatása Vermei­ben óriási feitűnést keltett és a legkalando­sabb híresztelésekre adott okot. A legtöbben csóválták ugyan a fejüket a hatóság ez eljárása fölött, csak Damalin asszony dörzsölte kezeit kárörvendezve. — Ismerem a törvényeket — gon­dolta — és tudom, hogy az amerikai mé­­regkeverőnőtől az öröklési jogot elveszik. Természetesen, szegény öcsém két millióját én öröklöm. Ez megérdemli e kis fárad­­ságot! XIV. Így álltak az ügyek, mikor Wilson William, azon férfin, kinek életét oly titok­zatos sötétség borítja, Vermeibe érkezett. A legtekintélyesebb párisi lelebbezési tanács tagjaitól bőven ellátva ajánlólevelek­kel, legelőször is a törvény ahhoz az em­bereihez fordult, kikkel célja érdekében meg kellett ismerkednie. Először is Marniere urat, Vermes tör­vényszéki elnököt látogatta meg. Egy finom világfit, aki általános közszeretetnek ör­vendett. Miután Wilson bemutatta magát és előadta vermek­ útjának célját, kettőjük közt bizalmas beszélgetés folyt, melynek tárgya kizárólag Deblain asszony és az ellene emelt súlyos vád volt. A vizsgálóbíróval ellenkezőleg de la Marniere nem volt egészen meggyőződve a fiatal­asszony bűnösségéről, sőt még gán­csolta is, bár egy kis elővigyázatta­, kol­legáinak e túlbuzgó eljárását. Azt ajánlotta Wilsonnak, hogy legyen elővigyázatos és szándékát tartsa titokban, mert különben nagyon megnehezítik köz­benjárását. Wilson megköszönte a barátságos ta­nácsot és Boston rendőrbiztoshoz ment, ki­hez szintén volt ajánló levele. — Egészen rendelkezésére állok, — szólt a hivatalnok nagy udvariassággal, és szívesen teszek önnek szó­lálatot. — Szeretetreméltósága hálára kötelez, jegyezte meg Wilson. — De nem fogom igénybe venni, nehogy önnek valami kelle­metlenséget okozzak. — Hogyan gondolja azt ? — kérdé Barton kíváncsian. — Egész egyszerűen . . . mert Deblain asszonynak barátja vagyok és csak az ő kedvéért vagyok itt. — Deblain asszony, ki férjét meg­mérgezte ? — Hát ön is hisz e szegény asszony bűnösségében ? — vágott szavába Wilson. — Én részemről abban erősen kételkedem és azért — jegyezte meg finom mosolylyal, — számíthatok az ön támogatására. Csak egyet mondjon, vájjon beszélhetek-e Deblain asszonnyal ? — Nem. A vizsgálóbíró rendeletére úgy ő, mint Berthey bűntársa, szigorú őri­zet alatt vannak. Babou úr e tekintetben nagyon zárkózott és velem ez ügyről még egyszer sem beszélt; szerencsére az elő­vizsgálat már be van fejezve és az ügy, Piemen doktor súlyosan terhelő jelentésére, nemsokára az esküdtszék elé kerül. —­ Úgy hát azt állítja Piemen doktor, hogy Deblain úr rézsóvali megmérgezés kö­vetkeztében halt meg ? — Igen, és annál is inkább hitelt kell adni ez állításának, mert barátja volt a há­zaspárnak, és mindenesetre egész tudomá­nyát kiaknázta, hogy tévedést ne köves­sen el. — Csak nem tartja Deblain asszonyt bűnösnek ? -­ Nem, ellenkezőleg , a doktor egész határozottan védelmezi. De sajnos jelenté­sével a hatóságnak oly fegyvert adott a kezébe, hogy annak most kötelessége az ügyet alaposan kikutatni- És a nélkül, hogy hivatalos titkot árulnék el, megmondhatom önnek, hogy a la man­éi és az itteni ház­kutatás, nagyon terhelő adatokat hozott napfényre. — Talán csak látszólag — szakította félbe Wilsom. — Itt valószínűleg egy bor­zasztó titok lappang és nem nyugszom, míg azt ki nem fürkészem. — A legjobb eredményt kívánom ön­nek, mert Deblain asszony személye ellen nincs kifogásom, sőt úgy ismertem, mint egy nagyon barátságos asszonyt, ki a sze­gényeknek bőven juttatott alamizsnát. (Folyt. köv.) BUDAPESTI HÍREK — A hús drágasága. A székesfőváros tanácsa ma délelőtt foglalkozott Meily Béla ta­nácsos előadása alapján a húsdrágaság ügyével s elfogadta a közélelmezési és közgazdasági bizottság javaslatait. Nevezetesen: hozzájárult ahhoz a tanács, hogy a hatósági közvetítőket a saját számlára való üzletektől eltiltsák s uta­sítja a vásárcsarnoki igazgatót, hogy e tekintet­ben a legszigorúbb felügyelettel legyen. Elvben hozzájárult a tanács ahhoz is, hogy hatósági húskiméréseket állítsanak fel, úgy azonban, hogy mielőtt ezt az intézkedést életbe léptetnék, próbavágatásokat végeztessenek annak a kísér­letéül, hogy vájjon ba a húst önköltségen fog­ják kiméretni, adhatják-e olcsóbban, mint a mészárosok. Ha az tűnnék ki, hogy nem adhat­ják olcsóbban, akkor a hatósági mészárszékeket céltalan dolog volna berendezni. — A helyőrség gyakorlatai. A hely­őrség majdnem minden ezrede távol van a fővárostól. Csak a 32-ik­ és 86-ik gyalogezredek vannak Budapesten. Pilis-Csabán­­ a 23-ik és 38-ik gyalogezredek táboroznak, amelyek holnap indulnak a hadosztálygyakorlatokra, lovag Czig­­ler altábornagy parancsnoksága alatt. A gya­korlatok Pilis-Csaba és Bia környékén folynak le. A 31-ik hadosztály, amelynek ezredei Schrei­ber altábornagy parancsnoksága alatt állanak, Székesfejérvár környékén gyakorlatoznak. A 31-ik és 32-ik hadosztály szeptember 8-án indul a döntő gyakorlatra, amely Tétény környékén, Lobkonitz Rudolf herceg hadtestparancsnok je­lenlétében fog végbemenni. — A túri botrányok a rendőrség előtt A múlt hét csütörtökjén történt, hogy a Ló­verseny-téren a közönség valóságos lázadásban tört ki, mert kevés lovat indítottak egyes futa­mokban. Batihiány Elemér gróf, a lovar-egylet elnöke, le akarta csitítani a háborgókat és át­ment a 2 koronás helyre, hogy megmagyarázza a kevés ló indításának okát. Batthiányt azonban alighogy meglátták, nagy lármával körülvették, botok emelkedtek ellene, sőt voltak többen, akik meg is ütötték. A botrányban elől járt Szántó Dániel magánhivatalnok, aki botjával fenyege­tőzve, nagy lármával szidta a lovaregyletet és tüzelte az embereket. A rendőrség akkor el is fogta, de igazolás után szabadon eresztette. A VII. kerületi kapitányság ma vonta felelős­ségre Szántó Dánielt, akit nyilvános helyen való botrányos viselkedés miatt 100 korona pénzbír­ságra ítélt. — Ugyancsak ma ítélkezett a VII. kerületi kapitányság Pfeiffer Lajos magánzó fölött, aki a Lóverseny-téren megütötte Lantos Iván magánzót. Pfeiffert 200 korona pénzbünte­tésre ítélték. — Egy táblai biró balesete. Dr. Már­kus Dezső, a kir. igazságügyminisztérium codi­­fikáló osztályában működő kir. ítélőtáblás biró a napokban Ischl környékére tett hegyi kirán­dulás alkalmával elcsúszott, és jobb alsó karján b­orsó csonttörést szenvedett. A sérülés gyógyu­lása néhány hetet vesz igénybe.

Next