Kis Ujság, 1919. április (33. évfolyam, 79-80. szám)

1919-04-03 / 79. szám

^ ■» i­7' S­r»rv. n XXXIII. évfolyam, 79. szám mm » 1919. * Csillart6|c^A^rlWÉ 3. B KIS Újság a Szerkesztőség és kiadóhivatal: Előfizetési árak: Budapest, IV., Sarkantyus­ utca 3. sz. Meglel«nik hétfő kivételével mindennap | g Az aranyborjú. Hatalmas, nagy bálványt döntött le a kormányzótanács. Az aranyborjú, amely istentelen förtelmekre csábított, megsemmi­­sü­lten a porban hever. A vagyont már összezúzta az új rend, most összezúzta a fényűzést is. A kormány­zótanács huszonötödik rendelete meghagyja, hogy mindenki, akinek darabonként kétezer koronánál többet érő aranytárgya, ékszere és drágaköve van, adja azt át a közvagyon­nak. Amennyi erő, éppen annyi okosság és bölcs mértéktartás van ebben a rendeletben.­­ Még a legsötétebb fekete se mondhatja, hogy ez a rendelkezés igazságtalan. Mert csak a fölöslegestől fosztja meg a gazdagot, ezért pedig ne jajduljon fel senki se. A cif­­rálkodás, a pöffeszkedés nem nélkülözhetet­len életszükségesség, már­pedig a sok ék­szer csak arról volt jó, hogy haszontalan emberekben elbizakodottságot ébresszen. Mintha bizony, hogy ki mennyit ér, az arany­tól függne, amely a nyakán­­ és a hasán fi­tyeg. Minden nyomorúságunkat, ugy­e a tőke idézte elő. A pénz, amely hömpölygött és elárasztotta szennyes hullámaival az egész világot. Hát ennél az örökké forrongó ára­datnál is becstelenebb a tőkének a holtten­gere, amely soha meg nem mozdult. Mert ez a borzalmas aranytenger olyan volt, mintha örökös jégpáncél, a szívtelenek jégtakarója borítaná. Az aranyához, a gyémántjaihoz, a a gyöngyeihez, a drágaköves kupáihoz, a skófiumos díszeihez jobban ragaszkodott a gazdag, mint a lelke üdvösségéhez. Akadt a gonosz világban is ember, aki, mikor­­ nagyon marcangolta a lelkiismeret, a fölös őnzőből levett valamennyit és iskolát vagy őrházat épített rajta, de olyan nem akadt, aki az ékszereit adta volna oda, hogy a nyomort megenyhítse. Pöffeszkedő ragyogásukban voltak leg­aljasabbak és legembertelenebbek a gazda­gok. Nohát ne pöffeszkedjenek többet. Ne alázzanak meg milliókat kövek ostoba káp­­rázataival. Ne csábítsa őket rablásra, sik­kasztásra, fosztogatásra, embertársaik ki­zsákmányolására az arany. Amennyi kell az élet megszépítéséhez, annyit mindenki megtarthat. Még a gazdag­ is. Nem vásárolhat ugyan ezután százezre­ket érő gyöngypártát a szeretőjének, de erre nincs is szükség. Ne tartson szeretőt, ebbe még nem fog belehalni. A szegény embert nem érinti a rendel­kezés, azaz úgy érinti csak, hogy eddig semmije sem volt, most annyival többje lesz, amennyivel az aranynak ez a begyűjtése megszaporítja a közvagyont. A közép vagyona sem veszíthet semmit sem, mert annak nem volt ékszere, semmiesetre sem olyan, amely vagyont érne. Ha pedig van olyan, akár több is, amely kétezer koronánál kevesebbet ér, akkor az ezután is az övé marad. Ked­ves emléket, ereklyét nem vesz el senkitől ez a rendelkezés, mert ez nem az arany súlyától függ, hanem önmagában értékes; ha pedig kétezer koronánál több ér, akkor már­ az ereklye is az anyagi értékek fo­galma alá esik. Boldogan és megelégedetten kell fogadni ezt a rendeletet, amely ismét egy nagy lé­pést jelent a kiegyenlítődés felé. De jelent nagyszerű megtisztulást is. Megtisztultam, vo­nulhat be az emberiség az új világrendbe, amelyből az ördögöt kifüstölték. a Forradalmi Kormányzótanács rendeletet. A munkaügyi bíróság működése. A Forradalmi Kormányzótanács XXVIII. számú rendelete. Addig is, amíg az igazságügyi szervezet vég­leges átalakítása meg nem történik, a Forradalmi Kormányzótanács a következőket rendeli: 1. §. A munkaügyi bíróságok ezentúl kizáró­lag két munkavállaló­ ülnöknek közreműködésével járnak el, még­pedig ott is, ahol eddig ülnökök nélkül­ működtek. A munkaügyi bíróság elnöke szükség esetében olyan ülnököt is megidézhet, akinek az illető ügy nem tartozik a szakmája körébe. 2. §: Fizetési meghagyás kibocsátásának helye nincs. Az érdemleges tárgyalást külön perfelvétel nélkül a legsürgősebben,­­ de legkésőbb t­zamét napon belül meg kell tartani. 3. §. A munkaügyi bíróság hivatalból köteles felderíteni a tényállást a szolgálati szerződés létre­jötte, a követelés fennállása és összege tekinteté­ben. Ez a szabály beismerés, elismerés, egyezség és mulasztás esetében is áll. 4. §. A munkaügyi bíróság határozatai ellen fellebbvitelnek helye nincs. Azokban a perekben azonban, amelyekben a munkaügyi bíróság a jelen rendelet életbelépte előtt már érdemleges ítéletet hozott, a felebbvitelre az eddigi szabályok irány­adók azzal az eltéréssel, hogy a felebbezési bíró­ság is kizárólag két munkavállaló­ ülnök közre­működésével jár el még­pedig akkor is, ha az első­fokú bíróság ülnökök nélkül határozott. 5. §. Ezt a rendeletet az igazságügyi népbiztos hajtja végre. Budapest, 1919. április 2. A Forradalmi Kormányzótanács. A hatóságok által magánfelek részére történő utalványozások. A Forradalmi Kormányzótanács XXIX. számú rendelete. 1. §. Hatóságok magánfelek részére 1919. évi március hó 21-ét megelőző időn belül keletkezett követeléseket csak az alább következő módon utalványozhatnák. 2. g. Az egyes népbiztosságoknál kiadmányo­zási joggal felruházott tisztviselők kötelesek, mi­előtt az utalványozás tekintetében az illetékes népbiztos elé javaslatot terjesztenének, az ügyet felülvizsgálat végett az összes iratokkal az­­ igaz­ságügyi népbiztossághoz átküldeni. Ha az utalvá­nyozás halaszthatatlan sürgőssége miatt az előze­tes közlés nem lehetséges, az utalvány kiadható, de az utalványozásról az igazságügyi népbiztost haladéktalanul értesíteni kell. Ez az értesítés nem szükséges, ha az utalványozást valamely népbiz­tos személyesen adta ki. 1­3. §. Az utalványozási joggal felruházott egyéb hatóságok az 1. §-ban meghatározott köve­telések utalványozása előtt kötelesek az utalvá­nyozási javaslatot felülvizsgálat végett az igazság­ügyi népbiztossághoz az összes iratokkal együtt átküldeni. 4. §. Ezt a rendeletet nem kell alkalmazni azokra a követelésekre, amelyek tízezer koronát meg nem haladnak, vagy személyes munkateljesí­tésen alapulnak. 5. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1919. április 2. A Forradalmi Kormányzótanács. Szegény földműves lakása a régi világban Szegény földműves otthona a jövőben

Next