Kis Ujság, 1920. január (33. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-14 / 12. szám

XXXIll. évfolyam. 12. s ^ ^920. Szerda, január 11. c­r 4 | Arxizm, \ 40||||ér Az áruuzsora ellen.­­ Néhány nappal ezelőtt emlé­keztünk meg ehelyütt a kor­mánynak arról az igen helyes és okos szándékáról, hogy a keres­kedelmet, illetőleg az áruforgal­mat, főleg az élelmiszerek terén, mentől szabadabbá óhajtja tenni s rendszabályokról gondolkodik, amelyek biztosítanák a közön­séget arról, hogy e szabadsággal semmiféle visszaélés ne történ­hessék. Akkor mi azt hangoz­tattuk, hogy ezt a szabadságot igenis meg kell teremteni a tisz­tességes kereskedelem számára, ami elsősorban azt jelenti, hogy a tisztességtelen kereskedelem, az áruuzsora és a zugüzérkedés elpusztítandó. Úgy értesülünk most, hogy a kormány ugyanerre az álláspont­ra helyezkedett s a megfelelő szabályozás létesítését a közélel­mezési minisztériumra bízta. Ez a hatóság a kereskedelmi kama­rák útján adatokat szerzett a nagyobb behozatali cégek meg­bízhatóságáról s azoknak, akik­ről a beszerzett tájékoztatás ki­elégítő és megnyugtató, megadja az úgynevezett legnagyobb támo­gatást. Ezenkívül is megmarad azonban a minisztériumnak az a joga, hogy az árakat szabályozza s az elosztást ellenőrizze. Megalapították a szindikátu­sok központi hivatalát, amely naponta ülést tart s intézi első­sorban a helyes elosztást. Lebo­nyolítja például a románokkal legutóbb kötött élelmezési meg­állapodást, amelynek értelmében már eddig közel tízezer tonna gabona, sok hagyma és tojás érkezett be s jutott a közönség közé olcsó árakon. Minden ga­rancia megvan arra, hogy a szindikátus működése folytán a­­ tisztességes kereskedelem lassan­ként elnyomja és kiszorítja he­lyéből az árdrágítást és a lánc­­üzéreket. Fölemlítendő, hogy a szindi­kátus működésére a minisztériu­mon kívül a fővárosi t­anács is be­folyást gyakorol. A már beérke­zett gabonaszállitmányon kívül legutóbb mintegy három kocsi­­rakomány burgonya is érkezett Budapestnek s ezentúl rendsze­resen indítják hozzánk a meg­szállott területekről a román élelmiszervonatokat. A hatósá­gok egyébként számítanak arra, hogy a románok rövidesen elvo­nulnak s a fölszabadult területek készleteinek élelmezésünk szá­mára való biztosítása iránt máris, történtek intézkedések. Éhen­­­­halni tehát nem fogunk ! A Szám­uely-bűn per főtárgyalásáról. ­ A hét végén kapjuk meg a békeszerződést» Román nyilatkozat a magyarországi megszállásról. — Választási harcok. — A kisgazdák és keresztény pár­tok között kiéleződött a helyzet. Sopron megye Ma­gyarország mellett. Békeküldöttségünk igazolása. Páriából a következő félhivata­los jelentés érkezett. A felhatalmazások igazolására kiküldött bizottság hétfőn Jules Cambon elnöklésével a külügymi­nisztérium palotájában ülést tar­tott. Megvizsgálta a magyar béke­­megbízottak felhatalmazásait és azokat rendben találta. A magyar békeszerződés átnyújtásának idő­pontját a legfelsőbb tanács való­színűen mai ülésén fogja megálla­pítani. Nem hiszik, hogy a béke­­szerződés átnyújt­ása e hét vége előtt megtörténnék, minthogy még több kisebb kérdés vár elintézésre. Románia válasza az antant ultimátumára. Bukaresti jelentés szerint arra az ultimátumra, amelyet/ az­­ aptánt­ Romániának küldött,/a bukaresti kormány most válaszolt. ‘ Ebben közli, hogy a román kormány meg­fogadta a legfőbb tanácsnak,­azt , az utasítását, hogy a Magyarorsa.­.. ragaszkodik azokhoz a hatá­­­­­­rokhoz, amelyeket neki szerződésben bizto­sítottak. Csapatait, mihelyt a tech­nikai­ feltételek azt „megengedik, visszarendeli túl a tiszai vonalon,1­gen rekvirált anyagot a román hadsereg ne vigye magával és meg­felelt annak a rendelkezésnek is, hogy Budapesten, Szolnokon, il­letve Csongrádon bizottságokat kell alakítani az elszállít­ott anyagok lel­­tár­ozására. A román kormány kész megvizs­gálni és megtorolni a román k­atonai hatóságok részéről elkövetett vissza­éléseket, de ellenzi azt, hogy a vizs­gálatot idegen tisztek vezessék. Hi­vatkozik arra az érdemére, hogy a magyar bolsevizmust letörte. Magyarországon helyreállította a rendet és a bolsevikok rablásától megmentette Magyarországot. A román kormány határozottan ki­jelenti, hogy a legfőbb tanács által kijelölt országhatárokkal szemben Románia teljes egészében azonban csak akkor, ha erre a ma­gyarországi helyzet elegendő bizto­sítékot nyújt. A választási harcok most verik a legtajtékosabb hullá­mokat. Az ellentétek nemcsak a keresztény blokk és a liberális pár­tok között, hanem a blokk kere­tein k­ívül a kisgazda- és keresztény pártok között is annyira kiéleződ­tek, hogy a kerületek egész tömegé­ben harcol a két párt egymás ellen. A kisgazdapárt ellen­ több helyen azzal izgatnak, hogy szemére vetik a nagyatádi Szabó Istvánnal történt egyesülést, amire Rubinele miniszter halasi beszédé­ben a többek között így felejt meg: — Friedrich István így féléve még szabadkőműves volt, de be­látta ennek helytelenségét, megtért és mi megbocsátottunk neki. Miért ne bocsátottunk volna meg hát Nagyatádinak, aki az első felvilá­gosító szóra mellénk állott ? Mi be­fogadtuk őt, de kidobtuk a zsidait. Csánytelek község választói gyű­lést tartottak, amelyen állást fog­laltak Huszár Károly miniszterel­nök személye és politikája mellett. A gyűlés tiltakozott az ellen, hogy a latifundiumok volt vezetői kisgazda­­párti vezetőknek tolják föl magukat, h­ogy majd annak idején ismét régi gazdáikat szolgálják.­

Next