Kis Ujság, 1920. június (33. évfolyam, 130-154. szám)

1920-06-01 / 130. szám

1 /­­ XXXIII. évfolyam, txp. szám. *•* ára 30 WHér.­­** , y Kiadóhivatal és szerkesztőség: Budapest, IV. kerület, Sarkantyus­ utca 3. szám alatt. Előfizetési árak: Egész évre 220 K — HU.­­ Negyed évre 56 K - füll Fél évre 110 K - fül ! Egy hónapra 20 K — HU. I soproni tiltakozás. Ny­ugatmagyar­or­sz­á­g népe Sopr­onban vasárnap hatalmas tüntetés keretében tiltakozott a párisi békeszerződés ama hatá­rozata ellen, amely Nyugatma­­gyarországnak három vármegyé­jét el akarja szakítani Magyar­­országtól. Az elszakadásra ítélt Vas, Moson és Sopron vármegyék minden városa és községe kép­viseltette magát a tiltakozó nép­­gy­űlésen. A nyugatmagyarországi né­metajkú és egyéb idegen nyelvet beszélő polgárság önként, saját jószántából sereglett össze Sop­ronban, hogy hitvallomást te­gyen a magyar hazához való rajongó szeretetéről és tántorít­hatatlan hűségéről. Az osztrák szomszédok ígérhetnek nekik bármi jót, csalogathatják őket mindenféle furfanggal, a mieink nem állnak kötélnek. Az anyatej mellett ugyan a német nyelvet tanulták meg, de magyarok maradtak érzésben, szívben, gondolatban. Ausztriát külföldnek tekintik és idegennek tartják. Sajnálattal tapasztalták köz­vetlen közelből, hogy az osztrák hatalom zsarnokilag bánt mindig az alája rendelt népekkel és rendszeresen ki­­uzsorázta Magyarországot is. Olyan állam, mint Ausztria, nem kell sem lelküknek, sem testüknek. Ezt dokumentálták tüntetőleg a vasárnapi soproni tiltakozó gyűlésen, amely való­sággal beillett a népszavazás­nak. Meg vagyunk róla győződve, hogy a soproni eset ismétlődnék Pozsonyban, Kassán, Nagyvára­don, Aradon, Temesvárott, Sza­badkán és az ország minden na­gyobb városában, ha az an­­tant megengedné a népszava­zást. Gyűlölködő szomszédaink az osztrákok, csehek, románok és szerbek, jól tudják ezt, ezért kapálóznak kézzel-lábbal a nép­szavazás elrendelése ellen. De ha nem is lesz népszava­zás, bizonyos, hogy az idegen járomba hajtott magyarok nem fognak beletörődni kényszerű sorsukba és minden alkalmat meg fognak ragadni arra, hogy szabaduljanak a rájuk erőszakolt béke nyűge alól. . . . A soproni tiltakozás a magyar­ság élő lelkiismeretének meg­nyilatkozása, mely követendő például szolgálhat a magyar haza minden hit polgárának. • I A Szent Jobb kitétele Budavaraban. Benárd munkaügyi miniszter és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ fogják­ aláírni a békét A Területvédő Jhtga tüntetése a béke aláírása napján. — Várja kifrdfrishan a béke aláírását. — Nyugatmagyar­­amatőrg az elszakadás ellen. —Nitti a magyar király­választásról — Kínozzák a szerbek a magyarokat. A­ Magyar Távirati Iroda je­lenti: A mai minisztertanács hatá­rozata alapján a magyar kor­mány nevében a békeszerződést Benárd Ágoston dr. m. kir. mun­kaügyi és népjóléti miniszter, továbbá Drasche Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalma­zott miniszter fogja aláírni, kik ma este utaznak el Párisba. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Munkatársunk beavatott forrásból arról értesül, hogy a békeszerződés aláírására kikülden­dő delegációt a kormány csak a legnagyobb nehéz­ségek­ között, az utolsó­­ percben állí­totta össze. Az eleinte emlegetett Teleki Pál gróf külügyminiszter megszállt területről származván, nem jöhetett számításba, a miniszter­tanács által fölkért Soós Károly, hadügyminiszter pedig megbízatá­sát ma vissza kellett hogy adja, így, az összes miniszterek közül egyedül Benárd Ágoston maradt, ki elisme­résre méltó önfeláldozással vállalta a legnépszerűtlénebb feladat elvég­zését, amelyet a ránk kényszerűért neuillyi béke aláírása jelent. A «Temps« írja, hogy most ala­kítják át a két Trianon-palotát, ahol a magyar békét június érén négy órakor fogják aláírni. A TEVEL végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy a béke aláírásá­nak napján néma tüntetés formá­jában ad kifejezést az ország han­gulatának. A délelőtt folyamán a Petőfi és Vörösmarty-szobrot, va­lamint a Kossuth-síremléket ko­­szorúzzák meg. A koszorúk szalag­jai a magyarság lelkéből fakadó til­takozást fogják kifejezni. A béke aláírásának napján az egyházi hatóságok elhatározásá­ra a megállapítandó időben úgy Buda­pesten, mint az összes vidéki templomokban, megszólalnak a ha­rangok. Kívánatos, hogy ez a ha­rangozás naponkint ismétlődjék mindaddig, míg az ország integri­tása vissza nem áll.—A béke aláírá­sának napján Budapest üzletei egy fél óra, vagy egy óra tartamára tü­ntetésképen bezárnak. A villa­mosok Budapesten ugyancsak be­szüntetik a­ forgalmat tíz percre, vagy félórára. — A béke aláírásá­nak napján forgalomba hozzák a TEVEL-nek ezeréves hazánk, meg­csonkítása tárgyában hozott isme­retes határozati­­ javaslatát, mely­nek­ minden magyar lakása falán ott kell függnie. Sopronból jelentik: Nyugatma­­gyarország népe a Széchenyi-téren nagy népgy­ülést tartott, melyet Dávid Lajos, az iparosszövetség el­nöke nyitott meg. Utána Timm­er Mihály dr., Sopron város polgár­­mestere magyar, majd német nyel­ven beszélt. A nyugatmagyarorszá­­giakról nélkülük és ellenük határoz­tak. De nem kell csüggedni, a neuillyi béke nem lesz Magyarország szemfedője, mi élni fogunk. Utána a megyék egy-egy képviselője, majd az elszakitásra ítélt horvátok nevé­ben Penerics István dr. tiltakozott a gyilkos béke elle­n. Ezután a vidék tizenkét zenekara a Himnuszt ját­szotta s a hatalmas tömeg lelkesen énekelte a magyarság zsolozsmáját. Budapesten a Nyugatmagyaror­szági Liga szintén­ tiltakozott az erő­szakos békeszerződés ellen. A Tribuna szerint Nitti minisz­terelnök beszélgetést folytatott irányadó személyiségekkel arról, milyen magatartást tanúsítana az ántant, ha Magyarország ismét mo­narchia lenne? Anglia, Francia­­ország és Japán kijelentették, hogy ez ellen semmi ellenvetést nem ten­nének, feltéve, hogy a király aka­rata a nép akaratának lenne aláren­delve. Olaszországnak sincs oka ez ellen állást foglalni. Szabadkán egy volt magyar csendőrszázados, Karakasevics, összefogdostatja a magyarokat, 500—600 ma­gyar­ szorong a város­háza közgyűlési termében. A minap két bunyevác fiatal embert fogtak­ el, akik az ablakon át kiugrottak és szörnyet haltak. Tettüket azért kö­vették el, mert attól féltek, hogy szeggel kivert deszkára állítják őket. Árpád vezér megsze­rezte a hont, megtartjuk

Next