Kis Ujság, 1920. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1920-12-01 / 283. szám
fgte^lípnirszái — «ifd?p* _1 A csodate vts fold. Erdéllyel.Együtt elvesztek •számunkat kissármási földgáz- Ífja weKfi?, amelyekben tudvalevőleg annyi erély rejtőzött, h hogy elég lett volna szinte azegész magyar ipar mozgató erejyvel való ellátásához. Mennyi szép és okos terv fűződött hozzájuk ! És mennyi magyar milliót fordítottunk föltárásukra! Amde a trianonni szerződés papizéle leüyeste rólunk, mint annyi mást, ezt a kincset érő nemzeti értéktételt is. Ment Fiume után, a horvát karsztvasút után, a resicai bányák után, a gyármarosi erdők után, meg a többi magyar vagyon Titán. . Csakhogy 3. magyar föld jó, hága, hűsége, odaadása végtelen. Pótol az mindent, ami áldott métából telik. Az erdélyi földgáz helyébe a Dunántúlon, az Alföldön és a Balaton vidékén ütköztek elő azok a tündék, a melyek hírül adták, hogy itt hason® energiatelepek rejlenek, mit fot■ már más körül. A kutatások persze megindultak s mikor a legszebb sikerrel kecsegtettek volna, abba kellett őket hagyni, mert nem volt rájuk pénz. Adva volt a kincstár, de nem tudtuk kinyitni az ajtaját. Kénytelenek voltunk idegen tőkéhez fordulni segítségért. Keserves dolog, igaz, mert hiszen az efféle szívesség sohasem történik ingyen, de meg kellett tenni, nehogy, a földalatti femcserház föltáratlanul maradjon. Különben is megszokhattuk már, hogy mai pénzügyi helyzetünk minden vonatkozásban külföldi támogatást kíván, mert úgy legyűrült, hogy saját lábain megállni nem képes. • Az egyetlen, amit tehetünk s amit meg kell tennünk, érdekeink lehető megvédése ezeknél a külső segítségigényeknél, úgy látjuk, hogy ezúttal "nincs hiba ezen a ponton. De mindenesetre várjuk és elvárjuk, hogy az alföldi és dunántúli ásványolaj és földgáz bányászati jogának a britt társaságra történt átruházásáról, illetve a jogátruházás feltételeiről nyilvános jelentés tétessék a nemzetgyűlésnek, mert megnyugtatást kívánunk aziránt, hogy a magyar föld csodatevő ereje elsősorban minket szolgáljon, nekünk használjon s csak azután, amint méltányos, ■az idegen tőkének !s. Heller Róbert anyjának kihallgatása. 'Központilag megszervezik Agonton a nyomor-akciókat elforgá**olódott milliárdok. — Eduárd Agonton népjóléti miniszter tervei' A* 1880-as szegényügyi törvény. Országos akciók indulnak össenségesek segélyezésére. Jön a szegény adó.. Az ország szerencsétlensége, tragédiája a kisemberek,, a tömeg egyéni, egyenkénti szenvedéseiből, apró, hatalmas drámáiból rakódik össze. A világháború és a forradalmak százezer és Százezer család nyugalmát dúlták fel, kavarták össze a csendes, boldog élet nyugodt vizét. A kifosztott, apatikussá vált társadalomnak nincs szíve többé, meg sem áll a feneketlen nyomoresdő szavára, a jótékonyság bizony nagyon megcsappant az Urnák 1920-ik esztendejében. A magánjótékonyság visszavonultával a hatóságiéi, az állam és a főváros kénytelen kezelje venni a nyomorgók sorsát. Nem érdektelen tán utánnézni, hogy e pillanatban a fővárosban egész sor, sok ezer embert foglalkoztató hivatal adminisztrálja, kezeli a pesti nyomort. A fő-, város népjóléti és szegénygondozási intézményeket tart fenn, melyeknek pl. 1920-ban több mint 33millió volt, a kiadása. Az elöljáróságok is szét - osztanak mintegy egy millió közösiét segélyképen a nyomozék között. Azuán itt vélznak a külföldi miszsziók segélyakciói, a holland, svéd, svájci, angol és amerikai akciók, melyek mint épen a mimpában mutatott rá a Kis Újéig részletes riport keretében — már ml Bárdokkal dolgoznak. Végül itt vájt a Sztezár^fék akció, mely a sehardt évben 30 milliós 5 ttdtpMl dolgozott, azonkívül sg- szeri, sp száma az apróbb jókonyságirigyesihfilmek, melyek mind gyükének, :— banketteznek és bakmok. '9 4»elyéutt Kz igényügyi törvény. A'mikna pedig kiforgácsolódik, csak igen elenyésző és réssé fut a nyomorgók számára, kiknek' száma pedig nem hogy apadna, de sjifhté 6ráról-órára nő. Ezért vetette fel Benárd Ágoston népjóléti miniszter azt a talpraesett, nagyfejű tervet, hogy központilag rendezni kelteni az egész országban a, szegényegyet. Az érdekes terv részleteiről a Kis , Újság munkatársa .illetékes helyen a következő felvilágosítást kapta. • —■ A legelső tennivaló, hogy megcsináljuk a jótékonykodás, pontos programját, hogy aaután'.e programú ho? hajlítsuk a már réges régen elavult szegényügyi törvényt, ha a törvény 1880-tóra készült s bizony negyven esztendő alatt alapztbsan elavult. Nagyszülvég van a revíziójára. — Benárd miniszter nemrégiben ebben az ügyben ankétet hivott össze, melyen egy hatalmas.,, országos inségakciós megindutátát h® ■ ározták el. A részletek megbeszélésére egy szakbizottság alkult melyne b tagjai lettek többek között Kilffy Pál, nyug. államtitkár, Jozdnay Tibor, Pollo-Sidndivar és Büttner Miklós miniszteri taaáű£Q£Qk, Ziher Stadn tanácsnok-helyettes, OgopfyVattar L'jsag“ tudósítójától! 'György főtanácsos, Hamsai jSándor ( ugyv. elöljáró, 1 Pálos Ödön szegényházi igazgató és w^sokan mások. ’ ' A szegényétnő terve. —M. bízódig Vadnay Tibor bel* ugyifeffledferi tanácsos • eltöklisével a napokban tartotta első ü’ését, melyben teljes arányaiban kibontakoztak már a pompás terv részletei. Az akció főténye,hogy központilag megszervezvén a segélygyűjtést, az eddigi admiiisztrációs költségek nyolcvan százalékáé elesnek■ az ínségesek javára. De az adakozó í Á vs d° lom részben "vak? teher■mentesítéséi is jelentegréfa, jótékonyság ilyen módon .való,megszervezése. . . „M A bizottság nagy. rejpénje'kkel tekint az országos gyűjtene rádafénye elé,‘hár aki drir le szkeptikuisek, kiknek az'a véleménye, hogy a jótékonyságba, Ijelefái'ftdlt népesség, melyet az eddigi ekejéig teljesen, kimentettek, nem lesz' képes, már nagyobb arányu adakozásra. Ezért felmerült a terve a szegényeidónak is, mely természetesen nem terhinc mindenkit' s a szükséges összeget úgy hozná össze, mintaz 'országos betegápolási alap. A leglényegeazonban az a dolgoknnk,' hogy végre-valahaira észreveszik a * körülöttünk kavargós nyomor- és szenvedésáradatot és egy csomó okos ember azon töri a fejét,hogy lehetne enyhíteni, segíteni, orvosolni rejta. A munkátlan, apatius éhezők és ifegék miliósíi.