Kis Ujság, 1921. január (34. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

2 _____ erejű# már vásárolunk sertést és ta­karmányt. — P­z idő szerint hatszáz darab sertésünk vem.­arai bizony a p szi­k­­aégletek fedezésére édes-kevés meg kezdetnek ib. Azonban, ha­ az uj kormány visszafizetné a főváros­­nak, amivel ez állam tartozik, még a háborús esztendőkből, akkor sür­gősen megindít­hat­nók az akciót s akkor legalább zűz dolgában el­vetnénk "a gondját a főváros el­látásának. Magyar delegáció megy ,■ Bukarestbe. Is január végén jön Budapestre a­­ román követ.) Már jelentettük, hogy Trifu fő­­konzul és Orion követségi titkár ve­zetésével egy román misszió érkezett Budapestre. A missziónak legelső­­sorban az a feladata, hogy a buda­pesti román követség és konzulá­tus számára megfelelő székhelyet biztosítson. Trifu főkonzul jövő hét végéig marad Budapesten. Akkor vissza­utazik Bukarestbe, hogy itteni mű­ködéséről beszámoljon. Ugyancsak­­ Bukarestbe utazik Trifu főkonzul társaságában a külügyminisztérium megbízásából Bzilass Emil alkon­­zul, hogy ott a magyar delegáció ré­szére megfelelő lakást és irodahelyi­ségeket szerezzen. Románia, követsége minden való­színűség szerint január hónap végén fog Budapestre­­ érkezni. A tábori lelkész.­­ Irta: Farkas Em­őd. „Ódon bolt ive”, nagyszőllősi kolostor refektóriumába­n ültek a ferencrendi barátok. Kint fehér volt a világ, de fekete éjszaka bo­rult rá, mint az ő honfi bába me­rült lelkükre. A kályhában patto­gott a­ tűz, a bükkfahasábok lángja hosszú piros sávokat hintett a pad­lóra­. Az ősz guardián karosszékben ült a kályha mellett. Szelíd, jóságos arcára mély barázdákat szántott már az idő. Szájában pipa volt, amelyből nagy kedvteléssel ere­gette a füst felhőket. A fiatal barátok az asztal mellett ültek s rendtársukra, Buzáth Li­maira figyeltek, aki a szabadság­harcról kezdett beszélni. — A nagy Kazinczy fia járt 49 tavaszán a mi városunkban —­ kezdte elbeszélését a bar­át. — Gyű­lést hirdetett a székház nagyter­mébe. — Mi is ott voltunk — szólalt meg a­ guardián, pipáját tenyeréhez ütöget­ve. — Mindnyájan ott voltunk — jegyezte meg egy ötven év körüli szerzetes. — Kazinczy Lajos segítséget kért a csapatok fölszerelésére. — Kis mi azonnal odaadtuk öt­­t mázsás harangunkat, hogy ágyút öntésnek belőle .—vatanda most a guardián, büszkén fölemelve ész fejét. — A mi pénzecskénk volt, azt is oda adtuk, — folytatta Linus ba­rát­ — de azonkívül a mi életünket is fela­jánlottuk a hazának, fin szó­noklatot tartottam a néphez s né­hány nap alatt nyolcezer főre sza­porodott Kazinczy hadteste. —­ Oh, szép napok, oh, magasz­tos idők — sóhajtott föl busán ez ősz guardián s mellére horgászta le a fejét. — Lángban állt az ország, de a mi szívünk is! Csodás erő van a hazaszeretetben! Minél többen merítenek belőle, annál hatalma­sabb ! Az órák, a napok úgy re­pültek, mintha bű­vös álomban él­tünk volna.­Egyszer csak honvéd­sapkával tértem vissza a kolostorba. A házfőnök hozzám tipegett, arca sugárzott a boldogságtól és reszkető kézzel áldott meg. fin pedig szo­morú voltam, nagyon szomorú. — Miért? — kérdezték megle­petve a barátok. — Mert közlegény akartam lenni, de Kazinczy tábori papnak neve­zett ki , beosztott a saszkettedik zászlóaljba. — Százszor magasztosabb hiva­tás Isten igéjével harcolni a lelki Üdvösségért, mint fegyverrel ke­zünkben az igazságért — felelte a gvardióta.­­ — Úgy van!—mondták helyes­lem a barátok. — Ezt nemsokára magam is be­láttam, de akkor engem is magával ragadott az általános lelkesedés. Amerre vonultunk, a­ nép oly állí­tattal vette le kalapját zászlóink előtt, mintha, a szmtséget vitték volna előtte. Ungváron a Vadas­­kertben az egész hadtestet megven­dégelte Popovics Eszil, a hazafias gör. kath. püspök, zászlóinkat ün­nepélyesen megáldotta, aztán a tisztikart rezidenciájában fényesen megvendégelte. — Szegény püspök ! Emiatt­ ké­sőbb az oroszok meg kan­csuk áztat­ták — törte meg a pillanatnyi csen­des az ősz gvardián. ■ — Sajnos, a mi karévá­gyó vité­zeinknek nem jutott az a szerencse, hogy csatában saját vérükkel szen­teljék fel zászlóinkat. Tartalékhad­­test volt a miénk, amelynek ide-oda kellett a legnagyobb gyorsasággal vonulnia. E szakadatlan menetelés folytán, mire Erdélybe értünk, se­regeink fele rongyos és beteg volt. A nagy forróságtól és éhségtől ha­lomra dőltek ez emberek. Kitört köztük a kolera, fia voltam az egyetlen tábori lelkész a hadtest­ben. Képzelhetitek, hogy éjjel-nap­pal talpon kellett lennem. Az ut­­ezésen feküdtek a haldoklók. Sorba mentem köztük, kezemben a ke­jéntte. Nem kérdeztgűi,tiajjfovn vallású, voltak köztük zsidók is; én egyiket se hagytam vigasz nél­kül. Intettem őket, hogy fordulja­nak az örök jóság forrásához, az Istenhez s kérjék, hogy szüntesse meg ezt a nagy csapást. Gondoskod­tam gyógyszerekről s azt magam adtam be nekik. Sokan végső vo­na­glás­ban voltak, én fej­ükre tettem a kezemet és feloldoztam őket. Hi­szen, akik a hazáért halnak meg, azoknak az Isten is megbocsátja minden vétküket. — Kis szeretettel fogadtak a más­­vallásunk­? — kérdezte egyik fiatal rendtársa. — A legnagyobb hálával fogad­tak mindenütt. A protestánsok és zsidók szeme könnybe lábadt, a mély megindulással sóhajtották: — Mily szép vallás ez a katolikus vallás, nem hagyja vigasz nélkül a szerencsétleneket. — Amidőn egy ízben befejeztem, körutamat a szétegek közt, egy nő intett nekem a kezével s behivette a lakásába. A küszöbön fogadott és szomorúan mondta: — Nálam is fekszik egy nagy beteg honvédtiszt, áldja meg tisz­telendő atyám. Erre a beteg ágyához siettem, az ifjú szeme nyitva volt, mély áhítattal nézett a keresztre, de szólni nem tudott. '•*­­ Megálltam előtte, mire ő össze­kulcsolta a kezét s kérni fát.Ott *■ Fiume megadta magát. *s"—1 (Fölosztották a légiót.) Tegnap reggel a­ fiumei követek, friganli polgármester és Venturi kapitány, a, régens-tanács nevében elfogadták Caviglia tábornok föl­tételeit és kötelezettséget vállaltak, hogy föloszlatják a­ fiumei Ugrót, szabadon, engedik a kikötőből az olasz hajókat, átengedik az olasz kormánynak a­ lázadó irreguláris hajóegységeket, kiürítik Veglia és Arbe szigetét, T­iume városát és a­ tartomány területét pedig olasz sorkatonaság fogja megszállani. A légionáriusok már megkezdték a szi­getek kiürítését. KIS UJLÁO /1921. január 1. politika újéve. Nem hívják össze február előtt a nemzetgyűlést — A politikai olm­pi titkárságok ügye. — Eladják a mi­nisztériumok gépkocsijait. — Szeged üdvözli a mi­niszterelnököt. A kormányzópárt tagjai ujesz­­tendő napján délelőtt tiz órakor gyülekeznek a párt Esterházy­ utca 30. szám alatti közhelyiségében, ahol slubinck Clyulát a párt nevé­ben Barich-Szabó Józse­f képviselő üdvözli. A képviselők azután testü­letileg kivonulnak a­ miniszterel­nökségi palotába­, ahol Hermann Miksa képviselő üdvözli Teleki Pál gróf miniszterelnököt és a kormány tagjait a kormányzópárt nevében. A keresztényszocialista, képviselők külön üdvözlik Háttér Istvánt a Károlyi-palotában. Nem hívják össze a nemzetgyűlést. Tegnap politikai körökben oly hírek terjedtek el, hogy a keresz­tényszocialista képviselők indít­ványt akarnak tenni a nemzetgyűlés február harmadiké előtt való össze­hívása iránt . Ezzel kapcsola­­­to­s Háttér István kijelenti, hogy a hit nem felel m­i a valóságnak. A politikai államtitkársá­gok ügye. A politikai válság feszült érdek­lődéssel várja, a döntést a politikai álla­mtitkárságok ügyében. Értesülésünk szerint három poli­tikai államtitkárság, a földmivelés­­ügyi, népjóléti és belügyi megma­rad, míg a többiek megszűnnek. Ezzel szemben az adminisztratív állam­tit­kárságok t­ermészetesen megmaradnak. Nagyatádi Szabó a mező­gazdasági kamarákról, al­kotmányjogi reformokról és szabadkereskedelemről. Nagyatádi Szabó István nyilat­kozott egy újságíró előtt, melyben többek között kijelentette, hogy rövidesen végrehajtásra küld a mezőgazdasági, kamarákról szóló törvény, valamint a Ház elé kerül a földreform végrehajtási utasítása is, úgyszintén az erdőtörvény. Reformálni fogja a miniszter az­i hitbizományokat és meg a­karja való­sítani a paraszt hitbizományokat. A szabadke­re­ske­delemre nézve ki­jelentette, hogy a kivitelt természe­tesen korlátozni kell, viszont a bel­földi kereskedelemnek teljesen szabad kezet lehet adni. Végül az­ alkotmányjogi kérdé­sekről nyilatkozott és azt hiszi,hogy az alkotmányreform tárgyalása hosszú időt fog igényb­e venni. A kiválások őt nem érintik, sőt szerinte, szükség van elvi alapon álló ellenzékre. Összeírják a hivatalok­­ gépkocsijait. Az állami autók annyit hánytoro­­gat­ott ügye új és fontos forduló­ponthoz jutott. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter elrendelte az állami gépkocsik összeírását és a fölösleges kocsikat el fogja adatni. Egy budapesti automobilvállalat már konkrét ajánlatot is tett, amennyi b°n félmilliárd koronát ajánlott föl a fölösleges gépko­csikért. Értekezlet a miniszter­­elnöknél. A miniszterelnökségen ma Teleki Pál gróf miniszterelnök elnökségé­­vel értekezlet volt, amelyen Tom­­csányi Vilmos Pál igazságügymi­niszter, Thimkó Zoltán igazságügy­­min­iszt­éri­­omba, beosztott főügyész, Erh­ardt Tibor sajtófőnök és mások vettek részA Szeged üdvözli Teleki Pál gróf miniszterelnököt. •Szeged első választókerületének nevében­ dr. Kelemen Béla, nyug. főispán, pártelnök gróf Teleki Pál miniszterelnökhöz a következő új­évi üdvözlő táviratot küldte : Nagym­éltóságú Teleki Pál mi­niszterelnök úrnak Budapest. Ma­gyarország mostanira­ kéz, válságos helyzetében teljes bizalommal­ és sze­retetteljes ragaszkodással üdvözöljük Nagyméltóságodat az újév alkalmá­ból. Adja, a Mindenható, hogy Nagy­sogért­óságod bölc­s és hazafias érzü­lettől izzó, fáradhatatlan munkás­ságát a mindannyiunk által óhaj­tott felkar koronázza. Szerencsétlen­ségbe döntött hazánkra, jobb és Szebb napok virradjanak és tekin­­t­élyünk helyreállásával munkái éle­­tü­nk és erkölcsi tisztaságunk meg­újhodásával, Kárpátoktól övezett szép országunk régi határai között legyen ismét egységes és megelégedett a hazának minden igaz fia. Isten áldását kérjük Nagyra­élt­óságodra, és biztosítjuk, hogy a hazafias, cél­tudatos törekvéseinek elérésében mindenkor számít­ha­t Szeged vá­lasztóinak teljes, odaadó támoga­tására..­­ Szeged első nemzetgyűlési vá­lasztókerületének polgársága, nevé­ben dr. Kelemen Béla pártelnök, dr. Széll Gyula alelnök. Budapest, 1920. december 31. ( Közvetlen megegyezésre van szükség Magyarország és szom­­­­­szédai között. (Harc a bolsevista veszedelem ellen.) Praznomszky Iván, Magyarország párisi követe, hosszabb beszélgetést folytatott egy újságíróval, akinek kérdésére többek közt a következő­ket válaszolta: — Lehetségesnek tartom a bolse­­vizmus kiújulását Középeurópában, ha ezzel a közös veszedelemmel nem jön közös megegyezés létre az egy­más ellen harcoló polgári világ­nézetű kormányok között. A fenye­gető veszedelemmel szemben meg kell szüntetni a béketárgyalások kizárólag nemzetközi jellegét és az utódállamoknak közvetlenül egymás­sal kell­­megegyezniök, mert ha bár­mely kérdés Magyarország és az utódállamok között kiegyezés útján minden tényező megelégedéséré tisztázódott, egyetlen nagyhatalom sem fog ezzel szemben kifogást tá­masztani. Az Ausztria és Magyarország közti viszony jövőjéről párisi köve­tünk azt jelentette ki a bécsi újság­író előtt, hogy a két ország békés politikai együttműködése egyedül Ausztria hajlandóságától függ. A békeszerződés ratifikálásától főként Magyarország nemzetközi jogi hely­zetének tisztázását reméli és az el­szakított országrészek szenvedő la­­kossága sorsának lényeges megjntvu­­lását.

Next