Kis Ujság, 1921. augusztus (34. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-02 / 169. szám

Végül odaérkejjtüOK, hogy most már nem is a pdfitikai ész- szerüség és előrelátás, hanem maguk a viszonyok követelik az egységes többségi párt megte­remtését. Ott tartunk, hogy ma­ga a helyzet kergeti egymásfelé a széthúzó elemeket és kényuri szóval parancsolja nekik, hogy a személyi mozzanatok teljes és tö­kéletes háttérbeszoritása mel­lett, kizárólag tárgyi alapon te­remtsék meg azt az általános fundaméntumot, amelyre a jog­rend és konszolidáció tényleg és szilárdan, hamar és megingat- hatlanul felépíthető. Hogy ez mennyire, mily ki- kerülhetlenül szükséges, ismétel­jük, ma már a viszonyok, a hely­zet tanítják és igazolják. Mert nem kétséges, hogy a nemzet­gyűlésben megvan a munkára való hajlandóság és készség, sőt a képesség is. Egyenként és ap­róbb, összeműködő csoportok­ban. De' amint arról van szó, hogy általánossá kell tenni ezt a hajlandóságot, készséget és ké­pességet, amint egy kérdés azt kívánja, hogy az összes egyfor­ma gondolkodásúak egybefogja­nak, valahogy minden kötelék felbomlik, valahány feltevés megdől, a fixnek látszó kiindu­lási pontok hirtelen eltolódnak. Aminek világosan csak személyi okai vannak. Láthatjuk lépten és nyomon, amikor csak adódik valami, amiről minden józanul gondolkodó politikus azt hiszi, hogy ime ez a hid, a nagy össze­kötő, a minden ellentéteket ki­egyenlítő beboltozás. Es mentői fontosabb, mentői mélyebben szánt a probléma, annál bizto­sabb, annál következetesebb az elmék bábeli zűrzavara, amely­ben senki egymást nem érti s amellyel szemben sivár tehetet­lenséggel áll a mindenkori kor­mány. Bizonyos az, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök látta és érezte a pártáramlatoknak ezt a veszedelmes kuszaságát már akkor, amikor vállalta a kabinetalakitást. És csak azért vállalkozott, mert azt kellett, józanul, feltételeznie, hogy az idő immár megérlelte a nagy ál­talános konszolidációval együtt a pártkonszolidáció gondolatát lis. Be kell látnia, hogy tévedett 's tévedésének le kell vonnia ezt ja következményét, hogy a kor- reányzópárt egysége önmagától létrejönni nem fog. Meg kell hát teremteni: erővel és ener- ciávall « fi Jlsza-pSr mai tárgyalása. Rakovszky hirtelen lemondása., mely oly elemi erővel korbácsolta fel a politika már-már elcsendese- désének induló vizsziníjét, termé­szetesen még mindig az érdeklő­dés középpontjában áll. MúáÖkét kormányzópárt ragaszkodiknozzá, hogy a nemzetgyűlés uj elnöke az ő soraiból kerüljön ki. A keresztény­párt -— melynek ilyen tervü óhaját Andrássy Gyula, gróf ma este ki is fejezte —■ Haller Istvánt vagy Huszár Károlyt szeretné az elnöki székben látni, mig a kisgazdapárt Beülik József, illetőleg Oaál Gasz- ton mellett száll síkra. A kormány hangulata ezzel szemben — igen megbízható forrásból vett értesü­lésünk szerint — Kenéz Béla je­löltsége felé ha jlik. A házelnökség kérdése egyéb­ként újabb feszültséget okozott egyrészt a pártok, másrészt a ke­reszténypárt és a kormány között. A kereszténypárt ugyanis idegen­kedve véli tapasztalni, hogy a kor­mány egyre jobban közeledik bizo­nyos kérdésekben a kisgazdapárt fel­fogásához és mind csekélyebb mér­tékben veszi tekintetbe a keresztény- párt kívánságait. Ez a további fej­lemények folyamán •— mint azt ma több kereszténypárti politikus kijelentette — oda vezethet, hogy a párt, vagy annak legalább is egy része, előbb-vtőbb ellenzékbe szorul, ami semmiesetre sem kívánatos, mert nemcsak a kormány helyzetét rendűi meg, hanem a parlament munkaképességét is károsan befolyá­solhatja. s Meg kell állapítani ezzel kapcso­latban, hogy a kisgazdapárt egy töredéke is mutat némiellenzékies- $edő hangulatot, mely a vagyon­ról ts ág javaslat tárgyalásának fo­lyamán előreláthatólag me^ia fog nyilvánulni. A javaslat vitája, eddigi jelek szerint, meglehetős hosszúra fog nyúlni, miután a kis­gazdapárt már egyáltalán nem tartja fontosnak a nyári szünetet. Rakovszky István pedig, aki le­mondásával a mostani kavarodást * okozta, nagyban készül ellenzéki szereplésére, melyet — értesülésünk értelmében — már a nemzetgyűlés holnapi ülésén el is kezd, amennyi­ben bizonyos, a jogrenden esett ko­rábbi sérelmeket akar szóvá tenni, különös tekintettel a sajtószabad­ságra. Gaál Gaszton a földmive- lésügyi miniszternél. Gaál Gsszton nemzetgyűlési kép­viselő ma. délelőtt Balatonboglárról Budapestre érkezett s déltájban felkereste nagyatádi Szabó István földművelésügyi minisztert, akivel hosszasan tárgyalt a képviselőház elnöki székének betöltéséről. liuíroan beszélt vele. Vágót a ka- jror.ai törvényszéken Sztupka őr­nagynál látta legelőször. Kihallga­tása két-három napig tartott, szug- gerálásáról szó sem lehetett, hiszen Vágó sok olyan dolgot is vallott, amiről azelőtt senkinek sejtelme sem volt. Ulain egyébként Vágó vallomásának hetven százalékát igaz­nak tartja. Sztanykovszky már augusztus 22-én megemlíti Eriedrich nevét Kéri, Fényes, Csernyák és Horvát- Szanovics társaságában. Lehet, hogy ez a pt litika, lehet, hogy van a dologban maffia, de neki ahhoz semmi köze nincs. Sztanykovszky halálos Ítélettel a feje fölött állott a bíróság előtt, megragad tehát minden eszközt, hogy menekül­hessen. Az ő állításaival szem­ben áll az iparszerüen hamisitások- kal foglalkozó Sztanykovszky és Vágó, aki képes volt azért, hogy \ - V \ i- fi . ' 1 \ \ " * ' . } h \ \ K, v-^éryFrrE í 5 ' X ‘ XXXIV. évfelyatn. (69. szám. . •*" ®ra 1 korona « jgl. Kedí auanszllls K V ülii-feítri eeyes'szém áraTz korom*------­------------!T------------------------------ -------- ----------------­A kormányzópárt epysóp, kavarodás Rakovszky lemondása körül Mindkét kormányzónkét magának követeli az elnöki méltóságot. — Rakovszky ellenzéki beszéde. — A kis­gazdáknak nem fontos a nyátd szünet. A Tisza-bünpör mai főtárgyaló sát délelőtt háromnegyed tiz óra­kor nyitotta meg Gadó István cpt elnök. Folytatták Ulain Ferenc ki­hallgatását, aki elsősorban arról tett vallomást, hogy abszolúte nem tartja valószínűnek, hogy Dobót a hadbíróságnál bántották volna. Azt tudja, hogy félt, de bántani az ő tudomása szerint nem bán­totta senki. Nem igaz, hogy Dobót szuggerálta volna beismerő vallo­másáénak megtételére, mert ez — ngymond U.ain — nagyobb hit­ványság lett volna tőle, mint meg­ölni valakit. Tiltakozik az ellen, hogy Sztanykovszkyt és Vágót ő bujtotta volna fel vallomásának megtételére. Sztanykovszky 1919. november 23-án, mielőtt őt még ismerte volna, Kovács vizsgálóbíró előtt beismerő vülomást tett. Sztanykovszky máj májusban be­' szélt Friedrjchről, holott ő csak ju­tliain szerint fCdtpi jéMszemii volt* A Tisza-pör tárgyalásának hetiben kilencedik napja.

Next

/
Thumbnails
Contents