Kis Ujság, 1922. május (35. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-02 / 99. szám

XXXV. évfolyam 99. szám. ,v. Á1. 3 kOJON­, május 3. Beszédek. Politikai szempontból úgyne­vezett "magy” vasárnap után vagyunk. Pár hét választ el már csak bennünket a nemzeti dön­téstől, s az agitáció teljes fegy­verzettel és fegyverzeténél is tö­kéletesebb szébőséggel állott neki a meggyőzésnek. Vezérek, korifeusok és közkatonák forgat­ták a szó fegyverét, s meg kell vallanunk, hogy nemcsak vité­zül, de okosan­ és rokonszenve­sen is. Igaz, hogy az okos és ro­konszenves beszéd ma félig-med­­dig a vitézség fogalmát is ma­gába zárja, de ezek a tegnapi megnyilatkozások annyi külön­böző oldalról, oly ellentétes párt­­alapról és mégis oly egyezően, oly azonos irányban történtek, hogy valami új, valami eddig nem ismert politikai állapot tü­neteit kell bennük fölfedeznünk. Négy-ötféle oldalról hallottuk hangsúlyozni a rendnek, nyuga­lomnak biztosítását, a magyar jövő előfeltételéül, a jogbiztonság helyreállítását és kérlelhetetlen fenntartását, az állam politikai és gazdasági prosperálásának kiindulópontjául, a felelőtlen egyének s testületek terméketlen, sőt veszedelmes munkájának he­lyébe a mindenért felelős és köz­hasznú működésben összebékélt társadalom gazdasági tevékeny­ségének beillesztését, a pénzügyi a ezen át a politikai konszolidáció csírájaként. A faji és vallási vil­longások áldatlan voltáról és en­nek folytán való eltörlendőségé­­ről pedig mindenki beszélt, aki beszélt. Pedig olyan is beszélt, aki mindmáig csak csinálta és istá­­polta ezeket az áldatlan és el­­törlendő dolgokat. Mit higyjünk, miben higy­­jünk, kiben higyjünk? Az óva­tosság arra int, hogy ezt a ritka, ezt a gyönyörű, ezt az igazán hazafias egyöntetűséget, a szí­veknek és az elméknek ezt a pél­dás összhangját dobjuk bele az idők serpenyőjébe és értékeljük át a küszöbön álló választásokon. És várjunk. Várjuk meg, mi­ként fog hangzani a jelölt úr be­széde a képviselő úr szájából. Hát ezt tegyék az óvatosak. Óvatosnak lenni jó. Mi a ma­gunk részéről már ezekben a megnyilatkozásokban is biztos jelét látjuk Klebelsberg belügy­miniszter úr soproni ígéretének, hogy a most megválasztandó parlament mindenképen maga­sabb színvonalú lesz, mint az eddigi volt. egy tízévszázados öngyilkossága. Egyenjogúságot követelünk M­agyarország számára. Az egységes párt egri nagygyűlése. Bethlen István gróf miniszterelnök Gé­­nuáról. — Táj Európa kialakítása folyik.­­ A felekezeti türelmetlenség ellen. — Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszter programbeszéde Sopronban. — Apponyi és Andrássy Vas megyében. ~ Bassay Kanizsán,­­ Batthyány ma is októbrista. Az elmúlt vasárnapon ismét je­lentős politikai események szín­helye volt a­ vidék. Valamennyi párt gyűléseket tartott az ország több pontján, melyeken a politika vezető alakjai szólottak választóik­hoz. A beszédek közül különös ki­emelkedő jelentőségű Bethlen Ist­ván gróf egri beszéde, melyben a génuai tanácskozásokkal foglalko­zott. Klebelsberg Kunó gróf belügy­miniszter Sopronban mondotta el programbeszédét, melynek külö­nösen a királykérdésről szóló része igényel figyelmet. A népgyűlésekről a következő tudósításunk számol be: A miniszterelnök Génuáról Bethlen István gróf miniszter­­elnök vasárnap reggel 9 órakor ér­kezett Egerbe az egységes párt több vezető tagjának kíséretében. A pá­­­­lyaudvaron a miniszterelnököt a­­ város közönsége nevében Tralik Géza polgármester, az egri kérész-­­­tény kisgazda- és földmivespárt­­ nevében pedig Kolozsváry István­­ dr. elnök üdvözölte. A miniszterelnök röviden vála­­­szolt az üdvözlő beszédekre, majd részt vett az egységes párt nagy­gyűlésén, melyet a városháza téren tartottak meg. A nagygyűlésen a miniszterelnök hosszasan nyilatkozott a politikai­­ helyzetről. Mindenekelőtt kifejet­tette azokat az okokat, amelyek az­­ egységes párt megalakítását jogo­­­­sulttá és szükségessé tették. — Melyek az egységes párt­­ céljai ? — folytatta ezután a mi­niszterelnök. — Más nemzetekkel szemben külpolitikai téren biztosítani kell magunknak nemzeti füg­getlenségünket. (Élénk éljenzés.) újabban az európai világsajtó­ban és az európai politikában olyan jelek mutatkoznak, mint hogyha a Duna-medencében egy Duna-egye­­sülést akarnának létesíteni. Mi eb­­­­ben nem vagyunk hajlandók részt­­venni. Mi Magyarországot akarunk, erős, egységes nagy Magyarországot. Nem akarunk föderatív régi mo­narchiát sem. A régi monarchia elmúlt és a halottakat feltámasz­tani nem lehet. Külpolitikai téren a másik célunk — és ezt a célt békés fegyverekkel és nem háborúval akar­juk elérni, ■— hogy a magyar nemzet újból egyenlőséggel bírjon a többi nemzetekkel szemben. (Éljenzés.) Nincs igazság, nincs egyenlőség és nincs igazi jog az európai népek között, mert csak győzők vannak és legyőzőitek (ügy van. Úgy van.) A győzők oldalán van minden jog. Azt látjuk, hogy ennek követ­keztében egy beavatkozási politika nyert tér­, melynek segítségével bele­avatkoznak belső ügyeinkbe. Akkor lesz ebben az országban újból nyu­galom, ha a politika eszközeivel sikerül nekünk a beavatkozási po­litikának véget vetnünk, hogy ha sikerül nemzetünk egyenjogúságát a többi nemzetekkel szemben ki­vívnunk. Mit követel az egységes párt befelé? (Halljuk! Halljuk!) Az állami élet berendezése terén követeljük a keresztény erkölcsök ideálja által kontrollált nemzeti demokráciát. (Éljenzés.) Követeljük a teljes egyen­jogúságot, a polgári rendet, társa­dalmi téren követeljük a szociális és felekezeti békét, politikai téren a pártoskodás háttérbe szorítását, erős parlamenti alappal bíró kormány­zatnak megteremtését. (Éljenzés.) Tisztelt polgártársaim! . Demokráciát követelünk, egyenlő részesedést mindenki számára a politikai hatalomból, egyenlő részesedést az ország sor­­sának irányításából. Ezután a miniisztereln­ök élen

Next