Kis Ujság, 1927. augusztus (40. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-02 / 173. szám

2 KIS ÚJSÁG Károly, az elűzött királyfi kijelenti, hogyha népe hívja, azonnal hazatér Romániába Románia sorsában és a román trónöröklés kérdésében megtörtént a fordulat, amit az egész világ feszült érdeklődéssel várt és ami Magyar­­országot érdekli elsősorban . Károly, a lemondott trónörökös nyilvános­ságra hozza, hogy erőszakkal mondatták le őt és azonnal hazatér Romániába, ha a nép visszahívja. Ez az esemény nem jön váratlanul. Tudva­levő, hogy a román nép jelentékeny része Károlyt tekinti királynak és a cél az, hogy kiskorú fia helyett ne kormányzótanács uralkodjon, hanem ő vegye át fia nevében az uralkodást. Károly Párisban tollba mondta nyilatkozatát, amely így hangzik: — Hő óhajtásom volt, hogy atyám temetési szer­tartásán részt vegyek, de ezzel az óhajtásommal szem­ben a leghatározottabban közölték velem, hogy jelen­létem nem kívánatos. Ezt a választ ugyan mint a király utolsó akaratát közölték velem, de értesülésem van arról, hogy atyám utolsó kívánsága épp ellenkező értelmű volt. Távol áll tőlem az a gondolat, hogy bárminő akciót szítsak hazámban. Másfél esztendővel ezelőtt lemond­tam jogaimról, mert komoly körülmények között egyes személyek révén és bizonyos eszközökkel­­— amelyekről részletesen nyilatkozni nem akarok —­ erre kényszerí­tettek. Belsőleg nagyon érzékenyen érintett, hogy el kellett határoznom v­agam e lépés megtételére, amelynek minden következményét fájlalom. — A felőlem terjesztett legendáknak semmi közük sincs ez elhatározásomhoz. Ma azonban megváltozott a helyzet, mert Románia jövője most komoly aggodalmakat ébreszt. Atyám komoly örökséget hagyott hátra. Két nemzedék termékeny munkáját nem szabad veszélyez­tetni. Mint román férfiúnak és mint atyának az a köte­lességem, hogy őrködjem a nemzet nagyságán, nehogy az állam bármilyen módon kárt szenvedjen és hogy fiam, ha annak ideje elérkezik, érintetlen örökséget ▼egyen­át. Ez a helyzet jogot ad nekem arra, hogy sze­mélyesen lépjek közbe. Hő óhajtásom az, hogy hazám­nak hasznára legyek. Soha se utasíthatom el magamtól azt, hogy népem óhajtásának ne engedelmeskedjem. _Leghőbb vágyam országommal közölni, anélkül, hogy nyugtalanságot keltsek : kész vagyok a román nép esetleges hívásának eleget tenni. Az elűzött trónörökös nyilatkozatát bizonyára követni fogják olyan események, amik Románia egész jövőjében fordulatot jelentenek. A külföldön már azt is tudni vélik, hogy Károly az olaszokkal való barátkozásnak a híve és így Románia helyzete Magyarországgal szemben is megváltozna. Ha ezt nem is lehet ellenőrizni, annyi bizonyos, hogy Károly elhatározása nagy riadalmat keltett nemcsak Romániában, de Franciaországban is, ahol joggal félnek a román politika irányváltoztatásától. A francia sajtó általában kedvezőtlenül és szi­gorú kritikával fogadja a volt trónörökös akcióba­­lépését, amelytől a romániai helyzet felborítását félti. A »Journal» szerint Károly vezérül kínálja fel magát a jelenlegi kormányon lévő Bratianu-párt ellenfelei számára, de Franciaország, mint Románia barátja, csak azt óhajtja, hogy az ország ieméltes­­sék meg a trónöröklési válság izgalmaitól. Az »Echo de Paris» megállapítja, hogy Károly herceget nem­csak címétől és nevétől, hanem atyai hatalmától is megfosztották s annak a kívánságának ad kifejezést, hogy Mihály király nagykorúságáig a Bratianu­­kormány maradjon felül. Az »Oeuvre» szerint a herceg nyilatkozatából kiderül, hogy annak­idején nem önként írta meg lemondólevelét. A­sJournal des Débats» szerint a dolgok további folyása attól függ, vájjon Károly romániai barátai nem akarják-e a mostani alkalmat Románia belső helyzetének megzavarására felhasználni. A lap figyelmezteti a román hazafiakat, hogy a viszályok különösen veszedelmesek egy olyan országban, mint amilyen Románia. zrínyi pandúrja A KIS ÚJSÁG regénye.­Irta Demeter György (28) Ugyanaz a ruha volt rajta, csak most barna körköpeny borult vállaira, mely jobban kiemelte délcegségét, míg keze barna karmantyús vadász­­kesztyűbe volt bújtatva. Könnyedén szállt nyeregbe, aztán csendesen a kapu felé léptetett vasderes ményén, melynek farka görcsre volt kötve. Amint Gáspár előtt ellovagolt, merően rá­nézett. A sas, melynek szárnyai a fellegekben jártak, lenézett a pusztázó oroszlánra. Ebben a pillantásban egy szóval el nem mon­dott kérdés volt, melyre Gáspár adós maradt a felelettel és lesütötte szemét — a sas tekintete előtt. X. Kimcsákné szepegve nézett hátra Ötvenes Mátyás szekeréről és bár a csizmák nagyrészét el­adta, most szomorúbb és aggodalmasabb volt, mint mikor útra kelt. Nagyokat sóhajtott és időnkint Annára san­dított szeme sarkából és úgy figyelte annak ki­­fehérült arcát. Az ijedtség megviselte az üde leányt. Szemei körül ólmos gyűrűk keletkeztek és ajaka fakó volt. Mikor Misi úrfit az elefánt felmagasztalta, azt hitte, hogy elállt a szívverése, mikor pedig Gáspár az ormányos elé lépett, úgy érezte, hogy a feje kezd repedezni a nagy vértódulástól. De mindez semmi volt ahhoz képest, ami belenyilallott a tarkójába, mikor a két komédiás megmarkolta. Ez a három ijedtség vette el barack világ­­színét, nyugalmával együtt. Szíve rendetlenül kalapált, néha nagy szünetet tartott, aztán akkorát dobbant, mintha az lett volna az utolsó. Szótlan gubbasztott a láda tetején, mint egy beteg madár, mely szárnya alá dugott fejjel várja sorsát. Ha néha megszólalt, úgy érezte, hogy nyelve száraz és nehezen mozdul helyéből. Érezte, hogy asszonyának szeme gyakran végigsiklik arcán, kutató tekintettel, melyet a gyanakvás irányí­tott reá. A hallgatagság egyedül Misin nem vett erőt. Folyton fecsegett és feszengett, mert úgy érezte, hogy reá vár még valami odahaza, amit már a vásáron kiérdemelt s amit boldogult apja életében lábszíjnak neveztek. Őneki úgy tűnt fel, hogy Ötvenes Mátyás lovai szörnyű sebességgel vágtatnak a­ cél felé, holott ahogy Sümeg városát elvesztették a szemek elől, a lovak már csak lassú ügetésben haladtak az úton. Szürkületre megérkeztek. Leszedték a sok cók­mókot a szekérről és bú­csút mondtak a derék fuvarosgazdának. Mikor Anna a kaput kinyitotta, a csizmadia­­legény dalolása ütötte meg fülét: Török szultán ablakában Liliom van a pohárban. A liliom — magyar leány, Kinéz ablaka rostélyán. Boszporusnak kéklő vize, Könnyeimtől sós az íze. Két szép szemem majd kiszárad, Mért nem láthatom hazámat, .Gólya, fecske hazaszállnak, *Ereszére egy kis háznak. Vigyetek hírt egy legénynek, A legények elejének. Én utánam ne várjanak, Levelet is ne írjanak. Mintha meg volnék már halva, Feltéve a ravatalra. Rabmadárnak szárnyát szegik. Repüléstől kedvét veszik. Nincs több olyan nyomorúság, mint a török asszonyrabság. Anna szomorúan hallgatta a­ dalt, míg felső, ruháit levetette, hogy munkához lásson. Ámde ereje elhagyta. Fáradtan dőlt vetetlen ágyára, bár az izgalomtól nem bírt aludni. Majdnem egy óra hosszat pihent így, mikor asszonya beszólította és belső munkát adott neki. Míg Anna el volt foglalva, Kimcsákné a gya­nakvás, a félelem és a kíváncsiság által vezetve, a lány ládájába nyúlt és rendre vette elő ruha­darabjait. Mindeniket megforgatta, magához illesztette, aztán ledobta a földre. A láda fenekén ócska szoknyába csomagolva hevert a török női ruha, a hég ajándéka. Kimcsákné kibontotta a csomagot és halk sikollyal ajkán — bámult az égszínkék selyem­­bugyogóra, mely kicsavarodva — belőle egy nehéz tárgy gurult le a földre. Kimcsákné utána nyúlt s a tűzhely tüzénél nézegette az aranypoharat. A gyöngyös női ruhadarabok látása egy pilla­natra a nőies hiúság és a cicoma iránti hajlamot hozták felszínre lelkében, aztán eszébe jutott fiának esete és a karóbahúzás. A konyhaasztalra borult és kövér könnyekkel áztatta a nadrág selymét. Tatárok és elefántok jelentek meg képzeletében és egy szerecsen hóhér, aki a karót szappanozta. Hájas teste meg-megrázkódott a zokogástól, míg képzelete a rémképekkel birkózott. Ilyen állapotban találta Anna, midőn a kony­hába belépett. Kimcsákné szemrehányóan nézett rá meg­­dagad­t szemöldökei alól. — Tudtam, hogy valami szerencsétlenséget hozasz ránk ! Első perctől nem olyan voltál, mint egy parasztlány. Nem is lehet egy párleánynak olyan keskeny keze, lába, vékony orra, apró fogai, ami nekem először is feltűnt. Csakhogy szegény Kimcsák ezt is kibeszélte a fejemből, mert nekem sohasem volt szavam a háznál. (Szerdán folytatjuk.) 1927 augusztus 2 Őszre olcsóbb kölcsönöket kapnak a gazdák Nemrégiben közhírré tette az Országos Köz­ponti Hitelszövetkezet, hogy az az összeg, amelyet rövidebb lejáratú, úgynevezett függő gazdaköl­­csönök folyósítására szántak, elfogyott, mert a gazdáik ezt az aránylag drága pénzt csaknem utolsó fillérig kölcsönvették. Több mint fél éve szerezte ezt a kölcsönt külföldön az Országos Köz­ponti Hitelszövetkezet és azóta világszerte csök­kent a kamatláb, olcsóbb lett a pénz. Ezt bizo­nyítja az is, hogy Budapest székesfőváros 20 millió dolláros kölcsönéért egyes amerikai, angol és német bankok már csak 6 százalékos kamatot kértek, sőt ennél olcsóbb ajánlat is volt. A nemzetközi pénzpiac helyzete átmenetileg talán nem a legkedvezőbb és nálunk is sok pénz kell a termés értékesítéséhez, kétségtelen azonban, hogy őszre hatalmas összegek keresnek majd el­helyezkedést és azok a kamatok, amelyek mellett Magyarországon az utóbbi időben kölcsönt adtak a gazdáknak, tarthatatlanul magasaknak fognak bizonyulni. Az Országos Központi Hitelszövetkezet éppen úgy, mint a Földhitelintézet, sőt hazánk leg­nagyobb pénzintézetei is olcsóbb pénzt kapnak majd külföldről és módjukban áll majd, sőt egye­nesen kényszerítve lesznek rá, hogy alacsonyabb kamatra, az eddiginél előnyösebb feltételek mellett folyósítsanak kölcsönt a gazdáknak. Ez a körülmény a magyar föld megművelése és több termelése szemponjából is nagy jelentőségű, mert a gazdák jórésze a drága kölcsönök miatt nem vásárolhatott új felszerelést részben elavult gépei helyett, nem költhetett annyit a föld megművelésére, mint kívánatos lett volna, hiszen a leggyümölcsözőbb beruházás által elért terméstöbblet sokszor a kölcsön kamatát sem fedezte. Amint az­ építkezés is csak akkor indult meg főleg a városokban, mikor az építkezési kölcsönök olcsóbbodtak és az építkezés kezdett kifizetődő lenni, éppen úgy a mezőgazda­­sági beruházkodásnak is egyik fontos előfeltétele a bankkölcsönök olcsóbbodása. Érzik és tudják ezt hazánk pénzügyeinek vezetői és a nagy pénzintézetek készülődnek rá, hogy ősszel minél több és olcsóbb pénz álljon a mezőgazdák rendelkezésére hasznos beruházá­sokra. Újból tömegesen bocsátanak ki­,a jázálogle­veleket a magyar föld jelzálogos kölcsöneire. Ezeket a jól kamatozó és biztos fedezetű értékpapírokat szívesen vásárolják a külföldi tőkések különösen most, hogy a magyar pénz elértéktelenedésétől sem kell többé tartani. A bankok és tőkések jól tudják, hogy a legbiztosabb aranynál is jobb fedezete minden kölcsönnek a magyar föld, amelyet dolgos magyar kezek olyan nagy szeretettel mű­velnek. . Remélhetjük tehát, hogy őszre nemes ver­sengés indul majd meg az ország nagy pénzintézetei közül, melyik ad olcsóbban kölcsönt, hiszen ez a bankok egyik legfontosabb hivatása. Ha pedig Budapesten enyhítik a gazdák kölcsöneinek súlyos feltételeit, természetesen olcsóbban adják majd a vidéki bankok is a kölcsönpénzt.

Next