Kis Ujság, 1928. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

2 Nyolcszázan jelentkeztek az amerikai Kossuth-zarándokútra i ■■■—— i m i na—na— n ■■ ■ ■ Kik képviselik Magyarországot a newyorki Kossuth-szobor leleplezésén Kossuth Lajos városa, Cegléd ötven tagú küldöttséget küld Március elején indul útnak az a népes küldött­ség, amelyet Magyarország minden vidékéről és a társadalom minden rétegéből állítanak össze, hogy részt vegyenek a newyorki Kossuth-szobor március 15-iki leleplezésén. A Kossuth Zarándokbizottság­hoz eddig közel nyolcszáz jelentkezés érkezett be és ezek közül csaknem háromszáz jelentkezőt már be is iktattak az út résztvevői közé. A jelentkezési határidőt azonban a nagy érdeklődés következtében február 10-ig meghosszabbították, úgy hogy előre­lát­hatólag igen népes lesz az a küldöttség, amely Magyaror­szágot képviselni fogja a newyorki szobor­­leleplezésen. A magyar küldötteket a hivatalos Amerika és a magyar testületek is nagy ünnepsé­gekkel fogadják és a rendezőség úgy tervezi, hogy Amerika néhány nagyobb városát, érdekesebb vidékét is megtekintik a magyar kirándulók. Báró Perényi­­ Zsigmond vezetőségével indul a küldöttség, amelyben a képviselőház és a felsőház hivatalosan is részt vesz. Budapest székesfőváros küldöttségét Sipőcz Jenő polgármester vezeti. Pest vármegye eddig hét tagot jelentett be. Tolna vár­megye gróf Apponyi Rezső ny. főispán vezetésével öt taggal vesz részt, ebben a küldöttségben helyet foglal Gondos Mihály döbrőközi kisgazda is. Somogy vármegye Somssich Miklós vezetésével három taggal képviselteti magát s Hajdumegye küldöttségét Pákozdy alispán vezeti. Bács-Bodrogmegye képvi­seletében öten jelennek meg, Veszprém megyét négy kiküldött képviseli. Ezenkívül több vármegye a közel­jövőben dönt, hogy kik által képviselteti magát a zarándokúton. A magyar városok is igen tekintélyes­ számú kiküldöttel képviseltetik magukat a zarándokúton. Kecskemét 5 tagú küldöttségét dr. Kiss Endre fő­ügyész vezeti. Hódmezővásárhely 3 tagú küldött­ségét pedig Endrei főjegyző, Miskolc képviseletében Hodobay polgármester fog utazni, Sopron, Szeged... Magyaróvár 1­-1 taggal képviselteti magát, Makó várost Nikelszki polgármester fogja képviselni, Debrecen 3 tagú küldöttségét Vásáry polgármester vezeti, Baja város 3 taggal képviselteti magát, akik között utazik Bisztrói Balku Gyula és Vojnich Ferenc polgármester is. Kaposvár Vétek György polgármester vezetésével 3 taggal vesz részt­. Békés­csabát Berthóty István, Nyíregyházát, Bencs Kálmán, Nagykőröst Dezső Kázmér, Újpestet Semsey, Vácot Krakker Kálmán polgármesterek képviselik. Jászberény, Sátoraljaúújhely, Kiskunhalas váro­sok szintén egy-két taggal képviseltetik magukat. Ezenkívül számos járás, nagyközség és község kép­viselteti magát. Cegléd városa ötven tagú nagy deputációt szán­dékszik ebből az alkalomból összeállítani Sárkány polgármester és Erdélyi Aladár képviselő vezetésé­vel. A küldöttség 12 tagjának költségeit a város fedezi felerészben. Ugyancsak nagyobb küldöttség­gel kívánja képviseltetni magát Szolnok vármegye törvényhatósága is. Borsod vármegyéből is nagyobb küldöttség indul, amelyben népviseletben fog részt venni Mezőkövesd többtagú küldöttsége is. Az egyházak közül eddig az evangélikus, unitárius, baptista és izraelita egyházközségek jelentették be hivatalosan, hogy a zarándokúton részt vesznek. A római katholikus és református egyházak ezután fogják bejelenteni kiküldötteiket. A református egyház valamelyik püspöke által fogja magát képviseltetni. Szép számmal vesz részt a zarándokúton a­ Magyar Nemzeti Szövetség, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, a Társadalmi Egyesületek Szö­vetsége, az Országos Katholikus Szövetség, különféle orvosi, mérnöki, építész stb. egyesületek. Az Ügy­védi Kamarák, Kereskedelmi és Iparkamarák, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Gyár­iparosok Országos Szövetsége szintén nagyobb számú küldöttséggel képviseltetik magukat. Képviselteti magát a Magyar Amerikai Társaság és a Külügyi Társaság is. Általában alig van olyan számottevő társadalmi egyesület és szövetség, amely nem jelentette volna be részvételét. Mindezeken felül igen nagy azoknak a minden rendű és rangú magánszemélyeknek a száma, akiket a zarándokúton való részvételre a hazafias lelke­sedés és Amerika megismerésének a vágya indított. A LŐPOROS HAJÓ A KIS ÚJSÁG REGÉNYE (95) Quiroga még beszélt egy ideig, de a szava bele­fulladt a tombolásba. Mind otthagyta a­ helyét, néhány fiatal hölgy a székre állt és zsebkendőt, fátyolt lobogtatott. A fiatal urak szakadatlanul ordítottak, az idősebbek egymásután ürítettek poharakat a forradalom boldogulására. Az egyet­len, aki Györgyön kívül csöndesen viselkedett, egy öreg nemes ember volt, ferdén szemközt ült György­­gyel. Külső megjelenésében hasonlított Don Teles­­foróra, de sokkal jobban tartotta magát és imponáló merevséggel mozgott. Mialatt körülötte mindenki lármázott, ő felváltva fenékig ürítette poharát, azután keresztet vetett magára, ünnepélyesen. György nem értette volt meg a nevét, de kitalálta, hogy ez nem lehet más, mint az öreg Amarillo. Amikor Quiroga elhallgatott és a vendégek kitombolták magukat, az általános kimerültség folytán csönd lett. Valamennyien a helyükre men­tek és vita keletkezett, melyen, valamennyi jelen­lévő egyszerre részt vett. Ekkor az öreg Telesforo hirtelen kiáltotta: — Lóra ! Lóra ! Valamennyien fölugrottak, György is felállt, de csak azért, hogy elejét vegye egy elhamarkodott indulásnak. Intett Quirogának, aki megértette. — Nemes uraim ! — kiáltotta erős hangon. — Egy utolsó poharat ! Komornyik, töltsd tele a poharakat, hadd ürítsem ! Don Telesforo visszatért az asztalhoz és a többiek követték példáját. — Le Alcostával! Éljen a forradalom ! — kiáltotta Quiroga. Mind vele ittak, azután a földre hajították a poharaikat. — És most, dologra ! Elnököt kell válasz­tanunk ! — úgy van, úgy van­ — szólt néhány idő­­ebb úr.­­­ Azután ki kell nevezni egy minisztériumot és meg kell vitatni a kérdést, hová irányuljon az első támadás. — Természetesen, — helyeselték mások. — Rendnek kell lenni még a forradalomban is. De Telesforo ellenkezett, úgy vélte, hogy ő tudja, hol fekszik a főváros és Alcosta ott található. Itt egy ember áll, keblében bátor szívvel és zsebé­ben pompás revolverrel. — Hamson úr óhajt valamit mondani, — kiál­totta Quiroga s egyúttal Györgyre pislantott. A fiatalember fölállt és mert a vendégek rész­ben az idegen iránt való udvariasságból, részben kíváncsiságból elhallgattak, néhány szóval elmond­hatta, hogy ő tanulmányozta a viszonyokat ez országban és ő is a jelenlévőkkel egy véleményen van, hogy igenis kell a forradalom. Bár ezen a téren nincsenek tapasztalatai, mégis inti őket, nehogy elhamarkodottan és meggondolatlanul cselekedje­nek. Teljesen egyetért a házigazdával, hogy nyom­ban válasszanak elnököt. És mert most megadták neki a szót, ő, bár idegen, Don Telesforo Morant ajánlaná, akinek érdemeit jóval a köztársaság ha­tárain túl elismerik. Siketítő ujjongás, rivalgás hangzott föl. E kör­ben, ahol a legtöbb idősebb hölgy, Telesforo leányai s az urak a vejei voltak, a többiek pedig valami­képen rokonságban álltak vele, ezt az ajánlatot általános tetszéssel fogadták. Mielőtt ő még, szoká­sához híven, ellenkezhetett volna, Telesfero Morant kikiáltották a köztársaság elnökének. Megindulva roskadt az öreg úr vissza a székre. E pillanattól kezdve, amikor Quiroga asztalánál megválasztották elnökké, különös változás ment végbe vele. Az eddig oly hangos és civódó öreg úr csendes lett és anélkül, hogy gőgös vagy vissza­taszító lett volna, tartózkodó méltóságot mutatott, mely eddig nem volt meg benne. Quirogának és Györgynek az volt a benyomása, hogy olyan visel­kedésre készül, mely méltónak mutatja őt magas állására. De ha­ az öreg Telesforo csöndben volt is, annál hangosabb lett a többi. Az új minisztérium, válasz­tása nagyon elosztó véleményre talált. Hogy Qui-­­roga volt miniszterelnöknek kijelölve, az általában* tetszett és a spanyol udvariasság nem is engedtel volna, hogy a házigazda megválasztása ellen tulajdon asztalánál támadjon ellenmondás. Per­nalto volt a leghevesebb ellenzéki és csak amiken* számára megteremtették a tengerészeti miniszteri állását, lett csöndes. Meira, Velasco és Vega követek­ lettek különböző udvarokon és azzal a feltét­ellell egyeztek ebbe, ha fizetésüket amerikai dollárok-­­ban, nem pedig frankokban kapják.­­ Ezalatt, nyomban az elnök megválasztása után, az ifjú vállalkozó, Meira kiment a pásztorok­hoz és tudomásukra hozta, hogy a forradalom való­ban kitört. A lelkesedés, mely szavaira támadt, messzehangzó örömkiáltásokkal reszkettette meg a levegőt. E férfiak közt voltak aggharcosok, akik már több forradalomban vettek részt és akik ujjongva üdvözölték egy új harc lehetőségét. Megható volt az örömük, hogy nem kell uraiktól elválniuk és csodálkozásuk Quiroga iránt, aki gazdájukat más gondolatokra bírta, a végletekig emelkedett. E kiáltás : »Éljen Quiroga !» megrázkódtatá a levegőt. Nem is tudták, hogy hálával voltak azért, mert nem kellett önállóan gondolkodniuk és cselekedniök, hanem csak engedelmeskedniük. »Éljen az elnök! Éljen Quiroga !» Arról sem feledkeztek meg, hogy az amerikai seniort egy erőteljes hurrával ne ünnepeljék. Éjjel egy órakor föloszlott a tanács és a fáradt, de boldog részvevők nyugodni tértek. György, aki gyöngéd figyelemmel a háttérben maradt, Quirogát a verandán találta, ahol a minisz­ter forró homlokát hűsítette. Gondolatokba merülve nézett Quiroga a tájra, György, aki észrevette, hogy házigazdája nyomott hangulatban van, vidám hangon kezdte . — Pompás minisztérium ... — Az, az, — mormogta Quiroga szórakozot­tan. — Mit gondol, mikor jön hír Cos generálistól ! — Legkorábban holnapután. (Csütörtökön folytatjuk.!) KIS ÚJSÁG 1920 február 1 Egyezkedési ajánlat a román birtokpörökben A kormány a szentgotthárdi ügyben is meg fogja védeni az ország érdekeit A képviselőház külügyi bizottsága annak a leg­utóbbi hozott határozatának megfelelően, hogy ezen­túl minden hónapban ülést tart, Pekár Gyula elnöklete alatt hétfőn délelőtt tartotta meg január havi ülését. A kormány részéről dr. Walkó Lajos külügyminiszter jelent meg. Gratz Gusztáv örömét fejezte ki afelett, hogy a külügyi bizottságban ezertúl rendszeresebb eszme­cserére lesz alkalom. Ez az érintkezés hasznos lesz a társadalom külpolitikai nevelésének szempontából is. Elsősorban az erdélyi magyar birtokperek kérdéséről, szó­lott. Az agrárperek ügyében tervezett egyezkedési tárgyalások gondolatai helyesli, a kormánynak erre irányuló törekvése még csak fokozni fogja azt a ked­vező megítélést, amelyet Magyarország tiszta jogi állás­pontjának hangoztatásával az egész európai közvéle­ményben el tudott érni. Áttérve a szentgotthárdi fegyverszállítmány esetére, rámutat arra, hogy ez az m­e­dens, amelyben a magyar vasúti közegek teljesen szabályszerűen jártak el, való­jában jelentéktelen ugyan, de a cseh sajtó mégis kihasz­nálta arra, hogy újból hajszát indítson Magyarország ellen. Mindig a szomszéd államokkal való megértés híva volt. Sajnálja, hogy a szomszéd államok a szentgott­hárdi incidenst is alkalmul használták fel arra, hogy ilyen nem indokolt hajszával megakadályozzák a meg­értés kifejlődését. Utal arra, hogy Magyarország és szomszédai között milyen aránytalan egyenlőtlenség mutatkozik a fegyverkezés terén. Úgy látszik, a kis­­ántant államai minden egyes konferenciájuk előtt igyekeznek Magyarországon valami olyan gyanúsat mesterségesen felfedezni. Az általános külpolitikai helyzetről szólva, örömmel látja Olaszországhoz való viszonyunk megszilárdulását és bensőbbé válását. Gömbös Gyula a szentgotthárdi esettel kapcsolato­san tájékoztatást szeretne kapni a kisántant katonái erejéről. Bizonyos meg nem értést lát úgy osztrák, mint a nagynémet részről Magyarországgal szemben. Szerintel az ebben az irányban észlelhető jelenségek nem alkal-l­masak a magyar-német barátság erősítésére. s Magyarország nemzetközi helyzetével foglalkozván hangsúlyozza, hogy Budapestre az a feladat vár, hog­y különösen a Balkán felé kulturális és gazdasági vonatko­­zásban átvegye azt a­ szerepet, amelyet eddig Bécs töltött be. A közeljövőben Budapesten megnyíló tenyészállat-1

Next