Kis Ujság, 1928. június (41. évfolyam, 124-146. szám)

1928-06-01 / 123. (124.) szám

2 KIS ÚJSÁG 1928 junius 1 Megkezdték az öregségi javaslat tárgyalását A képviselő flifsz csüttörfö­ii i­lése A képviselőház csütörtöki ülé­sén Zsidvay Tibor elnök le>mu­ta­tta Harmsworth levelét, amely­ben köszönetet mond a szívélyes fogadtatásért. Ezután az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítási törvényjavaslat tárgya­lása következett. Filc- Ar­ nn előadó először arra mutatott,rá. hogy ez a javaslat hivatva van arra, hogy a magyar szociálpolitika terén hatalmas újí­tást­ teremtsen, majd köszönetet mondott Bethlen István gróf mi­niszterelnöknek és Vass Józsefnek, akiknek támogatásával sikerült ezt a rendkívüli fontosságú javaslatot a Ház elé terjeszteni. A javaslat célja, hogy­­ a legtöbb esetben je­lentkező nyomort és nélkülözést el­hárítsa az idő előtt megrokkant és megöregedett emberek felől. Ezután részletesen ismerteti a javaslat egyes intézkedéseit és hangsú­lyozta, hogy a javaslat nemcsak társadalom- és iparpolitikai, ha­nem népegészségügyi célokat is szolgál. Az előadó ezután határozati ja­vaslatot nyújtott be, hogy az or­szággyűlés utasítsa a kormányt a mezőgazdasági munkások kötelező biztosításáról szóló törvényjavaslat­nak egy éven belül való előterjesz­tésére, miután a mezőgazdasági munkások aggkori és rokkantsági biztosítását ez a javaslat nem fog­lalja magában. Bródy Ernő: Komolytalan ez a határozati javaslat. Miért nem most terjesztette elő a kormány, ezt a törvényjavaslatot­.­ Simon András: A sorrerület be kell tartani, nem lehet mindent egyszerre. Fi­te: Artúr: Azt nem lehet ke­resztülvinni, hogy az öregségi kor­határt leszállítsák, mert még a ná­lunk gazdagabb országokban sem sikerült ez. Olyan elviselhetetlen járulékemelést jelentene, amelyet senki sem tudna elviselni. Ezután a munkások és magánalkalmazot­­tak árváinak támogatására vonat­kozó szakaszokat ismerteti, majd a következőket mondja: “ A törvényjavaslatot az a maga­sabb etikai gondolat szülte, mely szerint a munkásság elvárhatja, hogy­ munkája szerint emberi mél­tóságának megfelelő elbánás­ban részesüljön. — Minden polgárnak meg kell találnia a magyar sors közösségét. A törvényjavaslat áldozatokat ki­von a társadalomtól és az állam­tól, ezeket azonban meg kell hozni, mert a közös áldozathozatal és a magyar sors átérzése az az előny, amely legjobban összeforrasztja az ellentétes rétegeket egységes nem­zetté. Éljenzés és taps a Ház minden oldalán, a szónokot számosan üd­­vözlik. Elsőnek Vass József nép­jóléti miniszter siet az előadói emelvényhez és gratulál Fitcz Ar­túrnak beszédéhez. A vita első szónoka Kéthlij Anna volt. A törvényjavaslat — mondotta — nem felel meg ugyan minden­ben kívánságainknak, de nagy lé­pést jelent előre. Ismerteti ezután az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság segélyezésének fejlődé­sét, kiemelve, hogy a szociáldemo­krata munkásság küzdött ezeken évtizedeken át addig, amíg ez a gondolat törvényhozási gondolattá érlelődött. Szociális terhek szem­pontjából ez a javaslat a nagyipar védelmét szolgálja. Vass József népjóléti miniszter: Ezt nem hiszi el maga sem, csak muszáj mondania. Kéthlis Anna: A biztosítás gon­dolata kizárólag a szociáldemokrá­ciáé. Ami a háztartási alkalma­zottakat illeti, a rájuk vonatkozó intézkedés nem kielégítő. A szónok azután a népbetegsé­gekkel, különösen a tüdő- és vér­bajjal foglalkozik. Rámutat arra, hogy a javaslat elzárja a szociális­ lakáspolitika lehetőségét, ami pedig szoros összefüggésben van a nép­­egészség ügyével. Fontos lenne, —­ mondja tovább — a munkahelyek megválasztása is. Ezen a téren az iparfelügyelőségek játszhatnának nagy szerepet. Mivel a javaslat olyan gondolat megvalósításának a szolgálatában áll, amelyért a szociáldemokrata párt már régóta küzdött, azt részletes tárgyalás alapjául elfo­­­gadja. A Ház legközelebbi ülését pén­teken délelőtt 10 órakor tartja. Útépítés a főváros környékén Elzárják a budapesti váci országút építésre kerülő szakaszait A kereskedelmi minisztérium megtalálta a módját, hogy a fő­város­­ környékén levő országuta­kat rendbe hozassa. Évek óta hi­hetetlenül rossz állapotban voltak egyes szakaszok, ugyannyira, hogy az ismétlődő panaszok jogosak voltak. Végre ütött az óra, amikor a fejlődő közlekedésnek megfelelő utak építése elkezdődik. Közigazgatási bejárást rendeztek már a budapest-váci országút na­gyobb szakaszán. A vármegyének, úgyszintén az érdekelt községek képviselői megjelentek és hangoz­tatták is a lakosság érdekeit a­ ke­reskedelmi minisztérium, illetve az államépítészeti hivatal kiküldöttei előtt. A községek vezetői látták, hogy a hivatalos körök megértés­sel igyekeznek a dolgot elintézni. Bejárták az ujpest-dunakeszii út­vonalat. A kereskedelmi miniszté­rium képviselője közölte, hogy ezt a fontos útszakaszt még az idén megépítik, keramittal. Egy hóna­pon belül megkezdik az építést. Az újpest-dunakeszii útvonal he­lyett június közepétől kezdve Vác— Őrszentmiklós — Veresegyház —Rá­kospalota útvonalon közlekednek. Az országutat Dunakesz fölött, a temetőnél fogják elzárni. A váciakat érdekelte, mi lesz az ő országútjukkal, amely — szerin­tük — még a dunakeszii ország­iknál is rosszabb állapotban vám Erről meggyőződhettek a minisz­térium emberei. Belátták, sürgősen tenni kell valamit. Ezért úgy­ ha­tároztak, hogy június hónap kö­zepén odaviszik a vármegye gőz­hengerét és az remélhetőleg 70 - 80 nap alatt teljesen jó karba hen­gereli az útszakaszt, sőt azt hat méter szélesre megépítik ez idő alatt. Ez azért is szükséges, mert a dunakesz-váci utat bitumen-asz­falttal borítják majd. A kereskedelmi minisztérium úgy döntött, hogy Újpest városának azokat az utcáit, amelyeken át az országút vonul, keramittal fogja kiköveztetni, a minisztérium költ­ségére. Vác azt szeretné, ha az új­pesti mintára az ő városi, 4 kilo­méteres útszakaszukat is kikövez­­tetné a minisztérium. A sárgák titka A Kis Újság regénye (3) r — Nem kísérteties história, kedves Egon, — mondotta, — ámbár, ami rej­­telmességét meg borzadályos voltát illeti, az efajta történet leggonoszabb­­jával is bátran fölveszi a versenyt. Egész egyszerűen olyasvalamiről lesz szó, ami megesett velem ezelőtt két hónappal Yokohamában , amit tisz­tázni akarok. Ehhez a te segítségedre van szükségem. Most tehát elmondom neked az egészet elejétől végig, ami­lyen jól csak tőlem telik. A LÁTHATATLAN ÜZENET r — Edmond Robin volt a neve... és hogy ki volt, mi volt? Ezt már ne kérdezd tőlem, mert alapjában épp oly kevéssé tudom, mint te. Kalandor volt, de mesébe illő, olyan acélos volt az idegzete, olyan jó az egészsége... és ezek ellenére mégis szegény fickó volt, mint mindenki, aki nem tud magán uralkodni. Voltak képességei, de min­den jó alkalmat, melynek­ kínálko­zott,­tönkretett azzal, "hogy nem volt jellemes ember. Néha aránylag nagy összegeket keresett... megvallom őszintén, nem tudom, hogyan, mivel. De gyakran nagy összegek voltak a ke­zében. És ezt nem bírta el, szinte abban a szempillantásban elprédálta a pénzt, a legvadabb kicsapongásokba vetette magát. Azután jött a maga­­megvetés, a levertség szaka és gyak­ran a legkeservesebb szegénység ideje is. Honfitársam volt és én segítettem rajta, ahogyan csak tőlem tellett. Több ízben, amikor az ő segélyforrásai tel­jesen kiapadtak, megosztottam vele Yokohamában a lakásomat és a jöve­delmemet is és ezért ő meghatóan hálás volt hozzám.. Okos fickó volt ez az Edmond . RolliSj iettunően ala­pos tájékozottsággal a Kelet sok min­denféle viszonyairól, melyek az euró­pai előtt különben teljesen ismeretle­nek s azt hiszem. Rollin összekötte­tésben állt a Yüan­shi Kai által újra szervezett kínai hírszolgálattal. Ne­kem ő erről sohasem beszélt egyene­sen, de én erre következtettem szá­mos jelből.­­Veszedelmes dolog olyan okosnak lenni, amilyen néha ön,* Rollin*, mon­dottam neki. >Nem lenne-e jobb vala­mivel kevesebbet tudni s valamivel hosszabb ideig élni?« Ő csak nevetett és kimutatta vala­mennyi erős, sárgásfehér fogát. tMonsieur Pvrard, nem tudnék élni, ha nem lennék minden órában kitéve annak a veszélynek, hogy megölnek*, felelte. Idegeim összeesnének, ha nem lennének állandóan megfeszítve, el­hülyülnék, ha nem lennék kénysze­rítve arra, hogy szüntelenül megfigyel­jék. IU Yokohamában például az éle­tem egy font sterlinget sem ér. Tu­dom és résen vagyok. Valamennyi ösz­tönöm őrködik.­ Ilyen volt Rollin s ezt azért mon­dom el, hogy lássad, éppen én vol­tam az a valaki, akinél ő, amikor a legnagyobb bajok voltak, menedéket keres. Ez az eset Yokohamában adódott, miután ott egy félesztendeje laktam volt. Aznap förtelmes hőség feküdt a városon s én félálomban feküdtem pamlagomon, amikor hirtelen felpat­tan az ajtó s valaki beront a szo­bába. Rollin volt, az arca halálsá­padt s reszket izgatottságában, s Rejtsen el!« suttogta. »Gyorsan, kü­lönben végem van. Az életemre tör­nek, levágnak itt nyomban!* Úgy rémlett nekem, mintha künn gyors lépteket hallanék. »A pamlag takarója alá gyorsan!...* Valóban, ez volt­ az egyetlen búvó­hely, mely rendelkezésünkre állott. Rollin nem sokat latolgatott, hanem a takaró alá bújt, mely­ teljesen el­födte.­­ Én­ meg újra lefeküdtem s úgy tettem, miatta aludnék, vakmerő volt és együgyü fogás, de mégis csak ment. Egy fél perc múlva a meglepetés minden jelével fölriadtam s zavartan meredtem egy kis japánra, ki a szoba közepén állt és nyugodtan körülné­zett benne; azalatt ügyesen csúsztatott a zsebébe egy csillogó fegyvert. Szeme fátyolozott és éles volt egyszerre, fé­lelmetes szempár, mely arra látszott betanítva, hogy mindent lásson.­­Bocsásson meg*, mondotta. »Ezer­szer bocsánatot kérek ügyetlenségem­ért, tévedtem.*; S erre eltűnt olyan hirtelen, ami­lyen gyorsan jött. Láttam az ablak­ból, hogy átmegy rézsút az utcán s eltávozik a szemben lévő gyalog­járón. Rászedtük! Ó, mily megkön­­­nyebbülés! Jöjjön csak elő, Rollin!« mon­­dottam. Elment, nem látott semmit, kért, hogy bocsássák meg neki, az­után eltávozott. A veszély elmúlt.* Rollin nem volt megnyugodva. Talán... — mondotta, amikor elő­­bujt, rejtekéből. »S­e minden esetre ez haladék és a titkom nem fog meg­halni velem együtt. Ide hallgasson, tudja-e, miért üldözött engem az a ja­pán? — — El akart engem némíta­ni, hogy olyan néma legyek, mint a sír. Az a parancsa, hogy megöljön en­gem, megöljön minden áron, mert én fölfedeztem Japán legnagyobb titkát, egy borzasztó titkát, melyet embernek tudnia nem szabad, feltér egy titkot, mely milliárdokat ér! De most hamar! Álljon egészen az ablakhoz, hajoljon ki rajta, hogy végigláthas­­son az utcán... és hogy onnan lás­sák. Adja a teljesen elfogulatlant. Nyújtózkodjék, ásítson! Legyen meg­győződve, hogy az, aki az imént itt járt, valahonnan figyeli önt. És mi­alatt­ ön az ablakban ül és fütyörész és teljesen gondtalannak látszik, én leírom a titkot... itt, az ön asz­talán.*" Beláttam, hogy igaza van és úgy tettem, ahogyan megparancsolta. Ki­nyitottam az ablasist, kikönyököltem rajta s megfigyeltem az utcai életet. Nem láttam azt a japánt, de ha vala­hol elbújva áll, lehetetlen lesz neki azt hinni, hogy a szobámban rejtőz­ködik az ő ellensége. A látványt, me­lyet nyújtottam, a gondtalanság még egy további jelével tarkítottam: egy nótát fütyörésztem. De a szívem dobo­gott. Az ember mégis csak vágyik­ megtudni ezt meg azt és egy titok, mely milliárdokat ér ... Most Rollin ott ül mögöttem és fölírja és néhány pillanat múlva már az én tulajdonomai Te tudod, Egon, hogy nem vagyok a pénz rabja, de megvallom, hogy ez a remélhető mesés gazdagság —­ és mesés hatalom — abban a pilla­natban kápráztatott engem és végig­­csörgedezett egész testemben. És ezt az én izgatottságomat belefütyültem­ a déli hőségben elterült, néptelen ut­cába. És azután, Egon, egyszerre csak úgy éreztem, mintha a szívem hirte­len jéggé válna. Mögöttem egy árny... valami rémes, ami engem megbéní­tott. Azután egy lövés hangzott el, rövid, éles csattanás. Megfordultam, Tudod-e, Egon, mit láttam? El­gondolod, nemde! Láttam, amint a ja­pán Edmond Rollin fölé hajlik, ki a széken ült — szörnyet hall — halán­tékán egy kicsiny, alig vérző sebbel. Rémes látvány volt, de a japánt ez, úgy látszott, egy csöppet sem hozta ki a sodrából. Egész nyugodtan, mintha nem történt volna semmi sem, felegyenesetlen, sötét szemét beletúrta az én szemembe és így szólt: s Uram, őszintén sajnálom, hogy ennek a jelenetnek az ön házában kellett végbemennie, de Rollin úr­nak, ki önnél keresett menedéket, meg kellett halnia. Föltételezem, ön megérti, hogy ő a tulajdon kezével vetett véget életének, nehogy az igaz­ságszolgáltatás kezeibe kerüljön. Szük­séges, hogy ön a hatóságot írásban­ értesítse erről az öngyilkosságról, melynek ön tanúja volt. Szíveskedjék leülni, majd tollba mondom öngglr­aj vonatkozó szöveget * %1.Szmhalm folytalsufolj ^

Next