Kis Ujság, 1928. július (41. évfölyam, 147-172. szám)
1928-07-01 / 147. szám
| 2 Élet, munka és kenyér Pénteken délután tartotta Celledömölkön beszámolóját Jánossy Gábor, a kerület országgyűlési képviselője és erre az alkalomra Mayer János földmivelési miniszter, Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár és az egységes pártnak több, mint húsz képviselő tagja odautazott. A minisztert és kíséretét ünnepélyesen fogadták, délben pedig díszebédet rendeztek a tiszteletére. Az egyik felköszöntőre adott válaszában a miniszter hangsúlyozta, hogy" a kormány ismeri azokat a bajokat, amelyekkel a gazdaközösség küzd és mindent elkövet, hogy elhárítsa azokat az akadályokat, amelyek a termelés elé tornyosulnak. A beszámoló-gyűlésen Jánossy Gábor beszédében a kormány munkásságát méltatta. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Mayer miniszter szólalt fel. A földbirtokreform pénzügyi megoldásáról szólva, hangsúlyozta,hogy a földreform során egymillió katasztrális holdat osztottak szét a kisemberek között és most gondoskodni kell arról, hogy ezek a kapott földön megélhetést tudjanak teremteni maguknak. Ezt csak szakszerű oktatás révén lehet elérni. Ezért mindent elkövet, hogy földmivelő népet a mezőgazdasági a szakoktatás útján bevezesse a termelés titkaiba. A kormány a termésértékesítés terén, is nagy feladatokat kell, hogy megoldjon, amikor le akarja győzni a mostani nehézségeket. Törekvésük az, hogy élet, munka és kenyér legyen az országban. Aki megértéssel és komoly, józan ítélettel bírálja a kormány működését, annak be kell látnia, hogy a kormányt minden cselekedetében a legnagyobb lelkiismeretesség és a nép iránt való szeretet vezeti. Végül lelkes éljenzés között bejelentette a miniszter, hogy a mezőgazdasági munkásság szociális biztosításáról szóló törvényjavaslat elkészült és annak értelmében minden mezőgazdasági munkás, ha elérte a 65 éves életkort, évi 210 pengő nyugdíjban fog részesülni. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Sztranyavszky Sándor államtitkár, majd több képviselő szólalt fel. A cseh kommunisták vörös napra készülnek Prágai jelentés szerint egész Csehországban kommunista röpcédulákat terjesztenek, amelyek a munkásságot arra hívják fel, hogy július hatodikán tömegesen jelenjék meg Prágában a vörös napon. A röpcédulák Bécsben készültek és valószínüleg bécsi kommunista ügynökök terjesztik azokat Csehországban. A rendőrség megtette az intézkedéseket, hogy minden zavargást már a csirájukban elfojtson. Motorkerékpárbaleset Fót és Mogyoród között A péntekre virradó éjszaka súlyos baleset érte dr. Piványi Ferenc fővárosi ügyvédet, aki motorkerékpárján Pótról Mogyoród községbe igyekezett. Az országúton egy parasztszekér jött vele szemben, amelyet nem tudott elkerülni és a motorkerékpár teljes erővel a szekérnek rohant. Piványi ügyvéd széles ívben kirepült az út szélére és jobb lábát törte. Egy arra haladó magánautó vette fel a súlyosan sérült, ügyvédet és, az uj Szent János-kórházba vitte i ' KIS ÚJSÁG Amundsent láttak a halászok, amint gépével szállt a tenger fölött Az Amundsen sorsát borító homály lassanként oszladozóban van. Norvégia északi partvidékén június T8-án több halász látta Amundsen gépét, amely a Beeronszigettől délkeletre haladt a Spitzbergák felé. Újabban több halász érkezett haza, akik megerősítették ezeket a híreket. Elmondották,, hogy a repülőgép rendkívül alacsonyan haladt, minthogy a köd igen sdkfü volt. Északi szelek fújtak, bipothrok azonban szabályszerűen mhűködtek. A norvég hadügyminisztérium táviratilag elrendelte a halászok elbeszélésének jegyzőkönyvbe vételét és utasítani fogja a norvég segélyexpedícióban részt vevő hajókat, hogy induljanak azonnal a Spitzbergák déli partjaira, mert a halászok elbeszéléséből arra lehet következtetni, hogy a repülőgép a Spitzbergák déli partvidékének fjordjaiban szállhatott le. "■ ... Ősiéből jelentik: Az Amimdsen-féle, mentőexpedició céljaira írjdi M;A gyűjtés eddig meghaladj a 100,000 norvég koronát. Mind általánosabbá válik az a meggyőződés, hogy Guilbaud repülőgépe Tr’omsö és a Spitzbergák között leszállt a nyílt tengeren és mivel oly 'hosszú ideig nem tarthatta magát a víz színén,.. valószinüleg el is pusztult. A Lundberg repülő táviratot küldött, amely szerint jégtömbje, amelyen Nobile hátrahagyott társai is tartózkodnak, nagy sebességgel úszik délkelet felé. Az a veszedelem fenyegeti, hogy darabokra törik és s ezzel tönkrement az a leszállóhely is, amelyet Lundberg a segítőrepülőgépek számára készített . Milánóból táviratozzák. Ivet svéd repülőgép pénteken találkozott Sorig olasz kapitány kutyaszános expedíciójával, amely a Mord Kap környékén kutat. A svéd pilóták egészen alacsonyan szállottak le és jeleket váltottak a kutyaszánexpedíciórah Soria kapitány közölte, hogy nem akadtak Maigreen tanár és hiitársai nyomára. Soria most Landbergék jégtáblája felé vette irányát, amelyet két-három napon belül érhet el. Milánóban nagy örömet keltett az a hír, hogy Soria kutyaszános expedíciója már nincsen messze a Mobile-csoport vörös sátrától és hogy a kapitánynak esetleg sikerülni fog Lundberget és a jégtáblán visszamaradt négy hajótöröttet megmenteni. *628 Julius 1 Tizennégy évig dolgozott ingyen A szegedi Városházán két kihágási bíróság, a községi, és a levente-bíróság működik. De vád még gazdasági cselédek bírósága is. Csak erről keveset tudnak Most olyan per zajlott le a cselédek bírósága előtt, amely szokatlan és érdemes a följegyzésre. Kíjházasitási járandóságot követelt az a legény, aki 14 éven át soha nem kapott egyetlen fillért sem a munkájáért. Juhász Ferenc 22 éves földmives volt a fölperes, aki a volt gazdája, néhai Szűcs Antalnak az örökösein követelt 4480 pengőt. ■ Juhász Ferenc 14 évvel ezelőtt került Szűcs Antal domaszéki, 40 holdas gazdához. Akkor Juhász csak 8 éves volt és a gyámja úgy állapodott meg Szűccsel, hogy 12 éves koráig ruházatot kap, aztán pedig, mint gazdasági cseléd, rendes bért kap. Tíz évig, dolgozott a gyerek ingyen, amikor sur bankó legény lett és a tanyán maradt a gazda halála utáni is, sőt a háborúban egy orosz fogollyal munnikálta a 40 holdas földet. 102 első gazdája fia is meghalt és afl örökösök igy szóltak Juhászhoz: Hallod-e, most elmehetsz békésséggel. Ha megházasodsz, mindent megadunk: ruhát, pénzt, ezt a tehenet, borjastól, emezt a csikót, veszünk bútort, mindent, ami magadfajta feleséges embernek kell. ... ! — Ez csak szóbeszéd maradt. —s mondta a délceg legény a bíró előtt! — Mindent elfelejtettek, mikor megnősültem. Itt a feleségem is. Egyetlen szál ingben, rossz alsóban bocsátottak el az örökösök. Hát pörbe szállak velük! Követelem a tizennégy évi járandóságom, százhúsz mázsa búzát, bér címén, egy öltözet dolgozó és egy ünneplő ruhát, három pár alsó ruhát, egy pár csizmát és egy pár cipőt, egy télikabátot, egy kalapot, egy sipkát. Hát még mit?' — szólt közbe az egyik, nem valami vidám örökös. — 'Gyerünk csak szép sorjába. — folytatta rendíthetetlenül Juhász Ferenc. — Követelem a lakodalmas költségeket. Ötven liter bort. a javábul. — Mért épp a javábul? — kérdezte a másik, borissza örökös. <-r Hogy kendet is megkínálhassam, — pödörtek bajszát Juhász. — Hátra volna még a hízott disznó, meg a borjas tehén. sök.— Hallatlan! — ugráltak az örökös No, meg az ötszázalékos kamat tizennégy esztendőre, — fejezte be a fölperes. A bíróság meghozta ítéletét. Arra kötelezte Szűcs Antal örököseit, hogy visszatartott bér címén 1320 pengőt fizesenek ki Juhász Ferencnek. A kiházasitó járandóságot a biróság nem itélte meg, mert erre nem volt elég bizonyiték. — Böcsület dolga ,volna ám ez tőlük. — mondta Juhász. — Apellálok! De föllebbeztek az örökösök is, bár hajlamosak voltak az 1320 pengőt rögtön átadni Juhásznak, ha az visszavonja a föllebbezését. Nem vonta vissza. . . Tovább keresi az igazságát. Viss&riraíaBD a RÁDIÓBAN Zilahy, Rózsahegyi és Török egyfelvonásosai A sárgás titka A Kis Újság regénye ■ , (87) Nem kellett éheznünk, amit csak óhajtottunk, s amit a hajó adni tudott, minden a rendelkezésünkre állt. Meg kellett nyomni a csengő gombját, s "egy látszatra néma kínai fiú állott előttünk, mint az Aladin csodalámpásának szelleme és hozta, amit csak kértünk. Mi ezt az alkalmat ritkán vettük igénybe, mert az eljövendő sorsunk felett való bizonytalanság elvette minden étvágyunkat. '■ Csupán egy dolgot tudtunk megkülönböztetni. A hajó ment. Ezt a gép karjainak dübörgése árulta el nekünk, hallottuk éjjel-nappal. Különben az egyetlen külső zaj, mely hozzánk behatolt, fejünk felett a fedélzetéri a hajó legénységének járása-kelése, meg a falak mentén a hajóláncok nyikorgása volt. úgy vélem, uton vagyunk Yokohamába. — mondotta Juarez. — És most legalább öt nap, öt éjjel voltunk bezárva. — Öt nap, öt éjjel csupán?! Nékem egy esztendőnek rémjéit! És ezt itt érzem mi! — és megkoppintottam a homlokomat. Igazat szóltam. Bezárva lenni a legszűkebb közösségben, nem volt elviselhető. Magánzárka kényszermunkával ezerszer jobb lett volna. S a bizonytalanság, hogy mindez hová fog vezetni, érezhetően megtámadta volt az idegeimet. A zárt szoba levegője sem volt ingémre. Azt hiszem, ágyvelői mérgezést kaptam, hihetetlenül ingerlékeny voltam. , k Juinita már inkább kizárhatta, neki meg volt a maga kajütje, melybe visszavonulhatott. Mi, többiek, hárman megpróbálhattuk, hogyan férjünk meg , egymással. És itt volt még az a körülmény is, hogy Pierret egy percre sem hagyta el a 'jókedve, sem a szelleme élénkségé. Úgy látszott,' egyetlen' nyugtalan gondolatot sem áldoz a holnapnak. Teljesen a pillanatnak élt... s a boldogságnak, hogy egy fedél alatt lehet szerelme tárgyával. Ó, Istenem, de jól megértettem őt! Hiszen ennek a leánynak meg kellett babonáznia minden férfit, ahogyan nap-nap után itt láttuk... Juinita, édes szűziességének harmatos tavaszán! Bármily elcsépeltek is ezek a szavak, mégis igazak. »Harrhatos« az a szó, mely igazán illett reá,ilyen volt ő. Harmatos volt a szeme fénye, orcáinak gyöngéd színezése, szájának piros íve. De mi történt velem? Mi közölte hozzá, hogy Juinita milyen szép? Juarez dohányzott és töprengett. Azzal vigasztalta magát és bennünket, hogy Yokohamában majd csak minden rendbe jön. Hiszen ő a mikádó barátja. Majd csak jól megleszünk. Ki van zárva, lehetetlen, hogy az életünk legyen veszélyben. — Nem, — mondotta Pierre. — ■ Ez természetesen így van, mert ha ezt akarnák,már,, régen, végezhettek volna velünk. — Hiszen már több ízben megpróbálták! ' ! Pierre ezt nem tudta, s amikor , elmondottuk neki, hogy ez a mindenféle baleset, honnan származott, eleinte el sem akarta nékünk hinni. — Miért mindent ilyen • feketének látni, — mondotta. — Erre, nincsen semmi ok. .Ami engem illet, soha úgy nem hittem az életbén, mint éppen , most! Esztelen fiú! Nagyon kellett uralkodnom magamon, hogy dühbe ne jöjjek, de az ő szerelmes életöröme hihetetlenül ingerelt engem, és mégis szerettem őt- csakúgy, mint eddig/ -Viszonozta-e Juinita az ő szenvedélyét?: Szerelmes volt Vejbbe a fiúba? Nem tudtam. Fogadta hódolatait, vidám volt és mosolygós, vihar meg barátságos, meghitt. De nekem mégis csak úgy tetszett, hogy a leány vele szemben inkább olyan, mint a jó pajitás, s én nem láttam... de mit tudtam én, hogy mit látok ... mit tudtam én, vénülő bolond, egy huszesztendős leányszivhez! Kicsi, édes tunnita! Megbolondultam? Az volt az érzésem, hogy meg kell fulladnom, nem tudtam tovább elviselni! Később azután elbeszélték, hogy néhány napig erős lázban feküdtem, egész eszméletlenül. Félrebeszéltem sok furcsa dolgot és Juinita ápolt engem. Isten tudja, mit olvasott az összetört szívben, melyet az „ eszméletlenség” vitt az ajkamra. Amikor újra magamhoz tértem és tudtam, hogy körülöttem oti megy végbe, a keze oly lágy volt, a szeme olyan gyöngéd, oly anyáskodó. Valószínű, hogy ő sokkal jobban, sokkal mélyebben értett meg engem,mint jómagam. Ó, a húsz esztendejével! S azután egy reggelen, egy napon, vagy egy éjjel, mit tudtuk mi? — megint csak egészséges voltam, fölkeltem és ott voltam a barátaim között, mint azelőtt — és még sem volt ez úgy, mint azelőtt, legalább tuinita közt és közöttem nem. Ha csak tudnám... Szerencsére most olyasvalami történt, ami magára vonta a teljes figyelmünket .Js' lekötötte gondolatainkat. A gép zakatolása elnémult. Kikötőben voltunk? Elmúlt négy teljes óra, mielőtt megtudtuk. De meg lett ez is. Piritott, fáróTgumóink mellett ültünk, amikor felpattant az ajtós, bejött .... legelsőbb is a sóval telitett tengeri levegő egy lehellete. 0, az élet egy csodálatos árama! Ez volt az első benyomás." A következő, hogy megpillantottuk Kavaraurát. Így hívták a kis japán tisztet, aki minket Tahitiben.. a kikötőben foglyul ejtett volt. Az ajtóban megállt, *• ,4Ke0áen folytatjál)