Kis Ujság, 1928. augusztus (41. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-01 / 173. szám

i­. Katonabanda hangjainál - a pusztulásba Büszia okkapAcMlfb­afe ötszáza­s évforfiutója Ama néhány öreg magyar em-­­­ber, aki életben van még az ok­­kupáció idejéből, bizonyára köny­­nyes szemmel emlékezik vissza az akkori idők háborús küzdelmeire. Az új nemzedék pedig meghatva gondol immár pihenő apjára és nagyapjára, akik téli estéken any­­nyit meséltek Bosznia-Hercegovina sziklás hegyeiről,a vad törökjeiről. Mindez már csak emlék, de ha jól belenézünk a történelem friss lapjaiba, akkor rájövünk, hogy ötven évvel ezelőtt Bosznia meg­szállása volt az első vágás Nagy­­magyarország sírjának megásásá­­hoz. Mert ha az osztrák nagyha­talmi hóbort nem tobzódik, nincs okkupáció, nincs a későbbi bir­­tokbavétel (annekszió) és talán nincs világháború sem. Bosznia volt az a tüzes mag, melyből ki­kelt és Nagymagyarországot is el­söpörte a világpusztulás. Mikor a berlini kongresszus az osztrák-magyar monarchának Bosz­­nia és Hercegovina megszállására a felhatalmazást­ megadta, vala­hogy úgy képzelték a dolgot, hogy a katonai zenekarok hangjai mel­lett csak be kell vonulni és min­den véráldozat nélkül kész a hó­dítás. 1878 július 13-án kelt az erre vonatkozó szerződés és már július 29-én megkezdődött az ok­­kupációs bevonulás. Hogy milyen másképpen ment ez a megszál­lás, mint ahogy elképzelték, ar­ról csakhamar meggyőződhettek a generálisok. Rengeteg véráldozatba, rengeteg pénzbe került Bosznia megszállása. Ötven év előtt kelt át a zágrábi 13. hadtest Phillipovich József tá­borszernagy parancsnoksága alatt a Száván és ugyanakkor a 18. gya­loghadosztály Jovanovics altábor­nagy parancsnokságával Hercego­vinába tört be. A zágrábi had­test a 6., 7. és 20. hadosztállyal négy oszlopban hajtotta végre az átkelést és a hadosztályoknak sor­rend szerint Tegetthoff Károly,­­Württemberg Vilmos herceg és Szápáry László gróf altábornagy volt a parancsnoka. Egy ideig nem mutatkozott ellenség, de azután megkezdődött a nem várt ellen­állás, amely a 20. hadosztályt, amelynek Dolnja-Tuzla felé kel­lett vonulnia, megakasztotta útjá­ban, úgyhogy a hadosztály visz­­szavonult, nem ugyan az előnyo­mulás útján, hanem Doboj felé, hogy a Krádnál átkelt főoszlopot biztosítsa. Nehéz küzdelmek, min­denfelé leskelődő csapatok, véres gerilla­harcok mentették ki a had­testet és különösen emlékezetes ma­rad a magláji tőrbecsalás, amikor a bosnyákok egy magyar huszár­századot csaknem az utolsó szál emberig legyilkoltak. Jovanovics hadosztálya könnyen jutott el Moszlárba, de a Száván átkelt hadtest csak augusztus 19-én foglalta el Szarajevót. Mindent el­követtek, hogy augusztus 18-ikára, Ferenc József születésenapjára je­lenthessék ezt a látszat-diadalt, de egy nappal meg kellett késni eb­ben is. A két főváros elfoglalásával még korántsem volt befejezve az okku­páció és most már egy egész had­sereget, a második hadsereget moz­gósították. Ennek Edelsheim-Gyu­­lay Lipót volt a haditerv szerint a parancsnoka, de az eddigi ve­zérre és Szarajevó elfoglalójára, Phillipovich táborszernagyra ru­házták a hadseregparancsnoki tisz­tet. 6280 tiszt, 262,353 ember vi­selt most már hadjáratot Bosz­nia-Hercegovina és Hadzsi Lajos fanatikus felkelői ellen, amíg végre október 20-án bevették Klaudus fellegvárát, a felkelők utolsó me­nedékét. Ekkor adta ki Ferenc Jó­zsef császár és király a hadsereg­parancsot a leszerelésre. A nagy haderő felvonultatását azzal indokolta meg a bécsi had­vezetőség, hogy ezzel akarta el­kerülni a nagyobb véráldozatot, amelyet a »fanalizált és félreveze­tett fél vad nép« különben szüksé­gessé tett volna. Az okkupáció 179 tiszt és 5006 katona életébe ke­rült, 2233 ember halt meg utólag sebeibe, évtizedekig vánszorogtak az okkupác­iós rokkantak, akik kö­zül talán az utolsó halt meg a minap, a Nemzeti Múzeum köz­ismert sánta felügyelője. Agyongázotta a búzával megrakott szekér Tépe községből a késő esti órákban búzával megrakott szekéren haladt Szabó Sándor gazdálkodó nyolc éves Sándor nevű kisfiával. Szabó hajtotta a lovakat s közvet­len mellette ült a kisfia. Már Zsámva község határában jártak, amikor a fiú elszunnyadt s a rázás után le­csúszott a kocsi elején közvetlen a kerekek elé. A kerekek keresztülhaladtak a kis­fiún és borzalmas módon­­összeron­csolták. Nem lehetett segíteni rajta, még a helyszínen meghalt. KIS ÚJSÁG Tízezer sztrájkoló ostroma egy fegyház ellen­­. Az amerikai Massachusetts ál­lambeli New­ Bedford ipari város­ban véres harcokra került a sor a sztrájkoló textilmunkásság, a rend­őrség és a katonaság között. Né­hány nappal ezelőtt az egyik nagy textilgyár munkásai sztrájkba lép­tek és a­ bérmozgalomhoz a többi textilgyárak munkásai is csatlakoz­tak, úgyhogy a sztrájkolók száma több mint tízezerre emelkedett. A nagyarányú és veszedelmes sztrájk ügyében a hatóságok vizsgá­latot indítottak és a sztrájkmozga­lom miatt sztrájkszítás címén 266 smunk­ákt­­etartóztattak. A sztrájk­­szitókat a városi fogház celláiban helyezték el. Tegnap délután a város minden részéből özönleni kezdtek a sztráj­kolók a fogházépület elé és csak­hamar tízezer főnyi izgatott mun­­kástömeg lepte el a környéket. Nyilvánvaló volt, hogy a sztrájko­lok meg akarták ostromolni a fog­házat, hogy lecsukott, társaikat ki­­szabadítsák. Nagy rendőri készült­ség igyekezett szétoszlatni, a hatal­mas tömeget. A rendőrség kivonu­lása még izzóbbá tette a hangula­tot, a hatalmas munkástömeg kö­rülfogta a kivonult rendőrosztago­­kat és csakhamar véres összeütkö­zésekre került a sor. A munkásság másik része a fogház vasrácsait és kapuit kezdte ostromolni. Katonai csapatoknak kellett köz­belépniük, hogy a szorult hely­— Te légy résen. Bill. — mondta Veller és félreállt. — A katonák már kiszállónak s a te barátodnak, a kí­nainak, sürgős. Az indián gyorsan mérlegelte­­ a helyzetet, kirontott a folyosóra s mint a macska, kúszott ki a hátsó ablakon az udvarra, ahol a lova még ott állt. Csakhogy belebotlott­ egy indián­gyerekbe és ebben a pillanatban nya­kára került a hurok. Még pedig az, melyet a kínai szárít erre a célra. Hogy időt ne vesztegessen, a vi­déki rendőrség szerezsanja elvitte a legközelebbi telegráfoszlophoz. A lá­bára egy ócska üllőt kötött, s fel­húzta a rablót ima és zsoltár nélkül. A fizikis kalandorért A Kis Újság regénye (4) Bili dermedten állt. Ez a rühes ku­tya, ki már annyi esztendeje él itt Péter Garbó kegyelméből, oroszlánná változott?... Most már megértette, hogy mindennek vé­ge. Rémülten né­zett egyikről a másikra. De a könyö­­rületnek egy árnyékát se látta egyik arcában sem. — Hallod a vonatot, Bili? szólt hirtelen a kínai. — Ez hozza a ha­lálos ítéletedet. Nem fogod többé lábbal tiporni a szegény kínait, nem fogod többé ellopni életét, whiskyjét. Itt a leszámolás napja, érted?! — Kegyelem! — üvöltötte az in­dián, leborult Vetler lába elé s át­fogta a térdét. Az vállat vont s ellökte magától. — Ki volt az az ember a zsákban? — kérdezte közönyösen és leverte nad­rágszáráról a port. — ■ Nem tudom, uram, — nyögte Bill. — Mi csak engedelmeskedtünk Garbó parancsainak. De mentsd meg az életemet és esküszöm, hogy az az ember visszakapja a szabadságát. Gaz­dag vagyok, nagyon gazdag . . . Hirtelen elhallgatott. A fővárosból jött vonat nyögve, dübörögve állt meg az állomás előtt. A kínai kirohant. Vetter egy pillanatig fontolóra vet­te a dolgot. — Hallod-e, Bill, — mondta las­san, — megpróbálom, hogy megment­sem az életedet... de csak egy föl­tétellel. Egy régi barátomtól van egy levelem, mely Peter Garbónak szól. Mondd meg nekem, hol van Garbó, s mehetsz, amerre jól esik. — Jó, — mormogta. — Bízom sza­vadban. Garbó az Erato-hegységben, a szent­ forrásnál táborozik, husz mér­földre, nyugatra tőlünk. Tűzzél a ka­rodra piros szalagot és akkor hozzá­­eresztenek. De légy résen! MÉREG A NYEREGTÁSKÁBAN A mexikói vidéki rendőrség, az úgynevezett rurales, szép látvány. Olyan emberek, kik már valamikép­pen voltak tűzben. Mexikóban senki se kérdi az ember múltját és nincsen is köze hozzá sen­kinek, hogyan tanult meg késsel és fegyverrel bánni. De a katona vagy rendőr nem is örvend valami nagy tiszteidnek. Eg­­zecérozni, ez a legrosszabb, amit a mexikói ismer. A fegyelem olyan fo­galom, melyet mélységesen megvet, csakúgy, mint a rendszeres munkát. Ezért nem tréfa tisztnek lenni a mexikói kis hadseregben. Annak a hátán is legyen szeme, ha kedves az élete. Mindig lappang lesben vala­milyen gyáva kutya s várja, hogy kamatostól fizethessen vissza egy rossz pillanatot, vagy jól megérdemelt rú­gást. Ezért nem csodálni való, hogy a harminc rendőr­katona a nemzeti szo­kással egybehangzóan felakasztotta a lámafogú Bilit, az egyik állami te­­legráfoszlopra. Ez csupán csekély visz­­szafizetés volt Peter Garbó igen nagy tartozási számlájára. Szentm­iháliyi Ilona tizenkilenc éves budapesti leányt súlyos idegbaja miatt néhány héttel ezelőtt helyezték el a Bethesda-kórház egyik pavillonjában, ahol tegnap délután idegrohamábani öngyilkosságot követett el. A kórterelül­ben többen tartózkodtak, de Szent­­mihályi Ilona egy önzetlen pillanatba­n nyitott ablakhoz ugrott és az első­ emeleti kórteremből az udvarra vetet­te magát. J. Az idegbajos nő' hangos sikoltozást jál terült el'az udvar keramitos köve­y­ezetén, ahol a sikoltozására és a zuh­a­­nás zajára összeszaladt ápolók össze­­tört tagokkal találták. A mentők a S­tókus-kórházba akarták szállítani Szentmihályi Ilonát, aki azonban a kórházba szállítás közben meghalt. A csapat hadnagya pompás kedvé­ben volt s az emberei is jó munkát végeztek arra a napra. Most már nyu­godtan várhattak. Ettől a gondolattól eltelve vonult be az egész csapat a nagy étkezőbe, ahol a kínai máris azon volt, hogy mindenféle vidám nótázgatással tüzel­je fel az indián pincérnőket. Egy kis asztalnál a sarokban ültek Vetier Louis és Wanda. Várták a reg­­geli kávét. A mexikói hadnagy szer­tartásos udvariassággal köszöntötte őket. Lehetek olyan szerencsés, hogy szabadjon üdvözölnöm az uraságokat? Szerencse, hogy jöttünk, mert bizony, senior, veszedelmes ilyen szép hölgy­­gyel utazni... De bízzék meg ben­nünk. Csak a mi holttestünkön ke­resztül ... A bőszavu hadnagy hirtelen elhall­gatott. Vetter előrehajolt s a mexikói arcába nézett. —■ Nem kértem, hogy beleavatkoz­zék, rendőrhadnagy úr, — mondta metsző gúnnyal. — Nem nagy dolog, felkötni egy félholt öreg embert. A mexikói levegő után kapkodott. A kardjához kapott s megint elengedte. Nyelvével egyre megnedvesítette szá­raz ajakát. Úgy halott, mintha meg kellene fulladnia. — Átkozott spanyolja, — mor­mogta. — Nem vagyok spanyol. — mondta Vetler ingerülten. — Menjen a dol­gára és végezze a kötelességét. Ön­nek egy eltűnt utas után kell kutat­nia, nemde? Hát, a teremburáját, sies­sen, mert különben lesz rá gondom, hogy szolgálati hanyagságáért felkös­sék magát! A fiatal hadnagy halálsápadt tett, gyorsan megfordult s az em­­bereihez sietett. — Veszedelmes ellenfélre tettél itt szert, L­ouis, — mondta Wanda ag­godalmasan. (Csü­tör­tö­kön f­oly­tatj­uk.) , .­­ . . 1928 augusztus 1 zetbe került rendőröket kiszabadít­sák. A katonák feltűzött szuronyok­kal oszlatták fel és szórták szét a sztrájkolókat. A fogház­­ körüli har­cokban mindkét részről számos se­besülés történt. A nagy hőség megártott a hagymának Makói jelentés szerint a hosszú, nagy, hőség megrontotta a hagymatermés ki­látásait. Mennyiségre csökken az idén a hagym­­atem­ítés, ámde a minősége jobb lesz, mint az utóbbi években, bármikor. Főleg a vöröshagyma síny­lette meg a száraz heteket. Kevesebb lesz a termés Csanádban, Csongrád­ és Békés megyében, mint a múlt év­ben, pedig nagyobb a bevetett terü­let. A fokhagyma viszont elsőrendű termést ígér, szépségre­ és mennyi­ségre is. A külföld nem érdeklődik a magyar hagymatem­és iránt úgy, mint kelle­ne. Ennek az az oka, hogy nem válo­gatták ki soha megfelelően, holott ezt elvárják a külföldi kereskedők. Né­metország azért nem veszi a makói hagymát, mert az olasz árut 250 pengővel olcsóbban kapja meg va­­gon métetenként. A vöröshagyma ára Makón ma 10 pengő, az elsőrendű fokhagymáé 17, a másodrendűé 8 pengő. Halálugrás­a kérte emeletesül

Next