Kis Ujság, 1928. december (41. évfolyam, 273-295. szám)
1928-12-01 / 273. szám
Megérkeztek a szeredások Beverte a szeredásokat az első dér a városba. Megérkeztek Budapestre a tarisznyás, szoros nadrágos, rövid bekecses, kerek kalapú barna legények és a törődött, kicsit megrogyott vállú, meghajlott derekú, idejekorán barázdált arcú férfiemberek. Ott tanyáznak a Keleli pályaudvar környékén a szabad térségen, a Teleki téri emberpiacon, Budán a Széna téren, a Jánoskórházzal szemben, a községi mészárszék körül és a szembejevő oldalon a Retek utca két oldalán. Lehevernek a kövezetre, a fejük alá téve asztal muki lónak a szeredást, amiben még domborodik az otthonsült kenyér. Kínálkozik a darabka füstölt szalonna, miegymás, amit elhoztak a nagy városba »hamuba sült pogácsának«. Eljönnek, bevágódnak a messzi vidékekről ezek a téli vándormadarak. Odahaza már téli álomra nyújtóztatta magát a föld. Bele van vetve a jövő évi termést hozó áldott mag. Eke alá törték, beboronálták a földet. Lassan megkapálták, megújították a gyümölcsfák alját. Elvégezték a csűrben, a gazdasági udvarokban, a ház körül a késő őszi tennivalókat. Ami kis munka még maradt, kukoricamorzsolás, babfosztás és ehhez hasonló, azt elvégzik az otthon maradt asszonyok, a szülők, az öregebb menyecskék. Mert a fiatalja a nőknek épp úgy, mint a férfiak, felszivárognak a fővárosba és be a vidéki központokba. Valami különös varázsa ez a nagyvárosnak, ami így magához csalogatja a föld népét. Még a tehetősebbjét is, amelyik nem volna rászorulva arra az esetleges keresetre, amit a nagyváros nyújt. Nemcsak magyar jelenség ez. Franciaországban például az elmúlt esztendőben osztották ki először azokat a kiházasítási díjakat, amit olyan falusi leányok, földmivelőknek a leányai kaptak, akik soha se kívánkoztak be a városba, hanem tél idején is odahaza maradtak és háziiparral foglalkoztak. És akik fogadást tettek, hogy asszonykorukban is mindig falun fognak maradni. Ennek a díjnak az alapításából és kiosztásából is az derül ki, hogy a külföldön is aggasztó a bevándorlás a faluból a nagyvárosokba. Nemcsak azért veszedelmes ez, mert ezek a faluból felvándoroltak sokszor a futárjaivá lesznek a könnyebb, felszínesebb, nagyvárosi erkölcsöknek, hanem azért is, mert ezek a sokkal olcsóbb munkaerők elveszik az amúgy is munkátlansággal küzdő városi munkásság elől bizonyos területeken a munkaalkalmakat És mivé lesz a sokja a nagyvárosba tóduló jóhiszemű falusiaknak ? Az a szeredás, az a barna becsületes arcú, jóhiszemű gyanútlan lélek, amelyik eleinte békésen és sok közönnyel fekszik ott a város kövezetén, hetek múlva már a névtelen, munkanélküli tömegnek elégedetlen tagja. Lekopik róla az egészséges barna szín, hozzátapad és rárakódik testére a fővárosi nyomortanyáknak a szennye és ártalmas kigőzölgése. A falu elveszíti télen azokat a dolgos kezeket, amelyek valamikor a háziiparral foglalkoztak. Elkészítették saját maguk számára az egész évi gúnyát, megalkották azokat a népművészeti remekműveket, amelyek minden nemzetnek igazi kincsei, mert hozzátartoznak az egyéni sajátosságaihoz. A népművészet éppen úgy, mint népünknek jellegzetes vidéki viselete leválik rólunk, eltűnik az életünkből elsősorban ezek miatt a téli vándorlások miatt. A népviselet helyett a városi ruházkodásnál ízléstelen és nem odavaló utánzásai és a nép tiszta erkölcsei helyett a nagyváros mocsarából a vidékre átültetett mocsárvirágok. Kár a szeredásokért és m de nagy kár a szépen vasalt rokolyákért, patyolatingvállakért. Sokjuk nem is akart mást a fővárosba vonuló nőknek, csak a téli hónapok alatt készpénzt szerezni szebb viganóra, selyem és bársony szoknyára. Hiszen nem azokról esik itt szó, akiket az éhezés és nyomor kényszerít ki a faluból, akiknek ott sincs hová lehajtani a fejüket. De mihaszna minden, ha a karcsúderekű lányból hervadt, sápadt, letört virág lesz a nagyváros mit sem kímélő, mindent felőrlő rugójában. Amíg ott tanyáznak a nagy embervásártereken a falusiak és arra várnak, hogy eljöjjön a város és megvegye a testi erejüket, vájjon gondolnak-e arra, hogy nemcsak a testüket, munkakészségüket hozták fel a nagyvárosnak vásárjába, hanem eladásra kerül anélkül hogy ők maguk is tudnák, nagyon sokszor — a lelkük is. A férfiaké úgy, mint a nőké. A falu elbocsátotta nagy rajokban az idén is embertermését a nagyvárosok felé. Nem tudja elég szorosan magához ölelni azokat sem, akiket nem mostohasorsuk ostoroz ki a faluból... Be kár értük, a kövezetre kerülő szeredásokért és patyolatért. Szederkényi Anna I Szombaton a BS Rentő IssuB a müncheni Stúdió hangversenyének közvetítése. 9 KIS ÚJSÁG 338 kisgazdát csapott be a nagykőrösi Silberstein-házaspár »V4» -CEE8S Hónapok óta a kecskeméti ügyészség fogházában várja további sorsát a csaló Silberstein Dávid és felesége, akiknek bűnös inzelmeiről többször írtunk a Kis Újságban. Nagykőrösön és a szomszédos községekben pedig nagyban készülnek a vallomásokra. Dr. Hévizy József kecskeméti vizsgálóbíró a jövő hét elején Nagykőrösre utazik és sorra kihallgatja mindazokat, akiket Silbersteinék becsaptak. Száz pengőtől huszonnégyezer pengőig okoztak kárt az egyes kisgazdáknak, akik a jelek szerint egy fillért se látnak viszont. Háromszázharmincnyolc gazdától vették át a termést és adták tovább. Silberstein Dávidné legutóbb azt váltotta, hogy az idei termés árából a tavalyi adósságait fizette ki, azért nem maradt neki pénze. Ha a tavalyi tartozásait ki nem egyenlítette volna az idei szeptemberig, akkor kiderült volna a turpissága. E vallomás szerint már a múlt évben is fizetésképtelen volt a csaló házaspár és már a múlt évben le kellett volna őket tartóztatni. A gazdák azonban vakon bíztak az asszonyban, aki nagy kamatokat ígért és fizetett is nekik és aki ilyen szerződést kötött, de csak szóval: »A fizetés időpontjában magasabb árat egyenlítek ki, ha a gabona a tőzsdén drágul. De ha a tőzsdén olcsóbbodik a gabona, akkor sem adok érte kevesebbet, mint amennyi a vételkor a napi ár volt.« — Mindenképpen jól járunk, ha Dávidnénak adjuk a termést, bátorították egymást a gazdák. Silberstein Dávid semmiről sem akar tudni. Azt vallja, hogy ő petróleumot, kocsikenőcsöt, cukrot, ékgálicát adott el a vegyeskereskedésben, a gabona a felesége szakmája volt. Az asszony ma is azt vallja, hogy minden tartozását kifizette volna, ha le nem tartóztatják. Ebben az évben a kamatokat fizette volna, úgyszintén a jövő év első felében is. Az új gabona betakarítása után, a jövő év augusztusában, fizette volna az idei termés árát. 1928 december 1 Szász Károly gyásza Öngyilkos lett a képviselőház volt elnökének fia Szász Károly titkos tanácsos, a képviselőház volt elnökének, a kiváló írónak 25 éves István fia, csütörtökön este főbelőtte magát Budapesten, szüleinek Ág utcai lakásán. A golyó szétroncsolta a fiatalember agyvelejét és néhány órával később anélkül hogy eszméletét visszanyerte volna, meghalt. Senki még csak nem is sejti, hogy a 25 éves fiatalember, aki úgy az érettségi vizsgálatát, mint egyetemi szigorlatait kitüntetéssel tette le, miért ott öngyilkos. Szász István magába zárkózott fiatalember volt, akin az utóbbi időben a kedélybetegség jelei is mutatkoztak. Hogy azonban ez a rejtett bánata mire vezethető vissza, azt senki sem tudja. A mélyen lesújtott Szász Károly családját igen sokan keresték fel részvétükkel. Szász Károly családjában ez most már a második katasztrófa; néhány esztendővel ezelőtt 18 éves leánya éppen az esküvője előtt halt meg spanyol betegségben. Hajléktalan lesz az aradi Kossuth-szobor Ismeretes, hogy a románok, Erdély elszakítása után, a nagy városok magyar szobrait elhordatták helyükről, így került az aradi Kossuth-szobor, valamint a vértanúk szobra is az aradi lovardába. Most Klein Henrik aradi vállalkozó bérbe akarja venni a lovardát, hogy ott autógarázst rendezzen be. Ebből az alkalomból megint időszerű lett a szobrok kicserélésének ügye. Arad városa ugyanis nem akar a szobrokról gondoskodni, mivel a két szobor nem a város tulajdona, hanem országos gyűjtés eredményéből állították fel őket annak idején. A vállalkozó hajlandó lenne ugyan ideiglenes épületet emelni a szobrok számára a lovarda udvarában, de ajánlatát még nem tárgyalták.. December 1-én fizessenek a Kis Újságra! A három testőr A Kis Újság regénye 76 A fiatalember megmenekült, az aszszony tehetetlen mozdulattal fenyegette meg és amikor már nem látta, ájultan esett össze. ATHOS IS HOZZÁJUT FÖLSZERELÉSÉHEZ D’Artagnan annyira felindult és megdöbbent, hogy nem törődött vele, mi lesz kedvvel, hanem végigszaladt fél Párison és csak Athos ajtaja előtt állt meg. Felrohant hozzá és kopogott az ajtón, mintha be akarná zúzni. Grimaud nyitott neki ajtót álomitasan. D'Artagnan berontott az előszobába, hogy majd felborította. Végre Athos lépett ki szobájából hálóköntösben. — Oh, Athos — szólt d’Artagnan, — borzasztó kalandban volt részem. —* Most a füléhez hajolt és megsúgta. Mylady egy liliommal van megbélyegezve a vállán. — Hah! — szólt a testőr, mintha golyó fúródott volna a szívébe. Majd hallgatott. Azután kérdezte: — Szőke, a szeme világoskék, szemöldöke és pillája fekete? — Igen. — Magas, karcsú a termete? Bal szemfoga mellett a fog hiányzik? — Igen. —• Ez az az asszony, aki tönkretette életemet. Látni akarom őt, d’Artagnan. — Óvakodjék, Athos, ez az asszony valóságos tigris. Nagyon félek, hogy borzalmas bosszút fog állani És d’Artagnan elmondott mindent. — Igaza van — szólt erre Athos, — haszontalan módon kockáztatnám életemet. Szerencsére holnapután elhagyjuk Parist, minden valószínűség szerint La Rochelle alá vonulunk. — Igen — szólt d’Artagnan, — és ha egyszer hadban vagyunk, akkor csupán csak férfiakkal lesz dolgunk, remélem. — Addig is — mondotta Athos, — lemondok bezárkózottságomról és önnel megyek mindenüvé. Most haza kell mennie. Elkísérem. — Jól van, kedves Athos, de hadd adjam vissza önnek a gyűrűt, melyet attól az asszonytól kaptam. Ez az öné. Nem megmondotta, hogy családi ereklye ? — Visszavegyem a gyűrűt, miután e nyomorult nő kezében volt? Soha, d’Artagnan! Ez a gyűrű be van mocskolva . . . — Nos, akkor adja el, vagy tegye zálogba bizonyára adnak reá kölcsön ezer tallért. Ezzel az összeggel kényelmesen elintézheti ügyeit. Akkor kiváltja az első pénzzel, melyhez hozzájut, s visszakapja a régi mocsokjától tisztán, mert hiszen eközben megfordult uzsorások kezén. Athos mosolygott és igy szólt: — Kedves d’Artagnan, ön bájos fickó, törhetetlen jókedvével fel tudja vidítani a bánatos lelket. Nos hát, tegyük zálogba a gyűrűt, mely az enyém, de csak egy föltétellel. — És az ? — Ötszáz tallér az öné, és ötszáz az enyém — Elfogadom — mondta d’Artagnan mosolyogva. Ezalatt megérkezett Planchet is és amikor Athos fel volt öltözve, mind a négyen elindultak. Grimaud a biztonságért még puskát is vitt magával. Baj nélkül értek haza. Bonacieux úr állt az ajtaja előtt és rámeredt d’Artagnanra bután, majd így szólt: — Kedves bérlőm, siessen, csinos leány vár magára a szobájában, és tudja, hogy a nők nem szeretik, ha várakoztatják őket. — Ketty! — szólt d’Artagnan és felsietett. A szegény gyermeket a folyosón találta a szobája előtt. Reszketve támaszkodott az ajtónak. Amikor megpillantotta őt, Ketty így szólt: — Megígérte, hogy megvédelme, hogy elrejt haragja elől. Vegye fontolóra, ön az, aki szerencsétlenségemet okozta. — Légy nyugodt, Ketty, — szőlt d’Artagnan. — Mi történt azután? — Honnan tudjam? — felelte Ketty. — Lármájára összesereglettek a szolgák. Mylady fel volt háborodva borzalmasan és minden elképzelhető átkot szórt magára. Arra gondoltam, hátha ráeszmél, hogy ön az én szobámon keresztül jutott az övébe és ezért cinkostársának tart. összeszedtem kevés pénzemet és legjobb ruháimat és elmenekültem. Óh, csak ne ismert volna rám az a férfi odalenn. — Bonacieux? Láttad már ezt az embert? — Két ízben jött Myladyhez. — Ejha! és mikor volt az? — Lehet annak két hete, vagy tizennyolc napja. És tegnap este megint ott járt. — Tegnap este? — Igen, röviddel mielőtt önmaga jött. — Athos, menjen csak le, magára nem gyanakszanak annyira, mint reám, és nézze, várjon ott áll-e még az ajtóban. Athos lement és mindjárt vissza is jött. — Eltávozott — mondotta — és a házat bezárta. — Most bizonyára jelenti, hogy a galambok mind együtt vannak a dúcban. — Akkor kirepülünk — mondta Athos — és csak Planchet-t hagyjuk itt, hírhozónak. Ebben a pillanatban lépett be Aramis. Megmagyarázták neki a helyzetet és kérték, "hogy magasrangú ismeretségi körében föltétlenül keretesen helyet tettenek. (Vasárnap folytatjuk.)