Kis Ujság, 1928. december (41. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-01 / 273. szám

9 KIS ÚJSÁG 1928 december 1 Megérkeztek a szeretlásoK Beverte a szeredásokat az első dér a városba. Megérkeztek Budapeslre a tarisznyás, szoros nadrágos, rövid be- kecses, kerek kalapu barna legények és a törődött, kicsit megrogyott vállu, meghajlott derekú, idejekorán baráz dalt arcú férfiemberek. Ott tanyáz­nak a Kéleli pályaudvar környékén a szabad térségen, a Teleki téri ember- piacon, Budán a Széna-téren, a János- kórházzal szemben, a községi mé­szárszék körül és a szembelevő ol­dalon a Retek-utca két oldalán. Le­hevernek a kövezetre, a fejük alá téve asztal tnuhi lónak a szeredást, ami­ben még domborodik az otlhonsült kenyér. Kínálkozik a darabka füstölt szalonna, miegymás, amit elhoztak a nagy városba »hamuba sült pogácsá­nak«. Eljönnek, bevágódnak a messzi vidékekről ezek a téli vándormadarak. Odahaza mái' téli álomra nyujtóztalta magát a föld. Bele van vetve a jövő évi termést hozó áldott mag. Eke alá törték, beboronálták a földet. Lassan megkapálták, megújították a gyümölcs­fák alját. Elvégezték a csűrben, a gazda­sági udvarokban, a házkörül a késő őszi tennivalókat. Ami kis munka még maradt, kukoricamorzsolás. babfosztás és ehhez hasonló, azt elvégzik az ott­hon maradt asszonyok, a szülék, az öregebb menyecskék. Mert a fiatalja a nőknek épp úgy, mint a férfiak, felszivárognak a fővárosba és be a vidéki központokba. Valami különös varázsa ez a nagyvárosnak, ami igy magához csalogatja a föld népét. Még a tehetősebbjét is, amehjik nem volna rászorulva arra az esetleges keresetre, amit a nagyváros nyújt. Nemcsak magyar jelenség ez. Fran­ciaországban például az elmúlt esz­tendőben osztották ki először azokat a kiházasitási dijakat, amit olyan falusi leányok, földmivelőknek a leányai kaptak, akik soha se kívánkoztak be a városba, hanem tél idején is odahaza maradtak és háziiparral foglalkoztak. És akik fogadást tettek, hogy asszony- korukban is mindig falun fognak ma­radni. Ennek a díjnak az alapításából és kiosztásából is az derül ki, hogy a külföldön is aggasztó a bevándor­lás a faluból a nagyvárosokba. Nem­csak azért veszedelmes ez, mert ezek a faluból felvándoroltak sokszor a fu­tárjaivá lesznek a könnyebb, felszíne­sebb, nagyvárosi erkölcsöknek, hanem azért is, mert ezek a sokkal olcsóbb munkaerők elveszik az amúgy is mun. kátlansággal küzdő városi munkásság elől bizonyos területeken a munka- alkalmakat És mivé lesz a sokja a nagyvárosba tóduló jóhiszemű falu­siadnak ? Az a szeredás, az a barna becsüle­tes arcú, jóhiszemű gyanútlan lélek, amelyik eleinte békésen és sok kö­zönnyel fekszik ott p város kövezetén, hetek múlva már a névtelen, munka- nélküli tömegnek elégedetlen tagja. Le­kopik róla az egészséges barna szín, hozzátapad és rárakódik testére a fő­városi nyomortanyáknak a szennye és ártalmas kigőzölgése. A falu elveszíti télen azokat a dol­gos kezeket, amelyek valamikor a házi­iparral foglalkoztak. Elkészítették saját maguk számára az egész évi gúnyát, megalkották azokat a népművészeti re­mekműveket. amelyek minden nemzet­nek igazi kincsei, mert hozzátartoznak az egyéni sajátosságaihoz. A népmű­vészet éppen úgy, mint népünknek jellegzetes vidéki viselete levásik ró­lunk, eltűnik az életünkből első sor­ban ezek miatt a téli vándorlások miatt. A népviselet helyett a városi ru­házkodásnál ízléstelen és nem odavaló utánzásai és a nép tiszta erkölcsei he­lyett a nagyváros mocsarából a vidékre átültetett mocsárvirágok. Kár a szeredásokért és — be nagy kár a szépen vasalt rokolyákért, pa- tyolatingvállakért. Sokjuk nem is akart mást a fővárosba vonuló nőknek, csak a téli hónapok alatt készpénzt szerezni szebb viganóra, selyem és bársony szoknyára. Hiszen nem azokról esik itt szó, akiket az éhezés és nyomor kényszerit ki a faluból, akiknek ott * Szombaton | a ES^eüIőSssuB I a müncheni Stúdió hangversenyének közvetítése. sincs hová lehajtani a fejüket. De mihaszna minden, ha a karcsudereku lányból hervadt, sápadt, letört virág lesz a nagyváros mit sem kímélő, min­dent felőrlő zugójában. Amig ott tanyáznak a nagy ember- vásártereken a falusiak és arra várnak, hogy eljöjjön a város és megvegye a testi erejüket, vájjon gondolnak-e arra, hogy nemcsak a testüket, munkakész­ségüket hozták fel a nagyvárosnak vá­sárjába, hanem eladásra kerül anél­kül hogy ők maguk is tudnák, na­gyon sokszor — a lelkűk is. A férfiaké úgy, mint a nőké. A falu elbocsátotta nagy rajokban az idén is embertermését a nagyvárosok felé. Nem tudja elég szorosan magá­hoz ölelni azokat sem, akiket nem mostohasorsuk ostoroz ki a faluból... Be kár értük, a kövezetre kerülő sze­redásokért és patyolatért. Szederkényi Anna 338 kisgazdát csapott be a nagykőrösi Silberstein-házaspár »-V4» -CEE8S Hónapok óta a kecskeméti ügyész­ség fogházában várja további sorsát a csaló Silberstein Dávid és fele­sége, akiknek bűnös vizeiméiről többször irtunk a Kis Újságban. Nagykőrösön és a szomszédos köz­ségekben pedig nagyban készülnek a vallomásokra. Dr. Hévizy József kecskeméti vizsgálóbíró a jövő hét elején Nagykőrösre utazik és sorra kihallgatja mindazokat, akiket Sil- bersteinék becsaptak. Száz pengőtől huszonnégyezer pengőig okoztak kárt az egyes kisgazdáknak, akik a jelek szerint egy fillért se látnak viszont. H áromszázharmincnyolc gazdától vették át á termést és ad­ták tovább. Silberstein Dávidné legutóbb azt váltotta, hogy az idei termés árá­ból a tavalyi adósságait fizette ki, azért nem maradt neki pénze. Ha a tavalyi tartozásait ki nem egyen­lítette volna az idei szeptemberig, akkor kiderült volna a turpissága. E vallomás szerint már a múlt évben is fizetésképtelen volt a csaló házaspár és már a múlt évben le kellett volna őket tartóztatni. A gazdák azonban vakon bíztak az asszonyban, aki nagy kamatokat ígért és fizetett is nekik és aki ilyen szerződést kötött, de csak szóval: »A fizetés időpontjában magasabb árat egyenlítek ki, ha a gabona a tőzsdén drágul. De ha a tőzsdén olcsóbbodik a gabona, akkor sem adok érte kevesebbet, mint amennyi a vételkor a napi ár volt.« — Mindenképpen jól járunk, ha Dávidnénak adjuk a termést, — bátorították egymást a gazdák. Silberstein Dávid semmiről sem akar tudni. Azt vallja, hogy ő E etróleumot, kocsikenőcsöt, cukrot, ékgálicot adott el a vegyeskeres­kedésben, a gabona a felesége szak­mája volt. Az asszony ma Is azt vallja, hogy minden tartozását kifizette volna, ha le nem tartóztatják. Ebben az évben a kamatokat fi­zette volna, úgyszintén a jövő év első felében isj Az uj gabona be­takarítása után, a jövő év augusz­tusában, fizette volna az idei ter­més árát. Szász Károly gyásza Öngyilkos lett a képviselőház volt elnökének fia Szász Károly titkos tanácsos, a kép­viselőház volt elnökének, a kiváló író­nak 25 éves István fia, csütörtö­kön este főbelőtte magát Bu­dapesten, szüleinek Ág-utcai lakásán. A golyó szétronrsolta a fiatalember agyvelejét és néhány órával később anélkül hogy eszméletét visszanyerte volna, meghalt. Senki még csak nem is sejti, hogy a 25 éves fiatalember, aki úgy az érettségi vizsgálatát, mint egyetemi szi­f 'orlatait kitüntetéssel tette” le, miért ett öngyilkos. Szász István magábazár- kózott fiatalember volt, akin az utóbbi időben a kedélybetegség jelei is mutat­koztak. Hogy azonban ez a rejtett bánata mire vezethető vissza, azt senki sem tudja. A mélyen lesújtott Szász Károly csa­ládját igen sokan keresték lel részvé­tükkel. Szász Károly családjában ez most már a második katasztrófa; né­hány esztendővel ezelőtt 18 éves leánya éppen az esküvője előtt hall meg spa­nyolbetegségben. Hajléktalan lesz az aradi Kossuth-szobor Ismeretes, hogy a románok, Erdély elszakitása után, a nagy városok ma­gyar szobrait elhordatták helyükről, így került az aradi Kossuth-szobor, valamint a vértanuk szobra is az aradi lovardába. Most Klein Henrik aradi vállalkozó bérbe akarja venni a lo­vardát, hogy ott autógarázst rendezzen be. Ebből az alkalomból megint idő­szerű lett a szobrok kicserélésének ügye. Arad városa ugyanis nem akar a szobrokról gondoskodni, mivel a-két szobor nem a város tulajdona, hanem országos gyűjtés eredményéből állí­tották fel őket annakidején. A vállal­kozó hajlandó lenne ugyan ideiglenes épületet emelni a szobrok számára a lovarda udvarában, de ajánlatát még nem tárgyalták.. December 1-én fizessen éli a Kis Újságra! A három testőr A Kis Újság regénye 76 A fiatalember megmenekült, az asz- szony tehetetlen mozdulattal fenye­gette meg és amikor már nem látta, ájultan esett össze. ATHOS IS HOZZÁJUT FÖLSZERELÉSÉHEZ D’Artagnan annyira felindult és meg­döbbent, hogy nem törődött vele, mi lesz Kedvvel, hanem végigszaladt fél Párison és csak Athos ajtaja előtt állt meg. Felrohant hozzá és kopogott az ajtón, mintha be akarná zúzni. Grimaud nyitott neki ajtót álom- itasan. D'Ariagnan berontott az előszo­bába, hogy majd felborította. Végre Athos lépett ki szobájából hálóköntös­ben. — Öh, Athos — szólt d’Artagnan, — borzasztó kalandban volt részem. —* Most a füléhez hajolt és megsúgta: Mylady egv liliommal van megbélye­gezve a vállán. — Hah! — szólt a testőr, mintha golyó fúródott volna a szivébe. Majd hallgatott. Azután kérdezte: — Szőke, a szeme világoskék, szemöldöke és pil­lája fekete? — Igen. — Magas, karcsú a termete? Bal szemfoga mellett a fog hiányzik? — Igen. —• Ez az az. asszony, aki tönkretette életemet. Látni akarom őt, d’Arlagnan. — Óvakodjék, Athos, ez az asszony valóságos tigris. Nagyon félek, hogy borzalmas bosszút fog állanL És d’Artagnan elmondott mindent. — Igaza van — szólt erre Athos, — haszontalan módon kockáztatnám életemet. Szerencsére holnapután el­hagyjuk Parist, minden valószínűség szerint La Rochelle alá vonulunk, — Igen — szólt d’Artagnan, — és ha egyszer hadban vagyunk, akkor csupán csak férfiakkal lesz dolgunk, remélem. — Addig is — mondotta Athos, — lemondok bezárkózottságomról és ön­nel megyek mindenüvé. Most haza kell mennie. Elkísérem. — Jól van, kedves Athos; de hadd adjam vissza önnek a gyűrűt, melyet attól az asszonytól kaptam. Ez az öné. Nem megmondotta, hogy családi ereklye ? — Visszavegyem a gyűrűt, miután e nyomorult nő kezében volt? Soha, d’Artagnan! Ez a gyűrű be van mocs­kolva . . . — Nos, akkor adja el, vagy tegye zálogba bizonyára adnak reá kölcsön ezer tallért. Ezzel az összeggel kényel­mesen elintézheti ügyeit. Akkor kiváltja az első pénzzel, melyhez hozzájut, s visszakapja a régi mocsokjától tisztán, mert hiszen eközben megfordult uzso­rások kezén. Athos mosolygott és igy szólt: — Kedves d’Artagnan, ön bájos fickó, törhetetlen jókedvével fel tudja vidítani a bánatos lelket. Nos hát, te­gyük zálogba a gyűrűt, mely az enyém, de csak egy föltétellel. — És az ? — Ötszáz tallér az öné, és ötszáz az enyém — Elfogadom — mondta d’Artagnan mosolyogva. Ezalatt megérkezett Planchet is és amikor Athos fel volt öltözve, mind a négyen elindultak; Grimaud a biz­tonságért még puskát is vitt magával. Baj nélkül értek haza. Bonacieux ur állt az ajtaja előtt és rámeredt d’Ar- tagnanra bután, majd igy szólt: — Kedves bérlőm, siessen, csinos leány vár magára a szobájában, és tudja, hogy a nők nem szeretik, ha várakoztatják őket. — Ketty! — szólt d’Artagnan és fői­sietett. A szegény gyermeket a folyosón ta­lálta a szobája előtt. Reszketve tá­maszkodott az ajtónak. Amikor meg* pillantotta őt, Ketty igy szólt: — Megígérte, hogy megvédelme^ hogy elrejt haragja elől. Vegye fon­tolóra, ön az, aki szerencsétlensége­met okozta. — Légy nyugodt, Ketty, — szőll d’Artagnan. — Mi történt azután? — Honnan tudjam? — felelte Ketty. — Lármájára összesereglettek a szolgák; Mylady fel volt háborodva borzalmasan és minden elképzelhető! átkot szórt magára. Arra gondoltam, hátha ráeszmél, hogy ön az én szo­bámon keresztül jutott az övébe és ezért cinkostársának tart. összeszedtem kevés pénzemet és legjobb ruháimat és elmenekültem. Óh, csak ne ismert volna rám az a férfi odalenn. — Bonacieux? Láttad már ezt at embert? — Két ízben jött Myladyhez. — Ejha! és mikor volt az? — Lehet annak két hete, vagy tizen­nyolc napja. És tegnap este megint ott járt. — Tegnap este? — Igen, röviddel mielőtt ön maga jött. — Athos, menjen csak le, magára nem gyanakszanak annyira, mint reám, és nézze, vájjon ott áll-e még az ajtó­ban. Athos lement és mindjárt vissza is jött. — Eltávozott — mondotta — és a házat bezárta. — Most bizonyára jelenti, hogy a galambok mind együtt vannak a dúc­ban. — Akkor kirepülünk — mondta Athos — és csak Planchet-t hagyjuk itt, hírhozónak. Ebben a pillanatban lépett be Aramis. Megmagyarázták neki a hely­zetet és kérték, "hogy magasrangu is­meretségi körében föltétlenül keret-1 sen helyet Kettvnek. ^Vasárnap folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents