Kis Ujság, 1929. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
KIS ÚJSÁG Jfob nével mm?r ^nek9 j)óin Jm HKbridő utolsó PiRns istentisztelek^^Bmenvanás hívei le borultak iné," egyszer az örökkévaló előtt, hálát adni a vett jótéteményekért, amelyekben részük volt a lepergett esztendő folyamán. Felolvasták a papok a szószékeken, hogy hányan születtek, hányan kötöttek házasságot és hányan költöztek el az élők világából. Minden községben körültekintettek a hívek és minden asztalnál megszámlálták a családfők a családtagokon, hogy kik hiányzanak és kik élnek még. Az öregek, akiknek már a másvilág kapukilincsén van a kezük és a legöregebbek, akiknek már a párnájuk alatt van a harangozó pénze, amellyel az utolsó útra kikisérik őket, aggódva és szomorúan nézik az óramutatót, mikor éjfélkor tizenkettőre fordul. „ Mindnyájan öregebbek vagyunk ,egy esztendővel és minél öregebbekvagyunk, annál biztosabban és idegesebben érezzük az idő rohanását. Cudar ez az élet, de mégse szívesen hagyjuk itt. Még a fiatalság nem érzi azt se, ha a hintán, vagy a Szinglispilen eszeveszetten himbálódzik, forog és az öregebbje már s akkor is szédül, mikor tükörsima földön jár. Úgy vagyunk az idő nullásával is. A fiatalság eltékozolja pazarul legszebb éveit, mert azt hiszi, hogy az sohasem fogy el. Csak mik * már deres a fejük, aki(. 'kel. Az r ** í, fájón életerejük elsok- ■éé... -v. éé- n-m-.g* go .. 'nak arra, Iioki megint egy évszámmal magasabbat kell írnok és újra közelebb jutottak a földi pálya végállomásához. Mint a kengyelfutó, mint a motorkocsi, mint a repülőgép, úgy száguld el az idő mindnyájunké felett. Minden perc meghal abban a percben, amelyben megszületett és mégis oly esztelenül használják ki egyesek azt a rövid arasznyi életet, amit a gyeremte jóvoltából itt e midőn tölthetnek. Oly széppé, oly nyugodttá, oly barátságossá, oly kedvessé és oly boldoggá tehetnék egymás életét azemberek, ha akarnák, de csak marják egymást. Most is újév alkalmából minden jót kívánnak egymásnak, de a szilveszteri köszöntés sokaknál csak megszokott, üres szóbuborék és a gratuláció nem jön szívből, hanem csak alkalom arra, hogy az üdvözlők, az újévet köszöntők végeláthatatlan serege borravalóért kinyithassa a tenyerét. Az 1929 az egyes embereknek, a családoknak, a nép különböző rétegeinek csak úgy hozhat valóbannagyobb boldogságot, ha az újjesztendő küszöbén mindenki igyekszik a lelkéből kiselejtezni azt, ami értéktelen, ami bűnös és bajbavivő és kivétel nélkül mindenki azzal a szent fogadalommal kel fel újév reggelén ágyából, hogy jobb,nemesebb, szorgalmasabb, békességesebb és törekvőbb ember lesz 1920-ben, mint volt 1928-ban. Budapest kávéházaiban, vendéglőiben, mulatóhelyein és palotáiban vígan szól a muzsika és folyik a pezsgő. Nyilvános helyeken és előkelő otthonokban dinom-dánom, heje-huja, tánc és pajzán jókedv mindenfelé. Kínozzák és viringattatják a malacokat és elhalmozzák egymást hazug jókívánságokkal. Nem akarom én sem, hogy már az ujesztendő első pillanatában lógassf emberek, de valahogy fáj mikor ezt az őrült pazarló tűndenről : megfelejtkezett, ri és dévaj Szilveszter éjszaka Motozást látom és úgy érve -y az előkelők, a gazdagon , nyalódon gondtalan dáridóinak szomszédságában hajléktalan, i ,hátunk, éhező ínségesek és nyomorgók jajszava sir fel az égre. I n éjjte tizenkettőkor a szegényekre köszöntök boldog új évet. Joga van mindenkinek az élet örömeihez és azért !Bűnt követ el mindenki az Isten és az emberiség ellen, aki az ő egyéni boldogságának örömpillanataiban elfelejtkezik szenvedő, nélkülöző embertársairól. Ám mulassanak azok, akik az élet napos oldalán helyezkedtek el a társadalomban, de ne felejtkezzenek meg boldogságukban az új esztendő hajnalán azokról, akik az élet árnyékos oldalain cipelik a súlyos keresztek Ne feledkezzenek meg az özvegyekről, árvákról, rokkantakról, munkanélküliekről. Gondoljanak Szilveszter éjszakáján pezsgő-durrogás, pohár csengés és víg muzsikaszó mellett az elhagyott embertársak kétségbeesett sokaságára, mert higyyék el tisztelt mulatozó urak és dámák, hogyha elfelejtkeznek azokról, akiket megtiport az életküzdelem és érzéketlenül mennek el a mások baja mellett, akkor a gazdagoknak sem lesz boldog az uj esztendőjük. Ha állástalanság, lakásokjdjgffc ruhátlanság, hideg szobai ^ jarványos betegségek pusztF,kdopgozo néposztályokat, %\től. ez a szociális baj veszélyezteti a tellettosebb neprétegek jolv^ js Amerikában máris negyj’^ezer iii3b£F pusztult el a spanyq£járvány miatt két hét alatt és már Berlinben is százezer ember felajzik betegen. Ne higgye senki, hogy a társadalom ugy vélhet, hogy csak a maga önző mivoltával törődik. Egy népcsalád vagyunk és ha nem segítjük egymást, akkor beteggé tesszük a nemzet egész szervezetét és halálos kórságot oltunk be az emberi társadalomba. Krisztus igazsága és szeretete nélkül nem lesz új boldogság 1929-ben. Nemcsak ez egyéneknek, nemcsak az egyes családoknak, hanem magának a magyarságnak is boldogabb uj esztendőre van szükség. Ne álljunk meg a jókívánságnál. Éltetni sokan éltetik a hazát, de élni nem akarnak érte. A hazaiiságot mindenki csak a száján hordozza, de a szívében nem ad neki helyet. Ha Magyarország számára azt kívánjuk, hogy valóban boldogabb legyen az 1929. esztendő, akkor az egész nemzetnek magába kell szállnia. Soha nagyobb szükség nem volt a nemzeti leudism egyetlen sorsunkat A magyarság minden jótulajdúságának felfokozására van szük,, hogy reménységeink az új esendőben valóra válhassanak. Egetértés, áldozatkészség, népszerűt, népvédelem, közéleti tisztesség, becsületes kötelességteljesítés, nemes családi erények és nag rátörő, emelkedett hazafiasság nélkül a trianoni kriptából nemudunk soha kimenekülni. Az egész magyarság olyan most még, mint egy erőtlen tetszhalott, aki akarata ellenére belegyömöszölek a trianoni, koporsóba és a békeszerződés igazságtalan rendelkezéseit sírkőként ráhengergették Csonkamagyarországra. Nem fogják tűrni, hogy a magyar nemzetet, ezt az ezeréves mártír népet mettenen eltemessék. Az új esztendőben mindnyájan arra fogunk törekedni, hogy közelebb jussunk a magyar feltámadáshoz a tér felébresztésére, a szociális ügyzékre, mint most. Soha nagybln szükség nem volt arra, hogy minden magyar erőt egy célra összpontosítsunk, mint éppen most. A messze távolban valami kis pirkadást látunk a látóhatárok szélén és reményeink támadnak, hogy Boldogabb új évet kívánok elsősorban a szegény magyar népnek, mert e nagyszámú szegények boldogsága nélkül előbb-utóbb boldogtalanokká lesznek a ma még boldogan mulatozók is. Az Úr Jézus adjon erőt, egészséget mindenkinek, aki a magyar hazáért és a magyar 1929-ben jóra tudjuk fordítani kell népért dolgozik ez uj esztendőben. Huszár Károly A Hróm testőr A Kisregénye „ 99 De csakhamar körülnéztem a szobában és láttam, hogy ebben a díszesen berendezett börtönben nem én voltam az első fogoly és hihetetlen félelem lógott el. Hamarosan leszállt az éj és minél nagyobb lett a sötét, annál nagyobb lett a félelmem. Egyszerre csak pudt valahol egy ajtó, tüzes golyó mutatkozott a mennyezet üvegnyílása fölött, és legnagyobb rémületemre megláttam egy férfit néhány lépésnyire előttem. Mintegy varázsütésre ott állt a szobában egy asztal két terítékkel s az estebéddel. A férfi ugyanaz volt, ki egy éve már üldözött, ki megfogadta, hogy tönkretesz s aki első szavával értésemre adta, hogy ne számítsak arra, soha többé ,szabad nem leszek. — A gyalázatos! — hebegte Féltőn, a gyalázatos! — ismételte Mylady; azt hitte, mindent elintézett akkor, azmikor álmomban elrabogatott. Azt remélte, hogy belenyugszom gyalázatomba, mivel már megtörtént és szivemért fölajánlotta a vagyonát. Reázudítottam mindazt ami a női szívben büszke megvetés és utálat van, de ez az ember kétségtelenül megszokta már az effajta szemrehányásokat, mert meghallgatott nyugodtan. Amikor úgy vette, hogy most már elmondtam mindent, közelebb lépett, hogy megfogja a kezemet. De én az asztalhoz ugrottam, fölkaptam egy kést és nekiszögeztem a keblemnek,, mondván: -Egy lépést még és nemcsak a gyalázatom, de a halálom is az én lelken szárad.* j _ ica sokkal bajosabb^ÉÉ^-c^fl dotta, semhogy módón akarnám elvesziteni. Isten szépem, meglátogatom, hí maíf kedvében lesz.« — Fittyentelt ízes golyó fölszállt, a sért' eltötétség vett körül. Hallottaui k' nyílni és bezárulni az ajtót. A gob'ó újra leszállt és én egYe- oltam. Az estét egy széken ülve'- m el és megreraegtem a legkisebeszre. Éjfelkor a lámpa kialudt é ' (•romsötétségben maradtam, az őr eperegtek üldözőin nem jelentke-' Hajnalodott, az este eltűnt, kezem! mindig a kés. Ez a kés volt i 'nen ,reményem. Felőrölt a bágyad! az álmatlanság égette a szememet. A pillanatra sem mertem elaludni. A Pal kl,sse meg'nyugtatott, lehevenlt 11- az ,a88-ra’ ,de a kést nem hagytam ízejtettem párnám alá. Mire fölél tu'mra me?n, ott állt a szobába terített asztal. Éhség gyötört, hiszet negyvennyolc órája már nem ettem.V keves gyümölcsöt ettem és kotta^ egy félpohárral újra elálmosodtam. Az ágyhoz támolvam... de már nem jutottam • maig, térdre rogytam és belekapasztam az agy egyik oszlopába. Féltőn ijesztően elsápos görcsös borzongás rázta a testét A legborzasztóbb a. 1 , 7 fajta Mylady remegő hal ezúttal tudatában voltam , fenyegető veszélynek, lelkem ébren -A.. A \ az alvó testben, láttam és hullottjjSBB^c perttel, a tant elbeszélésével és_ azon hogy megtörje a szivét, me mi bizonyosabb benne, hogy úgy tett, mintha nem hallottam dle kérdést, mert szerinte még nem lett meg a pillanat, amikor választ adhat neki. — Amikor újra magamhoz tértem, első mozdulatommal párnám alatt kerestem a kést, melyet az imént nem tudtam elérni; összeszedtem minden erőmet, úgy éreztem, ütött a bosszú, vagy helyesebben az igazságszolgáltatás órája; amikor láttam, kezemben a késsel, hogy ez az ember elég közel van hozzám, egy utolsó kiáltással, a fájdalom és kétségbeesés kiáltásával a mellébe döftem. Az elvetemült mindent előre látott, mellét páncél födte, a kés lesiklott róla. sLános — mondotta, elkapta karómát és kicsavarta kezemből a kést, mely rosszul szolgált. ?az életemről tör, szép puritán nő, csakhogy több a gyűlöletnél, ez hálátlanság! hittem, szép gyermek, hogy nyugo-^B tabb lett. Nem szeret? szinte tudtam. De van rá mód- hogy engede-t kénnyé tegyem.* 9 Megvetően néztem reá. I sHallja csak* — mondotta, »rendell kezésére bocsátom még a maradék éjszakát és a holnapi napot. Jól gondolja meg. Ha megfogadja, hogy hallgat, bő-| ség, tekintély, becsület fogja körül-| venni; ha azzal fenyeget, hogy beszél, s akkor kiszolgáltatom a gyalázatnak. Az I örök kitör ülhetetten gyalázatnak!: 1 3Ön?l« mondottam erre. ] — Higgye el, Féltőn akkor eszeve- szettnek hittem őt. s Nos, úgy lesz, ahogyan ön akarja« — Elterültem a padlón és tehetetlen dühömben a szőnyeget haraptam, ’ . tCíntörtóMa Myt&tjufci ■ ■ ■ git Január 1 Lefordult a töltésről a zágrábi gyorsvonat mozdonya A fK mozdonyo' szörnyethalt Vasárnap ha/szákim múlott. Ssojm a spalato záprrábi gyorsvonat■ irgalmas ka‘fától me. meg. Jes-kij állomás kőzetei, ' az egyik • marodónál a teljes sebes sík robogó gyorsvonat tata!' . klóba ütődött,mely levált ,t mellett emelkedő beg@ sirult›‹- •'ttrttafit 4 mozuu L f'ésneUdng pilignettig még a n szaladt, majd hoidúlt a téli mellett húzódó mityseffbe. Alsó pillanatban szerencsére d.lt a postakocsit és a]személykv .•/ összekötő lánc. A mocron így k a postakocsit rántotta magát A mozdonyvezető szörnyethalt és vonatvezető súlyosan megsérült. A vonat utasainak semmi bajuk nem történt. A forgalmat egyelőre átszállással bonyolítják le, mert a szikla teljesen eltorlaszolta a pályatestet. Jeszenica Modrus-j ■■gyében van s az újonna egu’inspalator vasutvonal* lomása. ‘ ‘ i mám Törlesztése* kölcsönt,armnCét évre legalacsonyabb kamat és kedvezö feltételek mellett ajgui HERCEGI# ARTtörff Budapest, VI., Bain 44.