Kis Ujság, 1929. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

KIS ÚJSÁG Jfob nével mm?r ^nek9 j)­óin Jm HKb­ridő utolsó PiRns istentisztelek­­^^Bmenvanás hívei le borultak iné," egyszer az örökkévaló előtt, hálát adni a vett jótéteményekért, amelyekben részük volt a lepergett esztendő folyamán. Felolvasták a papok a szószékeken, hogy há­nyan születtek, hányan kötöttek há­zasságot és hányan költöztek el az élők világából. Minden­ községben körültekintettek a hívek és minden asztalnál megszámlálták a család­fők a családtagokon, hogy kik hiányzanak és kik élnek még. Az öregek, akiknek már a másvi­lág kapukilincsén van a kezük és a legöregebbek, akiknek már a pár­ná­juk alatt van a harangozó pénze, amellyel az utolsó útra kikisérik őket,­­ aggódva és szomorúan né­zik az óramutatót, mikor éjfélkor tizenkettőre fordul. „ Mindnyájan öregebbek vagyunk ,egy esztendővel és minél öregebbek­­vagyunk, annál biztosabban és ide­­­gesebben érezzük az idő rohanását. Cudar ez az élet, de mégse szívesen hagyjuk itt. Még a fiatalság nem érzi azt se, ha a hintán, vagy a Szinglispilen eszeveszetten­­ himbá­lódzik, forog és az öregebbje már s akkor is szédül, mikor tükörsima földön jár. Úgy vagyunk az idő nullásával is. A fiatalság eltékozolja pazarul legszebb éveit, mert azt hiszi, hogy az sohasem fogy el. Csak mik * már deres a fejük, ak­­i(. 'kel. Az r ** í, fájón életerejük elsok- ■éé... -v. éé- n-m-.g* go .. 'nak ar­ra, Iioki megint egy évszámmal magasabbat kell írnok és újra kö­zelebb jutottak a földi pálya vég­állomásához. Mint a kengyelfutó, mint a motorkocsi, mint a repülő­gép, úgy száguld el az idő mind­nyájunké felett. Minden perc meghal abban a perc­ben, amelyben megszületett és mégis oly esztelenül használják ki egyesek azt a rövid arasznyi életet, amit a gyeremte jóvoltából itt e­ midőn tölthetnek. Oly széppé, oly nyugodttá, oly ba­rátságossá, oly kedvessé és oly bol­doggá tehetnék egymás életét az­­emberek, ha akarnák, de csak mar­ják egymást. Most is újév alkalmá­ból minden jót kívánnak egymás­nak, de a szilveszteri köszöntés so­kaknál csak megszokott, üres szó­buborék és a gratuláció nem jön szívből, hanem csak alkalom arra, hogy az üdvözlők, az újévet köszön­­tők végeláthatatlan serege borra­valóért kinyithassa a tenyerét. Az 1929 az egyes embereknek, a családoknak, a nép különböző ré­tegei­nek csak úgy hozhat valóban­­nagyobb boldogságot, ha az új­­jesztendő küszöbén mindenki igyek­szik a lelkéből kiselejtezni azt, ami értéktelen, ami bűnös és bajba­­vivő és kivétel nélkül mindenki az­zal a szent fogadalommal kel fel újév reggelén ágyából, hogy jobb,­­nemesebb, szorgalmasabb, békessé­­gesebb és törekvőbb ember lesz 1920-ben, mint volt 1928-ban. Budapest kávéházaiban, vendég­lőiben, mulatóhelyein és palotái­ban vígan szól a muzsika és fo­lyik a pezsgő. Nyilvános helyeken és előkelő otthonokban dinom-dá­nom, heje-huja, tánc és pajzán jó­kedv mindenfelé. Kínozzák és vi­­ringat­tatják a malacokat és elhal­­mozzák egymást hazug jókívánsá­gokkal. Nem akarom én sem, hogy már az ujesztendő első pillanatá­ban lógass­­f­­ emberek,­­ de valahogy fáj mikor ezt az őrült pazarló­­ tűndenről : megfelejtkezett, r­i és dévaj Szilveszter éjszaka Motozást lá­tom és úgy érve -y az előke­lők, a gazdagon , ny­alódon gond­talan dáridóinak szomszédságában hajléktalan, i ,hátun­k, éhező ínsé­gesek és nyomorgók jajszava sir fel az égre. I n éjjt­e tizenkettőkor a szegényekre köszöntök boldog új évet. Joga van mindenkinek az élet­ örömeihez és azért !Bűnt követ el mindenki az Isten és az emberiség ellen, aki az ő egyéni boldogságá­nak örömpillanataiban elfelejtkezik szenvedő, nélkülöző embertársai­ról. Ám mulassanak azok, akik az élet napos oldalán helyezkedtek el a társadalomban, de ne felejtkezze­nek meg boldogságukban az új esz­tendő hajnalán azokról, akik az élet árnyékos oldalain cipelik a súlyos keresztek Ne feledkezzenek meg az özvegyekről, árvákról, rok­kantakról, munkanélküliekről. Gon­doljanak Szilveszter éjszakáján pezsgő-durrogás, pohár­ csengés és víg muzsikaszó mellett az elhagyott embertársak kétségbe­esett sokaságára, mert higyyék el tisztelt mulatozó urak és dámák­, hogyha elfelejtkeznek azokról, aki­ket megtiport az életküzdelem és érzéketlenül mennek el a mások baja mellett, akkor a gazdagoknak sem lesz boldog az uj esztendőjük. Ha állástalanság, lakásokjdjgffc ruhátlanság, hideg szobai ^ jarvá­­nyos betegségek pusztF­­,k­­­dop­gozo néposztályokat, %\től. ez a szociális baj veszélyezteti a tellet­tosebb neprétegek jolv^ js Ame­rikában máris negyj’^ezer iii3b£F pusztult el a spanyq£járvány miatt két hét alatt és már Berlinben is százezer ember felajzik betegen. Ne higgye senki, hogy a társadalom ugy vélhet, hogy csa­k a maga önző mivoltáv­al törődik. Egy népcsalád vagyunk és ha nem segítjük egy­mást, akkor beteggé tesszük a nem­zet egész szervezetét és halálos kór­ságot oltunk be az emberi társada­lomba. Krisztus igazsága és szere­tete­ nélkül nem lesz új boldogság 1929-ben. Nemcsak ez egyéneknek, nem­csak az egyes családoknak, hanem magának a magyarságnak is boldogabb uj­­ esztendőre van szükség. Ne álljunk meg a jókívánságnál. Éltetni sokan éltetik a hazát, de élni nem akarnak érte. A hazai­isá­­got mindenki csak a száján hor­dozza, de a szívében nem ad neki helyet. Ha Magyarország számára azt kívánjuk, hogy valóban bol­dogabb legyen az 1929. esztendő, akkor az egész nemzetnek magába kell szállnia. Soha nagyobb szük­ség nem volt a nemzeti leu­dism e­gyetlen sorsunkat A magyarság minden jótulajdúságának felfoko­zására van szük,, hogy remény­ségeink az új esendőben valóra válhassanak. Egetértés, áldozat­készség, népszerűt, népvédelem, közéleti tisztesség, becsületes köte­lességteljesítés, nemes családi eré­nyek és nag rátörő, emelkedett hazafiasság nélkül a trianoni krip­tából nem­udunk soha kimene­külni. Az egész magyarság olyan most még, mint egy erőtlen tetsz­halott, aki akarata ellenére bele­­gyömöszölek a trianoni, koporsóba és a békeszerződés igazságtalan rendelkezéseit sírkőként ráhenger­gették Csonk­amagyarországra. Nem fogják tűrni, hogy a magyar nem­zetet, ezt az ezeréves mártír népet mettenen eltemessék. Az új eszten­dőben mindnyájan arra fogunk tö­­rekedni, hogy közelebb jussunk a m­agyar feltámadáshoz a tér felébresztésére, a szociális ügy­zékre, mint most. Soha nagybln szükség nem volt arra, hogy min­den magyar erőt egy célra össz­pontosítsunk, mint éppen m­ost. A messze távolban valami kis pir­­kadást látunk a látóhatárok szé­lén és reményeink támadnak, hogy Boldogabb új évet kívánok első­sorban a­ szegény magyar népnek, mert e nagyszámú szegények bol­dogsága nélkül előbb-utóbb boldog­talanokká lesznek a ma még bol­dogan mulatozók is. Az Úr Jézus adjon erőt, egészséget mindenkinek, aki a magyar hazáért és a magyar 1929-ben jóra tudjuk fordítani kel­l népért dolgozik ez uj esztendőben. Huszár Károly A Hróm testőr A Kis­­­regénye „ 99 De csakhamar körülnéztem a szobá­ban és láttam, hogy ebben a díszesen berendezett börtönben nem én voltam az első fogoly és hihetetlen félelem lógott el. Hamarosan leszállt az éj és minél nagyobb lett a sötét, annál na­­gyobb lett a félelmem. Egyszerre csak pudt valahol egy ajtó, tüzes golyó mu­­tatkozott a mennyezet üvegnyílása fö­lött, és legnagyobb rémületemre meg­láttam­ egy férfit néhány lépésnyire előttem. Mintegy varázsütésre ott­ állt a szobában egy asztal két terítékkel s az estebéddel. A férfi ugyanaz volt, ki egy éve már üldözött, ki megfo­gadta, hogy tönkretesz s aki első sza­­vával értésemre adta, hogy ne számít­sak arra, soha többé ,szabad nem leszek. — A gyalázatos! — hebegte Féltőn, a gyalázatos! — ismételte Mylady; azt hitte, mindent elinté­­zett akkor, azmikor álmomban elra­­bogatott. Azt remélte, hogy belenyug­­szom gyalázatomba, mivel már megtör­tént és szivemért fölajánlotta a va­gyonát. Reázudítottam mindazt ami a női szívben büszke megvetés és utálat van, de ez az ember kétségtele­nül megszokta már az effajta szem­rehányásokat, mert meghallgatott nyu­godtan. Amikor úgy vette, hogy most már elmondtam mindent, közelebb lé­pett, hogy megfogja a kezemet. De én az asztalhoz ugrottam, fölkaptam egy kést és nekiszögeztem a keblemnek,, mondván: -Egy lépést még és nem­csak a gyalázatom, de a halálom is az én lelken szárad.* j _ ica sokkal bajosabb^ÉÉ^-c^fl dotta, semhogy módón akarnám elvesziteni. Isten szépem, meglá­togatom, hí maíf kedvében lesz.« — Fittyentelt ízes golyó föl­szállt, a sért' elt­ötétség vett kö­rül. Hallottaui k­' nyílni és bezá­rulni az ajtót. A gob'ó újra le­szállt és én egYe- oltam. Az estét egy széken ülve'- m el és m­egre­raegtem a legkise­beszre. Éjfelkor a lámpa kialudt é ' (•romsötétségben maradtam, az őr eperegtek üldö­zőin nem jelentke-' Hajnalodott, az este eltűnt, kezem! mindig a kés. Ez a kés volt i 'nen ,reményem. Felőrölt a bágyad! az­ álmatlanság égette a szememet. A pillanatra sem mertem elaludni. A­­ Pal kl,sse meg'­nyugtatott, leheven­lt 11- az ,a88-ra’ ,de a kést nem hagytam ízejtettem pár­nám alá. Mire fölél tu'mr­a me?n,­ ott állt a szobába terített asztal. Éhség gyötört, hisze­t negyvennyolc órája már nem ette­m.V keve­s gyü­mölcsöt ettem és k­otta^ egy félpohárral újr­a elálmosod­tam. Az ágyhoz támolv­am... de már nem jutottam • m­aig, térdre rogytam és belekapasz­tam az agy egyik oszlopába. Féltőn ijesztően elsáp­os görcsös borzongás rázta a testé­t A legborzasztóbb a. 1­­ , 7 fajta Mylady remegő hal ezúttal tudatában voltam , fenyegető veszélynek, lelkem ébren -A.. A \ az alvó testben, láttam és hullottjjSBB^­c perttel, a tant elbeszélésével és_ azon hogy megtörje a szivét, me mi bi­zonyosabb benne, hogy úgy tett, mintha nem hallotta­m dle kérdést, mert szerinte még nem lett meg a pillanat, amikor választ adhat neki. — Amikor újra magamhoz tértem, első mozdulatommal párnám alatt ke­restem a kést, melyet az imént nem tudtam elérni; összeszedtem minden erőmet, úgy éreztem, ütött a bosszú, vagy helyesebben az igazságszolgálta­tás órája; amikor láttam, kezemben a késsel, hogy ez az ember elég közel van hozzám, egy utolsó kiáltással, a fájdalom és kétségbeesés kiáltásával a mellébe döftem. Az elvetemült mindent előre látott, mellét páncél födte, a kés lesiklott róla. sLános — mondotta, elkapta karó­­mát és kicsavarta kezemből a kést, mely rosszul szolgált. ?az életemről tör, szép puritán nő, csakhogy több a gyűlöletnél, ez hálátlanság! hittem, szép gyermek, hogy nyugo-^B tabb lett. Nem szeret? szinte tud­­­tam. De van rá mód- hogy engede-t kénnyé tegyem.* 9 Megvetően néztem reá. I sHallja csak* — mondotta, »rendel­l kezésére bocsátom még a maradék éj­­­szakát és a holnapi napot. Jól gondolja­ meg. Ha megfogadja, hogy hallgat, bő-| ség, tekintély, becsület fogja körül-| venni; ha azzal fenyeget, hogy beszél, s akkor kiszolgáltatom a gyalázatnak. Az I örök kitör ülhetett­en gyalázatnak!­: 1 3Ön?l« mondottam erre. ] — Higgye el, Féltőn akkor eszeve-­­ szettnek hittem őt. s Nos, úgy lesz, ahogyan ön akarja« — Elterültem a padlón és tehetetlen dühömben a szőnyeget haraptam, ’ . tCíntörtóMa Myt&tjufci ■ ■ ■ ­git Január 1 Lefordult a töltésről a zágrábi gyorsvonat mozdonya A fK mozdonyo' szörnyethalt Vasárnap ha/szákim múlott. Ssojm a spalato záprr­ábi gyorsvona­t■ ir­galmas ka‘f­ától me. meg. Jes-k­ij állomás kőzetei,­ ' az egyik • m­­arodónál a tel­jes sebes sík robogó gyorsvonat tata!' . klóba ütődött,mely levált ,t mellett emelkedő beg@ sirult›‹- •'ttrttafit 4 m­ozuu L f'ésneUdng pil­ignettig még a n szaladt, majd h­­oi­dúlt a t­éli mellett húzódó mityseffbe. Al­só pillanatban szerencsére d­.­lt a postakocsit és a]személykv .­­•/ összekötő lánc. A mo­cron­ így k a postakocsit rántotta magát A mozdonyvezető szörnyethalt és vonatvezető súlyosan megsérült. A vonat utasainak semmi bajuk nem történt. A forgalmat egyelőre átszállással bonyolítják le, mert a szikla teljesen eltorlaszolta a pálya­testet. Jeszenica Modrus-j ■■­gyében van s az újon­na egu’in­spalator vasutvon­a­­­l­­* lomása. ‘ ‘ i­­­ mám Törlesztése* kölcsönt­­,arm­nCét évre legalacsonyabb kamat és kedvezö feltételek mellett ajgui HERCEGI# ARTtörff Budapest, VI., Ba­i­n 44.

Next