Kis Ujság, 1929. március (42. évfolyam, 50-73. szám)
1929-03-01 / 50. szám
i Jövedelmek 00 A mai nincstelen, pénztelen világban is vannak még nagy vagyonu, bőséges jövedelmű emberek. Beszédes bizonysága ennek a legtöbb adót fizetők budapesti névjegyzéke.A bankvezérek közül a legmagasabb jövedelmet Klein Gyula vallotta be, aki egyik vezető igazgatója a Magyar Általános Hitelbanknak. Évi jövedelme 343.000 pengő, több, mint a tízszerese bármelyik miniszter évi fizetésének. Chorin Ferenc, a Salgótarjáni Kőszénbánya vezérigazgatója,300.000 pengőt mondhat évi jövedelmének. A Magyar Általános Kőszénbánya vezérigazgatójának, Vida Jenőnek, az adóalapja 240.000 pengő. Kétszázezer pengőn felül van jövedelme még Weiss Fülöpnek, aesti Magyar Kereskedelmi Bank ■elnökének. Bíró Pálnak, a Rima■nurány-Silgótarjáni Vasművek elnökének, Schovszky Tibor volt külügyminiszternek, a Hitelbank vezérigazgatójának, báró Madarassyfreck Marcélnál, a Leszámítoló Bank elnökének, Szurday Róbertnak, a Magyar Pamutipar Részvénytársaság elnökének. Megközelíti a kétszázezer pengőt Salamon József és Halmy Miklós bankigazgatóknak az évi jövedelme is, migd. Paupery Ferencnek, a Földhitelbank elnökének és báró Kleinfeld Pálnál, a Hitelbank ügyvezető igazgatójának a jövedelme túlhaladja a százezer pengőt. A lista nemcsak azoknak a nevek miatt érdekes, akik benne vannak, hanem azok miatt is, akik hiányzanak. Így nincsen benne például sem Krausz Simon, a legelső bankár, sem báró Kohner Adolf, az egyik legnagyobb magánbankház tulajdonosa, sem Fedner Henrik, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke. Hogy báró Weiss Jenő, a Weiss Manfréd-művek örököse hiányzik, az érthető, hiszen Weiss báró Csepel községben adózik. Hasonló okból maradt ki a budapesti nagyadózók listájából báró Wolfner Gyula is, aki cipő- és bőrgyárai után Újpesten fizet adót. Az egységes párt elnöki tanácsa csütörtök este ülést tartott. Az ülésen szóba került az az ismeretes közlemény, amelyet erősen támadó éllel Petrovácz Gyula kereszténypárti képviselő írt a kormány ellen s amely a bécsi keresztényszocialisták lapjában, a Reichspost-ban jelent meg. Az ülést megelőzően Haller István volt miniszter, a kereszténypárt egyik vezető tagja így nyilatkozott erről a politikai körökben: — Nem értem egészen, hogy miért vert fel ekkora port a Reiehspostban megjelent Ernszt-féle és Petrovácz-féle cikk. Egyesek abban találják a felháborodásra az indokot, hogy a kritika a Reiehspostban, vagyis külföldi lapban jelent meg. Az illető urak gondolkodásán azért csodálkozom, mert hiszen köztudomású, hogy ma nem lehet sorompókat állítani az ország határaira, amelyek megakadályozzák az itthon elhangzott kritikának a külföldre való jutását. Hiszen ha a képviselőházban mond el valaki bírálatot, azt néhány perc múlva az ország minden tájékán megtudhatják, mert nincs mód és lehetőség ennek a megakadályozására. A dolog lényegét iletően tehát egyre megy, akár itthon hangzik el a kritika, akár véletlenül egy külföldi lapban, a kérdés mindig csak az marad: jogosult-e a kritika, igaz-e, amit mond ? — Azon lehet kár felháborodni, hogy ezek a cikkek véletlenül a Reichspostban jelentek meg. — Az egy teljesen helytelen felfogás, hogy akár ténylegesen kormánypárti, akár kormány támogató képviselőtől itt aki azt követelje, hogy már elvileg előre mindent helyeseljen, ami a kormánytól jön. Szerintem a képviselő névre csak az méltó, aki bárminő politikai elhelyezkedése dacára, mindig meg meri mondani a maga véleményét a kormány mellett és azzal szemben egyaránt. A Keresztény Gazdasági Párt ezen az állásponton áll, állott mindig, hangoztatta ezt állandóan és ebből nem is fog engedni soha . Ami már most azt illeti, hogy vájjon van-e a pártban valamely ellenzéki szervezkedés, van-e megszervezett akció a kormány ellen, ezt kereken tagadásba kell vennem. Ilyen nincs. Sajnos, nem is nagyon lehet, mert a pártnak összetétele egy kissé laza és ritkán szokott előzetes elhatározás alapján szervezetten fellépni. Hogy mégis van kritika, az viszont azt jelenti, hogy a helyzetet olyannak ismerjük, amely sürgős és erőteljes kormányzati cselekedeteket követel a nyomor enyhítésére, az adóterhek csökkentésére, bizonyos adózási és közgazdasági anomáliák kiküszöbölésére. — Mi érezzük a felelősségét annak, hogy a kormányt támogatjuk, ennek következtében gyakorolni akarjuk azt a kötelességet, hogy a kormányzatnak a figyelmét minden lehető módon felhívjuk a teendőkre és a mulasztásokra. _____________________ fiz egységes párt »megdöbbenéssel« vette tudomásul Petrovácz támadó cikkét ■ mitrai ■ -*—■----il kereszténypárttól várják a mestereiő elégtételt KIS ÚJSÁG A kereszténypárti támadás az egységes párt tanácskozásán Az egységes párt elnöki tanácsának nagy érdeklődéssel és izgalommal várt csütörtök esti üléséről a következő hivatalos jelentést adták ki: A Keresztény Kisgazda, Földműves és Polgári Párt elnöki tanácsa Pesthy Pál elnöklésével ülést tartott, amelyen a kormány tagjai közül Bethlen István gróf miniszterelnök, Vass József népjóléti miniszter, Schovszky Béla belügyminiszter és Zsitvay Tibor igazságügyminiszter vett részt. Az elnöki tanács mindenekelőtt meghallgatta báró Vojnich Miklós bejelentését a bácsalmási állami polgári iskola építése ügyében, amely tárgyban Petrovácz Gyula a képviselőházban legutóbb interpellációt terjesztett elő. Az elnöki ta Inács elhatározta, hogy felkéri a 1929 március 1 kormányt a megfelelő intézkedések megtételére. Utána Hajós Kálmán tette szóvá Petrovácz Gyulának a Reichspostban írt cikkét s annak a nézetének adott kifejezést, hogy a Keresztény Gazdasági Párt Petrovácz Gyula cikkével nem azonosítja magát. Indítványára az elnöki tanács több hozzászólás után a következőképpen döntött: Az elnöki tanács megbízza a párt elnökét, hogy az általa választandó módon lépjen érintkezésbe a Keresztény Gazdasági Párt elnökségével, közölje vele, hogy Petrovácz Gyulának a Reichspostban írt cikke a pártban megdöbbenést keltett. Az Egységes Párt ezt a kérdést elsősorban a Keresztény Párt belügyének tekinti, kéri és várja, hogy a Keresztény Gazdasági Párt ezt a kérdést saját kebelén belül kielégítő módon oldja meg s a maga részéről csak a Keresztény Gazdasági Párt állásfoglalása után kíván a kérdéssel érdemlegesen foglalkozni. Végül elhatározták, hogy a pártélet élénkítése céljából vitaesteket rendeznek. 2500 gyermek cipőjét megtalpaltatja a kormányzóné A nagy hideg miatt, mint megírtuk, több társadalmi akció indult meg az ínségesek segítése céljából. Horthy kormányzó felesége legelőször szállt szembe a téli hideg okozta ínséggel és a segítőakciók élére állott. Ezt követte Vass József nagy szénakciója, ezer pengős adománya is. Ezekre a nagyarányú akciókra szükség is volt, mert az ínség elképzelhetetlenül sújtotta a főváros lakosságát. A segítőmozgalom az iskolákra is kiterjedt. Az iskolanővérek hívták fel az illetékesek figyelmét arra, hogy a gyermekek cipőhiánya olyan méreteket öltött, amilyenre még soha példa nem volt. Ez a jelentés eljutott a kormányzó feleségéhez, aki most értesítette az iskolanővérek vezetőjét, Krén Margitot, hogy a szegény iskolásgyermekek cipőinek megtalpalása céljából 10.000 pengőt bocsát rendelkezésre. Az iskolanővérek nyomban érintkezésbe léptek az iparosokkal. A kormányzóim adományából tehát a legközelebbi napokban 2500 gyermeknek fogják a cipőjét megtalálni. Ma leány sorsa Regény írta ConFtls-xMatoler 33 Megragadta a kezét és megcsókolta: — Forró köszönet — érte. Azután lassú léptekkel haladtak tovább. Közömbös dolgokról beszéltek ezután, mint az olyan emberek szokták, akik benső izgalmukat leplezni akarják. A következő versenyhez tértek vissza helyükre. A lépcsőkön Viktorral találkoztak. Már egyedül volt. — Csakhogy megtaláltam végre uraságtokat — tréfált ez. — Nyomukat vesztettem a tömegben. A délután legizgatóbb versenye következén. De sem Éva, sem Ramberg nem bírtak rá figyelni. Pedig máskor Ramberg nagyon "erősen érdeklődött, sőt, néha maga is megkockáztatott egyegy kisebb összeget valamelyik jobb bra. De ezen a délutánon más játék érdekelte. Egy olyan játék, amelyre egész életét tette föl: Szereti őt Ruden Éva, vagy nem? Remélhet-e vagy nem? Érezte, hogy sorsa most fog eldőlni, most fogja megtudni, virul-e boldogság az ő számára is ebben a földi életben? Boldogság, vagy lemondás mindörökre, prédára is sokat gondolt mostanában. Ha őt választaná Ruden Éva, akkor segíthetne nővérén is. A verseny eldőlt, hatalmas éljenzés zúgott föl körülöttük. Éva és Ramberg fölriadtak. Viktor nem sok időt engedett nekik, hogy magukhoz térhessenek. — A két utolsó verseny nem érdekes — mondta — legjobb, ha vissza- térünk. Gerhard hat órakor vár bennünket, akkora végezni fog. Éva bólintott. — Mehetünk, Viktor. "Azt hiszem, Roda asszonynak is elég már a versenyből . Az autóhoz mentek és a szállóba robogtak. Gerhard már várt rájuk. Kitűnő hangulatban volt. Tárgyalásai a legfényesebben sikerültek. Az utolsó estet pompásan akarta eltölteni. Egyik operette színházba mentek, azután együtt vacsoráztak, és vacsora után még sokáig csevegtek. Végre mégis búcsúzniok kellett, mert a vonal reggel korán indult, amikor Ramberg és Viktor szolgálatban voltak. Utoljára tartotta Éva kicsi kezét a magáéban Ramberg János. Mélyen a szemébe nézett a leánynak. A viszontlátásra, nagyságos kisasszony — a Rajna mellett. Kellemes utazást. — Köszönöm, báró, a viszontlátásra a Rajna mellett. Bamberg szemei fölragyogtak, ajkait a kicsi kézre szorította. Megérezte a leány remegését. Azután kiegyenesedett és visszalépett. Néhány perc múlva már elindultak ellenkező irányban. Mikor másnap reggel ,szobájából kilépett, csodaszép, harmatosan tüde rózsacsokrot nyújtottak át Évának. Benne keskeny boríték, é forró köszönettel a napsütéses napokért. Bamberg, Éva megfürösztötte arcát a rózsák között és mélyen szívta tüdejére a kábító illatot. Érezte, tudta, hogy szive itt marad Berlinben. A sors felkereste őt is, szerette Bamberget. Míg haza felé utaztak, gondolatai szüntelenül nála időztek. Roda asszony aludt, Gerhardt az üzletekre gondolt. Senki sem zavarta őt. AZ ÚJ ÁLLÁS Waldau Preda türelmetlenül várta a választ a Kronau művek igazgatójától. Végre megérkezett Strehlen igazgató levele, amelyben közölték vele, hogy a beérkezett ajánlatok közül az övét találták a legkedvezőbbnek és tekintetbe véve a Hohenau gróf ajánlatát is, alkalmazzák őt írja meg tehát, elfoglalhatja-e az állását tizenötödikén, mert sürgősen be kell azt tölteni Azután következett az összes feltételek felsorolása, végül a fölszólítás, vájjon hajlandó-e mindezt elfogadni és minden követelménynek eleget tenni? Préda boldog volt. Mindabból, amit Strehlen igazgató írt, azt következtette, hogy kitűnő állása lesz és sokkal nagyobb fizetéssel díjazva mint remélni merte. A főnök neve egyetlen egyszer sem volt említve, így sejtelme sem volt róla, hogy ki az. A levél végén azt is megemlítette az igazgató, hogy haóhajtja, kellemes lakást kaphat majd egy özvegy tisztviselőnőnél, teljes ellátással együtt. Előde is ott lakott és nagyon meg volt elégedve. Szorosan megállapított, hivatalos órákra azonban nem szabad számítania és nem is ragaszkodhatik ehhez — írta még Strehlen úr. — Lesz úgy, hogy nagyon sok lesz a dolga, de lesz úgy is, amikor majd teljes szabadságot élvez. Azonnal Hohenau grófhoz sietett Freda és megkérte, rendezkedjék úgy be, hogy a tizenötödikére elutazhassák. Hohenau üdvözölte a sikerhez. — Az magától értetődik, hogy ön teljesen szabad Waldau kisasszony. A még függőben lévő ügyeket e pár nap alatt elintézzük. Ita pedig úgy adódnék, hogy valamely fölvilágosulásra lenne szükségem, mindenkor megtalálom önt új otthonában. — Készséggel vagyok szolgálatára, gróf úr bármikor. A jövő kérdése tehát meg volt oldva egyelőre. Breda azonnal válaszolt Strehlen igazgatónak. Megírta, hogy a kívánt időre pontosan elfoglalja az állást. Megköszönte a lakásra vonatkozó utasítást is és azzal végezte, hogy ezt ő maga fogja elintézni, mivel nem kívánja ezzel fárasztani az igazgató urat. így oldódott meg minden a legcsekélyebb bonyodalom nélkül, Waldau Freda Ruden Gerhard titkárnője lett, de még egyikük sem tudott róla. Tizenötödikéig még Lehnsbergben maradt Preda. Hohenau gróf kifizette neki a hátralévő fizetését és ekkor még egyszer megpróbálta rábírni, hogy fogadjon el külön jutalomdíjat. De ő határozottan visszautasította. — Nem, gróf úr, köszönöm. Hiszen már azért is nagy köszönettel tartozom önnek, mert ajánlott Strehlen úrnak. A gróf mosolygott. — A Kronauművek sokkal nagyobb köszönettel tartoznak nekem, mert nagyszerű munkaerőt kapnak önben. Remélhetőleg ön is meg lesz elégedve az állással. ,A hátralévő napját arra fordította Freda, hogy ruháit rendbe hozza. Az utazása alatt egyes dolgai megrongálódtak, ezeket pótolnia kellett. A külsejére nagy gondot fordított, mert semmit sem talált visszataszítóbbnak annál, mint ha egy nő nem törődött a külső megjelenésével. Átnézve bőröndjeit örömmel látta, hogy még elegendő készlete van mindenből. (Szomibatot folytatjuk. )