Kis Ujság, 1929. március (42. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-01 / 50. szám

i Jövedelmek 0­0 A mai nincstelen, pénztelen vi­lágban is vannak még nagy vagyonu­, bőséges jövedelmű emberek. Beszé­des bizonysága ennek a legtöbb adót fizetők budapesti névjegyzéke.­­A bankvezérek közül a legmaga­sabb jövedelmet Klein Gyula val­lotta be, aki egyik vezető igazgató­ja a Magyar Általános Hitelbank­nak. Évi jövedelme 343.000 pengő, több, mint a tízszerese bármelyik miniszter évi fizetésének. Chorin Ferenc, a Salgótarjáni Kőszénbá­nya vezérigazgatója,­­300.000 pen­­gőt mondhat évi jövedelmének. A Magyar Általános Kőszénbánya ve­zérigazgatójának, Vida Jenőnek, az adóalapja 240.000 pengő. Kétszázezer pengőn felül van jö­vedelme még Weiss Fülöpnek, a­­­esti Magyar Kereskedelmi Bank ■elnökének. Bíró Pálnak, a Rima­­■nurány-Silgótarjáni Vasművek el­­n­ökének, Schovszky Tibor volt kül­­­­ügyminiszternek, a Hitelbank ve­zérigazgatójának, báró Madarassy­­freck Marcélnál­, a Leszámítoló Bank elnökének, Szurday Róbert­nak, a Magyar Pamutipar Rész­vénytársaság elnökének. Megközelíti a kétszázezer pengőt Salamon József és Halmy Miklós bankigazgatóknak az évi jövedelme is, migd. Paupery Ferencnek, a Földhitelbank elnökének és báró Kleinfeld Pálnál­, a Hitelbank ügy­vezető igazgatójának a jövedelme túlhaladja a százezer pengőt. A lista nemcsak azoknak a neve­k miatt érdekes, akik benne vannak, hanem azok miatt is, akik hiányza­nak. Így nincsen benne például sem Krausz Simon, a legelső ban­kár, sem báró Kohner Adolf, az egyik legnagyobb m­agánbankház tulajdonosa, sem Fed­ner Henrik, a Gyáriparosok Országos Szövetsé­gének elnöke. Hogy báró Weiss Je­nő, a Weiss Manfréd-művek örökö­se hiányzik, az érthető, hiszen Weiss báró Csepel községben adó­zik. Hasonló okból maradt ki a budapesti nagyadózók listájából báró Wolfner Gyula is, aki cipő- és bőrgyárai után Újpesten fizet adót. Az egységes párt elnöki tanácsa csütörtök este ülést tartott. Az ülé­sen szóba került az az ismeretes közlemény, amelyet erősen támadó éllel Petrovácz Gyula keresztény­­párti képviselő írt a kormány ellen s amely a bécsi keresztényszocia­listák lapjában, a Reichspost-ban jelent meg. Az ülést megelőzően Haller Ist­ván volt miniszter, a keresztény­párt egyik vezető tagja így nyilat­kozott erről a politikai körökben: — Nem értem egészen, hogy miért vert fel ekkora port a Reiehspostban megjelent Ernszt-féle és Petrovácz-féle cikk. Egyesek abban találják a felhá­borodásra az indokot, hogy a kritika a Reiehspostban, vagyis külföldi lap­ban jelent meg. Az illető urak gon­dolkodásán azért csodálkozom, mert hiszen köztudomású, hogy ma nem le­het sorompókat állítani az ország ha­táraira, amelyek megakadályozzák az itthon elhangzott kritikának a kül­földre való jutását.­­ Hiszen ha a képviselőházban mond el valaki bírálatot, azt néhány perc múlva az ország minden tájékán megtudhatják, mert nincs mód és lehe­tőség ennek a megakadályozására. A dolog lényegét iletően tehát egyre megy, akár itthon hangzik el a kri­tika, akár véletlenül egy külföldi lap­ban, a kérdés mindig csak az ma­rad: jogosult-e a kritika, igaz-e, amit mond ? — Azon lehet kár felháborodni, hogy ezek a cikkek véletlenül a Reichs­­postban jelentek meg. — Az egy teljesen helytelen felfogás, hogy akár ténylegesen kormánypárti, akár kormány támogató képviselőtől it­t a­ki azt követelje, hogy már elvileg előre mindent helyeseljen, ami a kor­mánytól jön. Szerintem a képviselő névre csak az méltó, aki bárminő po­litikai elhelyezkedése dacára, mindig meg meri mondani a maga véleményét a kormány mellett és azzal szemben egyaránt. A Keresztény Gazdasági Párt ezen az állásponton áll, állott mindig, hangoztatta ezt állandóan és ebből nem is fog engedni soha . Ami már most azt illeti, hogy vájjon van-e a pártban valamely ellen­zéki szervezkedés, van-e megszervezett akció a kormány ellen, ezt kereken ta­gadásba kell vennem. Ilyen nincs. Saj­nos, nem is nagyon lehet, mert a pártnak összetétele egy kissé laza és ritkán szokott előzetes elhatározás alapján szervezetten fellépni.­­ Hogy mégis van kritika, az vi­szont azt jelenti, hogy a helyzetet olyannak ismerjük, amely sürgős és erőteljes kormányzati cselekedeteket követel a nyomor enyhítésére, az adó­terhek csökkentésére, bizonyos adózási és közgazdasági anomáliák kiküszöbö­lésére. — Mi érezzük a felelősségét annak, hogy a kormányt támogatjuk, ennek következtében gyakorolni akarjuk azt a kötelességet, hogy a kormányzatnak a figyelmét minden lehető módon fel­hívjuk a teendőkre és a mulasztásokra. _____________________ fiz egységes párt »megdöbbenéssel« vette tudomásul Petrovácz támadó cikkét ■ mitrai ■ -*—■----­il kereszténypárttól várják a mestereiő elégtételt KIS ÚJSÁG A kereszténypárti támadás az egységes párt tanácskozásán Az egységes párt elnöki tanácsának nagy érdeklődéssel és izgalommal várt csütörtök esti üléséről a következő hi­vatalos jelentést adták ki: A Keresztény Kisgazda, Föld­műves és Polgári Párt elnöki ta­nácsa Pesthy Pál el­nök­lésével ülést tartott, amelyen a kormány tagjai közül Bethlen István gróf minisz­terelnök, Vass József népjóléti mi­niszter, Schovszky Béla belügymi­niszter és Zsitvay Tibor igazság­ügyminiszter vett részt. Az elnöki tanács mindenekelőtt meghallgatta báró Vojnich Miklós bejelentését a bácsalmási állami polgári iskola építése ügyében, amely tárgyban Petrovácz Gyula a képviselőházban legutóbb interpel­lációt terjesztett elő. Az elnöki ta­ I­nács elhatározta, hogy felkéri a 1929 március 1 kormányt a megfelelő intézkedések megtételére. Utána Hajós Kálmán tette szóvá Petrovácz Gyulának a Reichspost­­ban írt cikkét s annak a nézetének adott kifejezést, hogy a Keresztény Gazdasági Párt Petrovácz Gyula cikkével nem azonosítja magát. Indítványára az elnöki tanács több hozzászólás után a következőkép­pen döntött: Az elnöki tanács megbízza a párt elnökét, hogy az általa választandó módon lépjen érintkezésbe a Ke­resztény Gazdasági Párt elnökségé­vel, közölje vele, hogy Petrovácz Gyulának a Reichspostban írt cikke a pártban megdöbbenést kel­tett. Az Egységes Párt ezt a kér­dést elsősorban a Keresztény Párt belügyének tekinti, kéri és várja, hogy a Keresztény Gazdasági Párt ezt a kérdést saját kebelén belül kielégítő módon oldja meg s a maga részéről csak a Keresztény Gazdasági Párt állásfoglalása után kíván a kérdéssel érdemlegesen foglalkozni. Végül elhatározták, hogy a párt­élet élénkítése céljából vitaesteket rendeznek. 2500 gyermek cipőjét megtalpaltatja a kormányzóné A nagy hideg miatt, mint megír­tuk, több társadalmi akció indult meg az ínségesek segítése céljából. Horthy kormányzó felesége legelőször szállt szembe a téli hideg okozta ínséggel és a segítőakciók élére állott. Ezt kö­vette Vass József nagy szénakciója, ezer pengős adománya is. Ezekre a nagyarányú akciókra szükség is volt, mert az ínség elképzelhetetlenül súj­totta a főváros lakosságát. A segítőmozgalom az iskolákra is kiterjedt. Az iskolanővérek hívták fel­­ az illetékesek figyelmét arra, hogy a gyermekek cipőhiánya olyan méreteket öltött, amilyenre még soha példa nem volt. Ez a jelentés eljutott a kor­mányzó feleségéhez, aki most értesítette az iskolanővérek vezetőjét, Krén Mar­­gitot, hogy a szegény iskolásgyerme­kek cipőinek megtalpalása céljából 10.000 pengőt bocsát rendelkezésre. Az iskolanővérek nyomban érintkezésbe léptek az iparosokkal. A kormányzóim adományából tehát a legközelebbi na­pokban 2500 gyermeknek fogják a ci­pőjét megtal­álni. ­ Ma leány sorsa Regény írta ConFtls-xMatoler 33 Megragadta a kezét és megcsókolta: — Forró köszönet — érte. Azután lassú léptekkel haladtak to­vább. Közömbös dolgokról beszéltek ezután, mint az olyan emberek szok­ták, akik benső izgalmukat leplezni akarják. A következő versenyhez tér­tek vissza helyükre. A lépcsőkön Vik­torral találkoztak. Már egyedül volt. — Csakhogy megtaláltam végre ura­­ságtokat — tréfált ez. — Nyomukat vesztettem a tömegben. A délután legizgatóbb versenye kö­vetkezén. De sem Éva, sem Ramberg nem bírtak rá figyelni. Pedig máskor Ramberg nagyon "erősen érdeklődött, sőt, néha maga is megkockáztatott egy­­egy kisebb összeget valamelyik jobb b­r­a. De ezen a délutánon más játék érdekelte. Egy olyan játék, amelyre egész életét tette föl: Szereti őt Ruden Éva, vagy nem? Remélhet-e vagy nem? Érezte, hogy sorsa most fog eldőlni, most fogja megtudni, virul-e boldog­ság az ő számára is ebben a földi életben? Boldogság, vagy lemondás mindörökre, prédára is sokat gondolt mostanában. Ha őt választaná Ruden Éva, akkor segíthetne nővérén is. A verseny eldőlt, hatalmas éljenzés zúgott föl körülöttük. Éva és Ramberg fölriadtak. Viktor nem sok időt enge­dett nekik, hogy magukhoz térhesse­nek. — A két utolsó verseny nem érde­kes — mondta — legjobb, ha vissza- térünk. Gerhard hat órakor vár ben­nünket, akkora végezni fog. Éva bólintott. — Mehetünk, Viktor. "Azt hiszem, Roda asszonynak is elég már a ver­senyből . Az autóhoz mentek és a szállóba robogtak. Gerhard már várt rájuk. Kitűnő hangulatban volt. Tárgyalásai a leg­fényesebben sikerültek. Az utolsó estet pompásan akarta eltölteni. Egyik operette színházba mentek, azután együtt vacsoráztak, és vacsora után még sokáig csevegtek. Végre mégis búcsúzniok kellett, mert a vo­nal reggel korán indult, amikor Ramberg és Viktor szolgálatban voltak. Utoljára tartotta Éva kicsi kezét a magáéban Ramberg János. Mélyen a szemébe nézett a leánynak.­­ A viszontlátásra, nagyságos kis­asszony — a Rajna mellett. Kellemes utazást. — Köszönöm, báró, a viszontlátásra a Rajna mellett. Bamberg szemei fölragyogtak, ajkait a kicsi kézre szorította. Megérezte a leány remegését. Azután kiegyenese­dett és visszalépett. Néhány perc múlva már elindultak ellenkező irányban. Mikor másnap reggel ,szobájából kilépett, csodaszép, harmatosan tüde rózsacsokrot nyújtot­tak át Évának. Benne keskeny borí­ték, é f­orró köszönettel a napsütéses napokért. Bamberg, Éva megfürösztötte arcát a rózsák között és mélyen szívta tüdejére a kábító illatot. Érezte, tudta, hogy szive itt marad Berlinben. A sors felkereste őt is, szerette Bamberget. Míg haza felé utaztak, gondolatai szüntelenül nála időztek. Roda asszony aludt, Gerhard­t az üzletekre gondolt. Senki sem zavarta őt. AZ ÚJ ÁLLÁS Waldau P­reda türelmetlenül várta a választ a Kronau művek igazgatójától. Végre megérkezett Strehlen igazgató levele, amelyben közölték vele, hogy a beérkezett ajánlatok közül az övét találták a legkedvezőbbnek és tekin­tetbe véve a Hohenau gróf ajánlatát is, alkalmazzák őt írja meg tehát, elfoglalhatja-e az állását tizenötödikén, mert sürgősen be kell azt tölteni Azután következett az összes feltételek felsorolása, végül a fölszólítás, vájjon hajlandó-e mindezt elfogadni és min­den követelménynek eleget tenni? Préda boldog volt. Mindabból, amit Strehlen igazgató írt, azt következtette, h­ogy kitűnő állása lesz és sokkal na­gyobb fizetéssel díjazva mint remélni merte. A főnök neve egyetlen egy­szer sem volt említve, így sejtelme sem volt róla, hogy ki az. A levél végén azt is megemlítette az igazgató, hogy ha­­óhajtja, kellemes lakást kap­hat majd egy özvegy tisztviselőnőnél, teljes ellátással együtt. Előde is ott lakott és nagyon meg volt elégedve. Szorosan megállapított, hivatalos órákra azonban nem szabad számí­tania és nem is ragaszkodhatik ehhez — írta még Strehlen úr. — Lesz úgy, hogy nagyon sok lesz a dolga, de lesz úgy is, amikor majd teljes szabadságot élvez. Azonnal Hohenau grófhoz sietett Freda és megkérte, rendezkedjék úgy be, hogy a tizenötödikére elutazhassák. Hoh­enau üdvözölte a sikerhez. — Az magától értetődik, hogy ön teljesen szabad Waldau kisasszony. A még függőben lévő ügyeket e pár nap alatt elintézzük. Ita pedig úgy adódnék, hogy valamely fölvilágosu­lásra lenne szükségem, mindenkor megtalálom önt új otthonában. — Készséggel vagyok szolgálatára, gróf úr bármikor. A jövő kérdése tehát meg volt oldva egyelőre. Breda azonnal válaszolt Strehlen igazgatónak. Megírta, hogy a kívánt időre pontosan elfoglalja az állást. Megköszönte a lakásra vonat­kozó utasítást is és azzal végezte, hogy ezt ő maga fogja elintézni, mivel nem kívánja ezzel fárasztani az igaz­gató urat. így oldódott meg minden a legcsekélyebb bonyodalom nélkül, Waldau Freda Ruden Gerhard titkár­­nője lett, de még egyikük sem tudott róla. Tizenötödikéig még Lehnsbergben maradt P­reda. Hohenau gróf kifizette neki a hátralévő fizetését és ekkor még egyszer megpróbálta rábírni, hogy fogadjon el külön jutalomdíjat. De ő határozottan visszautasította. — Nem, gróf úr, köszönöm. Hiszen már azért is nagy köszönettel tar­tozom önnek, mert ajánlott Strehlen úrnak. A gróf mosolygott. — A Kronauművek sokkal nagyobb köszönettel tartoznak nekem, mert nagyszerű munkaerőt kapnak önben. Remélhetőleg ön is meg lesz elégedve az állással. ,A hátralévő napját arra fordította Freda, hogy ruháit rendbe hozza. Az utazása alatt egyes dolgai megrongá­lódtak, ezeket pótolnia kellett. A kül­sejére nagy gondot fordított, mert semmit sem talált visszataszítóbbnak annál, mint ha egy nő nem törődött a külső megjelenésével. Átnézve bő­röndjeit örömmel látta, hogy még elegendő készlete van mindenből. (Szomibatot folyta­tjuk. )

Next