Kis Ujság, 1929. március (42. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-01 / 50. szám

I Jövedelmek 0 0 A mai nincstelen, pénztelen vi­lágban is vannak még nagy vagyonit, bőséges jövedelmű emberek. Beszé­des bizonysága ennek a legtöbb adót fizetők budapesti névjegyzéke. ’A bankvezérek közül a legmaga­sabb jövedelme? Klein Gyula val­lotta be, aki egyik vezető igazgató­ja a Magyar Általános Hitelbank­nak. Évi jövedelme 343.000 pengő, több, mini a tízszerese bármelyik miniszter évi fizetésének. Chorin Ferenc, a Salgótarjáni Kőszénbá­nya vezérigazgatója, .300.000 pen- yőt mondhat évi jövedelmének. A Magyar Általános Kőszénbánya ve­zérigazgatójának. Yida Jenőnek, az adóalapja 240.000 penyö. Kétszázezer pengőn felül van jö­vedelme még Weiss Fülöpnek, a LPesti Magyar Kereskedelmi Bank ■elnökének. Bíró Pálnak, a Rima- ■nurány-Sidgótarjáui Vasművek el- Riökének, ScUovszky Tibor volt kül- i ügyminiszternek, a Hitelbank ve­zérigazgatójának, báró Madarassy- fíeck Morcéinál;, a Leszámítoló Bank elnökének, Szurday Róbert­nak. a Magyar Pamutipar Rész­vénytársaság elnökének. Megközelíti a kétszázezer pengőt Salamon József és Halmy Miklós bankigazgatóknak az évi jövedelme is. mig’. Pauperu Ferencnek, a Földhitelbank elnökének és báró Kbrnfeld Pálnál;, a Hitelbank ügy­vezető igazgatójának a jövedelme túlhaladja a százezer pengőt. A lista nemcsak azoknak a neve r miatt érdekes, akik benne vannak, hanem azok miatt is. akik hiányza­nak. Így nincsen benne például sem Krausz Simon, a legelső ban­kár, sem búró Kohner Adolf, az egyik legnagyobb ínagánbankház tulajdonosa, som Fetlncr Henrik, a Gyáriparosok Országos Szövetsé­gének elnöke. Hogy báró Weiss Je­nő, a Weiss Manfréd-müvek örökö­se hiányzik, az érlhető, hiszen Weiss báró Csepel községben adó­zik. Hasonló okból maradt ki a budapesti nagyadózók listájából báró Wolfner Gyula is, aki cipő- és bőrgyárai után Újpesten fizet adót. fiz egységes pírt »megdöbbenéssel« vette tudomásul Petrovácz támadó cikkét ■ mi—rai ■ -*—■----­fl kereszténypárttól várják a mesíeieiő elégtételt _____________________ KIS ÚJSÁG Az egységes párt elnöki tanácsa csütörtök este ülést tartott. Az ülé­sen szóba került az az ismeretes közlemény, amelyet erősen támadó éllel Petrovácz Gyula keresztény- párti képviselő irl a kormány ellen s amely a bécsi keresztényszocia­listák lapjában, a Reichspost-bán jelent meg. Az ülést megelőzően Haller Ist­ván volt miniszter, a keresztény­párt egyik vezető tagja igy nyilat­kozott erről a politikai körökben: — Nem értem egészen, hogy miért vert lel ekkora port a Reiehspostban megjelent Ernszt-félc és Petrovácz-féle cikk. Egyesek abban találják a felhá­borodásra az indokot, hogy a kritika a Reiehspostban, vagyis külföldi lap­ban jelent meg. Az illető urak gon­dolkodásán azért csodálkozom, mert hiszen köztudomású, hogy ma nem le­het sorompókat állítani az ország ha­láraira. amelyek megakadályozzák az itthon elhangzott kritikának a kül­földre való jutását. — Hiszen ha a képvisetöházban mond el valaki bírálatot, azt néhány perc múlva az ország minden tájékán megtudhatják, mert nincs mód és lehe­tőség ennek a megakadályozására. A dolog lényegét hlelően lehál egyre megy, akár itthon hangzik el a kri­tika, akár véletlenül egy külföldi lap­ban, a kérdés mindig csak az ma­rad; jogosult-e a kritika, igaz-e, amit mond ? — Azon lehat kár felháborodni, Pogv ezek a cikkek véletlenül a Reichs- postban jelentek meg. — Az egy teljesen helytelen felfogás, hogy akár ténylegesen kormánypárti, akár kormány támogató képviselőtől it­ta ki azt követelje, hogy már elvileg előre mindent helyeseljen, ami a kor­mánytól jön. Szerintem a képviselő névre csak az méltó, aki bárminő po­litikai elhelyezkedése dacára, mindig meg meri mondani a maga véleményét a kormány mellett és azzal szemben egyaránt. A Keresztény Gazdasági Párt ezen az állásponton áll, állott mindig. hangoztatta ezt állandóan és ebből nem is fog engedni soha — Ami már most azt illeti, hogy vájjon van-e a pártban valamely ellen­zéki szervezkedés, vau-e megszervezett akció a kormány ellen, ezt kereken ta­gadásba kell vennem. Ilyen nincs. Saj­nos, nem is nagyon lehet, mert a pártnak összetételé egy kissé laza és ritkán szokott előzetes elhatározás alapján szervezetten fellépni. — Hogy mégis vau kritika, az vi­szont azt jelenli, hogy a helyzetet olyannak ismerjük, amely sürgős és erőteljes kormányzati cselekedeteket követel a nyomor enyhítésére, az adó­terhek csökkentésére, bizonyos adózási és közgazdasági anomáliák kiküszöbö­lésére. — Mi érezzük a felelősségét annak, hogy a kormányt támogatjuk, ennek következtében gyakorolni akarjuk azt a kötelességet, hogy a kormányzatnak a figyelmét minden lehető módon fel­hívjuk a teendőkre és a mulasztásokra. A kereszténypárti támadás az egységes párt tanácskozásán Az egységes párt elnöki tanácsának nagy érdeklődéssel és izgalommal várt csütörtök esli üléséről a következő hi­vatalos jelentési adták ki: A Keresztény Kisgazda, Föld­műves és Polgári Párt elnöki ta­nácsa Pesthy Pál el nők lésével ülést tartott, amelyen a kormány tagjai közül Bethlen István gróf minisz­terelnök, Vass József népjóléti mi­niszter, ScUovszky Béta belügymi­niszter és Zsilvay Tibor igazság­ügyminiszter vett részt. Az elnöki tanács mindenekelőtt meghallgatta báró Vojnich Miklós bejelentését a bácsalmási állami polgári iskola építése ügyében, ameív tárgyban Petrovácz Gyula a képviselőházban legutóbb interpel­lációt terjesztett elő. Az elnöki La- I nács elhatározta, hogy felkéri a 1929 március 1 kormányt a megfelelő intézkedések megtételére. Utána Hajós Kálmán tette szóvá Petrovácz Gyulának a Reichspost- bán irt cikkét s annak a nézetének adott kifejezést, hogy a Keresztény Gazdasági Párt Petrovácz Gyula cikkével nem azonosítja magúi. Indítványára az elnöki tanács több hozzászólás után a következőkép­pen döntött: Az elnöki tanács megbízza a párt elnökét, hogy az általa választandó módon tépjen érintkezésbe a Ke­resztény Gazdasági Párt elnökségé­vel, közölje vele. hogy Petrovácz Gyulának a Reiehspostban irl cikke a pártban megdöbbenés! kel­teit. Az Egységes Párt ezt a kér­dést elsősorban a Keresztény Párt belügyének lekintl, kéri és várja, hogy a Keresztény Gazdasági Part ezt a kérdést saját kebelén belül kielégiiő módon oldja meg s a maga részéről csak a Keresztény Gazdasági Párt állásfoglalása után kiván a kérdéssel érdemlegesen foglalkozni. Végül elhatározták, hogy a párt­élet élénkítése céljából vitaesteket rendeznek. 2500 gyermeh cipőjét megtalpallalja a kormányzáné A nagy hideg miatt, mint megír­tuk. több társadalmi akció indult meg az ínségesek segítése céljából. Horthy kormányzó felesége legelőször szállt szembe a téli hideg okozta ínséggel és a segitöakciók étére állott. Ezt kö­vette Vass József nagy szénakciója, ezer pengős adománya is. Ezekre a nagyarányú akciókra szükség is volt, mert az ínség elképzelhetetlenül súj­totta a főváros lakosságát. A segitőmozgalom az iskolákra is kiterjedt. Az iskolanővérek hívtak fel • az illetékesek figyelmét arra, hogy a gyermekek cipöhiánya olyan méreteket öltött, amilyenre még soha példa nem volt. Ez a jelentés eljutott a kor­mányzó feleségéhez, aki most értesitette az iskolanővérek vezetőjét, Krén Mar- gitot, hogy a szegény iskolásgyerme­kek cipőinek megtalpalása céljából 10.000 pengőt bocsát rendelkezésre. Az iskolanővérek nyomban érintkezésbe léplek az iparosokkal. A kormányzóim adományából tehát a legközelebbi na­pokban 2500 gyermeknek fogják a ci­pőjét megtalpálni. Ma leány sorsa Regény írta CoüFíhs-xMatoler 33 Megragadta a kezét és megcsókolta: — Forró köszönet — érte. Azután lassú léptekkel haladtak to­vább, Közömbös dolgokról beszéllek ezután, mint az olyan emberek szok­ták, akik benső izgalmukat leplezni akarják. A következő versenyhez tér­lek vissza helyükre. A lépcsőkön Vik­torral találkoztak. Már egyedül volt. — Csakhogy megtaláltam végre ura- ságtokat — tréfált ez. — Nyomukat vesztettem a tömegben. A délután legizgatóbb versenye kö­vetkezén. De sem Éva, sem Rambcrg nem bírtak rá figyelni. Pedig máskor Rambcrg nagyon "erősen érdeklődött, sőt. néha maga is megkockáztatott egy- egy kisebb összeget valamelyik jobb loí-a. De ezen a délutánon más játék érdekelte. Egy olyan játék, amelyre egész életét tette föl: Szereti őt Ruden Éva, vagy nem? Remélhet-e vagy nem? Erezte, hogy sorsa most fog eldőlni; most fogja megtudni, virul-e boldog­ság az ö számára is ebben a földi életben? Boldogság, vagy lemondás mindörökre, prédára is sokat gondolt mostanában. Ha őt választaná Ruden Éva, akkor segíthetne nővérén is. A verseny éldőlt, hatalmas éljenzés zúgott föl körülöttük. Éva és Rambcrg íölriadtak. Viktor nem sok időt enge­dett nekik, hogy magukhoz térhesse­nek. — A két utolsó verseny nem érde­kes — mondta — legjobb, ha vissza- Iérünk. Gerhard hat órakor vár ben­nünket, akkora végezni fog. Éva bólintott. — Mehetünk, Viktor. 'Azt hiszem, Roda asszonynak is elég már a ver­senyből . Az autóhoz mentek és a szállóba robogtak. Gerhard már várt rájuk. Kitűnő hangulatban volt. Tárgyalásai a leg­fényesebben sikerültek. Az utolsó estet pompásan akarta eltölteni. Egyik operetté színházba mentek, azután együtt vacsoráztak, és vacsora után még sokáig cseveglek. Végre mégis bucsuzniok kellett, mert a vo­nal reggel korán indult, amikor Ramberg és Viktor szolgálatban voltak. Utoljára tartotta Éva kicsi kezét a magáéban Ramberg János. Mélyen a szemébe nézett a leánynak.- A viszontlátásra, nagyságos kis­asszony — a Rajna mellett. Kellemes utazást. — Köszönöm, báró, a viszontlátásra a Rajna mellett. Ramberg szemei fölragyogtak, ajkait a kicsi kézre szorította. Megérezte a leány remegését. Azután kiegyenese­dett és visszalépett. Néhány perc múlva már elindultak ellenkező irányban. Mikor másnap reggel .szobájából kilépett, csodaszép, harmatosán iüde rózsacsokrot nyújtot­tak át Évának. Benne keskeny borí­ték: — I orró köszönettel a napsütéses napokért. Ramberg, Éva megfürösztötte arcát a rózsák között és mélyen szívta tüdejére a kábító illatot. Érezte, tudta, hogy szive itt marad Berlinben. A sors felkereste őt is. szerette Ramberget. Mig haza felé utaztak, gondolatai szüntelenül nála időztek. Roda asszony aludt, Gerhard taz üzletekre gondolt. Senki sem zavarta öt. AZ UJ ÁLLAS Waldau P'reda türelmetlenül várta a választ a Kronaumüvek igazgatójától. Végre megérkezett Strehlen igazgató levele, amelyben közölték vele, hogy a beérkezett ajánlatok közül az övét találták a legkedvezőbbnek és tekin­tetbe véve a Hohenau gróf ajánlatát is, alkalmazzák őt írja meg tehát, elfoglalhatja-e az állását tizenötödikén, mert sürgősen be kell azt tölteni Azután következett az összes föltételek felsorolása, végül a fölszólitás, vájjon hajlandó-e mindezt elfogadni és min­den követelménynek eleget tenni? Préda boldog volt. Mindabból, amit Strehlen igazgató irt, azt következtette, liogv kitűnő állása lesz és sokkal na­gyobb fizetéssel díjazva mint remélni merte. A főnök neve egyetlen egy­szer sem volt említve, így sejtelme sem volt róla. hogy ki az. A levél végén azt is megemlítette az igazgató, hogy ha (óhajtja, kellemes lakást kap­hat majd egy özvegy tisztviselőnőnél, teljes ellátással együtt. Előde is ott lakott és nagyon meg volt elégedve. Szorosan megállapított, hivatalos órákra azonban nem szabad számí­tania és nem is ragaszkodhatik ehhez — irta még Strehlen ur. — Lesz úgy, hogy nagyon sok lesz a dolga, de lesz úgy is, amikor majd teljes szabadságot élvez. Azonnal Hohenau grófhoz sietett Freda és megkérte, rendezkedjék úgy be, hogy ö tizenötödikére elutazhassák. Holiehau üdvözölte a sikerhez. — Az magától értetődik, hogy ön teljesén szabad Waldau kisasszony. A még függőben lévő ügyeket e pár nap alatt elintézzük. Ila pedig úgy adódnék, hogy valamely fölvilágosb lásra lenne szükségem, mindenkor megtalálom önt uj otthonában. — Készséggel vagyok szolgálatára, gróf ur bármikor. A jövő kérdése tehát meg volt oldva egyelőre. Ereda azonnal válaszolt Strehlen igazgatónak. Megírta, hogy a kívánt időre pontosan elfoglalja az állást. Megköszönte a lakásra vonat­kozó ulasilást is és azzal végezte, hogy ezt ő maga fogja elintézni, mivel nem kívánja ezzel fárasztani az igaz­gató urat. így oldódott meg minden a legcsekélyebb bonyodalom nélkül, Waldau Freda Ruden Gerhard iilkár- nője lett. de még egyikük sem tudott róla. Tizenötödikéig még Lehnsbergben maradt P'reda. Hohenau gróf kifizette neki a hátralévő fizetései és ekkor még egyszer megpróbálta rábírni, hogy fogadjon el külön jutalomdijat. De ő határozottan visszautasította. — Nem, gróf ur, köszönöm. Hiszen már azért is nagy köszönettel tar­tozom önnek, mert ajánlott Strehlen urnák. A gróf mosolygott. — A Kronaumüvek sokkal nagyobb köszönettel tartoznak nekem, mert nagyszerű munkaerőt kapnak önben. Remélhetőleg ön is meg lesz elégedve az állással. ,A hátralévő napját arra fordította Freda, hogy ruháit rendbe hozza. Az utazása alatt egyes dolgai megrongá­lódták, ezeket pótolnia kellett. A kül­sejére nagy gondot fordított, mert semmit sem talált visszataszitóbbnak annál, mint ha egy uö nem törődött a külső megjelenésével. Átnézve bő­röndjeit örömmel látta, hogy még elegendő készlete van mindenből. (SzouibataQ folyta tjük. j i

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents